Kassai Ujság, 1921. október-december (83. évfolyam, 219-276. szám)
1921-10-01 / 219. szám
A magyar állampolgárság rendezése Budapest, szept. 30. (Saját tud. táv) A hivatalos lap mai száma kormányrendeletet közöl a trianoni békeszerződésben foglalt állampolgári rendelkezések végrehajtása tárgyában. A rendelet kimondja, hogy a békeszerződés 61. cikke értelmében mindazon magyar állampolgárok, kiknek illetőségi községe oly területen fekszik, amelyet Magyarországtól más államhoz csatoltak, tekintet nélkül ez időszerinti lakóhelyükre, magyar állampolgári kötelékből való előzetes elbocsátásuk nélkül 1921. jul. 26 án eddigi magyar állampolgárságukat elvesztik és minden honosítási vagy egyébb hatóság: intézkedés nélkül azon államnak válnak jogérvényes állampolgáraivá, amely állam fennhatósága alá illetőségi községük került. A német szocialisták támogatják a kormányt Prága, szept. 30. (Saját tudósítónktól.) A mieské Slovak jelentése szerint a német szociáldemokraták elhatározták, hogy nem támogatják többé a német ellenzéki pártok blokkját, hanem résztvesznek a kormány munkájában. Lapszemle az uj kabinetről Tegnapi számunkban megkezdtük a prágai a és szlovák lapok közleményeinek ismertetését Benes-kormány kinevezése alkalmából, folytassuk most tovább az ismertetést. A „Bohémia“ az uj kabinetet a „mérsékeltek kormányának“ nevezi és Benestől, mint Masaryk politikai bizalmasától „masaryki“ politikát vár. Benessel szemben is óvatosnak kell lenni, mert a hirhedt III. emlékirat tőle ered. Svejila távolmaradása sok kombinációra ad okot, arra is, hogy az új kabinet nem lesz hosszú életű. Az új kormány hasznos szolgálatokat tehet az államnak, ha megadja a németeknek azt, ami megilleti őket. A „Prager Tagblatt“ szerint, ha Benes éppen most, számos resszort teendője dacára elfogadta a kinevezést, annak az oka főként az, hogy az államot nemcsak a külügyminisztériumból, de a kormány éléről is erős alakulássá akarja tenni az ingadozó Középeurópában. A konstruktív politika ideáljának a németekkel, magyarokkal, sőt magukkal a szlovákokkal való megegyezés útjára kellene őt vezetnie, hisz ő tudja legjobban, hogy a nemzetiségi kérdéstől függ az állam egyensúlya. s Az ő helyzete annál könnyebb, mert népszerűsége megkíméli népének azon gyanúsításától, hogy más nemzetek érdekében elragadtatja magát. A „Prager Presse“ szerencsésnek mondja azt a megoldást, hogy a külügyi tárca a miniszterelnök kezében van, mert ez a nyugati demokráciákban is szokásos. Mégsem tartja kizártnak, hogy Svehla teljes felgyógyulása után átveszi a kiszemelt állást. A kabinet tagjai közül különösen kiemeli Srámeket, aki a közvetítő szerepét fogja a koalíciós minisztériumban játszani. A „Sozialdemokrat“ szerint az új nemzeti koalíció egyenes utódja a réginek és minden a régiben marad. A „Právo Lidu“ kijelenti, hogy Benes kinevezése nem függ össze a külpolitikai eseményekkel. Habrmantól a munkások aggkori és rokkantsági biztosításnak keresztülvitelét várják. Derer kinevezését avval indokolja, hogy a szociáldemokrata párt az egész államra terjedt ki. A „Tribuna“ azt hiszi, hogy a petka a sajtóval szemben azért titkolta az utolsó pillanatig Benes kinevezését, hogy elejét vegye a saját pártjainak esetleges ellenzését. A klerikális „Cech“ nem hiszi, hogy a közvélemény lelkesedéssel fogadná az új kormányt, mert abba bizony az egyes pártok — a néppárt kivételével — nem a legjobb embereket küldték. A „Venkov“ a koalíciós pártokhoz fordul, mert az ő felelősségérzetüktől függ az új kormány életképessége. A „Národni Listy" szerint a kabinet külpolikai szempontból is nagy felelősség terét veszi át. A pénzügyi tárca betöltésével meg van elégedve, mert Novák személye garancia a tőzsdespekulációkkal és bankjegy inflációval szemben. A nemzeti demokraták másik lapja, a „Národni Politika“ szerint nem titok az, hogy a miniszterelnök komoly kísérletet fog tenni kisebbségekkel, elsősorban a németekkel szemben való viszony rendezésére. „ , A „Lidové Noviny“ úgy hiszi, hogy a kormány csak az előretolt különítménye a petkásnak. Nem kelti a legjobb benyomást. Az atyja j kétségtelenül Svehla, kérdés azonban, hogy anyja a petka-e? Svehla kitűnő politikai impresszárió, de mégis bámulatos, hogy az ő — és nem az új kormányelnök — javaslatait