Munkás, 1937 (30. évfolyam, 2-10. szám)

1937-01-10 / 2. szám

KOMMUNISTÁK CSEHSZLOVÁKIAI PÁRTJÁNAK (A UK INTERNACIONALE SZEKCIÓJA) HETILAPJA 1937 január 10., vasárnap. Ara 50 fillér. XXX. évfolyam, 2. szám. ^=^-- v.--Mlli]l-niliillliiiiilftl.lillllBlilli;il- - — -----------------------------------------------------------------m spanyol népéi, meg aicarjaK semmisíteni aemo- VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK!Dimitrov elvtárs a spanyol eseményekről kratikus jogaikat és szabadságukat, ki akarják fosztani Spanyolországot, és átváltoztatni a de­mokratikus országok elleni és elsősorban Fran­ciaország elleni rablóháború felvonuló terepéül. A sztálini alkotmány hatalmas erő a tőkés osztályok dolgozó tömegeinek mozgósítására. A spanyol népnek a fasiszta barbárság elleni­­ harca a nemzetközi proletárság soraiban lelkes visszhangot kelt, a népek között hatalmas szo­lidaritási akciót vált ki a többi országokban,­­ elsősorban a Szovjetszövetség szabad és bol­dog nemzetei között. »Spanyolország felsza­badítása a fasiszta reakciósok elnyomása alól „nem a spanyolok magánügye, hanem az egész­­ haladó emberiség közös ügye«. Sztálin elvtára találó értékelése a spanyolországi történelmi jelentőségű harcokról szorosan összefügg azon szavaival, melyeket az új alkotmány nemzetközi jelentőségéről mondott: »Ma, amidőn a fasiz­mus támadja a munkásosztály szocialista moz­galmát, és sárba tiporja a civilizált világ leg­jobb embereinek demokratikus törekvéseit, az új szovjet alkotmány a fasizmus vádirata lesz, vádirat, mely bizonyítja, hogy a szocializmus és a demokrácia legyőzhetetlenek. A Szovjet­szövetség új alkotmánya hatalmas segítséget fog jelenteni mindazoknak, akik ma a fasiszta barbárság ellen harcolnak.­ A spanyol nép győ­zelme a fasiszta reakciósok és intervenciósok fölött és erős köztársasági parlamenti-demo­kratikus rezsim teremtése, mely a Népfrontra fog támaszkodni, határozottan aláássa a fasiz­mus anyagi és politikai alapjait Spanyolország­ban, a demokratikus erők további összefogásá­hoz vezet Franciaországban, Angliában és más országokban, ahol a fasizmus a demokratikus­­ jogok és szabadság megsemmisítésével fenye­get, melyet a nép kiharcolt. A Népfront spa­nyolországi győzelme érzékeny sebet ejt Hitler és Mussolini háborús, támadó terveire. Hozzá­járul a világbéke megtartásához és hatalmas­­ösztönzést nyújt a németországi, olaszországi néptömegek demokratikus mozgalmának kivál­tására és megerősítésére mindenütt, ahol vé­­res fasiszta uralom van. Kemény léptekkel halad a spanyol nép az ő győzelme felé rengeteg próbán és akadályon keresztül, melyet ma át kell élnie és le kell gyűrnie. E győzelem biztosítot­a nemcsak áldo­zatkészségben és derekasságában van, és nem­csak a proletariátus és a haladó rétegek széles szolidaritásában. A győzelem biztosr­­a­u­ró­pai lk­e s­­téretmtett és kipróbált hatalmas fegyverben van: a Népfrontban. Nemcsak a kommunisták, hanem a Népfront többi pártjai is egyre jobban megértik, hogy ma arról van szó, hogy a Népfrontot őrizni kell, meg kell erősíteni, és tovább kell építeni. A Népfrontot fordulatosan alkalmazni kell és rá legnagyobb éberséggel kell ügyelni és határo­zottan fellépni azok ellen, akik megpróbálnák az ellenség által adott feladatot végrehajtani: szétverni a Népfrontot, vagy ingadozást bevin­ni. A Népfront hívei és résztvevői legmagasabb harci egysége, a legnagyobb felzárkózás és legmagasabb harci akciós egység a közös el­lenség ellen — ebben van elsősorban a fasiz­mus feletti győzelem alapja Spanyolország­ban. Egyidejűleg nem szabad elfelejteni azt, hogy a spanyol nép győzelmének meg­könnyítésére és meggyorsítására, akik saját vérükkel nemcsak a saját szabadsá­gukat és függetlenségüket védik, hanem a töb­bi népek demokratikus szabadságát és a béke ügyét, szükség van a proletariátus és az ösz­­szes demokratikus erők szolidaritásának foko­zására. Plátói, passzív szimpátia a