Kassai Ujság, 1921. július-szeptember (83. évfolyam, 146-218. szám)

1921-08-03 / 173. szám

nél a legkisebb pénzegység a tízezres, ezeket a barnás-szürkés blankettákat tömegestül lát­ni, egy este jobb szállodai vendéglőben, vagy mulatóhelyen fölváltanak belőle legalább negy­­ven-ötvenet, tehát a főpincér félmillió apró­pénzzel (értsd szóló ezresek) megy az üzletbe. A százkoronás a régi krajcár, kirakatban nem láttunk száz koronával jelzett árut egyetlen egyet sem. Csak egy maradt meg, a humor. — Hogy van? — kérdezik egymástól az emberek Bécsben. Felelet: — Köszönöm. Sokkal jobban, mint leszek a jövő héten. Letartóztatott álmérnök Százezreket keresett zsarolással és árdrágítással. Oroszvég, aug. 2. (Ungvári tud. telefonjelentése.) Orosz­végen már hónapok óta tartózkodott Hlepcsik Ferenc mérnök, aki feltűnő, pazarló életmódot folytatott, ami végre is feltűnt a hatóságoknak. Rájöttek, hogy Hropcsik tulajdonképpen nem is mérnök, bár igazi foglalkozását eddig kideríteni még nem sikerült. Az álmérnök nagy csalásokat követett el, számtalan árdrágítási manővere nehéz százezreket hajtott neki. Minden árucikkel üzérkedett, minden közszükségleti cikket összevásárolt és lánckereskedelmet űzött vetők. Nem elégedett meg a lánckeres­kedelemből nyert haszonnal, hanem mint a nyomozás kiderítette, valószínűleg az álmérnök keze van nem egy pár, az utóbbi időben elkövetett csalásokban, zsarolási manőverekben is. Letartóztatták s a munkácsi ügyészség fogházába kisenéke­les szerénységgel mindössze 70 ezer ko­rona értékű áruval kívánta magát rekom­penzálni. Dacára annak, hogy a szerződés Komra nézve csodálatosan nagy előnyöket foglalt magában, még a kikötött kevés áru le­szállítása sem történt meg. A burgonyát nem tudta Korn leszállítani és kárpótlásul 10 ezer koronát fizetett a városnak, az üzlet egy másik tétele pedig egyenesen botrányos bonyodalmakra vezetett. Korn 50 mázsa petróleumot volt köte­les a városnak leszállítani De furfangos módon tett eleget kötelezettségének. A k­ősieci uzsorahivatal 1920 május 31 én csempészés gyanúja miatt 34 ezer kilog­ramm petróleumot foglalt le Lövi Rudolf bártfai kereskedőnél, Kom üzlettársánál. Dr. G­aider József bártfai polgármester intervenciójára a bratiszlavai uzsorahiva­­tali központ feloldotta a petróleumot zár alól azzal a feltétellel, hogy a petróleumot a közellátás rendelkezésére bocsátják ki­lónként 5 koronás árban. Ebből a petró­leumból szállított le Kom József szesz elleni rekompenzációképen 50 mázsát kilónként 8—9 koronás árban. Annak idején a kosicei uzsorahivatal széleskörű nyomozást folytatott Bártfán és arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy a városi vezetőség cégére alatt Lövi Rudolf köt üzleteket, amelyek mögött egyes városi funkcionáriusok állanak. A rekompenzációs üzletről Bártfán be­szélni kezdtek, kipattant a botrány és el­kerülhetetlenné vált a vizsgálat megindítása. Döcögve indult meg a vizsgálat, míg végre a bratiszlavai minisztérium Brezny sirosi zsupánt bízta meg lefolytatásával. Hogy mit csinált a zsupán, mit nem, azt nem lehessen tudni, de akármit csinált egy év óta, sehol semmi jele a vizsgá­latnak. A „gyanús" elemek vígan virulnak, Lövi pedig a nyomozó hatóságokkal szem­ben cézári pózban gőgösködött. De a tűznek nem szabad kialudni és ez a dicsteljes