Kassai Ujság, 1921. január-március (83. évfolyam, 1-73. szám)

1921-01-26 / 20. szám

Kafeaal 9|«A| A nemzetek gyűlölete Prága, január 25. (A­­ Kassai Újság* munkatársától) Radl dr. cseh egyetemi tanár a prágai német szocialista diákok meghívására elő­adást tartott a köztársaság békéjének le­hetőségéről. Előadásában inkább teóriák­kal foglalkozott, szembeszállt a romanti­kusokkal kifejtvén, hogy M­isaryk mintájára a humanizmust tartja egyedüli lehetőség­nek a köztársaság konszolidálására. Meg­említ Ligarde, Herder, Hebel és Fichte philozófiai teóriái s rámutat arra, hogy a cseh romantikusok Herdert és Fichtét tanulmányozták s az ő eszméjüket hirdet­ték, természetesen saját nemzetük színe­zetében. A romantikusok szították azt a németellenes gyűlöletet, amely tulajdon­képen nem is létezett és nem is létezik. Az az ellentét, amely a csehek és a németek közt Csehországban fennáll, az nem gyűlület, hanem csak különbség, egy gyenge papírfal, mely eltávolítható igen könnyen, de ez magától nem megy, az embereknek kell ezt eltüntetniök. Ő nem hisz sem Herder teóriájában, aki azt mondja: A nemzet egy természeti egysé­get képez, amelyet vér-, faj- és nyelvi­rokonság kapcsol össze. De Fichte elmé­letét sem fogadja el, aki minden nemzet eredetét egy ősnemzetiségben keresi. Ez a két teória minden nem­zetet romantikusai által egois­tává nevel s a gyűlölet szülő­oka így volt ez a cseh néppel is. Régen még ők voltak a cseh királyság vezető emberei s a cseh hercegek hívták meg a németeket. A német koli­nizálás, a német műveltség háttérbe szorította a cseh né­met s a német philosofusok eszméjét hasz­nálták fel a cseh romantikusok a beván­dorolt németek­­ ellen. Ez nem volt helyes s ezt a mesterségesen szított gyű­­letet el lehet hárítani, ha egy középutat válasz­tanak s ez: a humanizmus. Ha mindenki a józan gondolkodást fogja szem előtt tartani s mindenkiben csak az embert fogja nézni, akkor közös munkával lehet az újjáépítést megkezdeni. A csehországi németeknek kell tehát ezzel a példával előljárniok, le kell mondaniok a pinger­­man eszméről s humanizmussal békét teremthetnek a köztársaságban. Dr. Spiegel német szenátor szólalt fel elsőnek a Radl dr. szavait követő vitában. Nem támadja Radl professzort, de le­szögezi azt a tényt, hogy csakis a cseh történelem tudja a gyűlöletet előmutatni, mert sohasem írtak úgy a németek a cse­hek ellen, mint fordítva. A cseh nép sokat tanult a németektől, maga Palacky a cseh történész német befolyás alatt állott; Kollár János német diák volt, thüringiai német leány lett a felesége s később költeményeiben fele­ségét — a német származásút — állí­totta fel a szlovák nő eszményképének. A németek jelenleg nem mondhatnak le a harcról, mert puszta létükért való küzde­lem ez Dr. Lauffer (szoc­dem.) és dr. Sturz (balszoc) a marxismusban látják a helyzet bonyodalmának megoldását. Még dr. Kohn philosophising tárgyalta Radl előadását és végül dr. Zinner kérdést intézett Radlhoz, hogy milyennek látja Masaryk teóriájának átmenetét a gyakor­lati életbe. Radl minden egyes felszólalónak vála­szolt. Elfogadja Spiegel szenátor állításait, de appalál a humánus, értelmes német néphez, hogy mutassák meg a helyes, békítő utat. Mert sem nacionális, sem internacionális eszmék nem alkalmasak ezen ut megtalálására. A marxismus sem az ma, ami volt eredetileg s a mai marxista eszmékben csakis az ortodox marxisták hisznek Dr. Zinner kérdésére azt válaszolja, hogy minden dolog teo­­retice szebb, mint praktice. Ezt a termé­szettudomány is mutatja : a teória papi­ros szép és tiszta s a gyakorlatban fol­tos és piszkos. Zárószavaiban Masaryk kompromisz­­szumait említi s azt, hogy kompromisz­­szum nélkül nem lehet semmit sem csinálni. • A dr. Radl-féle előadást követő vitát a magunk részéről ki kell egészítenünk a következő kérdés