Kassai Ujság, 1920. július-szeptember (82. évfolyam, 148-223. szám)
1920-09-18 / 213. szám
2. oldal retek között működő szakszervezetnek egy rendezett jogállapotok között 610 államban kockázatos dolog volna az említett módon venni magának elégtételt, nem is tételezzük ezt fel egy szakszervezetről, amely ez ideig a józan mérséklet politikáját folytatta, hogy az adott esetben eszközeivel túllépné a legalitás határait. Teljesen függetlenül az inkriminált cikk esetleges következményeitől, a cikk írója az objektivitás kedvéért további információkat, és adatokat szerzett be annak megvilágítására, hogy, kinek bűne a Kassán mértéktelenül elszaporodott titkos prostitúció.t. Lássuk először a statisztikát: Kassán ez idő szerint 150-re tehető azon nők száma, akik hivatásos prostituáltak és akik, mint ilyenek rendőri felügyeet alatt állanak. Ezeken kívül hozzáértők becslése szerint körülbelül 300—250 nő űz titkos prostitúciót. Hogy ez a szám mit jelent közegészségügyi szempontból, azt fölösleges magyaráznunk. A tömeges prostituálódás okául a háború következményeként jelentkező demoralizációt és az azt elősegítő gazdasági leromlottságot tekinthetjük. Ennek a prostitúciónak megszüntetését csak egy egészséges alapokon nyugvó gazdasági regenerálódástól várhatjuk. De viszont a túlhajtások lenyesegetése ma is aktuális feladat lehet. Lássuk, mit tesznek a hatósági közegek a titkos prostitúció elleni küzdelemben. Dr. Rubes, városi tiszti főorvos egy különös és felette kétes értékű koncepcióval próbálkozik. Ö n egy beadványában kéri a nyilvános házak bezárását. Ez a mai viszonyok között annyit jelent, hogy 50 rendőri felügyelet alatt álló prostituált, helyett terem 300 titkos prostituált, akik orvosi vizsgálat alatt nem állanak. Ugyancsak a Rübes dr. koncepciója szerint, mindazokat a háztartásbeli leányokat, akiket csak egyszer is titkos kéjelgésen értek, rendszeres orvosi vizitnek vetik alá. A higiénia szempontjából ez az intézkedés már sokkal helytállóbb volna, de ennek is van egy sarkalatos hibája: t. i. leányokat, akiket még vissza azokat a lehetne téríteni az erkölcsös életmódra, lelki okokból rántják bele a prostitúció fertőjébe. Ez a hivatalos koncepció, amely sablonokkal dolgozik, helytelen és nem célravezető. Ebben a problémában csakis az individuális elbírálás játszhat szerepet. II. És most térjünk reá arra a speciális esetre: a körülmények gondos megfontolása után mennyiben hibáztatható a pincérek szakszervezete a kassai titkos prostitúcióért. Az előző cikkünkben megállapott tényeket tényeknek valljuk mi is: »A foglalkozás nélküli kávétzi és éttermi női munkások egész légiója várja hiába a munkaalkalmat«, ezek pénzt nem kapnak a szakszervezettől, pincérnőnek nem alkalmazzák őket, csak felkrónőnek, előnybe részesítik a férfimunkásokat stb. Ezek tények. E tények megokolásában és a megokolásból levonható következtetésekben változást eszközöltek utólag beszerzett információink. A helyzet t. i. a következő: A háború alatt a pincérek hadbavonultak s helyüket tömegesen foglalták el főleg szobalányokból rekrutált pincérnők. A szakszervezet álláspontja (helyesen) az, hogy a hadviselt férfimunkásoknak juttatják vissza a tőlük elhódított helyeket. Ez méltányos álláspont. Azonban mi lesz az évek óta az új pályán működő Hómunkásokból ? Munkanélküli segélyt az állam nem ad, a szakszervezetnek pénze nincs rá, foglalkozásátcsoportosítást az állam nem próbál, a szakszervezet pedig nem illetékes csinálni. A helyzet tehát tényleg az, hogy