spanyol nép részére távolról sem jelent tényleges segítsé­get Az egyre szemtelenebb fasiszta interven­ciósok előtt való rendszeres visszavonulás po­litikája megnehezíti a spanyol nép harcát és áldozatainak számát növeli. Az új év küszöbén túlzás nélkül meg kell mondani: Nincs nagyobb kötelessége ma a nemzetközi proletariátusnak, minden ország néptömegei, az egész emberiség őszinte elemei számára, mint minden erővel fokozni a spanyol nép támogatását, hogy győzelme biztosítva le­gyen. Nincs semmi égetőbb kötelesség, mint hatni a közvéleményre és a kormányra, hogy adják fel a fasiszta intervenciósokkal szemben folytatott struccpolitikát, hogy ténylegesen segítsék a szovjetdemokrácia békepolitikáját, amely oda irányul, hogy a háborús támadót megbilincselje, hogy megvédje az összes nem­zetek szabadságát, függetlenségét, demokrati­kus jogait és szabadságát.« A Kommunista Internacionálé vezértitkára, Dimitrov elvtárs, az elmúlt év eseményeinek mérlegét felállítva megállapítja, hogy két nagy történelmi esemény bilincselte le — joggal — az egész világ figyelmét. A Szovjetszövetség alkot­mánya és a spanyolországi nép hősies harca. »Abban a pillanatban — írja Dimitrov elv­­tára — mikor a szovjetek Vili. rendkívüli kon­gresszusa az egész világ előtt magasra emelte a sztálini alkotmány lobogóját, a szocialista demokrácia kiépítésének zászlaját a Szovjet­szövetségben. Európa másik szögletén, Spa­nyolországban a néptömegek védték — és mindmáig hősiesen folytatják ezt a hősies har­cot — a demokratikus köztársaságot a német, olasz, spanyol fasiszta hódítók támadásai ellen, akik tűzzel-vassal rabságba akarják verni a spanyol népet, meg akarják semmisíteni demo­ Élő nemzetközi szolidaritás Nemzetközi csapatok a spanyol nép mögött. Öt hónappal ezelőtt alakult meg a T­häl­­mann-század, az első nemzetközi katonai ala­kulat a spanyol szabadságharc támogatására. 5 hónap alatt a nemzetközi szolidaritás nagy­szerű fellendülését mutatja az a tény, hogy ma már három nemzetközi brigád harcol a fasisz­ták ellen. Edgar André és John Scheer (mind­kettőt a német fasiszták gyilkolták meg) nevé­ről elnevezett ezredek hónapok óta harcban vannak és áldozatkészségükkel, elszántságuk­kal, forradalmi lelkesedésükkel számtalanszor kitüntették magukat. A magyarok Rákosi Má­tyás elvtárs nevét viselő alakulatban harcolnak. Az olaszok forradalmi hagyományaikat ápolják, midőn Garribaldi nevét viseli zászlóaljuk. S itt látjuk a kínai katonát is, akit kapitánnyá lép­tettek elő. • Lelkesedéssel tölt el minden antifasisztát e nemzetközi szolidaritás nagyszerű megnyilat­kozása, de egyúttal arra is kötelez, hogy min­dent megtegyünk, hogy a spanyol nép győzel­mét meggyorsítsuk és megkönnyítsük. André Marty (francia) és Nicoletti (olasz), a nemzetközi brigád politikai megbízottai. Kleber generális brigádparancsnok. Caballero: Sose feledjük el a szolidaritást Largo Caballero a következő üdvözlő táv­iratot küldte a Szovjetszövetségbe: »Örömmel ragadom meg az alkalmat, hogy Üdvözölhessem a Szovjetszövetség népeit és legjobbakat kívánjam az újév alkalmával. A spanyol munkásosztály az orosz munkásság­gal örökre összeforrott. Sose feledjük el azt a szolidaritást, melyet a legnehezebb napokban nekünk nyújtottak Ibéria proletársága töre­kedni fog úgy a háborúban, mint a háború után a ti nagy országotok példáját követni.