Kassai Ujság, 1920. július-szeptember (82. évfolyam, 148-223. szám)

1920-08-07 / 179. szám

2. oldal is, hogy az esetek a valóságban sokkal szomorúbb ké­pet mutatnak, mi­nt ahogy a sajtó beállítja őket.­ Ilyenformán a tetteikért felelőtlen elemek a tisztikart és a hadsereget a legnagyobb veszélybe hozták.­­Ezért a hadtestparan­csnokok felkéretnek, hogy az állam legmagasabb érdekében kímélet nélkül azok ellen, akik embertelen járjanak el bánásmód­jukkal elítélendő események központjába kerülnek. Kis méretet nem azok, akik a tisztikar vezetői érdemelnek akarnak lenni. A minisztérium azokban az ese­tekben, amelyekről hozzá jelentés érke­zett, a lehető legnagyobb szigorral fog büntetni, hogy a jövetben hasonló atro­citások­­ de ne fordulhassanak,­ Rascanu tábornok, hadügyminiszter. Ez a hadseregparancs a »Dacia« cí­­mű­ lapban jelent meg először és örven­detes javulás előfutárja a szenvedő er­délyi magyarok életében. Mindenesetre megállapítható, hogy az oláhok újabban minden téren, így ebben az esetben is kedveskedni akarnak a lakosságnak, hogy miért azt egyelőre csak sejteni lehet. Új témák: A hadügyi reform A cseh munkástornaegyletek, pokál­­egyesületek és parasztőrségek szerepe Azon szempontok között, amelyeket a szabad militarizmus é­s a honvédelem ve­tett felszínre, zése foglalja a néptömegek felfegyver­e. jelenleg a legelőkelőbb helyet. Ez különösen a szocialista orien­­tálódású egyének szemében a régi érte­lemben vett militarizmus ideálisan radi­kális ellenszere, mert ezek az emberek a militarizmus ellen főként azért harcolnak, mert benne az uralkodó kapitalista osz­tály hatalmi eszközét látják, amellyel a proletariátust elnyomja. A honvédelmi és hadseregreformok kö­rül folyó viták között e szempontok vál­tak a legaktuálisabbá. Egész speciális nézőpontból ítélendő meg azonban a nép­tömegek felfegyverzése, ha megfigyeljük azt a módot ahogyan az ma, ha nem is föltűnően, de annál intenzívebben folyik. Csak legutóbb igazolódott be, hogy Deutschbild cseh munkás tornaegyesület részére fegyver és municiószállítások tör­téntek, természetesen az e tárg­gyal fog­lalkozó hivatalos kommentárok a dolgot egész lényegtelennek igyekeztek föltün­tetni. E kommentárok komolyságában még akkor sem lehetne hinni, ha nem érkezett volna értesítés arról, hogy a cseh nép különböző rétegei intenzíven fegyver­keznek. Annál nagyobb jelentősége van a dolognak, mert éppen a cseh napilapok azok, amelyek e jelenségekről lerántják a leplet. A „Pravo Lidu“ július 2 iki szá­mában részletesen közli, hogy nem­csak a deutsch­brodi tornaegylet ka­pott fegyvereket és muníciót, ha­nem más tornaegyesületek is, így különböző, „Sokol“ egyletek részére 9000 fegyvert és megfelelő muní­ciót utalt ki a honvédelmi minisz­térium. Ezenkívül a cseh munkástornaegyletek minden 10 tagjuk után egy fegyvert kap­nak megfelelő éles munícióval gyakorla­­tozási célokra. Köztudomású továbbá az a tény, hogy felfegyverzett parasztőrségeket alakítanak Csehország összes vidékein, állítólag azért, hogy a termésnek a munkászászlóaljak által történő rekvirálását megakadályoz­zák. Egy általános, versenyszerű fegyver­kezés folyik tehát előttünk, min­tha a döntő küzdelem küszöbön állana. Itt a