egy szakszervezet tagjai — róluk intézkedés nem történjén — titkos prostitúciót folytatnak, de ennek oka elsősorban az állami intézkedések hiányában van. A szakszervezet véleményünk szerint annyiban segíthetne a dolgon, hogy egy memorandumban vagy intézkedést, vagy intézkedési jogot kérhetne. A szakszervezetnek már csak a látszat elkerüléséért is forszírozni kellene a viszonyok szanálását. I Kawíar».:* üjS6á © ! Úgy hisszük, helyes megvilágításba helyeztük a városunkban vadul burjánzó , titkos prostitúciót és reméljük, hogy cikkünk elevenebbé injekciózza azokat .az g'aBSS SSafiBI illetékeseket, akik belátják az általunk tárgyalt bajok rendkívüli Generációk egészsége függhet jelentőséget: egyetlen intézkedéstől! «•31 A losonci Adm. Vybor a statárium fentartásáért Losonc, szept. 16. A losonci kinevezett Adtai, Vybor legutóbbi ülése nem nélkülözött minden érdekességet, így d Hercz Sándor a munkásság nevében hevesen kikelt a tárium kezdete a munkásüldözés keztárium kezdete a munkásüldözések kezdete is volt. Pedig a munkások centralisták, tőlük tehát nincs mit félni. A munkásság se nem szeparatista, se nem autonómista, hanem centralista. Kéri tehát a megyebizottságot, hogy írjon fel a kormányhoz a statárium és a kivételes állapotok megszüntetése és a gyülekezési jog visszaállítása iránt. Cerno zsupán helyettes hangsúlyozza, hogy a statáriumi rendelet nem a munkásság ellen szól. A statárium csakis a határ mentén van elrendelve, mert magyar részről igen nagy apparátussal dolgoznak az állam ellen. (?) Be van igazolva, hogy ebben az államellenes agitációban magas állású magyar hivatalnokok is, mint Babinek, Gratz Gusztáv, Bleyer kompromitálva vannak. Be kell jelentenie azt is, hogy magyar urak Krakkóban irodát nyitottak s szlovák lapot indítottak, amelynek a szerkesztője Jehlicska. Ezek ellen kell tehát a statáriummal védekezni s a konszolidáció létrehozására törekedni. És azért ne is csodálkozzanak, ha őszintén kijelenti, hogy a maga részéről a statárium fenntartása mellett van. Ezután rövidebb diszputák következtén éis miután dr. Hercz ragaszkodott indítványához, a zsupán helyettes szavazás alá bocsátotta a kérdést A többségben lévő csehszlovák nemzeti pártiak és a tisztviselők 9 szavazattal 7 ellen elvetették Hercz indítványát, vagyis a vármegye közigazgatási bizottsága a statárium fenntartása mellett foglalt állást. Fió Lajos, az egyetlen magyar bizottsági tag, szintén a szocialistákkal szavazott. Kommunizálták már a „Právo Lidu“-t (CTK) Prága. A Právo Lidu szerkesztőségét és nyomdáját a kommunisták a radikális balpárt irányzatának leple alatt hatalmukba kerítették. A hivatalos pártvezetőség mindent megtett arra nézve, hogy ezt az állapotot megszüntethesse. A „Právo Lidu” holnap megjelenik egy más nyomdában és reorganizált szerkesztőségi személyzettel, mely a jobbpárt irányzatához fog alkalmazkodni. Az uj kormány programja Népjóléti intézkedések készülnek — A „Ceské SIovó“ szerkesztője felkereste az uj kormány egyik tagját, aki a következőket mondotta : — Az uj kormány jövendő politikai magatartásáról nem mondhatok sok újat. Kormányunk kifejezetten hivatalnokkormány, tehát elsősorban az állam adminisztratív vezetésére törekszik, mégpedig olyképen, hogy az állam pénzügyi szükségleteire a parlament útján kérjenek fedezetet. Van azonkívül a kormánynak a speciális kormányprogramja is, ezt azonban a demokratizmus és mérsékelt szocializmus jegyében szándékszunk végrehajtani. Többek között keresztülvisszük