Kassai Ujság, 1920. október-december (82. évfolyam, 224-296. szám)

1920-10-27 / 246. szám

' msmmaa ■oldal A mai lapok Im­re szerint a kormány foglalkozott már az állami alkalmazottak központi szervezete által előterjesztett kérelmekkel s mint hírlik azok teljesítését megelőzően 1000 korona segélyt folyósít személyenként az igazságügyi tisztviselők részére és családtagokat külön segélyben részesíti. Rablógyilkosság az országúton Ismeretlen tettesek meggyilkoltak egy parasztgazdát. A gyilkosok Kassa felé tartottak. Halász János szepsi parasztgazda hét­főn este fiával együtt a vásárról hazafelé hajtott szekerével. Jászó és Szepsi között két cigánykülsejű ember megállította a szekerét és rövid szóváltás után fejszék­kel megtámadták a gazdát, aki kétségbe­esetten védte magát a­­ reázuhanó fejsze­csapásoktól. Végül egy pár jól irányzott fejszecsapással leterítették áldozatukat és a földön heverő szerencsétlent egy a halántékra mért hatalmas ütéssel kivégezték. Közben Halász fiának sikerült a gyil­kosok kezéből kiszöknie és elfutnia. A gyilkosok véres munkájuk után hozzálát­tak áldozatuk kifosztásához. Lehúzták a csizmáját magukhoz vették erszényét és felülve szekerére elhajtottak. A fiú, aki végignézte apja bestiális meggyilkolását, a semsei csendőrhöz sza­ladt és jelentést tett a történtekről, azt­­ adva útbaigazításként, hogy a tettesek Kassa irányban hajtottak el. A semsei csendőrőrs azonnal telefon értesílést küldött a kassai államrendőrség­­nek, ki az avizót­ai városi rendőrség­nek és a korompai csendőrőrsnek adta tovább. A kassai orázsgutakhoz is több őrszemet vezényeltek ki, de a gyilkosok ugyUtszik úti­rányt válto­ztattak, mert sem az éjszaka, sem a tegnap folya­mán nem érkeztek a városba. Legvalószínűbb az a feltevés, hogy a tet­tesek a szekeret és a lovakat valahol az­ országút mentén elhagyták és a környéki erdőségekben kerestek menedéket. A rendőrségi és csendőrségi nyomozá­s teljes aparátussal indult meg és lehetsé­ges, hogy már a közeli napokban telj­es eredménnyel fog járni. &® 89Atf ®|tó ® Szökdösnek a hadosztálybíróság fegyencei Ismét megszökött két fegyenc. Revolverrel terrorizált bérkocsis. A tehetetlen rendőrség. Hétfőn délután a kassai hadosztály­­bíróság fogházából két fegyencet egy­ őr kís­éretében bevásárolni küldtek a vá­rosba. Az őr bevitte foglyait egy pohár sörre a korcsmába s onnan azok egy őrizeti orr pillanatban kereket oldottak. Az őr h.asztalan kutatott utánuk a korcs­­­ma környékén, nyomuk veszett.­A szökésről a katonarendőrség az esti órákban jelentést kapott és a megindí­tott nyomozás során megállapították, hogy a szökevények egy kassai bérko­csit fogadtak fel és azon Kassabéla irá­nyában elhajtottak. A­ katonarendőrség ügyeletes altisztje a szökevények üldö­zése érdekében érintkezésibe akart lépni a hadosztállyal. (itt a cenzúra 15 sorra törölt.) A további nyomozás a tegnapi nap fo­lyamán megállapította, hogy a szökevé­nyek Kassabajára érve, kiszálltak a­­ bérkocsiból, a pénzét követelő kocsisra re­volvert szegeztek és fenyegetéseikkel kényszerí­tették őt, hogy a tarifa megfizetése nélkül vissza­­­­hajtson Kassa felé.