Kassai Ujság, 1920. április-június (82. évfolyam, 76-147. szám)
1920-05-28 / 121. szám
2. oldal Gróf Apponyi Albert fölhívása az amerikai magyarsághoz óriási lelkesedést keltett és nagy befolyással volt arra, hogy a magyar missziónak sikerült az amerikai magyarság között háromszázezer dollárnál nagyobb összeget összegyűjteni. E gyűjtésnél a magyar missziónak az amerikai magyar bizottság elnöke, Barna volt nagy segítségére. A hazaszállítás előreláthatóan körülbelül június hónapban fog megkezdődni. A hajótér biztosítása jelenleg folyamatban van. A magyar misszió jelenleg útban van Vladivosztok felé és Tokión át utazik, hogy ott a Vörös Kereszt Egyletek támogatása mellett a még függőben lévő kérdésekben tárgyalásokat folytathasson. A magyar missziónak Vladsvosztokba való megérkezése csak rövid idő kérdése, de megnyugvásra szolgálhat valamennyiünknek, hogy Szibériában lévő magyar hadifoglyaink ügye naprólnapra kedvezően halad, előre. A miniszterelnk V, a honvédelmi miniszter napnlap mellett komoly megbeszéléseket foytatnak a hadifogolykérdés mielőbbi megoldása érdekében, különösen ami annak pénzügyi vonatkozását illeti. Most még tehát a társadalomi áldozatkészségének az állam erejével szövetkeznie kell, hogy a még fennálló akadályokat mielőbb legyőzhessük. A hazaszállítás költségei oly hitetlen magasak és a hajóból való kiszállás után olyan óriási költségek merülnek fel, hogy mindezek együttesen csakis az állam és a társadalom nagy erőfeszítése mellett lesznek előteremthetők. — HALÁLOS BALESET. Görög Tamás kit e hó 22-én a Rachler Károly cég asztalos műhelyében a körfűrész egy dezkája elütött, tegnap a Komersky-kórházban kiszenvedett. A baleseti szemle hétfőre van kitűzve. — FARKAS PALI KÖNYVET adott ki huszonöt esztendős színészi múltja alkalmából. Meleg hangú, kedves sorokat Sáros Árpád írt, aki Farkasról, az újságíróról emlékezett meg sok szeretettel. Azután maga Farkas Pali mondja el nagyon érdekesen huszonötéves színészi múltját. Ezen múltnak kacagtató és bájos apró epizódjai alkotják e könyvnek tartalmát, amelyet pályatársainak, tisztelőinek és barátainak emnéksorai egészítenek k. A könyv Farkas Palit mint tollát jól forgató írót mutatja be a közönségnek, amely sok kellemes percet szerez a magának, ha Farkas Pali könyvét forgatja A könyvet Major Henrik igen sikerült rajzai élénkítik és Harsányi Józsefnek egy nagyobbacska képe is helyet talál benne. A sikerült könyv ára 10 korona, melegen ajánljuk olvasóinknak. i«:í Kassai Uj-ég az adókról A vagyonadó és a múlt évi %adiai adó bejelentése A kassai közönség körében bizonyos nyugtalanságot okozott a pénzügyigazgatóságnak mai napon kifüggesztett hirdetménye, amely szerint az 1920. évi vagyonadó és 1919. évi hadinyereségadó bejelentésének határideje bezárólag május 30-ig tart. E rövid pár napot nagyobb kereskedőcégek és vállalatok nem tartják elegendőnek az adó összeállítására, különösen mivel megfelelő nyomtatvány sem áll rendelkezésükre. A kérdéses ügyben felkerestük Michalisz Árpád helyettes pénzügyigazgatót, ki a hirdetmény késői megjelenését azzal indokolta, hogy a vezérigazgatóság május 11-én küldte le a rendeletit, melyet azonnal lefordítva megrendelte a hirdetményeket, de a mai nyomdai nehézségek folytán csak most kapták meg azokat. A városi közönség részére egyébként nem okozhat nagyobb nehézséget a vallomás kiállítása, magyar nyomtatványokat pedig már sürgönynek rendelt a pénzügyigazgatóság, de ennek hiányában akár egy év papíron is kitölthető a vallomás. A pénzügyigazgatóság ugyan jelentette a vezérigazgatóságnak, hogy a kitűzött határidő az említett nehézségek