felvetésével: mert csak a németek részéről kíván Radl humaniz­must, mert nem követeli ugyanazt a cseh nemzettől is ? Masaryk elnök demokráciát hirdet, elveit azonban a cseh soviniszták nem engedik megvalósítani, vagyis Masaryk teóriája, — hogy Radl szavaival éljünk — csak papíron szép, a valóságban azonban minden csak nem demokrácia. Már­pedi­g e nélkül konszolidáció el nem képzel­hető. K. M. A szlovenszkói magnezittelepek sorsa Versengés a magnezitgyár birtokáért. Többször megemlékeztünk arról a vitá­ról, amelyet a kassai magn­ezittelepek ügye okozott. Az ügy jelenlegi stádiumában a város polgármestere kijelentette, hogy a prágai kormánynál interveniálni fog a Magyar Magnezitipar Rt. szerződésének felbontása miatt, mert nem engedhető meg, hogy egy idegen államban levő vállalat Szlovenszkó területén továbbra is terjesz­kedjen. A Magyar Magnezitipar többi vál­lalatai, a hatalmas gömöri magnezittelepek hasonló sorsra jutottak, amennyiben a vállalat gyártelepeit az állam kényszer­igazgatás alá vette. Az évekig tartó huza­vonának most maga a társaság vetett vé­gett, amennyiben gömör megyei vállalatait eladta a „Nyugatcsehországi Magnezit és Téglagyár vállalatnak“. Az eladást a cseh­szlovák kormány már perfektuálta, s így a nagy tőkével dolgozó hatalmas tégla­ipari trösztérdekeltség a gömör megyei nyustyai, jolsvai gyárait már február 1 én üzembe helyezi. Értesüléseink szerint a nyugatcsehországi téglagyár­­érdekeltség Szlovenszkó többi magnezittelepeit is meg akarja szerezni. A társaság már többször érdeklődött a kassai magnezittelepek nagysága, a mag­nezit minősége felől — sőt a vállalat igaz­gatója személyesen is megvizsgálta a magnezittelepeket. A cseh vállalat megbí­zottai úgy látszik a kassai magnezittelepek megvásárlása tekintetében is megegyezésre jutottak, amennyiben néhány nappal ezelőtt már kész ajánlattal léptek a város tanácsa elé. Tekintettel arra, hogy az ajánlat részleteit nem ismerjük, arról korai volna bírálatot mondani. Mindenesetre azonban megállapíthatjuk, hogy a magnezitipar ajánlatát az ügy jelenlegi stádiumában nem igen lehet érdemleges tárgyalás alá venni, mert a minisztérium még nem oldotta fel a városnak a Magyar Magnezitipar Rész­vénytársasággal kötött szerződését. a bolsevizmus kérlelhetetlenségében ért véget. Mert a hadi gazdálkodás különféle központjai, amelyek az embert épp úgy beállították egy egységes akarat szolgála­tába, mint az anyagot kivonták a magán­tulajdon birtokaiból, n­agyon alkalma­sak voltak arra, hogy előkészítsék a bol­­sevizmus ujját. A kommunizmusnak sem­mi egyebet nem kellett tennie, mint a hatalmas központi szervezetből „az állam“ szavát kitörölnie és ezzel készen volt minden az enyém tiéd eltörlésétől az egyéni akarat letaposásáig. Hegedűs Loránnaak ebben teljesen igaza van. A vlághib­ia nélkül a kommuniz­mus nem jutott volna ahhoz a jelentős szerephez, amelyet ma a világpolitiká­ban betölt. Le Bon a háborúnak a szocializmusra történő hatását vizsgálva, a többi között azt is mint jelentős eredményt könyveli el a szocializmus javára, hogy „a szolga­ságig menő állami beavatkozás pillanat­nyilag megvalósította a legkápráztatóbb szocialista álmot.“ Jászi Oszkár a magyar bolsevizmus okainak megállapítása köz­ben erősen hangsúlyozza a lelkek forra­dalmasítását „ama szemléltető oktatás által, melyet a kommunista berendezke­désekből a háború úgy a fronton, mint a hinterlandban adott.