Kassai Ujság, 1920. április-június (82. évfolyam, 76-147. szám)

1920-05-28 / 121. szám

2. oldal Gróf Apponyi Albert fölhívása az amerikai magyarsághoz óriási lelkese­dést keltett és nagy befolyással volt arra, hogy a magyar missziónak sikerült az amerikai magyarság között háromszáz­­ezer dollárnál nagyobb összeget össze­gyűjteni. E gyűjtésnél a magyar mis­­­sziónak az amerikai magyar bizottság elnöke, Barna volt nagy segítségére. A hazaszállítás előreláthatóan körülbelül június hónapban fog megkezdődni. A h­a­­jótér biztosítása jelenleg folyamatban van. A magyar misszió jelenleg útban van Vladivosztok felé és Tokión át uta­zik, hogy ott a Vörös Kereszt Egyletek támogatása mellett a még függőben lévő kérdésekben tárgyalásokat folytathasson. A magyar missziónak Vladsvosztokba való megérkezése csak rövid idő kér­dése, de megnyugvásra szolgálhat vala­mennyiünknek, hogy Szibériában lévő magyar­­ hadifoglyaink ügye napról­­napra kedvezően halad, előre. A minisz­tereln­­k­­ V, a honvédelmi miniszter nap­­nlap mellett komoly megbeszélés­eket fo­ytatnak a hadifogolykérdés mielőbbi megoldása érdekében, különösen ami annak pénzügyi vonatkozását illeti. Most mé­g tehát a társadalomi áldozatkészsé­gé­nek az állam erejével szövetkeznie kell, hogy a még fennálló akadályokat mielőbb legyőzhessük. A hazaszállítás költségei oly hitetlen magasak és a ha­jóból való kiszállás után olyan óriási költségek merülnek fel, hogy mindezek együttesen csakis az állam és a társa­dalom nagy erőfeszítése mellett lesznek előteremthetők. — HALÁLOS BALESET. Görög Tamás kit e hó 22-én a Rachler Károly cég asztalos műhe­lyében a körfűrész egy de­zkája elütött, tegnap a Komer­sky-kórházban kiszenvedett. A baleseti szemle hétfőre van kitűzve. — FARKAS PALI KÖNYVET adott ki hu­szonöt esztendős színészi múltja alkalmából. Me­leg hangú, kedves sorokat Sáro­s Árpád írt, aki Farkasról, az újságíróról emlékezett meg sok szeretettel. Azután maga Farkas Pali mondja el nagyon érdekesen huszonötéves színészi múlt­ját. Ezen múltnak kacagtató és bájos apró epi­zódjai alkotják e könyvnek tartalmát, amelyet pályatársainak, tisztelőinek és barátainak emn­ék­­sorai e­gészítenek k. A könyv Farkas Palit mint tollát jól forgató írót mutatja be a közönségnek, amely sok kellemes percet szerez a magának, ha Farkas Pali könyvét forgatja A könyvet Major Henrik igen sikerült rajzai élénkítik és Harsányi Józsefnek egy nagyobbacska képe is helyet talál benne. A sikerült könyv ára 10 korona, melegen ajánljuk olvasóinknak. i«:í Kassai Uj-ég az adókról A vagyonadó é­­s a múlt évi %adiai adó bejelentése A kassai közönség körében bizonyos nyugta­lanságot okozott a pénzügyigazgatóságnak mai napon kifüggesztett hirdetménye, amely szerint az 1920. évi vagyonadó és 1919. évi hadinye­reségadó bejelentésének határideje bezárólag május 30-ig tart. E rövid pár napot nagyobb kereskedőcégek és vállalatok nem tartják elegen­dőnek az adó összeállítására, különösen mivel megfelelő nyomtatvány sem áll­­ rendelkezésükre. A kérdéses ügyben felkerestük Michalisz Árpád helyettes pénzügyigazgatót, ki a hirdetmény ké­sői megjelenését azzal indokolta, hogy a vezér­igazgatóság május 11-én küldte le a rendeletit, melyet azonnal lefordítva megrendelte a hirdet­ményeket, de a mai nyomdai nehézségek folytán csak most kapták meg azokat. A városi közönség részére egyébként nem okozhat nagyobb nehézséget a vallomás kiállítása, magyar nyomtatványokat pedig már sürgönynek rendelt a pénzügyigazgatóság, de ennek hiányában akár egy év papíron is kitölthető a vallomás. A pénzügyigazgatóság ugyan jelentette a vezér­­igazgatóságnak, hogy a kitűzött határidő az em­lített nehézségek folytán rövidre