folytán rövidre szorult, de hogy a vezérigazgatóság változtat , a terminuson az kétséges. A rendelet értelmében tehát kívánatos, hogy mindenki beszolgáltassa vallomását 31-ig. Egy dollár borravaló HszAte o «■•rlkal magyarok • Akik o»ak látogatóba jönetk - Hogyan lana a koránala a bolgár«« Jönnek, szállingóznak haza a tengerentúlról, messzin Amerikából ami sokat próbált magyarjaink. Majdnem minden naprkezik belőlük kisebb-nagyobb csapat. Néha csak egy-két ember jön, de 150—200 főből álló csapatok is érkeznek Beszélgetünk az egyik amerikát járt magyarral. Zemplén megyéből való, a háború kitörése előtt vándorolt ki a feleségével és a fiával. Bridgeportban dolgozott egy papírgyárban, hetenként 34—36 dollárt keresett. Háromezerötszáz dollárt hozott magával, tehát a mi pénzünk szerint majdnem millomos. A fia is vele dolgozott a gyárban, de a tizennyolc éves legény szerencsétlenül járt, egy robbanásnál életét vesztette. A gyár végkielégítést fizetett az apának. A zempléni magyar Newsyorkban szállt hajóra a feleségével és az Amerikában született kisfiával, a hajójegyért, amely Rotterdamba szólott, személyenként 97 dollár 50 centet fizetett. Megkérdezem tőle, hogy mihez kezd itthon. — Egy kis birtokocskát szeretnék, — feleli — de a mi vidékünkön nagyon bajos földhöz jutni. Ők Németországon keresztül jöttek, de sokan Olaszországon át érkeznek. Ezek panaszkodnak, hogy útközben megzsarolják őket. A visszavándorlók legnagyobb része végérvényesen hazajön, ,„e olyanok is vannak, akik csak látogatás céljából teszik meg a hosszú és költséges utat Egy ilyen érdekes látogató érkezett a közelmúltban a prágai vonattal. Huszonkét esztendővel ezelőtt mint kovácsinas vándorolt ki és egy gyárban kapott alkalmazást. A gyár tulajdonosa megkedvelte és később rábízta a gyár vezetését. Majd a tulajdonos halála után átvette a gyárat, amely most az övé. Látogatásakor ötezer dollár ajándékot adott a szüleinek. (Több mint egy millió korona.) Ugyancsak látogatóba jött a minap egy farmer is, aki több ezer holdon gazdálkodik és dicsekedve meséli el, hogy milyen tökéletes gépekkel dolgozik a birtokán. A visszavándorlók különböző nagyságú összegeket hoznak magukkal. Erre vonatkozólag nem szívesen adnak felvilágosítást. Mindazáltal megtudtuk, hogy van közöttük olyan, aki 18.400 dollárt, egy másik pedig, aki 11.000 dollárt hozott. Az előbbi 130, az utóbbi pedig 110 hold földet vásárolt. A legtöbben azonban az útra csak kevés pénzt vesznek magukhoz és a pénzük nagyobb részét bankok útján utaltatják át. Megemlítésre érdemes, hogy az amerikai magyarok pénzét zágrábi és prágai bankokhoz utaltatják át. A hazatérők elmondják, hogy Amerika nem látja szívesen a magyarok távozását, mert a nehéz munkát a magyarok végezték. Megemlítik, hogy a bolsevisták ott is próbálkoznak,, de nem nagy sikerrel, mert a hatóságok kártelhetőt len szigorral lépnek fel velük szemben és agitátoraikat internálják. Az Egyesült Államok szesztilalmi rendeletét a magyarok nem helyeslik, sőt olyan ember is akadt, aki emiatt szánta rá magát a hazajövetelre. Hogy a visszavándorlóknak mennyire szükségük van a hatóságok jóindulatú támogatására, az útbaigazításra és a jótanácsra, bizonyítja az, hogy a közelmúltban az egyik amerikai magyar egy dollár borravalót akart adni a csomagját vivő hordárnak. Minden hiába, gavallér nép vagyunk. (A CSEH) tisztviselői kérdés nem pusztán tisztviselői kérdés, leanem — amin: mukkor kőzelt ilyen irányú cikkünkben jeleltük — a maga egészében az országra kiható nagy fontosságú probléma Nemcsak j abból a szempontból, hogy óriási inváziójukkal Szlovenszki és Ruszinszkó minden