Kassai Ujság, 1920. április-június (82. évfolyam, 76-147. szám)
1920-05-23 / 118. szám
i süssmUS*»*!«» Honnan és hová? Véremben izzik az öröklét tüze, zug dala minden apró sejten; nincs szellem, hatalmas, ki tova űzze Éden kertjéből bízó lelkem. Lecsaphat redm fájdalom gyilok, kínozhat betegség szög-ostora: szívemben, agyamban ott ül a titok, a kérdések kérdése: honnan, hová ? S a mély titoknak egyszerű nyitja: az öröklét időtlen álló jelen; kapu, az életnek tárva-nyitva, egymást szerető miriád elem. Honnan és hová? töprengő kínzás, nem akar tudni róla elmém; napfény-forrású igazság-bírás sugártakaró lelkem lelkén. Én is vagyok az öröklés eleme, a miriádok lelke bennem is leng; ember, az eget nézni kellene, hol minden csillag örök dalt zeng! Juhász Mór gémmummasatan Győztes, legyőzött Irta: Márai Sándor Berlinben egy generális gépfegyverekkel politikát csinál. Kinek a Kapp, kinek a Kappné. Egy hét alatt egy országnak frontot kell változtatnia jobbra, vagy balra; közben tönkre megy anyagban és energiában fölszámolhatatlan érték és ez vész néhány — nem is kevés — emberélet. Ez politika, mindg; így volt, mindig így lesz, rendben van tehát. A kétségbeejtő ebben csak az, hogy 20 millió ember csinálját, a jobboldali frontot és másik 20 millió a baloldalit s jobbra is hisznek és balra is hisznek, sokan, becsülettel Válási tehát téved , ezért a tévedésért agyonlőnek embereket. S mindenestül ez talán igy is van jól. L« Mindenestül ez talán igy is van jól — részleteiben megszokni mégsem lehet. Süt a nap, virágot árulnak az utcán, népek sétálnak, hirtelen gépfegyver kezd szólni egy bank, egy posta, egy állomás épülete előtt. Visító férfiak és asszonyok ügetnek át egy téren, egy asszony felbukik, a száján vér jön. Mi történik itt? A hatalom — mindegy, hogy melyik párt hatalma — megkísérli kiélni a maga erejét. Európa kifejlett jogrendszere kikényszeríti a ma élők társadalmából a hatalom tagadását, a forradalmat. (Mondhatnám: Európa kifejlett ököljogrendszere...) 9. A város oly, szép, kertek, lefüggönyözött, maszk házak, réteges, leüllepedett testi kultúrától áthatott embergenerációk. Értem, hogy ez a város szülte Goethét és értem, hogy idejött meghalni Ehrlich. Szülni és meghalni pia is lehet még, csak élni nehéz. Proklamálják az általános sztrájkot, a lámpa nem világít, a vízcsap nem ad vizet, a posta nem hoz levelet, a vasutak megállanak. De: reggel gyerekek mennek hosszú sorban iskolába. A szemetesek sztrájkolnák, a szemét felgyűlik a házak előtt, forradalom van, minden család azonnal kirakta a maga szemetét az uccára. Moziképek: A Schauspielhaus előtt kommunista népgyűlés. A Bismarck-szobor kezébe vörös zászlót nyomtak. A Schauspielhaus - ban este Schaw komédiáját .Az orvos a válaszuton«-t kellett volna játszani. A Schauspielhaus előtt társadalmi drámát: »A nép a válaszuton«-t. De nem történt semmi; az előadást elhalasztották és a gyűlést szétverte a rendőrség. * A pék este már nem adott kenyeret. A pék ellenforradalmár. A mészáros, a fűszeres, a pék. Ők a kis, meleg forrásai az életnek,s s ha vihar van, eldugulnak. Ők hatalom és a hatalommal tartanak. Mindenki rájuk van utalva. Szomorú és megalázó: én is. v * Tankok mennek az utcán. A szivem a torkomban ver. Mindenki menekül, s beállok az Olympia-mozi ijfogerjába. Nagy plakát: »A boldogság«. Aztán: »E hé ! A Marseillaise. A szabadság himpu- | sza. Szabadság, egyenlőség, testvériség. A puskák arca feketén ragyog a napban. Egy padra ülök és émelygés