Kassai Ujság, 1920. április-június (82. évfolyam, 76-147. szám)
1920-05-30 / 123. szám
2. oldal is a kár, mégpedig korlátlanul. Ez a hármas állapot, amelytől eddig tudatosan megfosztották a tömeget, csakhamar olyan állapotba hozza, amelyben teljesen elveszíti minden értelmi képességét, s minden ereje rombolásban, erőszakoskodásban, sőt vadállatiasságban nyiltkozik meg amelyre, mint egyes ember sohasem volna képes. Ez a korlátbn szabadság azonban nemcsak a tömegre nézve kedvező, hanem az egyénre nézve is. A szabadság rendszere alatt kiásó egyéniségek gyorsabban emelkednek, mint a jogközösség, jogkényszer bármely formája altt és gondam r a tömeg élére kerülnek, mint azok vezetői. A tömeg pedig áhítja a vezetőt, akinek varázslatos erejében a maga erejét, nagyszerű tudásában a mrga tudását (mert a tömeg értelmi színvonala mindig sokkal kisebb mint az egyes emberé), acélos akaratában a maga kilendítő akaratát látja megtestesítve Másrészt azonban azt sem szabad figyelmen kívül hgynunk, hogy az embernek lelke meg ha tömegbe verődik ha‘ nincs álladó rombolásra, gyilkolásra és vadállatiasságra berendezve Az emberiség szivében igenis ott ég soha ki nem alvó lánggal a szépnek, jnak és igaznak kivénÍe. Ettől egy pillanatra vak dühében eltérhet ugyan, de a rombolást, gyilkolást és vadálltiasságot szépnek, jónak és igaznak véglegesen el nem fogadjas nem vallja. S amily mértékben mégiszenvedik a tömeg a vértől, a könytől, a brutalitástó és rombolástól s meget önmaga követ el olyan mértékben nő annak az embernek a befolyása, hatalma, varázsa, megigézése, aki vagy a népből emelkedett ki, vagy a népre való hivatkozással cselekszik a nép érdekében S most mi a nép érdeke, kívánsága és akarata? Az, hogy a vérontás megszűnjék, a rombolást alkotó munka várja fel és a vadásfktias^ág helyébe a szelíd erkölcsök lépjenek. S most már egyáltalában nem bmja, hogy a nép nevében dolgozó olyan rettenetes hatalmat kap, amellyel a nép ellen is sikeresen tud operálni, csak k pja galmst, a békét, az alkotó meg a nyu megélhetési lehetőséget és a fájdalommentes állapotot. Ezért ül minden alulról jövő terrorizmus ajakára az abszolutizmus Okos emer tabut nem teszi kockára a forradalomban elérhető eshetőségen ért a nyugodt haladás biztos erdménye t. Mert igaza van Wisleynak: Semmi tényleges egyenlőtlenséget sem szabad törvény által teremteni, de semmi természetes egyenlőtlenséget sem szabad elfog dni törvényének, de az ember természetes szabadságát mindenfél erővel biztosítani kell. A teror pedig mindkettőnek az elterkezőjét teszi ! Kassai Tijssig Sorozások előtt Juniusban sorozás alá keltenek a 2022 évesek - Miés?$ kapnak be*>ivek*.« a na agy m4 katonaakttte esek? - A had*« biagéatiiő para* e«»ek nyilatkozata A „Kassai Újság“ egyik multheti számában, közölte, hogy a cseh-szlovák katonai hatságok rendelete értelmében ez évben az 1898—1900 évfolyambeliek kerülnek sorozásra — most már nemzetiségi különbség nélkül. Ez a hit nagy izgalmat keltett a városban, hiszen a katonáskodást 5 évi háború után jóformán mindenki megelégelte Hogy a hit felől bizonyosságot szerezzünk, felkerestük a kassai hadkiegészítőparancsnokság vezetőjét, aki a következőket volt szíves mondani: — Az újsághír való. A hadügyi kormány rendelete értelmében a sorozást ebben az évben az 1898—1900 évfolyambeliek között tartjuk meg, tehát a 20—22 évesek kerülnek mérce alá. A rendelet egyik fontos újítása az, hogy már a magyar és német anyanyelvűek is be lehet sorozni, illetve ezek is kötelesek bevonulni Eddig az volt az eljárás, hogy