város ban a lakásínség borzadai miit zúdították a ktmzülött lakosságra, hanem prazédós szempontból is, mert az illam pénztára nem bírja el a roppant nagy kiadásokat, amelyek a felesleges számú tisztviselők eltartásához kellenek. Ezeken a szempontokon kívül a cseh tisztviselői kérdésnek politikai oldala is van Már múltkor rá mutatunk, hogy néhány előkelő állást szlovákoknak tartottak fenn, de a többit a cehek maguk foglalják el De ez még nem minden Annyira bizalmatlanok politikai tekintetben a legkifogástalanabb és leghűbb szlovákkal szemben is, hogy minden vezető állást betöltő szlovák vezető mellé cseheket osszanak be, egyénesen ellenőrzésre, aki lassan minden rendelkező hatalmat a m* *ga számára lefoglal. Szóval, idővel ő lesz az úr, aki mellett a régi vagy a szlovák főnök hatalomban, iskin teljben, befolyásban eltörpül, s ő is függő viszonyba kerül a cseh feljebbvalóval szemben. Az örök tűz földjén — Luigi Barzini cikke — Annak alkalmából, hogy az olasz kormány katonai missziót küldött Kaukázusbba, Luigi Barzini, a hírneves világjáró olasz újságíró, érdekes cikket írt a bakui petróleumforrásokról a milánói »Corriere della Sierában.« A Baku körül elterülő szomorú síkságon, — irja Barzini, — a kopár és rétszinü talaj végeláthatatlan domborulatai közepette, amelyet Ázsia népei évezredeken át az isteni tűz csodás és szent lángot lehelő misztikus földjének tartottak, sötét füstgomolyok közt fekete piramisok sokasága emelkedik, melyek mint bizarr obeliszkek, óriás nekropólis benyomását keltik. A petróleumkutak faköponyegei ezek, amelyek mögött szivattyúgépek működnek, hogy kecses égőolaját szívják ki a földnek. Kutak erdeje ez, amely sünis sötét, mint a hegyoldal fenyőerdeje. Amerikában a petróleumkutak közt legalább is százötven méter közöket hagynak, Bakuban alig hat-hét méternyire vannak egymástól. A világ egyetlen petróleumtermő földje sem bírná el az ily intenzív és sűrű kitermelést. De még ez a mérthetetlenül gazdag föld is megsínyli ezt a rendezetlen gazdálkodást s a bakti, petróleumforrások üzemét pusztulás fenyegeti az orosz kormány észszerűttlen intézkedései következtében. Az orosz kormány, ugyanis, hogy minél több hasznot lásson, a petróleumtartalmú területeket apróbb részekre osztotta s az ily módon mesterségesen támasztott konkurenciának olyan feltételeit szabott, hogy a termelés mintegy 53 százalékát elvetette a vállalkozóktól. Természetesen a vállalkozók rablógazdálkodást folytatnak s minden igyekezetük arra irányul, hogy minél jobban kiaknázzák a forrásokat, nem törődve azzal, hogy az oktalan gazdálkodás és körültekintés nélkül való, mohó termelő következtében a kutak sorra beomlanak. Ennek azután az az eredménye, hogy minduntalan újabb és újabb kutakat kell fúrni, mégpedig mindig mélyebben. Márpedig egy-egy kút megírná a mintegy félmillióba kerül és sok munkaerőt egy évig foglalkoztat. Ez a rabblógazdálkodás az oka annak, hogy orosz petróleum-termelés évről-évre csökken s míg 1911-ben tizenegy és félmillió tonnát tett ki — ami a világ petróleumtermelésének 50,7 százaléka, — addig 1914-ben már csak kilenc má j tonnára rúgott, amely a világ petróleumtermelése 15,7 százaléknak felel meg. Ezzel szemben az északamp ikin Egyesült Államok termelése ugyanazon idő alatt négyszerre, a romám hatszorta, a németalföldi Indiák termelése pedig háromszorta nagyobb lett. Baku ily módon a gyors vagyonszerzés után való lázas versengés színhelye lett, ahol egy-egy uj petróleumjajt feltárása a vállalkozókat néhány óra alatt mű Homosokká tette. Nos, a rablógazdálkodás ezt az üzemet a tönk szólóim juttatta! A bakui nafta 1913-ban