szorult, de hogy a vezérigazgatóság változtat , a terminuson az kétséges. A rendelet értelmében tehát kívánatos,­­ hogy­ mindenki beszolgáltassa vallomását 31-ig. Egy dollár borravaló HszAte o «■•rlkal magyarok • Akik o»ak látogatóba jönetk - Hogyan lana a koránal­a a bol­­gár«« Jönnek, szállingóznak haza a tenge­rentúlról, messzin Amerikából ami sokat próbált magyarjaink. Majdnem minden nap­rkezik belőlük­ kisebb-nagyobb csapat. Néha csak­ egy-két ember jön, de 150—200 főből ál­ló csapatok­ is ér­keznek Beszélgetünk az egyik amerikát járt magyarral. Zemplén megyéből való, a háború kitörése előtt vándorolt ki a feleségével és a fiával. Bridgeportban dolgozott egy papírgyárban, h­etenként 34—36 dollárt keresett. Három­ezeröt­­száz dollárt hozott magával, tehát a mi pénzünk szerint majdnem mil­lomos. A fia is vele dolgozott a gyárban, de a tizennyolc éves legény szerencsétlenül járt, egy robbanásnál életét vesztette. A gyár végkielégítést fizetett az apának. A zempléni magyar Newsyorkban szállt ha­jóra a feleségével és az Amerikában született kis­fiával, a hajójegyért, amely Rotterdamba­­ szólott, személyenként 97 dollár 50 centet fizetett. Megkérdezem tőle, hogy mihez kezd itthon. — Egy kis birtokocskát szeretnék, — feleli — de a mi vidékünkön nagyon ba­jos földhöz jutni. Ők Németországon keresztül jöttek, de sokan Olaszországon át érkeznek. Ezek panaszkodnak, hogy útközben megzsa­­rolják őket. A visszavándorlók leg­nagyobb része végérvényesen hazajön, ,„e olyanok is vannak, akik csak látoga­tás céljából teszik meg a hosszú és költséges utat Egy ilyen érdekes láto­gató érkezett a közelmúltban a prágai vonattal. Huszonkét esztendővel ezelőtt mint kovácsinas vándorolt ki és egy gyárban kapott alkalmazást. A gyár tulajdonosa megkedvelte és később rá­bízta a gyár vezetését. Majd a tulaj­donos halála után átvette a gyárat, amely most az övé. Látogatásakor ötezer dollár ajándékot adott a szüleinek. (Több mint egy millió korona.) Ugyancsak lá­togatóba jött a minap egy farmer is, aki több ezer holdon gazdálkodik és dicse­kedve meséli el, hogy milyen tökéletes gépekkel dolgozik a birtokán. A visszavándorlók különböző nagysá­gú összegeket hoznak magukkal. Erre vonatkozólag nem szívesen adnak fel­világosítást. Mindazáltal­ megtudtuk, hogy va­n közöttük olyan, aki 18.400 dol­lárt, egy másik pedig, aki 11.000 dollárt hozott. Az előbbi 130, az utóbbi pedig 110 hold földet vásárolt. A legtöbben­­ azonban az útra csak kevés pénzt vesz­nek magukhoz és a pénzük nagy­obb­­ részét bankok útján utaltatják át. Meg­említésre érdemes, hogy az amerikai­­ magyarok pénzét zágrábi és prágai ban­­­­kokhoz utaltatják­ át. A hazatérők elmondják, hogy Amerika nem látja szívesen a magyarok távo­zását, mert a nehéz munkát a magyarok végezték. Megemlítik­, hogy a bolsevis­ták ott is próbálkoznak,, de nem nagy sikerrel, mert a hatóságok kártelhetőt­ len szigorral lépnek fel velük szemben és agitátoraikat internálják. Az Egye­sült­ Államok szesztilalmi rendeletét a magyarok nem helyeslik, sőt olyan em­ber is akadt, aki e­­miatt szánta rá magát a hazajövetelre. Hogy a visszavándorlóknak mennyire szükségük van a hatóságok jóindulatú támogatására, az útbaigazításra és a jótanácsra, bizonyítja az, hogy a közel­múltban az egyik amerikai magyar egy dollár borravalót akart adni a csomag­ját vivő hordárnak. Minden hiába, ga­vallér nép vagyunk. (A CSEH) tisztviselői kérdés nem pusztán tisztviselői kérdés, leanem — amin: mukkor kőzelt ilyen irányú cikkünkben jeleltük — a maga egé­szében az országra kiható nagy fon­tosságú probléma Nemcsak j abból a szempontb­ól, hogy óriási inváziójuk­kal Szlovenszki és Ruszinszkó min­den város­ ban a lakásínség