Kassai Ujság, 1919. október-december (81. évfolyam, 191-267. szám)

1919-11-08 / 224. szám

2 «Idat KAgyAI CÍTSÁG A magyar - román határ A románok kivonulása és a Friedrich-kormány Páris. Az antant területi bizott­sága Pich­on elnöklete alatt a ma­gyar kérdés végleges rendezéséhez fogott. Tegnap a következő határo­zatot hozták: 1. Az antant ötös tanácsa nem teljesítheti a románok azon kérését, hogy a román határt Békéscsa­bán túl tolja ki. Erre a békekonfe­rencia területi bizottságának nincs joga. 2. A békekonferencia úgy hatá­rozott, hogy a kisebbségek védel­méről szóló törvény a béke egyik biztosítékát képezi, éppen ezért ezt a törvényt nem engedi megcsonkí­tani. Románia köteles teljesíteni a fent említett törvény rendelkezéseit, annál inkább, mert az entente a ro­mánok kívánságait teljesítette. Az ötös tanács reméli, hogy a békekon­ferenciának nem kell erélyesebb eszközöket igénybe vennie, mert eb­ből a törvényből nem engedhet. 3. A magyar kérdésnél két fon­tos ügyre voltunk tekintettel. Az egyik a rekvirálás kérdése. Romá­niának nincs joga az önhatalmú rekvirálásra, éppen ezért köteles a Magyarországon rekvirált összes anyagokat az entente misszió ren­delkezésére bocsátani, ahol azután a rekvirált anyagok hovafordításá­­ról gondoskodnak. Az entente másik követelése az, hogy Magyarország rendes kormányt alakítson. A Friedrich-kormány nem képviseli a nép bizalmát, ennélfogva le kell mondania. 4. Az entente megígéri, hogy a román csapatok azonnal kivonulnak Magyarország­ból, mihelyt Magyarország rendes kormányt alakít. A magyar nép megtalálja a maga boldogulásának eszközeit, ha az en­tente rendeleteit, amelyek a béke megszilárdítására vonatkoznak, el­fogadja. Abaújtorna vármegye közigazgatási bi­zottsága tegnap b. e­­tartotta rendes köz­gyűlését Bulla György zsupáni tanácsos elsőnek referál a megye zsupánságában történt személyi változásról. — A terembe lépő zsupánt, dr. Fábry Pált, nagy lelke­sedéssel fogadják. Bulla zsupáni tanácsos bemutatja a közgyűlésnek, majd Benkő István dr. főjegyző a megyei tisztikar nevében többek között a következőket mondotta: — Nem lehet feladatunk a fájdalmas múltnak jóvátehetetlen hibáit rekriminálni. A történelem kerekének egyetlen fordu­lata kíméletlenül és örökre elsöpörte a tett színhelyéről a bűnt a bűnössel együtt. És ezen erőszakos fordulat meg­teremtette nekünk saját nyelvünket, er­kölcsben és demokratikusan új hazánkat. De ha népünk legjobbjai hallatlan küz­delmek és mérhetlen áldozatok árán megteremtették ezt az államot, a mi fel­adatunk lesz azt fáradítatlan és becsü­letes munkával fentartani. És ez a munka nagy részben az állami és autonóm közigazgatás közegeire vár, tehát azokra, akik itt összegyűltek. Elleneink kárörvendve, barátaink ag­godalommal félve néznek a jövőbe. De aggodalomra nincsen ok. A történelem tanúsága szerint kis nemzetek is fényes példákat adtak államalkotó és fentartó képességüknek, ha életük a becsületes és emberi ideológiáktól vezetett munka pillérein épült fel. Ez okból bizalommal nézhetünk a jövőbe, mert a szlovák nép erkölcsben romlatlan, érzésben tiszta, munkaképes­sége és leírása közismert. Zsupán Úr! Ön­maga előtt látja az Ön szerény munkatársait, kiknek fel­adata lesz, az Ön bölcs vezetése alatt a vármegye közigazgatását tovább vinni és maga előtt látja, ami ebben a terem­ben szokatlan látvány, a vármegye népének igazi képviseletét. Ön egyike azoknak a férfiaknak, akik előkelő helyre állítva, tudással és tapasz­talattal és egy éven keresztül folytatott energikus, rendszeres és eredménydús munkájukkal nagy érdemeket szereztek államunk felépítésében. Legyen bölcs és igazságos vezére a vármegyének! A tetszéssel fogadott beszéd után dr. Fábry Pál csupán emelkedett szólásra. — Nehéz feladatot vállaltam magamra — mondotta —. Egy megye vezetését átvenni oly munka, amelyet csak önfel­áldozó erővel lehet becsületesen el­végezni. Dr. Lekác munkáját a legjobb tudásom szerint folytatni akarom tovább. Kérem a hivatalnokokat, az én segítő­társaimat, hogy segítsenek az