Kassai Ujság, 1920. január-március (82. évfolyam, 2-75. szám)

1920-02-21 / 43. szám

S. »USaf Semmi ok sincs arra, hogy a kormány erről ne beszéljen nyilvánosan, azért kénytelenek vagyu­k a szomszédnak kije­lenteni, hogy védekezőik, de készek leszünk Budapesttel egyetértésre lépni, mihelyt a dé­k­ kCríst Magyarország aléL­j«. A magyar békekonferencia rettenetes »is tisztikít hoz fel annak igazolására, hogy a békekötéssel igazságtalanság éri Ennek ellenében konstatcion, hogy a delegáció­nak azon állítása ne­m­ felel meg a való­­ságnak, mintha Állásunkban egy millió magyar lenne Az időküzi összeírás alap­ján ál­l­u­utatjuk, hogy Szlovenszkón és a K­árpátalj. Auszriában megközelítőleg 60Q.000 magyar van, de ezek közöl is több mint 125 ezer jelentéktelen szigetek gyanánt a szlovák­­ erőteteken fekszik és abban elvész Konstatálom azt is, hogy a 125 ezer magyar tulajdonképen szlovák, csakhogy eddig trig sem határozták el maguk­at, hogy szlovákoknak vallják ma­gukat és ezek az erőszakos magyarfeáció­nak a maradványai. Ez a szám így 500 ezerre apad ez egész Szlovén Eskén. De még 500 ezer magyarról sem lehet­­ett­sogosan beszélni. Szükséges hangoztatni, h­ogy a párisi egyezmény részvételőt is nehéz áldoza­­tot kíván, máért több mint 360 ezer szlo­­vák testvérünk magyar területen maradt. Ezzel megfelel­ő arányban vagyunk rekom­­penzálva. Megállao­tom, hogy némely magyar te­rületet gazdasági okokból csatoltak hoz­zánk. Dr. Wlassics ki­ásé magyar jogász a »Pester L’cyd* ban statisztikát tett közzé, amelyben rengeteg okot hozott fel, hogy miért maradás meg Magyarország integ­ritása és bi­zonyítja, hogy Magyarország­nak termés ittas tufája van. Benes miniszter erre vonatko­zólag konstatálja, hogy a há­ború megmutatta, miszerint a természetes h­etétek nem irány­ad­ók. Egész sor állam van, me­lyeknek nincsen és nem is lehet természetes határuk és mégis egészen jól élnek. Fontos argumentum az az álít­ás is, hogy, mint mondják, Magyarország a mos­tani hsürok között nem existélhat. E* is* még hamis betlit­ás, mert konstatálnunk kell, hogy Magyarországnak az összes volt osztrák b borgyár földek között a leg­­termékenyebb földje van és hogy ha a mostani magyar államnak nincsen ipara, mi ennek ellenében azt mondhatjuk, hogy nincsen termékeny főidőnk. Arról van szó, hogy a magyar állam a jövőben lojálisan és korrektül viselkedjék szomszédával szemben, mert ga?.d:vs*g? és prüfilisi kö­zösségbe!) csak így lehet vélnie mö­ödni. A magyar delegáció népszavazást kér a magyar koronától elvett f Vd Arc. Ért ha­tározóiig vissza kell­l tanitanom. E kí­vánság már es s fa ezért nem őszinte, mert ígyidejüleg Magyarosság integritását kí­vánják és hivatalosan készítenek ez ügy­ben propagandát. Ez a kérelem arra szá­mít, hogy bizonytalanságot és felfordulást idézzen elő egér. Közép Európában. A nemzetközi helyzet bizonyta­lan. A m­y £­r#k tehát úgy gon­dolják, hogy ezen bizonytalan­ságot és felfordulást még teté­zik, hogy általános krízis ál­­­t elő Ami azt illeti, hogy a szlovákok, rumi nők is népszavazást ki­ásnak, kény­tele­nek vagyunk megállapitani, hogy a szlo­vákok és ruminok közült egy sincsen, aki azt kivánná legfeljebb, ha