borzadai miit zúdították a ktmzülött lakos­ságra, hanem prazéd­ós szempontból is, mert az illam pénztára nem bírja el a roppant nagy kiadásokat, ame­lyek a felesleges számú tisztviselők eltartásához kellenek. Ezeken a szempontokon kívül a cseh tisztviselői kérdésnek politikai oldala is van Már múltkor rá mutatunk, hogy néhány előkelő állást szlovákoknak tartottak fenn, de a többit a cehek maguk foglalják el De ez még nem minden Annyira bizalmatlanok poli­tikai tekintetben a legkifogástalanabb és leghűbb szlovákkal szemben is, hogy minden vezető állást betöltő szlovák vezető mellé cseheket ossza­na­k be, egyénesen ellenőrzésre, aki lassan minden rendelkező hatalmat a m* *ga számára lefoglal. Szóval, idővel ő lesz az úr, aki mellett a régi vagy a szlovák főnök hatalomban, iskin telj­ben, befolyásban eltörpül, s ő is függő viszonyba kerül a cseh fel­jebbvalóval szemben. Az örök tűz földjén — Luigi Barzini cikke — Annak alkalmából, hogy az olasz kormány katonai missziót küldött Kaukázusbba, Luigi Barzini, a hírneves világjáró olasz újságíró, érdekes cikket írt a bakui petróleumforrásokról a mi­lánói »Corrier­e della Sierában.« A Baku körül elterülő szomorú sík­ságon, — irja Barzini, — a kopár és rétszinü talaj végeláthatatlan domboru­latai közepette, amelyet Ázsia népei évezredeken át az­ isteni tűz csodás és szent lángot lehelő misztikus földjének tartottak, sötét füstgomolyok közt fekete piramisok sokasága emelkedik, melyek mint bizarr obeliszkek, óriás nekropólis benyomását keltik. A petróleumkutak fa­­köponyegei ezek, amelyek mögött szi­­vattyúgépek működnek, hogy kecses égőolaját szívják ki a földnek. Kutak er­deje ez, amely süni­s sötét, mint a hegyoldal fenyőerdeje. Amerikában a petróleumkutak­­ közt legalább is százötven méter közöket hagynak, Bakuban alig hat-hét méter­nyi­re vannak egymástól. A világ egyet­len petróleumtermő földje sem bírná el az ily intenzív és sűrű kitermelést. De még ez a mérthetetlenül gazdag föld is megsínyli ezt a rendezetlen gazdál­kodást s a bakti, petróleumforrások üzemét pusztulás fenyegeti az orosz kormány észszerűttlen intézkedései követ­keztében. Az orosz kormány,­ ugyanis, hogy minél több hasznot lásson, a petróleum­­tartalmú területeket apróbb részekre osztotta s az ily módon mesterségesen támasztott konkurenciának olyan felté­telei­­t szabott, hogy a termelés mintegy 53 százalékát elvetette a vállalkozóktól. Természetesen a vállalkozók rablógaz­dálkodást­­ folytatnak s minden igyeke­zetük arra irányul, hogy­ minél jobban kiaknázzák a forrásokat, nem törődve azzal, hogy az­ oktalan gazdálkodás és körültekintés nélkül való, mohó termel­ő következtében a kutak sorra beomlanak. Ennek azután az az eredménye, hogy minduntalan újabb és újabb kutakat kell fúrni, még­pedig mindig mélyebben. Már­pedig egy-egy­ kút megírná a mintegy félmillióba kerül és sok mun­kaerőt egy évig foglalkoztat. Ez a rab­­blógazdálkodás az oka annak, hogy orosz petróleum-termelés évről-évre csökken s míg 1911-ben tizenegy és fél­millió tonnát tett ki — ami a világ pet­róleumtermelésének 50,7 százaléka,­ — addig 1914-ben már csak kilenc m­á­­ j tonnára rúgott, amely a világ petró­­le­umtermelése 15,7 százaléknak­­ felel meg. Ezzel szemben az északamp­ ikin Egyesült­ Államok term­elése ugyanazon idő­ alatt négyszerre, a romám hatszorta, a németalföldi Indiák termelése pedig háromszorta nagyobb lett. Baku ily módon a gyors vagyonszer­zés után való lázas versengés szín­helye lett, ahol egy-egy uj petróleumjajt feltárása a vállalkozókat néhány óra alatt mű­ Hom­osokká tette. Nos, a rabló­gazdálkodás ezt az üz­eme­t a tönk szó­lóim juttatta! A bakui nafta 1913-ban már­ olyan drága lett, hogy az