lassan köröz a gyomromban. Mózesre gondolok, akinek az Úr megszólalt egy csipke bokoban. Le vagyok győzve. Be fogok állani egy bankba, ten utófózo •«. Aztán: Ma nincs előadás«. Mégis, mindenki be akart menni. * Eine Mi az, élni. Mit tesz az, hogy kell. Ismerőseim ilyeneket mondanak: Japán. Amerika, Tasmania. Maiak a tavakban, földön műtrágya, kenyér kenyérjegy nélkül. Itthagyni a halottainkat és az élőket, elmenni egy oszágba, ahol nem volt hat évig háború. Százezren, mondják, száz talán el is indul és tíz eljut, ha bírja a szárnya. Százezer ember között akad tíz erős ember, aki élni akar. A többi beéri azzal is, hogy megél. . . " Ha visszagondolok a háború szép, békés napjaira... Kétezer puska áll, ragyogó csatarendben az opera előtt. Lófarkas zászlók, rézveretes zászlórudak. Kétezer fekete arc, lábhoz rakot* fegyverrel. A zenekar a Marseillaiset játsza. Ők a győztesek. Aztán, rendőri kordon mögött, a publikum: kétezer német. Köztük villamoskalauzok és postások, akik sapkához emelt kézzel mereven tisztelegnek, s a civilek fedetlen fővel állanak. Ök a ic Ö. OíSsi! A monarchia összeomlásának oka Szemelvények Wintersehgriets herceg sajtó alatt lévő könyvéből Windischgraetz herceg könyve — melyben a monarkia összeomlásának történetét mondja el — kétségkívül a legérdekesebb könyv lesz, melyet politikusok és nagyközönség egyaránt izgalmas kíváncsisággal fognak olvasni. A herceg emlékiratai még meg sem jelentek és máris óriási botrányt vertek fel. A könyv megjelenését csak az a körülmény késlelteti, hogy Windischgraetz a kefelevonatot igen lojálisan, megmutatja volt minisztertársainak, akiket egyben az adatok kiegészítésére, esetleges helyreigazítására kért fel. Hogy az adatok s Windischgraetzi politikai beállításai mennyire lesznek helytállók, azt természetesen nem tudjuk, az azonban bizonyos, hogy e memoirok érdekessége felülmúl minden hasonló emlékiratot, amit az alábbi szemelvényből különben mindenki megítélhet: Június 15-én megkezdőd, idd piavei offenzivánk. Néhány nappal azelőtt fontos beszélgetésem volt Arz vezérkari főnökkel. Kérdésemre, vájjon biztos sikert vár-e a délnyugati front gigantikus vállalkozásától, Idodonai hangon csak annyit felelt, hogy a hadművelet, külpolitikai szükséglet. Az offenziva anyagi előkészületei viszont teljesen kielégítők. Ama kérdésemre várjon a csapatok harci kedve a régi-e, vállvonogatással felelt. E beszélgetés a legrosszabb benyomást tette rám s nem mulaszthattam el, hogy jelentést ne tegyek róla Őfelségének, aki kijelentette, hogy a vezetés sokkal inkább aggasztó, mint a csapatok harci szelleme, ez még teljesen épnek látszik. Gonrádnak Arzzal, különösen azonban Ajroovics-sel való együtts.AGro a legsúlyosabb nehességeket mutatja. Az offenziva első hírei, amiket négyen Övről kaptunk, általában kedvezők voltak. Károlyi ezidőben a képviselőházban több interpellációt terjesztetett elő a külpolitikai helyzetről és a lengyel kérdésről. Este a Park Klubban vacsoráztam s Károlyi mellém ült. Miután kifejtette előttem a legközelebbi jövőre vonatkozó terveit, felhasználtam az alkalmat, hogy a király programmjának alapvető kérdéseit megvitassam vele és nagyban és egészben konstatáltam, hogy a legtöbb ponton egyetért a programmal. Csak az a körülmény , amit egyáltalában nem is titkolt —, hogy minden eszközzel személyes hatalmi érvényesülésre törekszik, vetett fel bennem baljóslatú sejtelmeket a jövőre. Megállapította, hogy Tiszát csak a legradikálisabb módszerrel lehet