üzlet is csak szunnyad a hivatalos vizsgálat hamuja alatt. A bártfai rendőri kirendeltség megindította az adatok összegyűjtésére irányuló akcióját és mi kiváncsian várjuk, mikor fogják a lakos­ság kisemmizett érdekét megvédeni a féktelen üzletekkel szemben. A bártfai kereskedelem Cézárjának rekompenzációs üzletei Egy elaludt vizsgálat aktái. — Speku­láció 200 hektoliter alkohollal. — A városi magisztrátus üzletet köt. — Polgármesteri intervenció a petroleum lefoglalásnál. (Saját tudósítónktól.) Bánfa városa kissé messze esik Sdovenszaó gazdasági és kulturális gócpontjaitól ,és ez a távolság mint egy spanyolfal­­akarja el a világ szeme elől azon dolgokat, amelyek a kis városban leját­szódnak. Hogy mi történik a távolság spanyolfala mögött és­­ mi történik, kinek a javára történik, arról szól az alábbi história. Bártfa városi tanácsa 1920. júniusiban engedélyt kapott Liehova Komissiótól arra, hogy 200 hektoliter szesszel rekompenzá­ciós üzletet kössön olyképen, hogy a Lengyelországba szállított szeszért cserébe a lakosság számára petróleumot és olajat hozzon be. Az engedélyt adó bizottság jóhiszeműen járt el, mert a lakosság ér­dekét tartotta szem előtt de a lakos­ság érdekével Bártfán igen csúnyán elbántak és az üzlet az egyéni érdekek fölényes győzelmével végződött. A város az engedély segítségével meg­kapta a 200 hektoliter szeszt hektoliteren­ként 2500 koronáért. Miután a tanács nem foglalkozott üzletkötésekkel Horn Jó­zsef bánfai fakereskedőt bízta meg az üzlet lebonyolításával, még pedig úgy, hogy a félmillió korona értékű szesz el­lenében a városnak 30.000 korona kész­pénz, 2 vagon burgonya (kgr. 2.80 k.) 50 mázsa petroleum (kilogr. 5 korona), 5 mázsa vetőmag (mázsája 2500 kor.) és 5—10 mázsa olaj (mázsája 500 kor.) jár. A szerződésnek két szembeötlően furcsa­­ étele van. A burgonya abban az időben zárolt cikk volt, tehát kereskedő csak zug­­utakon juthatott volna hozzá. A 30 ezer koronás készpénztétel pedig sehogyan sem illeszkedhet be egy rekompenzációs üzletbe, amelyet a városi magisztrátus köt, hacsak... Legfeltűnőbb pedig, hogy a város a fél­millió korona értékű áru ellenében külö­ Az iparigazolványok vizsgálata Gömörben Akinek nincs szlovák iparigazolványa, azt megbüntetik. Rimaszombat, aug. 2. (Saját tudósitónktól). Általános a panasz a gömörmegyei iparosság soraiban, hogy a ha­tságok a vásárokon a magyar ipar­­igazolványokat nem respektálják s ebből kifolyólag sok kellemetlenség fordul elő. Vannak ugyanis 37 éves iparigazolványok, amelyek természetesen magyar nyelvüek s iiiuwi; wm iwi »M«Ci.vivewu­l«4Sj(jaiUJf6l)UM 9 UlOVfiS mivel nem szlovák nyelven vannak kiál­­tók tőle, irtva, a csendőrök a vásárokon az illetőt bepakoltalak és megbüntetik. Legutóbb is Gömörben Lipula Mihályné rimaszombati cipészt büntettek meg. Lipu­line ugyanis a nyitrai vásáron árult cipő­­ket s az iparigazolványokat vizsgáló csend­­­őröknek iparigazolványát nem tudta fel­mutatni, mivel az a férjénél volt, aki aznap a losonci vásáron árult. A rima­szombati járás főszolgabinja úgy indo­kolta meg ítéletét, mintha Lipulánénak, illetve férjének nem volna joga cipészipart űzni. Az ítélet ellen Lipulané dr. Törköly József ügyvéd utján a zsupáni hivatalhoz felebbezett. A másik eset Somogyi Kálmán rima­­szombati szabóiparossal történt, akit a