ugyan­akkor Amerikából importált nafta Ba­­tumlan tonnánkint huszonegy frankkal olcsóbb volt, mint a helyben termelt na­ Ha. Az orosz kormány ekkor úgy akart segíteni az elfajult állapotokon, hogy míg egyrészt minden más világ­lápéi eredő fűtőanyag behozatalát meg­nehezítette, másrészt az orosz petró emu kivitelét megtiltotta, úgy, hogy az egész termelés a belső­ szükséglet ki fordítlatott. Azaz hogy mégis: mindös­­­sze félmillió tonna bakui petróleumot sz­­­­ánhattak ki, amely kizáróan világí­tási célra szolgált. Az orosz bolsevik­ forradalom telje­sen elvágta Bakut az országtól; azt a nyolcmillió tonna petróleumot, amelyet Oroszország évenkint elfogy­asztott, nem leh­etett többé elszállítani a Volgán, ser-, a Kaspi-tengeren, mert a szállítási esz­közök teljesen tönkrementek. Ámde Oroszors­ágban a közállapotok is annyi­ra leromlottak, hogy ma m­ár a régi szükségletet sem fogyasztaná el az el­szegényedett nép, amely a világítást luxusnak tekinti! A naftát a lokomotivok fűtésére sem alkalmazzák többé s ehe­lyett a donetzi szenet és a permi er­őt­y­an mértékben, mint a háború előtt s­tart! Oroszországnak jövőben is szük­sége lesz ugyan petróleumra, ha nem is olyan mértékben, mint a h­áború­ előtt s erre a célra a bakui források elegendő mennyiséget szolgáltatnak. Ámde azóta újabb petróleummezőket is fedeztek föl, így a kaukázusi hegylánc északi lejtő­jén, amilyenek a Grosni melletti kutak, amelyek termékeit a petrovski kikötőben rakják hajóra a Knepi-tengeren, ahon­nan 1916-ban másfélmillió tonna naftát szállítottak le. Újabban­­ Perzsiában is fedeztek fel petróleummezőket, amelyeken angol fel­ügyelet mellett szintén megindult a ter­melés. Ugyancsak angol felügyelet alatt Egyiptomban is termelnek petróleumot, amelyet főként Törökország vesz igény­­be. A bakui üzem, amelynek berende­zése mintegy két milliárdnyi értéket kép­visel, csak abban az esetben lendülhet­ne i­i újra, ha termékeit a Fekete-ten­geren tudná elszállítani. De hogyan tud­na több millió tonna naftát odaszállítani, mikor ! ..."U1­"—k­­utak, amelyek erre hivatva lennének, mindössze nyolc­­száz tonnát bírnak el naponkint, ezt is nagy üggyel-bajjal! Baku tehát a szó szoros értelmében — petróleumba fullad; a rejtett energia mérhetetlen gazdasága van itt fölhal­mozva, amely felhasználatlanul lmver parlagon. Az üzemet nem lehet meg­szüntetni, hiszen negyvenezer munkáé léte függ ettől, akik túlnyomó részben tatárok és örmények, összekeveredve kü­lönböző európai elemekkel, akik között a faji és vallási gyűlölet, nemkülönben a mohamedán és a moszkovita propagan­da bontja meg minduntalan az egyetér­tést. Ez­ek miatt gyakoriak a tömeges­­ öldöklések, amelyeket tatárok és örmé­­­­nyek rendeznek felváltva egymás közt. Mindjárt a kutak közelében népes teme­tők terülnek el. Az üzemet teliét minden e­szk­­ö­v; fönn lell tartani, bár a megcsappant fogyasz­tás következtében a petróleum annyira­­ f­e­lhalmozódott, hogy a tartályok mindi­g megteltek. Ez idő szerint négy millió tonuia nafta vár a tartályokban elszállí­tásra, bár hónapokint újabb negyed­mi­llónyit termelnek. Forgalom hiányában a vállalatok nem tudnák fedezni az üzem meddő kiadásait, ha Azerbergian helyi kormánya nem volna segítségükre, amely kölcsönöket­­ vesz föl­ a felraktározott naftára. Csak­is a szállítási eszközök javítása, eset­­­­leg megfelelő vezetékrendszer révén­­ lehetne a pangáson segíteni, aminek költségeit viszont a már felhalmozott­­­nak a reális értékesítése által lehetn­e­­ előteremteni. Bármily gazdag legyen is­­ valamely ország, elpusztul, ha kincseit­­ nem mozdíthatja, hasonlatosan ahhoz az­­ alaskai aranyásóhoz, aki nagy arany a hegy tetején —„éhenhalt! (p. h.)

Next