Kassa—oderbergi vasút államosítását is, a Programnak főpontja közé tartozik azonban a már megszerkesztett munkásbiztosító és népjóléti törvények gyors letárgyaltatása is, mert nem akaruk, hogy a politikai illetve pártküzdelmeknek a szegényebb néposztályok igyák meg a levét. Az egyház és állam szétválasztását oly irányban akarjuk elintézni, hogy ne hozzon létre túlságos politikai feszültséget és Egyház és állam — A szocializálás nagy vitatkozást. Nem pártoljuk e kérdésnél a radikálisokat sem, viszont konzervatív alapon sem akarjuk a javaslatot a parlament elé terjeszteni. A közélelmezés és a népellátás ügyét úgy igyekszünk megoldani, hogy a jövő évben ne legyenek túlságos nagy élelmezési mizériák s a lakosság között az éhség ne üsse fel fejét. A földreform keresztülvitelét a legnagyobb gyorsasággal fogjuk A nagybirtokosok érdekeit megkezdeni kénytelenek vagyunk eliminálni, tekintve, hogy a nép nagyrészének még annyi földje sincsen, hogy betevő falatját megkereshesse. A konopisti trónbirtokokat szintén fel fogjuk parcelláztatni. Arra is fogunk törekedni, hogy kiküszöböljük a közigazgatásnál előforduló bürokratizmust s végül ami a gyárak szocializálását illeti, azt célozzuk, hogy a gyári munkások tisztességes fizetés és megfelelő természetbeli javadalmazás révén illő hasznot kapjanak a gyárak jövedelmeiből. A gyárak szocializálását azonban nem akarjuk keresztülvinni. Rónayt átszállították az államügyészséghez Az ambiciózus államrendőrség — A letartóztatott bereg megyei földbirtokos ügye — A hallucináló emigránsok — Mindenkiben Prónay-tisztet látnak — Gallai rendőrkapitány nyilatkozata — ’ Már-már csillapulni kezdtek a város közönsége körében a méltatlankodás és rémület hullámai, melyeket a múlt hónapok sorozatos letartóztatásai és internálásai felvertek. Már-már azt hittük, hogy a rendőrség és a politikai hivatalok vezetői okulva azon a temérdek fiaskón és baklövésen, amit a múltban szenzációsaknak vélt politikai letartózatatások körül elkövettek, kissé lehiggadtabban gondolkoznak, nem ülnek fel minden agent provocateur besúgásának, népi fognak el, börtönöznek be és hurcolnak meg szenvedésteljes kálvária után , valakit csak azért, mert magyar és mert nem is tagadja azt, hogy magyar. Tegnapelőtt azonban megint oly eset történt, mely alaposan megcáfolja minden ebbeli feltevésünket és megfelelőtlen ebbeli feltevésünket. Rónay Andor beregmegyei (Szlovenszkó) földbirtokos feleségével egy ismert kassai család leányával* Budapesti tartózkodásából a szüretekre visszatért birtokára, honnan a felesége szüleinek meglátogatására felrándult Kassára. Kedden délben egy a Fő-utca és Malom utca sarkán álldogáló fiatal trafik után kérdezősködött. A fiatalember, egy az utóbbi időben Kassán feltűnt magyarországi emigráns, felvilágosítás helyett gúnyos mosollyal azt kérdezte: »Ej de ismerős az arca, főhadnagy úr, úgy rémlik, láttam magát a Palermóban. Maga Prónay-tiszt!« Rónay nevetve elfordult a heveskedő fiatalembertől, ki azonban nyomon követte és különböző fenyegetésekkel halmozta el. Az esetre figyelmes lett két másik emigráns, kiknek a fiatalember büszkén újságolta, hogy »magyart fogott«, Rónaynak a kellemetlen kiséret-. től csak nehezen sikerült elmenekülni« egy üzleten át. Az emigránsok azonban megtudták felesége szüleinél levő lakását és szerda éjszaka két állam rendőrségi detektív kíséretében nála. A délelőtti fiatalember megjelentek egy gummibottal hadonászva: »jó estét főhadnagy úr« kiáltással lépett a szobába és durva hangon