a vásáron a csendőrök, — mivel ipar­igazolványa csak magyar nyelven volt kiállítva — be akartak pakkoltatni és szlovák nyelvű iparigazolványt követel­ ÍItt i atomra 6 Bari töröltj Tudtunkkal a minisztérium még nem adta ki rendeletét a magyar nyelvű ipar­igazolványok átírására vonatkozólag, és azért törvényellenes a gömöri iparosság állandó zaklatása. Kérdést intéztünk ille­tékes helyen, hogy kapott e Rimaszombat városa az átírásra vonatkozólag valami rendeletet, ott azonban ilyen rendeletről a mai napig még semmit se tudnak. Ideje volna az ilyen zaklatásokat meg­szüntetni s a vizsgálatot végző közegeket kötelességükre kellőképen kioktatni Állami építkezések Kosicén Bar&kképitkezések. — A tisztviselőtelep kiépítése. — A Közkórház felépitésének befejezése. — Posta-palota. — A Munkás Otthon. Tagadhatatlan tény, hogy városunkban az épitkezési kedv sencgy sem akar meg­indulni. Ennek okait nem kell ismertet­nünk. Azt is mindenki tudja, hogy a ma­­gánépítkezések teljes szüretelése miatt csupán az állam van abban a helyzetben, hogy építesssen, mert a magánosok a horribilis építkezési költségeket nem bír­ják el. Lássuk már most, mik volnának a leg­sürgősebb építkezések, amelyeket az állam­nak meg kell csinálnia, hogy a már tűr­hetetlen és elviselhetetlen lakásínségen segítsen. Az első teendő a barakkok felépítése volna. Igaz, hogy az állami tisztviselők kijelentették, hogy ők nem mennek oda lakni, mert sem a helyet, sem az épí­tendő barakkokat nem tartják magukhoz és adásukhoz illőknek. De ennek a körül­ménynek nem volna szabad akadályul szolgálni a barakképítkezések megkezdé­sében, mert ha az állami tisztviselők nem akarnak ott lakni, szívesen akad más, aki mostani zug, esetleg pincelakását felcseréli egészséges, tisztességes lakóhellyel. S ha a barakkok újra való felépítése ennyi elmondásra talál, megoldható a kérdés úgy is, ha a barakktelep helyett kertvárost teremtünk. A város mostani ve­zetőségében meg is volna a bajlam hogy a barakkok felépítésével a lakásmi­zén­ákon enyhítsen, de a magas kormány még mindig nem folyósította a pénzt erre a célra. Pedig jó néhány millióról vol­na szó... A másik teendő a tisztviselőtelepen az építkezések minél hamarabb leendő be­fejezése. Ezt az építkezést minden erővel sürgetni,­ a házakat tető alá vinni kell. Igaz, hogy a tisztviselőtelep teljes kiépítése nem fogja a lakásnyomort enyhíteni, de annyit legalább elérünk vele, hogy az iskolák és egyéb nyilvános épületek felszabadulnak, legalább ezek teljes mértékben visszahat­nak eredeti rendeltetésüknek, ami szintén közérdek, ami megint mindnyájunknak javára és hasznára vilik. Siettetni kell harmadszor az állami közkórház befejezését. Nemcsak a város­­nak és környékének egészségügyi szol­gálata kívánja meg, hogy Kosicén egy minden tekintetben modern kórház álljon a betegeknek , szegénységnek rendel­kezésére, hanem ezzel lehetővé válik, hogy a javítóintézet teljesen felszabadul. ■ A javítóintézetben ugyanis most kórház van, ezt ha onnét kihelyezik, nemcsak az épület juthat vissza régi rendeltetésé­hez, hanem a javítóintézet tisztviselői is lakáshoz juthatnak az esetleg felesleges termekben. Az ui aözkórház átvenné az alapítványi köztük betegeit is, ahol most az őrülteket ápolják. Ezt a hatalmas épületet némi átalakítással minden nehézség nélkül