Sokol egyletek fegyverkeznek, amott a vörös munkás tornaegyletek, s a paraszt­őrségek. Hasonlatos az ezen körülmény által keletkezett feszültség ahoz a végze­tes feszültséghez, amely a béke utolsó hónapjaiban volt érezhető, hogy aztán az első szikra érintésére kirobbant. Abban senki sem kételkedik, hogy ez­ i irányban csak oly értelemben lehet nézet­eltérés, hogy egyesik az „ember ember­­ elleni [UNK] harcot“ amely minket fenyeget, sze­­­­ret,ésellenségnek, mások pedig egyenesen­­ kívánatosnak tartják. Ez utóbbiak közé­­ pedig talán nemcsak a munkásság kom­­­­munista é­rzelmű e­leméi tartoznak, hanem ellenlábasaik is a cseh nagypolgárság szél­sőséges elemei is. E szélsőséges cseh pol­gári elemek ugyanis azt remélik, hogy a döntő pillanatban a cseh nép nagy töme­geiben mint már annyiszor, ezúttal is a németség ellen irányuló nacionalizmus fog túlsúlyba kerülni és ilyképen sikerülni * fog nekik ezt az osztályharcot oly harccá változtatni át, amelyben az egész cseh nép egységes frontban fog fel­sorakozni a „betelepült német gyarmatosok“ ellen, és elérkezik az ideje a németség oly na­gyon óhajtott kiverésének az országból. Mert a néptömegek fölfegyverzésének különös módját szemlélve okvetlen szeget kell hogy üssön minden gondolkozó német fejében az a gondolat, hogy miért törté­nik a cseh munkás tornaegyletek, Sokol­­egyfelek és parasztőrségek fölfegyverzése akkor, amidőn a hasonló német egyesü­letek még véletlenségből sem juthatnak egyetlen fegyverhez sem. Fordulóponthoz ért a Tisza-ügy Friedrich már beszélni akar (CTK) Friedrich István Az Újságban kijelentette, hogy a Tisza gyilkosai elleni ügyben a főtárgyalásra önként tanúnak jelentkezik. A MTI-át illetékes helyen felhatalmazták annak közlésére, hogy a hadosztálybíróság annak idején intézkedett, hogy Friedrich Istvánt és a többi tanút is beidézzék. Ma, a Tisza elleni gyilkosság tárgyalásának negyedik napján, Dobó István önként jelentke­­­­zett vallomásának kiegészítésére Elmondta, hogy elment ugyan gróf Tisza Istvánhoz, de azt hitte,­­ hogy ott le fogják tartóztatni. Végül a nagy­urak annyira leitatták, hogy nem is tudta, mi törté­nik. Csak azt tudja, hogy nem lőtt és amikor lövés történt, Tisza grófnét félre lökte. Wilhelm- Vágó tanú kijelentette, hogy Dobó nem volt annyira részeg, hogy ne tudhatta volna, mi tör­ténik. A védők szakértőinek véleménye alapján a tárgyalást megszakították, hogy a Roheim-féle villát, amelyben a gyilkosság történt, megszem­léljék. Anglia két hadosztályt mozgósított Titkos megegyezés Németország és a szovjetek között a lengyelek ellen (CTK) London. A Dail Express jelentése szerint a haditanács minden előkészületet megtett két hadosztály mozgósítására, meg­állapította a vezető tisztek jegyzékét és intézkedéseket tett ezen hadosztályok szállítása és élelmezése ügyében. A Dail Telegraph véleménye, hogy a szövetségesek kötelesek beváltani ígéretüket Lengyelországgal szemben s megvédeni a megsemmisítéstől. A veszedelem ugyan nem nagyobb, mint 1914-ben volt, de reméli, hogy a szövetségeseknek sikerülni fog a veszély elhárítása. A Times szerint Németország és a szovje­tek között, a lengyel offenzíva előtt pár héttel titkos szövetség jött létre a lengyelek