« Külföldi orvost Rákosi részére Rákosi Mátyás elvtárs helyzete rendkívül aggasztó. Jelentettük, hogy a szegedi börtön­ben súlyosan megbetegedett. Állapota azóta nem javult. Rákosi elvtárs helyzetét rendkívül súlyosbít­ja az, hogy állandó álmatlanságban szenved és az altató szerek sem hatnak már rá. Ennek következtében attól kell tartani, hogy teljes idegösszeomlás következik be. Rákosi elvtárs megmentésén a világ legjobbjai fára­doznak és ma elérkezett a pillanat, amikor min­den erőt mozgósítani kell arra, hogy Rákosit kiragadjuk a hóhérok karmaiból. Rákosi elvtársnak gyógykezelésre van szük­sége, melynek a fogház falain kívül kell tör­ténni. Az első, amit el kell érni az, hogy kényszeríteni kell a magyar kormányt arra, hogy engedje meg, hogy külföldi orvosok vizsgálják meg Rá­kosi elvtárs egészségügyi állapotát. Híres an­gol orvosok vállakoztak arra, hogy leutaznak Szegedre és megvizsgálják Rákosit. Rákosi elvtársnak nem szabad tönkremenni a fasiszták szegedi börtönében. Ki kell harcol­nunk, hogy a börtön falain kívül gyógykezel­te­th­esse magát. A legjobb magyar harcosnak életben kell maradnia és fel kell gyógyulnia. • * IMIi ' ’ i Örömteljes mérleg: A kommunisták é­s szocialisták 200 százalékos gyarapodása Száz és száz érvet hoztunk fel, melyek mind­­ azt bizonyítják, hogy a szocialista pártok egy­sége rendkívül nagy mértékben viszi előre a munkásság ügyét. De az egységfront ellenzői újabb és újabb érveket hoznak fel. Azonban az események fejlődése sorra dönti le az egység­front elleni »érveket«. Ez alkalommal egy örömteljes mérleget közlünk le, mely nemcsak azt bizonyítja, hogy mennyire összefogja az­ egység a munkásság szervezett erejét, hanem megdönti azt az érvet is, hogy a kommunista párt az egységfronttal a szocialista párt rová­sára akar növekedni. Az elmúlt esztendő januárjában a kommu­nista pártnak Franciaországban 81.050 tagja volt Ugyanebben az évben november végén a kommunista párt tagjainak száma már 284.694-re szaporodott. Tehát több, mint 200.000 taggal emelkedett 11 hónap alatt.­­ Azonban ugyanezen idő alatt emelkedett az egységfrontban levő másik párt is. Hasonló emelkedést mutat, mint a kommunista párt. A franciaországi szocialista pártnak ez év januárjában 77.881 tagja volt Ugyanez év november végén már 201.304-re emelkedett tagjainak száma. A két párt együttvéve olyan hatalmas fejlő-­ dést mutat, melyre büszke lehet minden szo­cialista. Az alig másfél százezres pártokból az egységfront jó munkája következtében félmil­liós párt lett. A csehszlovákiai szocialista munkások is el­gondolkozhatnak e növekedés fölött. Micsoda hatalmas fejlődésnek indulna nálunk is a szo­cialista mozgalom, ha megteremtenénk az egy­ségfrontot! Micsura és a nemzeti sicc. vezetők az egységes szakszervezetek mellett A szakszervezeti központoktól határozatiig követelik a tárgyalások megkezdését.­­(J. M.) Trencsében rendkívül értékes nép­­­gyűlés zajlott le az elmúlt vasárnap. Három kü­lönféle szakszervezet közös meghívására szü­­m­ültig megtöltötték a termet a munkások, akik élénken demonstráltak az egységes szakszer­vezetek mellett. A vörös szakszervezetek nevében Schön­e elvtárs tartott beszédet, melyben rámutatott az egységes szakszervezetek nagy jelentőségére. A Micsura-féle keresztény irányzatú szak­­szervezet nevében Krajcsir titkár szólalt fel, aki­­ többek között a következő figyelmet keltő ki­jelentéseket tette: »Csak az hozhat gyümölcst a munkásosz­tály harcai számára, ha a szakszervezetek szo­rosan összefognak, ha a jövőben közösen fog-­­­nak dolgozni. Valaki azt kérdezheti tőlem, hogy mit keresek én, a katolikus szervezet funkcio­náriusa a kommunisták és a szocialisták kö­zött? Ez is kenyérkérdés és én nem félek együtt haladni a kommunistákkal és szocialistákkal. Nem félek, hogy kommunistává leszek. A kol­lektív szerződésért vívott küzdelemben meg­mutatkozott, hogy szétforgácsoltan nem lehet elérni semmit.« Szavait a fasizmus elleni harc szükségessé­gének hangoztatásával fejezte be. Utána Kovácsik nemzeti szocialista szónok­­beszélt, aki az előző szónokok szavait helye­selve szintén kijelentette, hogy az egységes szakszervezetek mellett van. A jólsikerült gyűlés határozatot fogadott el, melyben követelik, hogy a szakszervezeti kör­ pontok haladéktalanul indítsák meg a tárgya­lásokat a szakszervezetek egyesítésére. A gyűlés rendkívül lelkes lefolyású volt és­­bebizonyította, hogy milyen nagy tömegek áll­nak pártállásra való tekintet nélkül az egysé­ges szakszervezetekért való harc mögött.

Next