­ A nyomozó közegek idővesztesége miatt a szökevények egérutat nyertek és most kérdésessé válik az is, vajjon a nagy apparátussal bevezetett üldözésnek meg lesz-e a kellő eredménye, vagy közbiztonság bizonytalansága ismét 2 ál*­a­landó oszlopos tagot nyert megerősítésül. A csi. szociá­demokrata párt • gyülése Kassája­ (CTK) Kassa, A csehszlovák szociáldemokrata munkáspárt kassai választó­kerü­lete tegnap gyűlést tartott Kassán, me­len Prokesch, Benda és Stadlanek képviselők jelenlétében 41 delegátus vett részt. A­­ párt ügyeiről szóló jelentések elfogadása után elhatározták, hogy a párt régi végrehajtó bizottságának határozatai szerint fognak eljárni és a Turócszentmártoni párt­gyűlésre Baborskit és Soltért, a prágai gyűlésre pedig Hlobált delegálták. Elhatározták végül, hogy a kassai titkárságot betölti íe. Statisztika 30 —40 százalék a tüdővész pusztítás­a. Az elhalálozás általában 10 százalék javulást mutat. 1 Kevés az öngyilkos. ’A statisztika szürke számsorai, mint valami könnyen áttekinthető társadalmi grafikon, ha képét mutatják a minden­kori életnek. Különösen érdekesek azok a statisztikai adatok, amelyek a­ halál útjainak mentén súlyos kilométerkövek­ként jelzik az utat a népek boldogsága, illetve pusztulása felé. Alkalmunk volt betekintést nyerni Kassa ez évi halálozási és születési sta­tisztikájának adathalmazába. Ezek az adatok sok megnyugtató és nyugtalanító körülményre vetnek fényt, sok tekintet­ben megnyugtatnak, másban viszont megdöbbentenek és gondolkozásra kész­tetnek. Vegyük sorba ezeket az adato­kat. Mindenekelőtt megállapíthattuk azt, hogy a­­ múlt év folyamán elhalt össze­sen 1100 emberrel- szemben ez éven ed­dig 10 hónap alatt 795 halt meg, egész bizonyossággal föltehető tehát, hogy az év végéig az 1000-et nem fogja ez a szám meghaladni, vagyis már most megj­ol­lapítható, hogy a halálozás végeredményben ez éven 10 s­ázalék javulást mutat. Ezt a javulást lényegesen fokozza az a körülmény, hogy ez éven 10 hónap alatt már 1079 születés történt.­­A 793 ember közül 531 halt meg saját laká­sán, 241 a Komecsky-kórházban, 21 aa állami bábaképzőben és­­­ a járványkór­­házban. A Komensky-intézet halottai kö­zött nagyrészt a környékbeli falvakból behozott betegek szerepelnek, aminek oka az, hogy ezek a betegek rendsze­rint oly későn kerülnek a­ kórházba, amikor már nem lehet rajtuk segíteni, aminek magyarázata a hiányos vidéki kezelésben és a falusiak vétkes­ tudat­­lanságában keresendő. A bábaképző ha­lálozási statisztikája az előző évek sta­tisztikájához viszonyítva ijesztő emel­­­­kedést mutat, amennyiben az azelőtti évi 3—4 haláleset­tel eddig már 24 áll szemben. Baleset következtében eddig 16 halál­eset fordult elő a városban, míg öngyil­kosságnak mindössze 3 ember a halott­ja. Az öngyilkosok száma érdekes mó­don feltűnően alacsony, mintha az a vég­telen nyomor, csapás és amely az utolsó évben fokozott szenvedés, mérték­ben érte a lakosságol­, csodás reakció- képen épen az életösztön, az élni aka­rás eddig nem ismert impozáns mérté­két váltotta volna ki az emberekből. Amilyen örvendetes jelenség végül az, hogy a ragályos betegségek mindössze 6 százalék erejéig követelték meg áldo­zataikat, és olyan megdöbbentő, hogy a halottak között 30—40 szá­­zalék tüdővészes szerepel az előző évek 20—25 százalékával szemben. E horribilis arányszám a legpesszív misztikusabb színekben sejtteti a lakos­ság jövőjét és kell, hogy