ellen. Az egyezség szerint Oroszország módot nyer arra, hogy mindenféle fegyvert, vasúti anyagot és len­gyel élelmet elsajátítson. Lengyelország meg­hódítása után pedig orosz szovjet­ biztosok men­nének ki a lengyel kivitel ellenőrzésére. A Né­metország javára történendő orosz kiürítés után a németek szállják majd meg Lengyelországot. (CTO) Prága: A lengyel követség megcáfolja azon tendenciózus jelentéseket, melyek szerint a lengyel katonaság barbár módon viselkedett volna a visszavonulás alkalmával és tömeges akasztást, rendszeres rablást k­ézett volna a kiürített területeken Az összes szocialista képviselők tudomásul vették a statárium elrendelését (CTK) A szlovenszkói összes szociáldemokrata képviselők, szenátorok és politikai titkárok Bratislavában értekezletet tartot­tak, melyen részt vettek dr. Dérer és dr. Markovics miniszterek is. Nagy vita után a következő határozatot hozták : — Dérer miniszter jelentését a szlovenszkói helyzetről tudomásul veszik. Az idegenek kiutasítását különösen helyeslik, mert ezek propagandája a köztársaság és a munkásság ellen irányul, a Horthy-féle agitáció ellen pedig hatékonyabban védekeznek. statárium elrendelését nagyjából megokoltnak vették, ennek elle­­­nében az alábbiak keresztülvitelét követelik : — Rövid idő múlva vezessék be a rendes közigazgatást, mely a nép érdekeinek megfelel. A nép érdekei ellen vétő tisztviselőket távolítsák el. A földreform keresztülvitelére mielőbb a szükséges intézkedések megtétessenek. Megállapították a további pártfegye­lem abszolút szükséges voltát, végül Dérer miniszternek bizalmat szavaztak. H savanyimld ütközet A magyar nóta összeütközött a szlovák nótával . Eredmény: 6 halott U­n­g­v­á­r, augusztus 6. Néhány­ nap óta folyik Ungváron az 1898., 1899. és 1900-as évfolyamidjali hadkötelesek­­ Tarozása a Savanyuviz vendéglő nagytermében. A sorozásoknak teljesen békebeli képük volt. A sor alá kerülő fiatal legények már odahaza tisz­tességesen berúgtak és összefogózva, csoportosan vonultak fel a sorozóhelyi­­­séghez. Közben csak úgy zengett az ut­ca a hangos nótázástól. Az utca népe meglepetten neszett fel a rég nem hal­­lott magyar katona nóták dallamára, sőt egyizben a Himnusz, komoly és itt szo­katlan melódiája is felcsendült az ung­vári utcákon. Falunként vonultak a le­gények a sorozásra és a szlovák falvak legénysége termé­szetesen szlovák nóták melódus dallamára massirozott. Ha két i­gen hangos csoport találkozott, azon­nal kitört a nyepsziettségű­­­ villongás kö­zöttük. A magyar legények nem tűrték a szlovák nótát, viszont a szlovák fiatal­ságnak a magyar nóta volt unszimpati­­kus. Ezek a nézeteltérések hovatovább heves civódásokra­, sőt 4-én délelőtt ve­rekedésekké fajultak. A­­ berúgott és ga­rázda legények virtuskodva döngették a mellüket eleinte, később aztán az ellen­fél fejét. Augusztus 4-én délelőtt úgy 11 óra tájban, egy körülbelül 40 főből álló csa­pat, amely, a Gerény községből jött, Kossuth­­ téren összetalá­l­koz­ott a Bara­a­nya községből jövő legények csapatával és a nóták miatt azonnal megindult az ellenségeskedés. Egyik része a csapat a másikat akarta túlértékelni, amiből az­tán rettenetes hangzavar és csetepaté keletkezett. A Széch­enyi-téren