támadt a meglepett Rónayra, ki a detektiveknek hiába próbálta bizonyítani okmányaival, hogy a letartóztatásnak semmi jogalapja nincs, azok parancsukra hivatkozva letartóztatták és csak apósa, egy ismert kassai polgár , személyi és anyagi felelőssége mellett hagyták az éjszaka folyamán a lakásán, azzal, hogy másnap a rendőrfőkapitánys ■ságon jelentkezzen. Rónay csütörtök délben jelentkezett dr. Sladek főkapitánynál és hangoztatva ártatlanságát, igazolta magát okmányaival. A rendőrfőkapitány azonban a feljelentők »vádjai« alapján letartóztatásban hagyta Rajnayt, kit a jegyzőkönyv felvétele utáni két államrendőr az államrendőrség fogházába kísért, honnan tegnap átszállították az államügyészséghez. Alkalmunk volt az esetről beszélgetést folytatni Gallai rendőrkapitánnyal, aki szerint a feljelentők ama vádja, hogy Rónay mint Prónay-tiszt részt vett volna a feljelentők budapesti bántalmazásában, nem volna jogalap arra, hogy letartóztassák és csehszlovák földön felelősségre vonják. A letartóztatást az esetleges kémkedés gyanúja tette szükségessé, miért is detektívek utaztak le Beregszászra az ilyeirányú nyomozás megejtése céljából. A vádlott a nyomozás beejeztéig természetesen fogva marad. Hát mondják , ugyan mi kémkedni meg kérem őszintén, való van ezen a Szlovenszkón? Az a sok száz utas, ki naponta utazik ki Magyarországba, úgyis elmond, ha elmond, minden elmondhatót És mi az az elmondani való? Az, amit úgyis tud minden ember Magyarországon. Ezért nem kellett Rónaynak külön ideutaznia, ha pedig már kémkedni jött volna, akkor nem jött volna a feleségével, kivel mindössze tíz napig házas. Ne pályázzon az államrendőrség j gyors babérokra, mert fiaskó lesz a vége és egy ártatlan ember meghurcoltatása. ! A kosicei középiskolák 1919-20. iskolaévi történetéhez n. Csehszlovák reálgimnázum A tanári kar az igazgatóval az élen, (és söbben nem volt különbség Valló és Hegedűs-Margas között, ha máskülönben nagy is a különbség közöttük) mindent elkövetett, hogy a szlovák [agok minél népesebbek legyenek. osztá- Ezért s egy kis erőszakért, nyomásért, kényszerítő eszközök alkalmazásáért nem mentek a szomszédba. Különösen, ha valakinek az édes szülei állami tisztviselők voltak, ott azután már igazán nem ismertek irgalmat-kegyelmet. Akár tudott az illető szlovákul, akár nem, a magyarajkú és csak magyarul tudó gyermeknek be kellett lépnie a szlovák osztályba. Nevekkel is szolgálhatnánk, de nem akarunk kellemetlenségeket csinálni sem a tanulóknak, sem szüleiknek, hiszen sokan még ez évben is kénytelenek voltak beiratkozni a cseh-szlovák reálgimnáziumba, bár szivük-lelkük a magyar gimnáziumot áhítozza. A szlovák osztályokban sem ment minden rózsásan. Itt sem volt minden fenékig tejfel. Még azok a növendékek is megakadtak a tanulásban, akik szlovákul tudtak, mert a tanítás nem szlovák, hanem cseh nyelven folyt. A szlovák osztályok tanárai Ugyanis, szám szerint tizenegyen, kivétel nélkül csehek voltak. A szlovák származású és magát nagy szlováknak valló igazgatóknak az elcsehesítés ellen semmi kifogásuk sem volt. A szlovák tanulók általában mind jói bizonyítványhoz jutottak, de hogy ezek a tanulók mind megérdemelték volna a kapott jeleseket, azt maga a tanári kar sem fogja elismerhetni, ha egyszer véletlenségből az igazmondás szelleme venne rajtuk erőt. Azoknak, akiket szerencséjük a mai gyár osztályban hagyott meg, nagyon, j nehéz volt a helyzetük. A tanterv minden átmenet nélkül átugrott a magyar főgimnáziumból az Osztrák rendszerit