sürgős beavat­kozásra késztesse az illetékes hivatalos köröket, míg nem késő és nem áll be a katasztrófa. Mert a tü­dővész a szociális nyomornak a lázmérője. Minél maga­sabb százalékot mutat, annál betegebb a társadalom, annál rosszabb a semi­sis, fizikai dolgozók tömegeinek szel­az élelmezése, annál nyomorúságosabbak a ruházkodási lehetőségei és tűrhetet­lenebbek a lakásviszonyai. Itt kopogtat ajtónkon a tél, a ködös, hévizes utcák, a lyukas cipők, a vékonyka ruhák, a hitetlen és vizes szoba és sovány koszt talán jövőre oly magasra szöktetik fel a tü­dővész lázmérőjét, amely a legciniku­­sabb főt is el fogja képeszteni. Morva képzőművészek kassai kiállítása Nincs mit szégyenlenünk azon, hogy Morvaország képzőművészetéről eddig fogalmunk sem volt. Nem ismertük, N­em ismerhettük, mert a magyar­ és a morva művészi életét semmiféle szál nem fűzte össze. Ezért csak elismerés­sel tartozunk V­o­l1­á­k múzeumi igaz­gatónak, aki a morva művészekkel kö­zelebbi érintkezésbe hozott bennünket ama kiállítás kapcsán, amely most va­­gá­ nap nyílott meg a kassai múzeumban. Ez a kiállítás propaganda kiállítás.. A legkiválóbb, a legnevesebb morva művészek többszörösen megrostált ké­peit akasztották ki a múzeum falaira, hogy tanúságot tegyenek a morva mű­vészet fejlettségéről, európai mértékkel mért magaslatáért jó hírnevéről és be­csületes törekvéseiről.­­Ezt a célt elérték. Az összbenyomás a lehető legkellemesebb és legkielégí­­tőbb Mert ha egetverő hatalmas tehet­ségek nem is kápráztatják el a néző sze­mét, ezzel szemben durva hibák, eset­len formák és bántó tudatlanság nem zavarják meg a harmóniát. A legnagyobb kvalitást U prka Józsa képviseli, akinek nagy vásznai jelentősek, súlyosak, sokat mondóak A mi Szinyei­ Mersénkkel lehetne a leg­jobban és legtalálóbban őt összehasonlí­tani. A »Marath­i leány« pedig Pállya Celesztinünkre emlékeztet. Aprka képeit erőteljes megkomponálás jellemzi. A mozgásban, elhelyezkedésben jól sikerült fi­guráinak hatását emeli. A háttérnek ügyes és gondos kidolgozása. Színei határozottan megkapóak. Egyéni meglá­tásai érdekfeszítőek. Aprka dézsa ha nem­ is jár eredeti utakon­, mégis el kell ismer­nünk, hogy nem mindenapi tehetség nagyszerű alkotásaival állunk szembe. Képei nem eladók. Mind magántulajdon­ban vannak. Ez is csak azt igazolja, hogy a rendezők nem az anyagi, hanem az erkölcsi sikerre fektették a hangsúlyt Aprka hatását tükrözi vissza Antal »A koldusok«-at feltüntető Trojka olaj­festménye, míg »Az ősz« címü akvarell­je bizarr, kissé fárasztó és konstruk­ciójában erőszakolt,­­ Ondrusek Ferenc, mint djíöran­­­gú arcképfestő érdemel említést. Piktu­­rája férfias, komoly átérzésből fakadó és az akadémikus­ságnak minden elfogadott jelével megterhelt. Örömmel látjuk vi­szont egyik képén Nedbálékat, a buda­pesti hangversenyeikről ismert cseh­­vonóstárssa­lág tagjait. Ennek a képnek hűségéből, jellemző erejéből következ­­t­tetel lehet arra­, hogy a többi ismeret­len nagyságok portréikén is szerencsé­sen egyesítette a belső lélekrajzát a külsőnek élethű feltüntetésével. »Szél­csendes hely« című képe telve van fi­nomságokkal, lendülettel és frissességgel Obrovszky Jakab aktokban mes­ter. Minden képében nagyratörő akarat nyilvánul meg. Asszonyainak bőre cso­­ll­­ani