fogadta el az elnök. Csodálatos az is, hogy neki kellett kiválogatni a minisztereket anélkül, hogy megmondhatta volna, ki az elnök. Tény, hogy több miniszter csak a kinevezése után tudta meg, hogy egy Benes — nem pedig Svehla — kabinetnek lesz a tagja. A „Neue Freie Presse“ Benes jelentőségéről ír és megállapítja, hogy felfogása azonos Masarykéval. Valószínűleg az elnök eszközölt változtatást a listán, amire bizonyára útjának tapasztalatai vezették. Másfél milliós birtok jogtalan eladásával vádolt jegyző Akit alaptalan feljelentés folytán tartóztattak le. — A törvényszék felmentette a vád .tt t (Saját tudósítónktól.) A minden alap nélküli feljelentések egyik díszpéldányát, egy ártatlanul, erkölcsileg és anyagilag meghurcolt községi jegyző kálváriáját produkálta a törvényszék. A kosicei törvényszék előtt K. E. zemplén megyei jegyző állott, akit az ügyészség egy csendőrőrmester feljelentése nyomán cékei nagybirtok eladása körüli jogtalan teleki könyvvezetéssel vádolt. Az ügy előzményei a következők: A cékei nagybirtok 1920-ban parcellázás alá került. A tulajdonosok körülbelül másfélmillió koronáért adták el a birtokot a falu lakosságának. A trencsénteplici földhivatal megadta az előzetes beleegyezést a parcellázáshoz 1920. január elsején. A parcellázás és a birtokeladás meg is történt, mint a bomba hatott a perfektuált helyzetbe a teplici földhivatal sürgönye, mely csalásnak minősíti a parcellázást és a befolyt vételárak azonnali lefoglalását rendeli el. Az ügyészség indítványára az uradalom gazdatisztjét és a községi jegyzőt azonnal letartóztatták, a másfél millió koronát pedig lefoglalták. A kassai Ítélőtábla a letartóztatottakat egy heti fogság után szabadlábra helyezte. Az ügyészség a csalás vádját elejtette, vádat emelt azonban a jegyző ellen hivatalos hatalommal való visszaélés miatt. Az ügyészség úgy fogalmazta vádiratát, hogy a tulajdonos társak a tulajdonjogot egymás között megosztották Sátoraljaújhelyben s jegyző az adókataszterben a magyar bíróság a ezen végzése alapján vitte keresztül a parcellázást és eladást. A törvényszék elnöke a tárgyalás elején a vádlott kihallgatására tért át. A vádlott községi jegyző beigazolta, hogy a tulajdonostársak kívánságára történt ez a megosztás az adókataszterben és ő a fennálló adótörvények és kataszteri utasítások értelmében ezt köteles volt keresztülvinni. Érdekes momentuma volt a tárgyalásnak, hogy úgy az ügyész, mint a bíróság, nem volt tisztában az adótörvényekkel és kataszteri utasításokkal s mikor a vádlott védője ezt a bíróság elé terjesztette, a bíróság rögtön elismerte a vádlott ártatlanságát. A törvényszék ezután kihirdette ítéletét: a vádlottról megállapította, hogy teljesen korrektül járt el s a vád és következményei alól fölmentette. Az ügyész föntartotta jogát, hogy a határidőn belül föllebbezéssel éljen. Az egész ügy hátterét az képezi, hogy a cékei községi jegyzőt a falubeli csendőrőrmester bosszúból jelentette föl, mert régi haragosa. A bosszúálló csendőrőrmesternek köszönheti, hogy erkölcsi és anyagi meghurcolásban volt része. j A kassai ítélőtábla elnöki tanácsának állásfoglalása a nyelvkérdésben Az ungvári törvényszék működésének megkezdése idejében a nyelvkérdés tekintetében oly túlzott álláspontot foglalt el, mely méltán keltett megdöbbenést a jogkereső közönség körében. Éles ellentétben a nyelvtörvény rendelkezéseivel a beadványok nyelve tekintetében hozott végzések ama törekvést árulták el, mely az orosz nyelvnek kizárólagossági jelleget igyekezett biztosítani. Kifogás tárgyát képezte az is, ha a keresetlevél hasábosan magyarul is volt közölve megtörtént, hogy szlovák és magyar nyelven beadott keresetlevél is vissza lett adva azzal a felhívással, hogy felperes keresetlevelét orosz nyelven adja be. Egy ily ügyből kifolyóan felperes panasza folytán a kassai ítélőtábla 16054. P. R. 17—21. sz. alatt a következő döntést hozta: A panasznak hely adatik s a törvényszéknek meghagyatik, hogy tekintet nélkül az Indokokra, melyek miatt a keresetet vissza adta, azt a polgári perrendtartás szabályai szerint tárgyalja le és az Ítélethozatalban a panasz költségeire is legyen tekintettel. ij Indokokt: Az 1920. évi február 29-én 122. sz. alatt kelt törvény és rendelet Podkarpatska i Rus képviselőházának