jelentkezni kivétel nélkül bármelyik katonakötelesnek kellett. A cseh illetve a szlovákokat tényleges szolgálatra hívtuk be, a magyarok és németek ellenben igazolványt kaptak, amelynek alapján bizonytalan idejű szabadságban részesültek. A sorozás pontos idejét még nem isnézjük, úgy hallottam azonban, hogy a sorozásokat június havában fogjuk megtartani. Mi igaz abból, hogy dacára az úgynevezett bizonytalan idejű szabadságolásnak, az utóbbi napokban több magyar katonakötelest, illetve fiatalkorút hívtak be ? — kérdeztük. — Tömeges behívási rendeletet nem adtunk ki. Csupán azokat a magyar illetőségűeket hívtuk be — akik dacára a kiadott rendeleteknek — egyáltalában nem jelentkeztek, még nyilvántartásra sem. Hogy ez említettek a határon meg ne szökhessenek, elrendeltük behívásukat. Megemlítheti még — fejezte be a parancsnok a beszélgetést, — hogy a hadköteles korban levő fiatalok csak úgy kaphatnak útlevelet, ha erre tőlem engedélyt kapnak. Ezt az engedélyt azonban csak megfelelő biztosíték (fogadalom) mellett adhatom ki. ma »xi^xxamsiisssxmiammssmam Lengyel-magyar tervek A .-tadtj és »feje sett tény? »Kurier L odzienny« vezércikkben foglalkozik a lengyel-magyar uniós tervekkel. Ennek a lapnak a véleménye annál figyelemre, méltóbb, mivel érezzük,hogy a cikk tartalmával egyetért a lengyel közvélemény naíigrásza. A cikk megalapítja, hogy a lengyel-magyar szövetség befejzett tény. Előbb azonban Magyarországnak a románokkal kell megegyezni, hogy a lengyel-magyar Szövetség létrejöhessen. Az említett lengyel lap másik helyen egy kiváló mayar tudós értekezését ültette át lengyel névro, mely a magyar-lengyel szövetség előnyeivel foglalkozik. Ezek az előnyük a következők lennének: 1 A közélelmezés kérdése: A magyar alföld nyersterményeit előnyösen lehetne kicserélni a lengyel ipar áruival. 2. Ha a tescheni kérdés miatt Csehszlovákia is a lengyel nemzet közeli háborúra kerülne a sor — Szlovenszkó is lángba borulna. Azt azután mindenki tudja, hogy fegyverrel könnyen lehet rendet teremteni. 3. A katonai kérdés: A magyarság közelebbi pártfogóra kedvezőtlen földrajzi fekvése miatt nem találhat. Olaszország, illetve Anglia nagyon messze esik Magyarországtól. A lengyeleknek szintén szükségük van szövetségesre. u. 4. A cseh-orosz szövetség veszedésko. Nem engedhetik meg a lengyelek, hogy három ellenség vegye őket körül: a német, az orosz bolsevikjei, és a csehek. 5. A lengyelek is nagyon jól tudják, hogy a magyarok szövetségesek nélkül nem élhetnek. A németség szívesen nyújtana kezet Magyarországnak, hiszen a német minden alkalmat megragad, hogy régi hatalmát visszaszezhesse Éppen ezért a magyarság most válaszúton van, hogy várjon a németekkel, vagy a lengyelekkel kössön szövetséget? A magyar tudós fejtegetéseihez a lengyel lap pártoló megjegyzéseket fűz. A lengyel-magyar szövetség megalakítása — írja — elsősorban Lengyelország érdeke. A szövetség megalakításának azonban nagy akadálya, hogy a magyarok halálos ellenségei a románoknak. Ha a magyarság azonban ki tud egyezni a román vezetőkkel, mi örömmel állunk be a szövetségbe: harmadiknak. A »’Slovenska Politika« e tervhez megjegyzi, hogy a szövetség nehezen valósulhatna meg, mert a ’omán-magyar unió megvalósítása elsősorban a románok vesztét jelentené, mert ha a magyarság megerősödik, elsősorban Erdélyt igyekszik majd visszaszerezni. A fiumei magyarok nagy nyomora Memorandum a magyar Lo]>mányhoz Fiume, május. A háború hirtelen befejezése, a forradalom és az olasz megszállás körülbelül ül,hatezer magyar családot, közöttük