“ Csakhogy Jászi igazabb és bátrabb. Jászi rá mer mutatni a kommunizmus kitörésére való végének többi okaira is: a múlt megért­­borza­­dalmas bűneire, a régi rendszer erősza­koskodásaira, az ország politikai szer­vezetlenségére, a tömegek nyomorára, az ántánt rosszakaratú külügyi politikájára stb. Hegedűs mindezeket még csak érin­teni sem meri. De jobb így. Hegedűs személyére nézve is, könyvére nézve is. Ha bátrabb, elhall­gattatják és könyve olvasatlan marad. Mig ennyi óvatossággal megrakodva könyve talán nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a szemek látókká, a fülek hallókká váljanak. Talán a jobbérzésű és letesebb gondolkodású emberek becsü­lassan megbarátkoznak és megnyugszanak ama fénybe, hogy a történelem logikája ellen nem lehet harcolni és a jelen sivársága a múlt sivárságának, a régi rendszer bű­neinek következménye. De azért nem kell kétségbeesni. A népek, a nemzetek nem pusztulhatnak csak. Csak arra kell törekedni, nemzetek rátaláljanak önmagukra, hogy a Hege­dűs szerint, a magyar nemzet akkor talál önmagára, ha Tisza István szelleme, gon­dolkodása és becsületessége járja át. Vagyis Hegedűs azt hirdeti, hogy a ma­­­­gyar éjszaka sötétsége csak akkor fog világossággá virradhatni, ha a magyarság rátér Tisza István által vágott és járt útra. Bár Hegedűs eszméit, gondolatait sok helyütt aláírtuk, ezt a végkonzekven­ciát nem tehetjük magunkévá, mert mi inkább azokkal tartunk, akik mélyenjíró okfejtéssel bizonyították be, hogy az igazi magyar nemzeti politika a mai világtör­ténelmi konstelláció közepette nem lehet más, mint az ország demokratizálása. A demokratikus kormányzás és országberen­dezés a kor szellemének megfelelőbb, így a magyarság jobban felkészülten várhatja meg a világháború harmadik felvonásának kezdetét, amelynek folyamán véglegen el fog hangzani a döntő szó a magyarság életéről vagy ha­áláról . Mi az életet, Hegedűs a halált szorítja markában ! A magyarság pedig élni akar, mert joga van reál 3 oldal Monstre cigánypör Negyedmillió korona értékű holmit raboltak össze. — A múlt őszi betörések tettesei a vádlottak padján. — Több vádlott megszökött. — 21 betörés epilógusa. Hiányoznak a bizonyítékok. 4 cigány került a monstre pör vádlottjai közül: Balog Pál, Balog Sándor, Radov­­szki Ferenc és Kiss János, mert Gulyás Béla, Balog András, Balog Mátyás, Ba­log Kálmán és Piszkor János szökésben vannak. A termet zsúfolásig megtöltik a beidézett tanúk és a károsultak, kik fe­nyegető pillantásokat lövelnek a betörő­bandának a vádlottak padján ülő töredé­kére, mely múlt év őszén nap nap mellett követett el betöréseket Kosice külvárosaiban, rettegett réme volt az egész városnak és mintegy negyedmillió korona értékű holmit rabolt 21 akció­jával össze. Az elnök felolvastatja a vádiratot, majd a vádlottak kihallgatása következik. Ba­log Pál és Balog Sándor mindent tagad­nak. A rendőrségen csak azért vallották be tettüket minden részletével együtt, mert a detektívek ütöttek és kínozták őket. Radovszky Ferenc csak a Leblang Sámuel, Zelednik Istvánná és Róth Ignác kárára elkövetett betöréseket, illetve zsa­rolást vállalja. Elmeséli az első két betö­rés részleteit és azt állítja, hogy más bűntársa nem volt, mint Kis János. Elnök: Mért vallotta azt a rendőrségen, hogy Balog Sándor is magával volt a Zeledniákné padlásán ? Vádlott: Mert a detektívek vertek. A Róth esetnél ő kiment őrködni, míg a szobában Balog Kálmán, Gyula, József és Kis Károly operáltak, ő az osztozko­dásnál csak 200 koronát és 4 ezüst K-t kapott. Kis János a negyedik vádlott csak a Leblang és Zelednikné esetét vállalja. A tanúkihallgatások következnek. A be­idézett 21 károsult, mint tanú­k közül elő­ször Radó Nándor rendőrkapitányt hall­gatják ki. Az éléstára ablakain keresztül hatoltak be a tettesek a lakására. Mali­nyák Józsefné lakásából selyem és ruha­neműt és egy faliórát loptak. Szembesítik a vádlottakat, mire Balog Pált felismeri. Tegnap délelőtt 9 órakor tartotta a kosicei törvényszék Mikita Emil tanács­elnök elnöklete alatt Balog Pál és társai betörés, lopás és zsarolás perének a főtárgyalását. A vádlottak padjára csak Varga András szobafestő segédtől 2 téli­kabátot, cipőket, kendőt, lisztet stb lop­tak. A lakásba a spájzablakon