ártalmatlanná tenni s hogy ő fel fogja használni ezeket az eszközöket. Már előbb is megütötték fülemet olyafajta nyilatkozatai, hogy a politikában a bűntől sem szabad visszariadni, ha hatalomhoz akar valaki jutni. Károlyi azt is mondta akkor, hogy az egész monarchia föderalizálásához , is hozzájárulta az új rend radikális-szocialista bázison épül. Csak ebben látja a jövő pacifista irányának egyetlen biztosítékát. r * Késő este hivatalomba mentem, ahol több sürgős elintézni valóm volt. Egyszerre csenget íróasztalom telefonja, — valami zavart, momogást hallottam, nem értettem, türelmetlen lettem, goromba a kisasszonyhoz. Most világosan hallotam: t. Őfelsége kíván Önnel beszélni Udinéből, az udvari vonatról. Aztán a király hangja: — Ön az Windischgraetz? — Igen, Felség. — Jöjjön azonnal Udinébe. — Parancsára, Felség. — Köszönöm. Lecsengettem, előkéezittettem a különvonatot s még az éjszaka Udinébe utaztam. A frontról érkező utolsó hírek már kedvezőtlenebbek voltak. A 170 kilométer kiterjedésű fronton megkezdett támadást a két hadseregparancsnoknak nem egészen világosan formulázott rendelkezései miatt több ponton vissza kellett venni. Valami közvetlen veszedelem azonban semmi esetre sem mutatkozott. Tizenkilencedikén délelőtt értem az mlméi főhadiszállásra. Előbb hosszab beszélgetésem volt Boroevics tábornaggyal, aki kifejtette előttem hadserege helyzetét. Véleménye szerint az offenzíva már kezdettől fogva magában hordozta a balsiker magvát. Már az áttörési hely megválasztásánál is viszály volt közte, és Conrád közt. Arz és a legfelsőbb hadvezetőség nem volt abban a helyzetben, hogy érvényesítse akaratát, az egységes áttörésre vonatkozólag, erre középutat kerestek és négy különböző helyen állítottak fel egy-egy támadó sereget, amelyeknek bár sikerük volt, azonban egy helyen sem rendelkeztek annyi emberanyaggal éis lőszerrel, hogy a kivívott előnyöket kiaknázzák. Már az offenzíva első napján könnyen sikerült Boroevics hadseregcsoportjának átjönni a Piavén és ha Boroevicsnek elég lőszere és tartalékja van, az egész olasz frontot felgöngyölhette volna. Minthogy azonban úgy a lőszerdömeget, mint a tartalékokat a front egész hosszában osztották el, a csapatok felősedtek a háromnapos harcban és nem voltak többé abban a helyzetben, hogy előnyomulhassanak. Megállni pedig — a Piavéval a hátukban — lehetetlen volt. A mai haditanácsnak kellett megállapítani, mi történjék. Őfelsége kifejezett kívánsága volt, hogy én is ott legyek. Mindkét hadseregcsoport összes vesztesége 170.000 ember volt. A csapatok magatartása minden dicséreten felül. A megbeszélések során konstatálták, hogy úgy a meglévő lőszermennyiség, valamint az élelmiszerkészletek mennyisége kizárja a további előnyomulást. A hadseregnek a Piavén való visszavonulása által nem kevesebb, mint 200 vagyon liszt ment veszendőbe. Katasztrofális volt! Közben egymást kergették az újabb jelentések, rossz hírek porfelhői csapkodtak, szóbelileg, telefonon, táviratilag. S volt egy jelentés, amely a király borult hangulatát egészen elsötétítette: egy távirat, amely szerint a Németországtól elvett tengeri mennyiségek felélése után Bécs ismét élelem nélkül van. A király rám pillantott. M egészült Soha eddig ilyen világosan ez nem tűnt fel. i — Julius első napjaitól nem tudok a korai aratás készletiből említésre méltó mennyiséget Ausztria rendelkezésére bocsátani, mondtam. — Nem engedem Bécset éhen pusztulni — válaszolt a király. — Akkor nincs más hátra, mint újabb könyörgés