áruló jeh i­ekáé­­kat nem tekint­heijük szlovákoknak és az ilyet szlováknak senki sem fogja tekinteni. Szükséges még azt is holgozhtni, hogy a magyar államban a kisebbséghez tartozó lakosságot a magyar sovinizm­us üldözi, országunkban ellenben e tekintet­ben is igazság van. Ami a Kroventzkói­ selyzstd iiSel, tudják az unk, hogy mi volt Solovenszkón » magyar rezsim alatt és mi van most. A kor­­mány minden lehetőt megtesz hogy a szlovák népnek mindent biztosit««, fő­le­g nemzeti és iskolai ügyben. S obár min’siler a legbeíiatóbbia ezen fáradozik. S­lovetwzWn eisz szlovák iskola van. Kormányunk blké a pol­tikét követ és ezt akarja a jövő­be­k is követni, a magyar kormán­­­nyal kész megegyezésre jutni az összes kérdésekben. De azon módszer:k­i, mely­k a háború előtt divatosak villák a platikáf­a?, be kell fejezni, mert ha ezt Magyarország rém teszi, újból krízisek áll­­na­k be és ei lenne a magyar nép katas­ztrófája. Kor­mányunk úgy akar velük élni, mint a többi szomszé­d.­ Minden törvény» esz* költél fogun­k védekezni, hogy a magyar p 1­ldla ne kerüljön oda, ahal volt a régi rezsi n­­latt. Hogy milyen lesz poli­tikánk a jövőben a magyar szomszéddal, hcn­­g­­súlyozom, hogy a szöve­tségeseikdig­­ el­éri -e, a külügyminisztérium a béke­dele­gációval és az építő poltikában möködik végtelen energiával , öm nem konstatá­lom, hogy más ügyekben a dolog lénye­gére vonatkozólag teljesen egyet­értünk Szövetségesekkkel és ezt a pol»ciót a szövetségesekkel Magyarországgal szem­ben a jövőben is követni fogják. Hogyan lehetne az élel­miszerkri­zist enyhíteni ? Baross Béla, a K­.ss&s Konatom igaz­gatója az élelmiszerkrizis megoldásáról még a követksziket mondotta: — H­ogy miként lehetne ma ezen az áthatísa állapoton segíteni, azt kissé ne­héz megmondani. Eid g ujy mis —­amint már jeleztem — csak a nagygazdaságból vitték el a terményeket, a kisgazdákhoz nem mertek hozzányúlni. Mi tehát csak a kisgazdáknak elrejtett, vagy még meg­maradt terményei állhatnak rendelkezé­sünkre. A kisgazdáktól monban csak a kei­zigorúbban kiresztülritt rekvirálással lehet valamit kicsikarni ö illatén meg­vallva, valami nagy eredményt ettől ne m in­ b­ttunk, mert a terményt a kisgazda úgy el tudj­a rejteni, hogy ezer caecharrel sem lehet feáakadni Másrészt meg a legnagyobb valószínű­ség szerint a­­gh értékesítette már eddig Brazes terményeit és nem várt arra az időre, amíg tőle vagy elveszik, vagy mi, míg jobban fölmegy a term­ény ára. A kisgazda ugyanis nagyon jó; tudja, ha a termény ára míg Jol­in fölmegy, akkor a közszükséglet, a hiány is mind na­gyobb lesz, már pedig akkor igazán nem marad más hátra, mint tőle elrefovirálj­ák a gondosan őrzött terményt. Erre a kis­gazda nem várt. Oitobi ü lett volna, ha ennyire sp.ku ii terményé­vel.