három-négyszáz magyar tisztviselőcsaládot tarart Flumében. Az azóta elmúlt másfél évet a legnagyobb fizikai és erkölcsi szenvedések között éltek át a magyarok a városban .A futin-u lakóság és a hatóságok, akik a magyar hazának mindig dédelgetett és mindennel ellátott gyermekei voltak, vad gyűlölettel fordultak ellenük, minden eszközzel igyekeztek őket kiűzni a városból. Jórészük haza is Magyarországba, a többieken pedig a magyar állam igyekezett segíteni, kiutalva nekik járandóságaikat mindmostanáig. Helyzetük azonban így is mind tarthatatlanabbá válik és már többször fordultak a kormányközi azzal a kéréssel, hogy hozzák őket haza Magyarországba. A fiumei magyar tisztviselők most a volt kormányzóhelyettes útján memorandumot juttattak el a kormányhoz, amelyben megismétlik ezt a kérésüket. A memorandumot egy volt fiumei magyar államhivatalnok hozta el Budapestre, aki e hónap 16-án utazott el Fiuméból. A lm.gyár hivatalnok igen szomorú képet fes a fiumei viszonyokról és különösen, a magyarok helyzetéről. Fiume foaxljf mindjobban élvezhetővé vált a minden oldalról felállított blokád, a városban nagy a nyomorúság. Az ok: :..,k bevonulása után az első időben Olaszország még ellátta a várost élelmiszerekkel, amint azonban D’Annunzio foglalta el a várost az élelmiszerküldeményeket elöiször nagyon csökkentették, majd egészen beszüntették.A polgármester március első nnapjaiban kórust intézett az olasz kormányhoz, hogy az éhező lakosságnak küldjenek újból élelmiszereket; az olaszok a kérés teljesítését kereken megtagadták. A városban levő készletek pedig már kezdenek teljesen kimerülni; a fejadagokat mindjobban megszorítják, a hivatalos ellátás már az éhhaláltól is alig menti meg a lakosokat. Legutóbb egy hónapra a következő élelmiszermennyiséget adták ki: fél kiló liszt, fél kiló kukoricaliszt, 30 db. cukor, 30 dió. zsír, 1 kilói burgonya és fél kik, makaróni. Zugkereskedőktől lehet unan vásárolni egyet-mást, ez azonban szinte megfizethetetlen. Egy kiló marhahús 130—160 jugoszláv korona, a borjúhús 200, disznóhús 250, hasonló mértékben drága a kevés főzelék, hal stb. Ezzel szemben a magyar tisztviselők fizetése havi 800—1300 korona, amely ép,a családnak egy hétre sem elég. Igen nagy a városban a szénhiány is és miután szenet sem kapé a város se Sok lapnál a szerkesztőség nem is képzeli, hogy a kiadó milyen célzattal vezeti az orruknál fogva őket. Különösen áll ez ott, ahol a szerkesztők és kiadók szívből utálják egymást. Van például Kolozsvárott —a szedőt nagyon kérem, nehogy, Isten ments, (hoáicét) szedjen Kolozsvár helyett, mert ez átlátszó trükk volna!) — egy napilap, a büszke „Uj Világ“ című. Redakciója még hagyján, jó fiúk lehetnek, de a kiadók legkisebb munkáján is látszik, hogy szívvel — zsebbel — lélekkel — szubvencióval a „megértést“ szolgálják. Nos, egy kezünkbe került pár hét előtti ,Uj Világ“-gal történt meg e cifra eset. A lap első oldalán nemes hévvel kelnek párbajra azokkal, akik a magyar érdekek ellen dolgoznak künn és benn egyaránt. „A magyar csak magyarban bizhatik . . . .“ mintha ezt írták volna. A lap ugyanazon számának utolsó oldalán pedig megjelenik a hatalmas hivatalos hirdetmény: „Jegyezzétek a román államkölcsönt! Nagyrománia üdve a mi üdvünk is! Boldogsága a miénk!