én nehéz munkámban. Abaújtorna vármegye ad­­ministrációjának rendbehozatala külö­nösen nehéz dolog, m­ert a megye egy része Magyarországhoz tartozik és a hivatalos iratok nagy részét elvitték. A lojális állampolgárokat, bármely nyelvű­ek legyenek is, segítem és becsülöm, de teljes erőmmel, hivatalos hatalmam egész súlyával zúzom szét azokat a törekvéseket, amelyek a szlovák szabad­ság elpusztítására céloznak. Az egyenetlenség legfőbb oka az állam szétbomlásának. Ezt én el akarom kerülni. Én igyekszem azon lenni, hogy itt minden rendszerető polgár megtalálja a boldogulását. A megye és a város területén a gaz­dasági élet nagy zavarokkal küzd. A drágaság az egész megye területén nagy, Kosice város pedig Szlovenszkó leg­drágább városai közé tartozik. Ezt én nem tűröm, sőt minden rendelkezésre álló eszközzel meg fogom akadályozni. Kérem a bizottsági tagokat és a megye lakosságát, hogy az én munkámban támogassanak és akkor ígérem, hogy Abauj megye és Kosice városa Szlo­venszkó legrendezettebb megyéi közé fog tartozni. Éljen a cseh-szlovák köz­társaság­­ Rusznák Valentin bárcai lelkész, bizott­sági tag, határozati javaslatot terjeszt be a cseh-szlovák állam egysége ellen foly­tatott agitáció ellen. A javaslatot elfogadták. Dr. Simola árvaszéki elnök szerint az árvaszék administrációja nehézségekbe üt­közik, mert sok irat Szikszón van, az árvák pénzét Budapestre vitték, és így az árvák részére a kamatokat sem tudjuk fizetni. Ez azonban a békeszerződés alá­írásával rendezést nyer. Dr. Dasek főorvos Abaújtorna megye közegészségügyéről ad felvilágosítást. A körorvosi állások nagy része betöltetlen. Edelényi pénzügyigazgató a vármegye pénzügyeit ismerteti. Jelenti, hogy az adó­zás rendezetlen. A kassabélai és kassa­­hámori adóiratok teljesen megsemisültek, úgy hogy most teljesen újból kell össze­állítani az adókönyveket. A hivatalnokok részére szlovák tanfolyamot rendeztek be-Gara tanfelügyelő szerint rendesen folyik a tanítás. Több helyen magyar nyelvű tanítás folyik. Mecenzéf német iskolá­t kapott. Kisebb ügyek letárgyalása után a gyűlés feloszlott. Fábris zsupán installációja A megyei A dm Vybo­r ülése. Mit írnak a franciák a magyarokról ? Mit írnak a magyarokról a párisi és a londoni lapok, hogy látják Párisban és Londonban a magyarországi eseményeket, ez ma rendkívüli fontosságga­ bír. Ezek­ből a hírlapi cikkekből fog kialakulni Párisban az a közhangulat amely kétség­telenül befolyásolni fogja a békeszerződés pontjait és talán irányítani is azt a poli­tikát, amelyet az antant nagyhatalmai a békekötés után Magyarországgal szemben követni fognak. Az alábbi részleteket egy a Matin friss számában megjelent hosszabb cikkből vesszük, amelyiknek ez volt a címe: A magyarok összeomlása. Az alcíme pedig: a jelenlegi kétségbeesett hangulat ellenére a magyarok megőrizték büszkeségüket a környező néppel szemben. * A nyomorúság Magyarországon ma sok­kal nagyobb, mint Ausztriában, ott sem igen küldik ugyan a parasztok fölöslegei­ket a városba, de a magyar paraszt, aki pedig sokkal gazdagabb, mint osztrák szomszédja, féltékeny gonddal őrzi a ter­melt élelmiszereket. A román vezérkar felelőssége tudatában,, naponkénti élelmi­­s­szervonatokat vezetett, ezek közül azonban­­ egy sem érkezik meg tőle. A parasztok­­ á­ruikat csak iparcikkekért akarják oda­­­ adni, nincsen semmi bizalmuk a bank­jegyekben. Másik oka a nyomorúságnak a munka­­­nélküliség, Budapesten ma 300.000 pro­­­­letár van munka nélkül. Budapest népe,­­ amely szerint hozzászokott ahhoz, hogy­­ egy gazdag vidék elárassza terményeivel,é ■ most keserű nélkülözések között él. Mialatt­ a lakosság egy kis része aranyainak se­gélyével meg tudja szerezni magának a szükséges élelmet, addig a lakosság leg­nagyobb része levessel és főzelékkel táp­lálkozik, amelyet zsír és vaj nélkül készí­tenek. Az élelmiszerárak sokkal magasabbak, mint Ausztriában. Egy előétel,, amely szardíniából áll, 40 koronába kerül, kis darab hús pedig 60 koronába. Kocsisok könnyű szívvel kérnek egy árért száz koronát. A