­­­ A helyzet teh­át vigasztelni atatia a ttl szomorú A mi m­almunk íjait például cink 8 viggos terménye v«is őrlésre, süsi végtelenül kevés. —: Brodes körülmények között Szlo* V2nszké lépes mrgét gaborával ellátni. Bevinilre nem szőrű’. De erősen harg­­íu­lyosok, hogy csakis Solovensskőnak elég az, ami it terem. Mi Csehorszá­­goi, M ínrasmágor és SíüédB nem va­gyunk k * poses elliini Amit inne n ki­vinnék, az már hiányt jelen’. Exportra nem vagyunk bereidme. Gazdaságilag legjobb termő vidék a Vig és Nyitra fo­lyók vidéke. Abi­sj­­ármegye is kitűnő terület, de a legtermékenyebb részt nem Sslovesmkó kapta. Ez ért terméssel min­denki meg lehetett ti igédre, mert itt a« 7­8 mázsás volt a termés. — Mindenesetre tellkes az a kérdés, ha nincs gab­oanemű­, akkor mivel te­hetne az élelmet pótolni Legelső torban burg­onyán gondolok. De hát mindenki futja, hujy a burgonyatermés az idán nagyon sovány volt. Igen igen gyenge. Emellett drága. A város például kénytelen volt horribilis áron: kilónk­int 52 fillérjével elad­ni. S ez a bur­gonya is piciny, sáros, rothadt és isetlen volt Még ma­i legnagyobb része a váró* nyakán van, seft^gyiem tud t’le mag­­szabadu’ni . A második cikk, ami kenyérpóló- ként szerep­el írns: hüvelyes vetemlryek. Ezeket sísb Ediereíksddem tárgyává tet­ték Siettek is a ha­mar milliókhoz jutni akiró kereskedik ezt kiaknázni A bab­nak, lencsének, borsónak, kölesnek az árát irlézstosan fölverték 13 —15 koro­nára. Megjegyzem, én nagybani frak­ól beszélek, hogy Ácsi be hogy ment, nem tudom Tavaly babot lehetett még a vá­rosnál 1 , 50 fillérért kapni, mi egé­sz vagyonba karal­ás am­ellett nincs, mert a kereskedő világ e’rejtette, s zárni t­­ az esetleges életemhíínyre, hogy még job­ban fölverhesse m­ndezeknek az árát. — k szegély tip tehát nem láthatta e­ m­elt hüvelyesekkel, mert nem g­őzte fénzze­l, ezért teljesen készülőként­ talál ez az élelemhiány ralibé okit: egyeseket épen ugy, mint a kormányt. A szakszerüség hiányában szen­vedő5? gazdálkodna ide jut­tatta az egész országot. — Külföldi segi­ségben egyáltalában nem lehet t­­zni, mert ez az állapot nem­csak Srio­enteken van meg, hanem egész Csehszlovákiában. H­a lelát valami ételem érkezik kölföldről, az Prágán ke­resztül nem megy. — De a külföldi segítségb­en már csak azért sem lehet bízni, mert a Mlföd ha­sonló szororgatott hlmzetben van. A roppant nagy munkáskézhiányt, a hábo­­rus pusztitásokat, a hajóknak elsülyesz­­tését mind :n!IH megérzik, Óit is vetette­ Ra­­mszadía^ a föld­ük, de még az ellen­­séges feeiér mist is nagyszennyiségi ter­ra ér yt ta­rt lekötve. — A béke idején a nagyobb gabota­­termő vidékek körülbelül így látták el a többi nem gabonatermő országokat. India és Ausztrália éngüába ssíiu­tott. India l­ ftfönben is inkább dzserme talaj, mint A közigazgatási reform irta­ Dr. D­V­th Gyula I. A legkitünőbb irkűtaéig nem ér semmit, ha piscs mellette egy Jő kite igazgatás, amely a papiroson szépen megalkotott elveket a mindennapi élet­ben is megvalósítja. E tételnek az Igaz­sága ma már mindsr­ kétségen felü­l áll, elismerték­ azt a jogtudőock, a pabücia­tik és a gyakorlati közigazgatás em­berei is, de mindenek felett megmutatta azt az élet, s közelmúlt tepairitiatei. Hiszen a legutolsó idők társadalmi, gaz­dasági és nemzetiségi bajait sokscor a rossz, apártoskodó közigazgatás okozta. Az is kétségein felül áll úgy az elmé­letben, mint a gyakorlatben, hogy a jó közigazgatássok egyik elengedhetetl­en követelménye, hogy azt ne tisztára hiva­talnokok, beamterek végezzék, olyanok, a­kik a népet sem is temerik, esetleg beszélni