Kassai Ujság, 1920. július-szeptember (82. évfolyam, 148-223. szám)

1920-07-01 / 148. szám

2. oldal magyar, német, szlovák és ruszin nyel­vűek legyenek-Schlosser­t(Késmárk): A munkások vezetői azok, akik széthúznak l ők csak beszélnek egyesülésről, de nem végzik azt. A javaslatot azonban elfogadja. Szilágyi, Taussik, Simon és Surányi záró szavai után a javaslatot elfogadták. A kongresszus befejezése után pár száz ifjúmunkás az Internazionale ének­lése mellett, vörös lobogók alatt vonult végig a Fö­ utcán. új témái az új Jeruzsálem. Egy svájci teológus, aki ez idő sze­rint a Szentföldön jár tanulmányúton, érdekes tudósítást küldött egyik svájci lapnak a mai Jeruzsálem állapot­airól. A város maga nagyjában olyan még, mint volt a háború előtt. A legjelentő­sebb újitá­i egyelőre még mindig az, hogy a városnak jóízű ivóvize van, ame­lyet az angolok vezettek be ideiglenes csővezetékkel a hegyek forrásaiból a városba. Az utcák porosak és rosszul kövezettek még mindig, mint voltak a török uralom alatt, az utcákon azonban egyre több kocsi és automobil közleke­dik. Egyébként azonban nem sok jel vall ma még arra, hogy Jeruzsálem egy ala­kulófélben lévő ujj palesztinai államnak a központja és fővárosa. A háttérben azonban folynak már a jövendő előkészületei. Jaffáblól, amely a török Palesztinának első városa volt, át­­költözőben van már Jeruzsálembe a jaf­­fai zsidói közigazgatási szervezet. Ez nagyszámú hivatalnokcsalád bevonulását jelenti Jeruzsálembe, ahol szintén igen hagy a lakásínség. A cionista központi bizottság ennélfogva azt tervezi, hogy s­ürgősen megépíttet 500 modern új há­zat teljesen európai berendezéssel. Uj Városrész lesz a Szkopul és az Ollaj­­j lakhegye között az uj egyetem kisze­­r­melt helyének a környékén. Ez az uj vá­­­­rosrész lesz a magva, az uj fővárosnak, j A kitűnő építőanyagot a judeai hegyek­­ kőbányáiból szerzik be. Tervbe vették a város forgalmi esz­közeinek a fejlesztését is.­­A jeruzsále­­mi kereskedelmi kamara indítványára el­határozták, hogy nyilvánios telefonjháló­­zatot építenek ki, amelybe egyelőre a­­ bankokat és üzleteket, valamint az era- j berbaráti és vallási társaságokat kap­­­­csolj­ák b­ele s később fokozatosan a ma­­­­gén cégeket is. Villamos vasút épitését is­­ tervezik a városban és környékén mi­­­­helyt a fölszerelés anyagát megszerez­ j hetije. A középületeket villan­nyal vilá­­­­gátják már ma is, de az utcákra még a keleti sötétség borul éjszaka. Az egyet­len világitó erő a hold. Dolgoznak azon­ban m­áris a villanyvilágítás fejleszté­sén. Nemsokával villanylámpák fognak ragyogni az egész város utcáin és a­­ B’í­gánlakásokban is.­ Megindult a közmunka szervezése is.­­ A kormány egyelőre nagy mosóintézetet s­zállított fel, amelyben több száz nőt fog­­­­lalkoztat. Másfajta, közmunkaműhelyek­­ berendezését is tervezik, mert Jeruzsá­­­­lemben sok a­ munkanélküli és a munka­kerülő, akit munkára kell nevelni és el­­ is kell látni munkával. Nagyon megjavult máris a város közegészégügye. Amerikai zsidó orvosok­­ és betegápoló testvérek dolgoznak di­cséretes önfeláldozással az átalakított és az új kórházakban. Egyre-másra rende­zik be a falvakban az új­ közegészség-­ü­gyi állomásokat, amelyeket a zsidó ez­red demobilizált orvosai vezetnek. A je­­­­ru­zsálemi központ szigorúan ellenőrzi a vidéki telepeket. Palesztinában a köze­gészségügy javulását tartják a háború legnagyobb eredményének. A járványok­­ az egész országban megszűntek s a közegészségügy úgyszólván európai színvonalat ért el. A »Haldassa«, a Vö­rös Dávidesilllag­ Egyesü­ltet és a zsidó orvos-egyesület vállvetett munkájának köszönhető ez a változás. A jeruzsálemi kórházakban állandó betegápoló tanfolya­mok vannak, amelyek egyre szaporítják az orvosok hasznos segédmunkásainak a számát és megvetik az alapot a ké­szülő jeruzsálemi egyetem orvosi fakul­tásának a klinikáihoz. Jaffa, a régi fő­­v­áros, amelyet angol társaság automo­­biljáratai kapcsolnak össze .Jleruzsálem­­mel, lassan egészen háttérbe fog szó­­t mini az uj főváros mellett. tér Ka»**I OJmK« Az antant szigorú ukázai Németo­rszághoz (CTi­) A párisi német delegációnak átnyújtott 3 jegyzék közül az első a lefegyverzésre vo­natkozik A másik kettőben a szövetséges kormányok kimondják, hogy a békekötés határozatainak egész terjedelme mellett kitartanak és ezek haladéktalan teljesítését kívánják. Elvárják, hogy Német­ország nem tesz újabb javaslatot a katonai feltételek dolgában, mert minden ilyen javaslatot visszautasítanak, ami csak az ügy kés­leltetését vonja maga után. A szövetséges kormányok felhívják a német kormányt, hogy a béke­kötés 211 pontja értelmében haladéktalanul tegyen előterjesztést s törvényhozásilag gondoskodjék a szerződés 170-ik §-a értelmében a hadianyagok idegenbe való kiszállításának betiltásáról köve­telik a népvédelmi osztagok feloszlatását és leszerelését. A szövetséges kormányok elvárják, hogy a hadianyag meg­emmisítését tovább nem halasztják. A jegyzék elutasítja a német kormány június 4-ről kelt kérelmét a katonai állománynak 100 ezer főre leszállítására vonatkozó határidő meg­hosszabbítása ügyében. A szlovenszkói dohányárusok sorsa és memoranduma A szlovenszkói dohány nagy- és kis­­árusok Pozsonyban alakuló gyűlést tar­tottak, amelyen állást foglaltak a kor­mány rendeletével szemben. Ez a rende­let — mint tudjuk — felfüggeszti az ös­­­szes szlovenszkói nagy- és kisárust és egyúttal a dohá­nytőzsdékre pályázatokat hirdet ki. A gyűlésen elhangzott szlovák német és magyar beszédekben a tőzsde­­sek panaszt emeltek­ a­ rendelet ellen, egyúttal a következő memorandumot ter­jesztették Derer dr. miniszterhez. F. évi június hó 30-ára a Szlovensz­­kó területén lévő nagy tőzsdékre pályá­zat lett kiírva. Minthogy ebben az álta­lunk rá nem szolgált intézkedésben szer­zett jogaink m megnyirbását, érdekeinek veszélyeztetését, sőt exisztenciánk tönk­­­retételét kell látnunk, állásfoglalásunk jogos voltát indokolandó, bátorkodunk a következő memorandummal fordulni mi­niszter úrhoz: 1. A csehszlovák köztár­saság átvette, illetve elismerte azon tör­­vényeket, melyek a magyar királyság ide­jében Szlovenszkón is érvényben voltak. Minthogy pedig a reánk vonatkozó ren­delkezések eddig nem vesztették el érvé­nyüket, sem megváltoztatva nem lettek, továbbra is érvénnyel bírnak, tehát ér­dekeinket illetőleg. Jogi elv, hogy meg­szerzett­ jogokat elégséges ok nélkül megsérteni, megnyirbálni vagy egészben eltörölni nem lehet. Ez csak határozot­tan bebizonyított esetben és csak akkor történhetnek meg, ha­ mindkét részről előzetes vizsgálat foly­na le. A mi­ ese­tünkben azonban hiányzik eme eljárás­hoz a legkisebb alap is. 2 A csehszlovák köztársaság tekin­télyei számtallajni esetben­ nyilatkoztak oda­, hogy állampolgáraik jogait tiszte­letben tartják, még­pedig vallás és nem­zetiségi különbség nélkül. Mindezekből következik, hogy jogainktól megfosztva nem lehetünk, mert nem szabad. Ez al­kalommal bátorkodunk rámutani ama kö­rü­lményre, hogy Csehország területén a dohánytőzsdei engedélyek re­víziója nincs tervbe véve, már­pedig mi a köztársaság szlovensz­­i­­ói állampolgárai ugyanazon jogokat igényelhetjük, mint annak más terület­­beli polgárai.­­ A dohány nagytőzsdék az állam ré­szére fontos külgazdasági tényezőket je­­lentenek, amennyiben a mai korlátolt for­galom mellett is 1 százalékkal, még a legkisebb nagyttőzsde forgalma is m­eg­­haladja az órd­ai millió koronát, ami viszont 80 nagytőzsdéknél tehát közgazdá­szati fontossággal bírnak, eddigi meg­­bí­­zhatóságukkal az állam részére csakis értéket jelentenek, miért is elsőrendű ál­lami érdek, hogy azok­ továbbra is a kipróbált és megbízható vezetés alatt maradjanak, szolgálva ezzel az állam és közönség javát. 4. Bátorkodunk megjegyezni azt is, ho­gy nagy tőzsdék átvételéhez tetemes anyagi eszközökkel is kell rendelke­zni, szük­séges hozzá a megfelelő helyiség és szaktudás, mindezeket az ilyen eljá­rás megindítása előtt nem­ szabad fi­gyelmen kívü­l hagyni. Ami minket illet, mi ezen követelményeknek eddig mindig megfeleltünk. 5.­­Politikait tekintet­ben ugyancsak min hozható fel ellenünk semminemű ki­fóg­ás. Mi üzletemberek vagyunk keres­kedők, akik kenyerüket becsületes m­un­kával és nem politikával keressük meg, polgári kötelességeinknek kifogástalanul és kivétel nélkül eleget tettünk és te­szünk és nem szolgáltattunk okot semmi­­képen ily értelmű velünk szemben tanú­sítandó eljáráshoz. 7. A politikai fordulat idejében sokak­nak közülünk egész raktárát kirabolták, tetemes kárt okozva ezzel, mely eddig nem nyert megtérítést. Sokan ezáltal oly helyzetbe kerültek, hogy azon esetben, ha tőlük a tőzsdei engedély most elvo­­natnék, családjukkal egyetemben a tönk szélére jutnának. 7. Katonai és politikai szolgálatoknak, dohánytőzsdei engedélyek ajádékozásá­­val való jutalmazása szerintünk akkor l­nne időszerű, amikor majd a viszonyok rendeződésével a dohányforgalom emel­kedni fog. járni a gazdának, ha a gazdaságához nélkülöz­hetetlen cikkeket beszerezni akarja. A panaszos jogosultságát legjobban illusztrálja, hogy míg­­ m­arhasó ára kilogrammonként 12 fillérre 90 fillérre, a p­ikóvas­t 3 fillérről 5­70 koronára patkó l 10 koronáról 8 koronára, kapr3 kor­-ra 50 koronára, egy gazdasági épületnek befedést 4500 koronáról 63.000 koronára. S­ kőszén va­n­yonja 310 koronáról 7200 koronára szökött, addig búza mai ára még mindig csak 190 korona, ennek dacára az a közhellyé vált mondás hall­ható, hogy nincs jobb dolga a világon senkinek, mint a gazdaembernek. Az álla­m a termények zár alá