már olyan drága lett, hogy az ugyanakkor Amerikából importált nafta Batumlan tonnánkint huszonegy frankkal olcsóbb volt, mint a helyben termelt na Ha. Az orosz kormány ekkor úgy akart segíteni az elfajult állapotokon, hogy míg egyrészt minden más világlápéi eredő fűtőanyag behozatalát megnehezítette, másrészt az orosz petró emu kivitelét megtiltotta, úgy, hogy az egész termelés a belső szükséglet ki fordítlatott. Azaz hogy mégis: mindössze félmillió tonna bakui petróleumot szánhattak ki, amely kizáróan világítási célra szolgált. Az orosz bolsevik forradalom teljesen elvágta Bakut az országtól; azt a nyolcmillió tonna petróleumot, amelyet Oroszország évenkint elfogyasztott, nem lehetett többé elszállítani a Volgán, ser-, a Kaspi-tengeren, mert a szállítási eszközök teljesen tönkrementek. Ámde Oroszorságban a közállapotok is annyira leromlottak, hogy ma már a régi szükségletet sem fogyasztaná el az elszegényedett nép, amely a világítást luxusnak tekinti! A naftát a lokomotivok fűtésére sem alkalmazzák többé s ehelyett a donetzi szenet és a permi erőtyan mértékben, mint a háború előtt start! Oroszországnak jövőben is szüksége lesz ugyan petróleumra, ha nem is olyan mértékben, mint a háború előtt s erre a célra a bakui források elegendő mennyiséget szolgáltatnak. Ámde azóta újabb petróleummezőket is fedeztek föl, így a kaukázusi hegylánc északi lejtőjén, amilyenek a Grosni melletti kutak, amelyek termékeit a petrovski kikötőben rakják hajóra a Knepi-tengeren, ahonnan 1916-ban másfélmillió tonna naftát szállítottak le. Újabban Perzsiában is fedeztek fel petróleummezőket, amelyeken angol felügyelet mellett szintén megindult a termelés. Ugyancsak angol felügyelet alatt Egyiptomban is termelnek petróleumot, amelyet főként Törökország vesz igénybe. A bakui üzem, amelynek berendezése mintegy két milliárdnyi értéket képvisel, csak abban az esetben lendülhetne ii újra, ha termékeit a Fekete-tengeren tudná elszállítani. De hogyan tudna több millió tonna naftát odaszállítani, mikor ! ..."U1"—kutak, amelyek erre hivatva lennének, mindössze nyolcszáz tonnát bírnak el naponkint, ezt is nagy üggyel-bajjal! Baku tehát a szó szoros értelmében — petróleumba fullad; a rejtett energia mérhetetlen gazdasága van itt fölhalmozva, amely felhasználatlanul lmver parlagon. Az üzemet nem lehet megszüntetni, hiszen negyvenezer munkáé léte függ ettől, akik túlnyomó részben tatárok és örmények, összekeveredve különböző európai elemekkel, akik között a faji és vallási gyűlölet, nemkülönben a mohamedán és a moszkovita propaganda bontja meg minduntalan az egyetértést. Ezek miatt gyakoriak a tömeges öldöklések, amelyeket tatárok és örmények rendeznek felváltva egymás közt. Mindjárt a kutak közelében népes temetők terülnek el. Az üzemet teliét minden eszköv; fönn lell tartani, bár a megcsappant fogyasztás következtében a petróleum annyira felhalmozódott, hogy a tartályok mindig megteltek. Ez idő szerint négy millió tonuia nafta vár a tartályokban elszállításra, bár hónapokint újabb negyedmillónyit termelnek. Forgalom hiányában a vállalatok nem tudnák fedezni az üzem meddő kiadásait, ha Azerbergian helyi kormánya nem volna segítségükre, amely kölcsönöket vesz föl a felraktározott naftára. Csakis a szállítási eszközök javítása, esetleg megfelelő vezetékrendszer révén lehetne a pangáson segíteni, aminek költségeit viszont a már felhalmozottnak a reális értékesítése által lehetne előteremteni. Bármily gazdag legyen is valamely ország, elpusztul, ha kincseit nem mozdíthatja, hasonlatosan ahhoz az alaskai aranyásóhoz, aki nagy arany a hegy tetején —„éhenhalt! (p. h.)