Berlinhez; túl kell segíteniük bennünket a legnehezebb heteken. Azt javasoltam, hogy őfelsége e rendkívüli helyzetben sajátkezű levélben tárja fel Vilmos császár előtt a kétségbeejtő helyzetet. Egy ilyen lépés természetesen újabb akadálya a békekérdés megoldásának, de offenzivánk balsikere utái nagyon kevés tere marad, mozgási szabadságunknak. A király elfogadta javaslatomat és elhatározta, hogy kíséretemben a német főhadiszállásra küldi Fürstenberg Miksa Egon herceget, a német császár barátját, ki is majd ott átaludja a császárnál; királyunk levelét és általában kérelmezni fogja Ausztria kisegítését.♦ Visszautaztunkban Bécs felé, közölte velem Fürstenberg herceg, hogy az Ausztriának megígért élelmiszersegítséget csak az esetben szállítják valóban, ha Ausztria-Magyarország a jövőben feltétlen hű, sigorú szövetségi politikát folytat. Rendkívül figyelemreméltó azonban, hogy erről nekem, aki végre is a misszió egyetlen felelős államférfia voltam sem a császár, sem a tábornokok egyike, sem Härtling kancellár egy árva szóval sem tett említést. Június 28-án őfelsége Eckertsauban kihallgatáson fogadott, amelyen aztán részletesen beszámoltam benyomásaimról. Kijelentettem, hogy talán még leginkább Vilmos császár volna megnyerhető békés politikánk számára, a német főhadiszállás azonban abszolút hazárdjátékot folytat és a monarchiának nem áll érdekében, hogy ezt tovább is támogassa. Alkalmam volt ezúttal Steinwender, Pantz, Paasche képviselőkkel és Silva- Taroucca gróffal is beszélnem, akik közvetlen előttem voltak kihallgatáson. Egyiküknek sem volt sejtelmük a külpolitikai helyzetről. Az előző napon Seitz, Renner, Tusar, Stanekj valamint a délszláv Korosetz voltak az uralkodónál és őfelsége közölte velem, hogy Stameket és Tusart a cseh, Korosetzet, pedig a délszláv kérdésnek a Habsburg-monarchia keretein belül történő megoldásának feltétlenül megnyerte. Bécsben anélkül, hogy a király programmjára utaltam volna ,Langenhahnnal és még néhány német képviselővel beszélgetést folytattam a cseh önállósági törekvés honorálására Német- Ausztria forradalommal felelne. Megtudtam azt is, hogy bizalmi férfiak útján Károlyi Mihály érintkezést keresett a német sajtóval. Dr. Adler Viktor, akivel röviden beszéltem, közölte velem, hogy Károlyi arra akarta rábírni a német szocialistákat, hogy, az uralkodót egy radikális szociális kormány szükségességéről győzzék meg, amelynek élén ő állana, Károlyi Mihály. Figyelmessé tettem a királyt, hogy Károlyi Budapesten azt látszatot kelti, mintha az ö politikáját csinálná. — Vagy birjat felséged bizalmát — mondtam — s akkor kegyeskedjék ezt világosan kijelenteni vagy nem és akkor vissza kell utasítania a Károlyi-féle kétértelműségeket. — Wekerle teremtsen rendet — mondta a király. Wekerle magához hivatta Károlyi ügyvédjét és elbeszélte neki, hogy tisztázni akartam Károlyi helyzetét. Erre Károlyi hozzám jött és szándékaim felől tudakozódott. — Épp úgy akarom a békét, mint te, — válaszoltam, — minél előbb, csakhogy más utakon, keresem. — Hazaárulónak tartsz? — kérdezte. — Még semmit sem tudok bizonyítani. — Milyen módon gondolnád, hogy a királlyal tisztázzam az ügyet? let Azt tanácsoltam neki, hogy Írjon levea királynak. Ezt meg is tette, Hunyady közölte velem később a levél tartalmát. Károlyi itt a király lábai elé veti magát, örök hűséget esküszik, biztosítja, hogy utolsó csepp vérét is kész feláldozni érte s képtelen volna bármire is, ami ártalmas lehet az uralkodóház érdekeire.