ruházkodási cikkek ára túl­halad minden képzeletet. A kirakatokban ugyan már jelennek meg ritkábban kap­ható áruk is, de hogy m­ilyyen áron, arra csak például említem fel, hogy egy kis üveg parföm, amely Párisban nem kerül­het többe 25 franknál, itt ezer frankra­­ volt kiírva, Szén pedig egyáltalán nincs Budapesten,- í * " A magyarok még ma sem tudják el­­­­­­hinni országuk összeomlását. Beszéltem a nagy bankok igazgatóival, nagy vállalatok­­ vezetőivel, mágnásokkal, akik mind azt­­ hangsúlyozták előttem, hogy a szlovákok,­ ! a­ horvátok és a románok nem fognak tudni megélni a magyarok nélkül. Még mindig­­ nem veszik észre, hogy a népek közül ,­ csak a magyarokra vár kíméletlen jövő. Ha jól fogják kormányozni Magyaror­­szágot, azért meg fog tud élni. Marad még Magyarországnak elég termőföldje,­­i bora, szene és ipari eszközei és ezenfelül­­ a nagyszerű Duna is az övé marad. Ma­gyarország meg fog tudni élni, ha lemond arról, hogy uralkodjék. Nem tudom azon­ban, hogy le fog-e tudni erről mondani. Tegnap este a szállodám hajójában egy érdekes jelenetet láttam. A cigányok egy­­ pillanatra abbahagyták a csárdást és rá­zendítettek a magyar nemzeti himnuszra. Ugyanazt a prímást, aki tegnap a himnuszt játszotta, ugyanezért pár héttel ezelőtt a­­­ kommunisták halálra akarták ítélni és­­ csak egy angol kapitány segítségével tudta megmenteni az életét. Tegnap este a himnusz első akkordjaira a jelenlévő­ ma­­­­a­gyarok mint egy ember felemelkedtek he­lyeikről és tették ezt olyan magával ragadó lendülettel, hogy az ántant és a románok jelenlevő tisztjei szintén felállottak. Egy nemzet, amelyik nyomorúságának ilyen keserű óráiban is ennyire meg tudta­ őrizni nemzeti öntudatát, azt nem lehet asszimilálni. Adjuk meg neki a békét, amilyen gyorsan csak lehet. Még­pedig egy olyan békét, amely lehetségessé teszi a számára, hogy a fent maradt keretek között megőrizhesse gazdasági forrásait. I 1919. November 8 Francia tábornok a magyar választásokról. Szeged, nov. 4. (A Kassai Újság tudósítójától.) De Tournadre francia tábornok, Szeged város katonai kormányzója a következő érdekes rendeletet adta ki : A városkormányzó megállapította, hogy Szeged városában több hónap óta állan­dóan uralkodó rend és közbiztonság da­cára a kedélyek sajátos képen forronganak. Most, a választások küszöbén, termé­szetesen mindenki igyekszik teljesen sza­badon álláspontját védelmezni és azt az uralmi rendszert győzelemre juttatni, amely véleménye szerint az ország érdekei szem­pontjából a legelőnyösebb. De eszmékért való harc ne vezessen erőszakosságokra, melyek sértik a véleményszabadságot és a szavazatok őszinteségét befolyásolják. A választások tisztaságát egy szabad ország tulajdonát képező független akaratnyilvánítás kell, hogy biztosítsa. Az egyes társadalmi osztályok, fajok és vallásfelekezeteknek folytonos egymásra uszítása által nem érhető el az a közös egyetértés, mely a szerencsétlen hazát is­mét talpra állítani képes. Oly népnek, mint a magyar, a­mely a kultúra magas fokán áll, szakítani kell ily kishitű, a középkorra emlékeztető, méltóságát kompromittáló civódásokkal, mert ezeket pártérdekek sugalmazzák és nem a magyar haza üdve, amely mindenek felett áll. A bolsevistáktól eltekintve, akik voltaké­­pen nem mások, mint álruhás rablók, min­den egyes pártnak, a szociáldemokratáktól a reakció legizzóbb hívéig, joga és köte­lessége, hogy a haza kiépítéséhez a maga munkájával hozzájáruljon. Valóban nem az erőszakban, hanem a nép bizalmában rejlik valamely kormány­­ hatalma, amely bizalmat emberi érzésével, igazságszeretetével és azáltal kell kiérde­melnie, hogy széttárja a háza kapuit az összes pártok előtt, amelyeknek köteles­sége az ország felvirágoztatásán munkál­kodni. De Toure nadre­, tábornok, városparancsnok ab. áiBBIN VEGYTISZ». 'TÓ ÉS GŐZMOSÓ INTÉZET KOSICE,SftC* lAR-lITC*(DEAKFERESC) 47. Iványal G­ALLÉR K ÉZELő m­osásit f éray-j­aaalását; «Utányok, s«* pongyolái; artb. h­ogytisatttásáS, oooooooo feo­aUi elkéseütésir ®» V­idék­i ssállUáao­hat pontot** "****

Next