sem tudnak a nyelvér?, továbbá hogy ne történjék a közigazgatás kéz tán felsőbb, hatalmi narancsra. Akkor lesz a nép érdekeit és kívánal­mait kielégítő a königazgatás ha az a nép részvételével tör­tén­ik, ha a közig«« gstáncok egyes funkcióit magára » tár­sadalomra, s lakosságra bízzuk. Tehát ha a közigazgatás végzői ne­m­ csupa életidegen bürokraták, hanem ügyvédek, orvosok, kereskedők, iparosok, töld nö­vések és munkások st­. szóval a társa­­dalomnek minden rétege részt vesz benne, szóval minden arra ére­t állam­­polgárnő, — még pedig úgy, hogy ezért nem a dja fel előbbi munkáját, hanem olyan mértékben vesz ré­szt a kőzigaz­­gatágban, aminő mértékben azt képes­ségei, elfoglaltsága és az ezt szabályozó jogforrások megengedik. A jó közigaz­­gatás további követelménye még, hogy a nép az őt legközelebbről érdeklő ügyeket jogilag önmaga szabályozza, azaz hogy önmaga vegyen részt a jog­forrás alkotásában (szabályrendeletek útján ) Mindezek együtt jelentik a társadalom szabad részvételét a végrehajtó hatalom gyakorlásában, illetőleg annak egyik ágában a közigazgatásban. Neve pedig önkormány­zat. Alkotmányos szsfcsd­ág a nemzet élete. Önk­orm­ányzat a nem­zet igazi Heti, —• capírdtt egyik kiváló tudóinak (Bancz Ignác), És valóban nem sokat érnek az alkotmányban biz­tosított legszebb emberi és szabadság­­jogok, ha a mal­it az easter személyes •zabadeái«, helyváltostatas? teebadsága, lakásácsk szentsége stb. t<iocí bizto­­sítva, vagy hiába hirdet valamely állam demokráciát, ha a húshoz, liszthez meg cukorhoz csak a h­ockere­k idős és he* dimilliomosok jutnak a nép széles rétege pedig legfeljebb a cédulához. Ha körülnézünk Európában azt lát­juk, hogy azok az államok, amelyek­ ben igazi önkormányzat létezett, a leg­­virágzóbb, legboldogabb államok, így Anglia és Hollandia, továbbá Svájc. Olyan kultúrintézményeket s igazi bol­dogságot, megelégedettséget még nem tapi­ztaltam sehol, mint a svájci váro­sok egyik legtipikusabbjában, Sankt- Giltenben, továbbá Graubunden kan­tonban. Hosszidalmas volna azonban fejte­getni az igazi önkormányzat előnyeit és leírni annak különböző helyeken tör­ténő megvalósulási módjait,. Kiég a bürokratikus közigazgatás hátrányait Hlusztráljom azzal, It­t hivatkozom a osztrák beamfor köziga­zgatásra. M­agy­arors­zágott az önkormányzat évaeizsddi fejlődte ertdssány*. A mo­hácsi vész után az országrészekre sza­kadván s a tntejdbatecpsai Magysror­­g*ág a Habsburgok uralma alá jutván, az önkormányzat szer­veiben a várme­gyékben vosult meg a cím*eti élet, a sok elsyoncás, hadügyi és pénzügyi zak­latás ellen a vármegyék szolgáltattak védelmet , egyúttal­­ fejlődött bizonyos liberális teány, amelynek eredménye­­ volt az 1848-ss átalakulás. ISIS ig a vármegyék, mint önkormány­zati testületek méltán betöltötték hiva­tásukat. 1848, illetve 1867 után azonban nem tudtak alkalmazkodni a kor szel­leméhez, követelményeihez, úgy hogy i maradiak lettek. Jak Hogy azokban­ a vármegyék nem tud­lépést tartani a haladó korral, annak egyik főoka az volt, hogy az 1870. évi 42. t. c, valamint az 1886. évi 81. t. cikkek megnyirbálták, sőt csak nem teljesen elvették a vármegyék ra­­bsmisynti hatáskörét.

Next