vételét azzal indokolja, hogy az élelmi cikkek közkincsét ké­pezik az államnak. Készséggel elismeri, hogy az éhbérért dolgozó fix fizetésű tisztviselő nem fizethet 10 koronát 1­­ kg lisztért, de viszont lehetetlen tűrni, hogy a hadimilliomosok, uzso­rások, hatalmas iparvállalatok tulajdonosai ható­sági támogatás mellett jussanak 3 koronás liszthez. A suszter vagy sz bó tetszésének megfelelő cipőt illetőleg ruhát viselhet, ellenben a mező­­i gazdasági termelőnek előírják, mennyit egyék, a konvenciós cselédek fejguotáját annyira kor­látozzák, hogy a gazdát abba a megszégyenítő helyzetbe juttatják, miszerint a kialkudott ter­ményt valósággal lopni kénytelen a cselédség számára Az őrlési kvóta bevezetését semmi sem indokolja, mert ha az állam beszüntetné azt a sok közélelmezési hiva­talt, mely csak a gazdák nyomorítását szolgálja, annyit takarítana meg az állam, hogy bőven elláthatná a tisztviselői kart. Határozati javaslatot terjeszt a kongresszus elé, melyben sérelmesnek tartja a gazdasági termények zár alá vételét, amikor a gazda a neki szükséges eszközökhöz csak uzsora áron juthat. Az egyforma elbánás elve alapján a burgonyára és gabonára a sza­bad kereskedelem kiterjesztését kérik, de tekin­tettel a tisztviselők és szegényebb néposztály anyagi helyzetére, hajlandó a gazdaközönség búza és rozs termésének bizonyos hányadát ezen célra maximális áron átengedni. A mezőgazdákat illejőleg a mezőgazdasági munkásoknál töröltessék a fejkvótát. Szüntessék be az őrlési százalékot és vegyék a malmokat szigorúbb ellenőrzés alá, hogy élvezhető lisztet készítsenek. Ezen határozati javaslatot a kongresszus fi­gyelmébe ajánlja a titkár és amennyiben elfogad­ják, úgy beküldik Szlovenszkó teljhatalmú mi­niszterének, az összes zsupáni hivataloknak, a szlovenszkói gazdasági egyesületeknek, képvise­lőknek, hogy az zbEuj megye­­i szervezkedés rövide­sen egész Szlovenszko gazdaközönségét felöle­je. A közbeszólásokból és általános hangulatból megállapítható volt, hogy a kisgazdák nem nagyon erzik a tisztviselők nyomorát, szabat áron nem akarnak átengedni egyetlen búzaszemet sem, már a rekvirálás szót is vörös posztónak tekinti, azért Unger ti­kár kijelenti, hogy a hatá­rozati javaslatnak a tisztviselőkre vonatkozó ré­szét olyképen ajánlja módosítani, hogy a szabad forgalom biztosítása mellett adjanak a tisztvise­lők és szegényebb néposztály részére bizonyos kvantumot, de nem készpénzért, hanem megfele­lő értékű nyersanyag fejtben. Szilágyi Gyula lengyelfalvi plébános, ki Un­ger beszédét szlovák nyelven tolmácsolta a mo­­do­ ilást olyfo­mán vélné megoldhatónak, hogy amint az állam a 20 koronás amerikai lisztet 6 K-ért osztotta szét a lakosság között, úgy szerezze be most is az állam a gazdaközönség­től méltányos áron a tisztviselők részére szüksé­ges terményt s viselje maga a differenciát. U­­ger titkár a vita eredményeként leszögezi, hogy a szabad kereskedelem Colum­bus tojása lesz a kormányhatóság elő­l, de erős meggyőződése, hogy ha a terményvásárlást nem szok­ják bék­k közé fokozottabb erővel indul meg a termelés és mindenki élelemhez jut, aki dolgozni fog. A szervezkedés nagy fontosságát a szocialista szakszervezetek