az­­ egyik gerényi le­gényt kövei úgy fejen csapták, hogy rög­tön elborította a vér. Itt kezdődött az ütközet és a két egy­másba gomolyodott ütközet és ,« l­ ű egym­ásbag< m­élyedott tömeg dulakodva, folytonos harcok kö­zött érkezett a Savanyuviz elé, ahol a s­­­­zenlétben levő katonai és civil rend­őrség választotta széjjel a verekedőket. Közben aztán csattogtak a botok, re­pít­tek a kövek, meg-megvillantak a bicskák, véres fejek, jajgaitás, károm­kodás, szóval a közelharc összes krité­riumai pontosan megvoltak a »savanyú­­v­zi ütközetnél« is. Az’ ütközetben súlyosan megsebesül­tek: Chradenszk­y György 10 éves kar­csavai legény, aki kisebb-nagyobb zu­­sódáso­k és sebek mellett koponyarepe­­dést is szenvedett és most élet-halál között lebeg. Zsíros György 21 éves api­ónyi napszámos szintén súlyosan sebesülve fekszik a városi közkórház­­ihan. Mintegy hat sebesültet a katonai kór­házba szállítottak, a könnyebben sérül­tek sa­ját lábukon mentek a kórházba, elsől bekötözték őket és visszakü­dték­ a sorozóbizottsághoz. Békéscsaba k­álváriája II. A szabadulás órájára soká kellett vá­rakoznia a városnak és ez a várako­zás a legszörnyűbb, megpróbáltatások ideje volt. Mikor nyilvánvalóvá lett, hogy még Paris sem egyezhetik bele oly pél­dátlan rablásba, mint amilyen­­ Békés­csabának a román impérium alatt való meghagyása volna, a román megszál­lók megmutatták­ igazi arcukat. »Ha a halott mellé (már mint Magyarország mellé) akartok feküdni, ak­kor majd gon­doskodunk róla, hogy hasonlóak legye­tek hozzá« és nyomban megkezdődött a lakosság legraffináltabb zaklatása és fosztogatásai »A hadsereg részére« kérlelhetetlen rekvirállásokba fogtak, el­vették az utolsó­ darabig a vátrjos és a vicék lova­it, marháit, sertéseit, össze­szedték a baromfit, kiürítették a malmo­kat, elhordták a takarmányt a mezőkről. Egyes tisztek valóságos méneseket tar­tottak rablót, lovakból folyt a dinom­­dánom, pecsenyét evett és finom bort ivott az utolsó bocskoros is. És súlyos bankókért, nehéz ezresekért vissza-vis­­­sza adtak egy-egy elrekvirált lovat, ma­lacok saját jószágukat kellett visszzavá­­sárolniok a csabaiaknak. Mert mind­en fantáziát meghaladó korrupció burjánzott e rablók között, kiknek országát vélet­lenül naggyá püffesztette a világpolitika lonjunktúrájának a szele. * Mikor nyílt titok lett, hogy június 26-án ki kell vonulniok a városból, elő­­villogott a kerekre s­zabált arcokból a b­éna fog. Egy héttel a kivonulásuk előtt az egész megszálló sereg megkezdte a rendszeres rablást. Minden rend­elkezé­­sére álló üres vasúti szerelvényt Csa­bára irányított az aradi vasútigazgató­­ság. T­ucatszálmra rakták meg a vona­tokat a csabaiaktól elrabolt kincsekkel. Az állami épületek berendezéseitől magánháztartások és üzletek berendezé­­­séig minden e vonatokba került. A vá­ros kirablásával egyidőben intézték el a vidéket is. Csaba, Ettörlő, Gyoma és az egész környék állatállományát az utolsó darabig összeterelték. Egy álló héten át hajtották a gulyákat Erdély belseje felé. Utoljára került a sor az ádami sülyemErnóda gépjeire­,­­melyeket leszereltek és teherautókra pakkoltak. Két heti munka után tudták csak a gyár ?A 40 méter mázsa súlyú kazánját leszerel-

Next