rózsás. »Szabad napok a tenger­nél« képének reaktja Csók István világ­hírű alkotását juttatja eszünkbe. A hús­nak eleven színét megkapó változatban adja vissza. Mindegyik csupa lágyság, nőiesség, báj és derű. »Ha a b­úza érik« című kép hátterével, magával az érő búzával, annak levegőjével nem tudunk egyetérteni, de az aktot elsőrangú mun­kának tartjuk. »OfAi hangulata« Kétedi- Kovács festőm­odorában érvényesül, míg »Elfogva« és »A malomgátnál« c­ímü al­kotása ízig-vérig francia hatást ver vissza. K­a­l­v­o­d­a Alajosnak különösen »A pad« címü képe kívánkozik dicsérő tol­lunk alá, ízzé, tüzes naplón l átható melegséggel terül el e képen. De többi vászna is rutinos festőnek tisztult, a nemes ízléséről és elsőrangú talentumá­ról tesz tanúbizonyságok M­e­l­v­a­r­t Ágoston havas­i tájképei­nek­­ szemlélésekor Olgyai Viktornak hasonló tárgyu hangulatos dolgai eszünkbe. Már »A szákiás part« juinak meg­festése meghaladta a művész erejét Lélek Stan kiállított képeiből »Fényárban úszó erdő« hatalmasan erős a és üde zöldszinóvel, a »Réjpaásás« pe­­­dig lilps­zinóvel kelt feltűnést. Külön ki kell emelnünk még Köhler Jánost, akinek mind a három képe so­­ka figáró tehetségnek a munkája. Nem nagy igényűek, de nem is teljesen igény­telenek. A többi művész : Havelka Roman, HopHcsek Ferenc, Rehorek­ Ferenc, La­­sák Oldrich, Mandel György­­ é s Jaro­­nek Jaroslav művei éppen csak a kö­zépszerűség mértékét ütik meg. B­e­n­k­a Márton három alkotása fe­­lett azonban már nem térhetünk egy­szerűen napirendre. Mert a modernség elé törő művészt egyedül ő képviseli a tisztes társaságban. A többiek képe gyakran nem egyéb, mint a hosszú éve­ken át mozdulatlanul maradt, megrög­zött, vaskalapos akadémikusságnak is­métlése, kritikátlan átvétele és ügyes­­­k­edő utánzása, ezekkel szemben Benka­­­uj csapásokra lendült. S bár e néhány­­ képéből igazán nem tudjuk művészi úr­­i tékét végérvényesen megállapítani, de­­ nem vagyunk képesek magunkba fojtani­­ ama észrevételünket, hogy képei meg­­­­érdemelt komoly sikert hoztak alkotójá­­­­nak. s i A kiállításon grafikusok is szóhoz jutottak. Első helyen említendők N­e­m­e­s Ká­roly linóleumai és fametszetei. Ügyes teknikája kiérzik értékes műveiből. Ja­­ronek, Yotrula és Wellner Károly nem tartoznak azon művészek sorába, akik­nek alkotásait teljesen figyelmen kívül lehetne hagyni. Meglepett bennünket a szobroknál­ nagy száma és szobrászoknak le nem tagadható tehetsége, Uprka Ferenc »Szlovák női« és »Hajdutáncai« a ma­guk nemében elsőrangú művek. Pelikán Gyula »Mrinká«-ja plasztikai értékek­ben bővelkedő tisztességes alkotás, Oibk­­­ovszky Jakabban szerencsésen egye­sül a piktor és szobrász, s szobrász tudása és temperamentuma magyarázza meg nekünk képeinek azt a jellegzetes tulajdonságát: miért hívja aktjait an­­­nyira erősekké, szilárdakká, masszívok­­ká tenni anélkül, hogy a nőies lágysá­got, puhaságot feláldozná ? Összefoglalva mindent, mint végered­ményt kimondhatjuk, hogy a morva képzőművészek kassai kiállítása helyén való volt, eredményekben gazdag és közelebb hozott bennünket egy eddig reánk’ nézve teljesen ismeretlen nemzet­nek kulturális megértéséhez és megbe­csüléséhez. (—r.) ­mest­r: -~= * ■ ihal Miázs nagytermében Bizony László i­eáalsit­é színházi riportestélye.

Next