fel lehetne használni lakások céljaira. Ott van végül a postapalotának sokáig 3. tílémt vajúdó ügye, amelynek felépítése már igazán nem­­ ür halasztást. A tervezetet már 1919. decemberében elkészítették, s a postapalota helyéül a tüzérségi gyakorló­teret jelölte ki a város. A katonaság azon­ban erről a gyakorlótérről nem akart le­mondani, ami az építés megkezdését le­hetetlenné tette. Emiatt a tárgyalásokat újból fel kellett venni a katonasággal, s így két évig elhúzódott. Most azonban ez is dűlőre jutott. A város ugyanis felajánlotta a katonaságnak gyakorlásra a sport­telepet, amely nagyon alkalmas lovaglásra és tüzérségi gyakor­latokra. Eleinte a katonaság hallani sem akart a cseréről, ez év júliusában azon­ban végre kijelentette, hogy nem gördít akadályokat a csere elé, így hát a postapalota építésének ügye a helyes mederbe terelődött. A város azonban kellemetlen helyzetbe jutott. A Sportteret ugyanis a helybeli kommunista párt kérte Munkás Otthon céljaira. A város ezt a telket odaígérte a munkásoknak, de ha a katonaság sem fog a munkások kívánsága előtt deferálni, akkor nem marad más hátra, mint az, hogy a munkásság más telket válasszon otthonának felépítésére. A város nem tehetett másként, mert a postapalota kész tervei a mai gyakorló­térre szólnak, míg a munkások a mai napig sem készültek el az otthon tervével. A Postapalota építkezési munkálataihoz azonnal hozzáfoghatnak, míg az otthon felépítése éveket is késhetik. Súlyosan esett a latba város elhatározásánál az a körül­mény, hogy az új postapalotára okvetlenül szüksége van a városnak. A forgalom az utóbbi években oly ro­hamosan emelkedett, hogy ezt a forgalmat abban a szűk, nem hivatalnak épült he­lyiségekben lebonyolítani egyáltalában nem lehet. Ha a postapalota felépül, akkor a mos­tani helyiség egyszerre felszabadul és ott igazán sok lakás fog a nagyközösség rendelkezésére állani. Komoly események Portugáliában Páris, aug. 2. (Saját tudósítónk táviratot) A­­ Daily Mail értesülése szerint Liszabon­­ban a politikai válság kitört, amelyben a katonaságnak nagy szerep jutott. Azonban hajnali négy órakor a katonaságot alatra h­­­ozták, amely a városnak összes főbb pontjait megszállotta. Ugyanezen időben minisztertanács volt a köztársaság elnöké­nek vezetésével. Portugáliában igen ko­moly eseményeket várnak. Kisantánt a legfelsőbb tanács ülésén Páris, aug 2. (Saját tudósitónk távirata.) A Matin jelentése szerint a legfelsőbb ta­nács ülésére Jugoszlávia, Lengyelország és Románia is meghívást kapnak. A román megszállás okozta károk elszámolása Kilencven milliárd a kár. Budapest, aug. 2. (Saját tud. távirata.) Ama károk megállapítására, amelyek Ma­gyarországot a különféle megszállások alatt érték, még a román megszállás után Budapestre érkezett az úgynevezett külön­leges jóvátételi bizottság, amely munkájá­nak nagy részével már elkészült. Ez a bizottság megállapította, hogy Magyar­­országnak kára a különböző megszállások miatt kilencven milliárdra rúg. Ebben a kilencven milliárdban nem szerepel az a kár, amelyet a szerbek okoztak. Ez a kár csak akkor lesz megállapítható, ha Bara­nyát, Újszegedet, Baját és ezen két utóbbi város környékét a szerbek kiürítik. A magyar kormány ezt a kimutatást ellenszámlaként fogja kezelni és átnyújtani a jóvátételi bizottságnak.

Next