kérésztül hatoltak be Szabó János utazótól 18,000 korona értékű ruhaneműt és készpénzt loptak az ablakon át a szobába hatoló tettesek. Janda Aladár vasutastól 2 hege­dűt, egy zsakettet és gallérokat 6000 K értékben, Baum Sámuel magánzótól pe­dig hatheti szennyes fehérneműt, egy pár lakcipőt és egy olasz katonaköpenye­­get loptak Balogék 6000 K értékben. Leblang Sámuel raktárából több mázsa burgonyát és lisztet, Szakács Károly magánzótól női ruházati cikkeket, Béres Mihály kisgazdától rengeteg ruhaneműt, selyem blúzokat és párnákat raboltak el. A tett színhelyén egy pipát találtak. Az elnök felmutatja a pipát. A négy cigány (egyszerre): Mi nem vagyunk kerem dohányosak. Polgáry Miklós tanár csermely utcai há­zába egyszerre két helyen hatoltak be. Mikor Polgáry a zajra, melyet egy szék felbontása okozott, felébredt, a rablók el­menekültek s az összepakkolt holmi egy ré­szét ott hagyták. A rendőrségre beszol­gáltatta a tettesek pontos újlenyomatait, melyek az ablaküvegen megmaradtak. Elnök: Ez a fontos dolog, de a rend­őrségen úgy látszik nem vették figye­lembe. Majd Zelednik Istvánné és Varga György­­né adják elő megkárosodásuk történetét. Kornfeld János korcsmáros feleségével, lányával és egy aludt a szobájában, idegen fiatalemberrel midőn arra ébredt, hogy valaki villamlámpával a kezében az ágya előtt áll. — Mindjárt tudtam, hogy rablók van­nak a szobában. A négy bandita fejére húzta a dunnát a halálra rémült embernek és 16,000 K értékű holmit vitt el. Kornfeldet szembe­sítik a vádlottakkal. Balog Pált nagyon ismerősnek találja. Utána Silber Hermanné buzitai korcsmáros meséli el zokogva, hogy le­ánya 100,000 korona értékű ke­lengyéjét mint rabolták el. Majd Róth Ignác jelenik meg feleségével és Etelka nevű 17 éves lányával a zöld asztal előtt. Róth elmeséli, hogy egy éj­szaka 5 ember hatolt a szobájába, az egyik fejére húzta a dunnát és doronggal megfenyegette, hogy agyonüti, ha muk­kanni mer. — Levágom az orrodat, te zsidó — szólt egy másik közülök. A szembesítésnél felismeri mind a négy vádlottat. — Ezeket megismerem, de most más­kép néznek ki. Balog Pál és Balog Sándor hevesen tiltakoznak, csak úgy repül a sok „tekin­tetes törvényszék, nagyságos elnök úr.“ Végül Balog Sándor indignálódva rámu­tatott Badovszkyra: — Ilyen fajta cigányokkal nem állok össze. Radovszky és Kis mindent tagadnak. Szembesítik őket Róth Etelkával, ki a dunyha alól figyelte őket és Balogh Pált és Sándort eskü alatt is felismerni véli. Balog Pál: Sok cigány hasonlít egy­máshoz. Elnök (Róth Etelhez): Beszéltek az em­berek a szobában? Megismeri a hangju­kat most? Tanú: Meg. Dr. Oberländer védőügyvéd ellenzi a tanú megesketését. Másrészt fizikai lehe­tetlenségnek tartja, hogy Balog Pál, ki a kosicei téglagyárban dolgozik, Kozmán betörést követhetett volna el. Anderka Endre munkavezetővel fogja bizonyítani, hogy Balog a kritikus napon a téglagyár­ban dolgozott. Roth Etelt nem esketik meg. Szilágyi Ignác detektív koronatanú kö­vetkezik ; a Balog ügyben ő vezette a nyo­mozást Petkovsky detektivvel együtt. A rablóbandának a kosicei téglagyárban tör­tént felfedezésekor a banda fele meg­szökött. (Gulyás Béla a börtönből szökött meg, Balog Andrást a vádtanács szabad­lábra helyezte s Magyarországba szökött.) Még aznap éjszaka kivitte több bűnhely színhelyére a négy vádlottat, hol mindent pontosan beismertek, úgyszintén Nagy József rendőrkapitány előtt a jegyzőköny­vek felvételekor. A vádlottakhoz hozzá sem nyúlt. A vidéki orgazdákat fel nem kutat­hatták, mert az ügyészség nem vélemé­nyezte a vidéki kiszállást. Szembesítik a vádlottakkal, kik tagad­ják, hogy kinn lettek volna a helyszínen, de beismerik, hogy Szilágyi nem bántal­mazta őket. Glück Izidor, Kornfeld Ignác és Róth Izidorné tanuk kihallgatása után elnök felfüggeszti a tárgyalást és elrendeli Koszó

Next