“ Az „Uj Világ” című lapnál tehát vagy a szerkesztőségnek ment el az esze, vagy a kiadónak jött meg (mi ez utóbbira fogadunk). Mert ugyan, melyik az az erdélyi magyar — feltéve, ha nem az „Uj Világ" előfizetője — aki olyan őrült vagy gazember, hogy bevegyen ekkora maszlagot, hogy Nagyrománia üdve az ő üdve, boldogsága az ő boldogsága volna! Az (itteni) állomáson vesztegelt erdélyi menekültvonatok mást mutatnak. Uj világot . . . Világesemény: a németek követe együtt vacsorázott Párisban a többi követekkel. Milyen nap dolog ez a kicsi esemény! Milyen sokat jelent, hogy a többiek méltó asztaltársnak akceptálják a világ egyik legnagyobb nemzetét hlette a vacsora a német követ urnak ? Nem hisszük. E a küntetés a maga megalázó mivoltában — hogy kitüntetés az, ami megilleti — kissé fojtogathatta a torkát. Mégis örvendetes, jelentős dolog. Arra vall, hogy lesz még kellemesebb lakomája is. E* Egy néma oszlop alján az ezeréves múltat idézték Magyarországon. Az oszlop Budapest végén nyugszik és akkor emelték, mikor az első ezer év betelt és az ország duzzadó reménységgel, fiatal népek napfényes hitével indult neki a másodiknak, ilyen műveket — megalkotásukban diso nélkül valót — emelhet bámely nép, ele neni mindegyik állíthatja oda szokat egy tíz évszázados nagyszerű múlt határkövének. A magyar nemzetet mindenki megcsalhatta, csalódhatott még önmagában is, de ez a múlt, ez megvan, ez az ezer év, mely az övé, egy beteljesült valóság és annak tanulságaitól és kiapadhatatlan erőforrásaitól senki sem foszthatja meg. Ezer év folyamán megdőlt három világhatalom, mely a magyarságot uralkodó szerepétől akarta megfosztani és ez a múlt látta szétrohadni a világszövetségeket, melyeket ellene kovácsoltak. Levél nincs annyi u tán, amennyi nemzetközi szerződéseket kötöttek a kis magyar nép megsemmisítésére. (Itt a cenzúra 2 sort törölt.) r* Kezdenek már igazságosak lenni a magyarokhoz. De egyelőre ez nem számit többet, mint a tyúkszem letiprása után felhangzó pardon. Igazságtalanok voltak, de ezt csak beismerik s nem teszik jóvá. Nem baj, a jóvátételt a magyarság önmagának fogja köszönni, ha beigazolja, hogy tyúkszeme ellenfeleinek is fáj. 1 * A nagyon rájár a rúd az idemenekült kommunista elvtársakra! Nincs az a kemény szó, mely erős volna ellenük, mert egy újjászületett országot taszítottak a bolsevizmus szégyenébe. Szomorú és lesújtó látvány az „emigráltakat“ nézni sülve-főzve egymás hegyin-hátán, de szászszor csúnyább és jellemtelenebb, hogy olyanok is dobálják őket sárral és szeméttel, akik maguk is emigráltakká váltak volna, ha véletlenül tényleg egy kis „határkiigazitás“ történik . . . !* Zárt ülések hosszú sora követi egymást a magyar nemzetgyűlésen, pedig zárt ülésen nyílt sebeket nem lehet operálni A zárt ülés azt jelenti, hogy a nemzetgyűlés gyanakvó és bizalmatlan a nyilvánossággal szemben. És mi erre a legtermészetesebb válasz: a közvélemény bizalmatlan a nemzetgyűléssel szemben. De mit is művelhetnek zárt ülésen? Civakodhatnak és személyeskedhetnek, átengedik a teret azoknak az indulatoknak, melyek félik a sajtó és a közönség kritikáját, meztelenre vetkőztetik a sivár pártönzést és a gyilkos gyűlölködést. Meg vagyunk győződve, hogy Magyarországban nem akad jóravaló ember, aki mohón vágyódnék a fátylat letépni erről a sassi képről, mert amit alatta találna, attól nem épülne. De aggasztó e jelenség, mert a maroknyi magyarság képviselete meghasonlik, hogy nincs benne annyi lendület, hogy belátná helyzete rettentő válságait és nincs annyi elemi ismeret, hogy tudná: a sebet nyíltan kell hordozni, mert ha takargatjuk, csak elmérgesedik és elgennyed. Pedig ez a seb nem az uraságok privát baja, hanem az ország fájdalma ■nzuavisauagKstaeco vKtassxmaaKarjrutsrssattKataxtiiit Teppiche, Vorhänge, Decken 4<59 TEPPICHHAUS HUGO KORVIN & BRUDER MÄHRISCH-OSTRAU.