kiható erejével mus­trálja, a tizenkettedik órában felhívja a gazda­közönséget a keresztény erkölcs alapján álló testvéri tömörülésre, mely min­den politikától tá­vol áll, pusztán a gazdaközönség gazdasági ér­dekért száll síkra. Óriási izgalmat keltett Jancsó csehszlovák légionárius főhadnagy, Srobár párti titkár felszólalása, ki dacára a szer­vezkedés kifejezett gazdasági inte*csom­ag, poli­tikai térre óhajtja vinni a dolgot s a „Rolnicka Strana“ érdekkörébe akarja vonni a gazdák szer­vezkedését Egy vidéki atyafi közbeszól, hogy magyarul beszéljen, mire az erélyes légionárius keményen visszaszól, hogy csehszlovák köztár­saságban élünk, tehát ne játszék az illető a fejé­vel. — A politikai színezetű hang nagy konster­­nációt keltett az egész gazdaközön­ségben, (Itt a cenzúra 10 sort törölt.), •­ Szilágyi plébános és Unger titkár kijelentik, a politikai szervezkedést teljesen mellőzik» Gazdák tüntető nagygyűlése A kisgazdák szociális szervezkedése • Tiltakozás a terményrekvirálás ellen Mozgalom a gazdasági akadémia beszüntetése ellen Dacára az aratási munkálatoknak a kisgazdák szervezkedése végett egybehívott nagygyűlésen Abaújtorna vármegye kisgazdáinak impozáns tömege jelent meg tegnap az Uránia­ Színházban. Unger Artur a Gazdasági Egyesület titkára a gyűlés meg­nyitása előtt kifejtette, hogy a nagygyűlés egy­­behívására a kisgazdák körében felmerült pana­szok szolgáltatták az okot. Üdvözli a vármegye részéről megjelent dr Benkó István főjegyzőt, a kongresszus tagjait pedig arra k­ri, hogy a tár­gyalásoknál melőzzenek minden politikai színe­zetet, zárják ki teljesen az osztálypolitikát s pusztán a gazdasági közérdek vezesse elhatáro­zásaikat. dr. Benkó István melegen üdvözli a nagygyűlést, melynek fontos­ságát teljesen átérzi, mert hiszen a föld hozadé­kában rejlik az állam fentartó ereje, a föld munkásai képezik az állam oszlopait, a szervez­kedő gyűlés munkásságára a legjobb sikert kívánja. A kisgazdák panaszait Unger Artur egyesületi titkár abban foglalja össze, hogy a hatóságok bánásmódja mostoha a melőkkel szemben, mert parancsszóra szabott áron elveszi tőlük a termelt javakat, míg a nyersanyag, gazdasági eszközök beszerzésénél magukra hagyja, vagy az uzsorának szolgáltatja ki őket. A gazdaköz­önség mindezideig türelemmel viselte sorsát, mert a világháború kitörése csata­sorba állította a falusi gazdaközönség színe­­virágát, míg a városi lakosság javarésze külön­böző felmentések címén otthon teljesíthetett szol­gálatot. De alig hagyták ott gazdáink otthonukat, családjukat , árván maradt földjüket, a had­vezető­ség orvtámadása érte a gazdátlan gazdaságot, 4—5 héten belül potom pénzen elvitték a ló­állomány javát, a szekereket, szerszámokat, nemsokára megindult a terményrekvirálás is, míg végül kivezették az istállóknak díszét és családfentartó erejét, a tejadó teheneket is. A felgyülemlett keserűséget azonban mindezideig magába fojtotta a közönség, a türelem szálai csak most szakadoznak, amikor a megkötött béke dacára is drákói szigorral ráteszi kezét a kormány már a folyó évi termésre is, melynek kalászait csak most ringatja a szellő. Ezzel szemben valóságos kálváriát kell végig 1

Next