tartja fenn, hogy Podskarpatska Rus nyelvkérdését a csehszlovák állam egységének megegyezőleg szabályozza és megállapítja, hogy amíg a szabályozás meg nem történik, addig a nyelvtörvény az irányadó. A nyelvtörvény szerint nyelvi kisebbséginek csak a csehszlovák nemzetiséghez nem tartozó nemzetiségek tekinthetők, Podkarpatska Rust érintőleg tehát a ruszin és csehszlovák nemzetiségekhez nem tartozók. A Podkarpatska Rus területén lévő valamely bíróságnál a csehszlovák nemzetiséghez tartozó állampolgárral a nemzetiségi kisebbségekre érvényes elvek szerint eljárni, ellenkezik a nyelvkérdéssel, amely megálapítja, hogy a csehszovák nyelv a köztársaság hivatalos nyelve, ellenkeznék a csehszlovák állam egységével és ellentmondana a csehszlovák állam nemzeti jelllegének és ezért a Podkarpatska Rus területén lévő minden bíróság a cseh vagy szlovák nyelvű beadványokat köteles elfogadni. (Nyelvtörv. 4. §.) Hogy a felperes, aki saját bevallása szerint szlovák, illetőleg az ő képviselője a szlovák szöveg mellé magyar szöveget is mellékelt, magában véve nem szogálhat indokul a kereset visszaadására, ha a kereset szövege egyébként érthető s a 129. §. követelményeinek megfelel. A bíróság részére csak a szlovák szöveg irányadó; a magyar szöveg fölösleges, a bíróságra nem létező, úgy, hogy a bíróság azt a szlovák szöveg kiegészítéséül vagy magyarázatául nem használhatja fel s erre nem szabad figyelemmel lenni a költségek megítélésénél sem. E döntéssel tehát ama kérdés: lehet-e hasábosan magyar nyelven is beadni a keresetet két, el lett döntve. Ne értsük egymást félre. Az ügyvédi kar nem demonstrációként használta , és akarja használni beadványaiban a magyar nyelvet, hanem tisztán praktikus szempontból, s mely szempontot az igazságszolgáltatásnak feltétlen honorálnia kell. Az ügyvédi kar más fordítókkal dolgozik s azáltal, hogy a kereseteket magyar nyelven is közli, nemcsak a kari társaink nehéz helyzetén könnyit, de egyben a fél érdekeit is előmozdítja. Mert ha a fél az ügyvéd előtt ismeretlen nyelvű keresetet mutat fel, nem képes vele a tényállást azonnal felvenni, hanem futkosnia kell elsősorban a fordítóhoz, ami fölösleges idővesztességet és költségszaporítást jelent. Demonstrációról tehát itt szó sem lehet, azon már rége túl vagyunk, ma a kérdés az ügyvédek elevenébe vág, exisztenciális kérdésüket képezi. De nem kevésbbé érdeke az igazságszolgáltatásnak is a kölcsönös jóakarat és megértés, ami nélkül régen óhajtott törvényszékünk eredményes működése nagyon is kockára van téve. Ne csináljunk titkot a dologból, mert az igazságszolgáltatás mindegyik tényezőjénél : ez idő szerint hiányzik valami. Akik a törvényeket ismerik, azok nem járatosok a hivatalos nyelvekben, akik pedig a hivatalos nyelvek egyik-másikában járatosak, azoknál még nem teljes a törvényismeret. Ezen nehézségeket máskép, mint kölcsönös jóakarattal, legyőzni nem lehet. Az itteni törvényszéknél legkevesebb négy nyelvű beadvány fog szerepelni, u. m. orosz, szlovák, cseh és magyar. Az érdekelt fél a nyelvtörvény rendelkezései szerint jogosított lesz ügyének elintézését ezen nyelvek valamelyikén kérni. Se a bírák, se az ügyvédek között nem található egy sem, ki ezen nyelvek mindegyikét jogászilag értené. Hová fog vezetni az, ha az orosz tiszta orosz tanácsot, a cseh tiszta cseh tanácsot, a szlovák tiszta szlovák tanácsot, a magyar pedig tiszta magyar tanácsot fog követelni? Érezte a törvényhozás is már annak szükségét, hogy Podkarpatska Rus különleges nyelvi viszonyaira tekintettel kell lenni s ezt a nyelvtörvény 6. §-ának 2. bekezdésében kifejezésre is juttatta, midőn kimondotta, hogy míg a szejmi rendezés megtörténik, addig is tekintettel kell lenni Itt a különleges nyelvviszonyokra. E szakasz tehát imperative elő írja, hogy a különleges nyelvviszonyokra tekintettel kell lenni s ha a bíróság erre tekintettel van, úgy nemcsak jogot gyakorol, de kötelességet is teljesít. ■ E helyen még csak ama bírói gyakorlatra kell rámutatnunk, mely a vegyes nyelvű községekben lakó magyar nemzetiségű felektől hatósági bizonyítvány kiállítását követeli annak igazolására, hogy a hatóságot igénybe vevő fél magyar nemzetiségű. A bizonyítványt kiállító hatóságok sok helyen valóságos inkvizíciónak vetik alá a kérelmezőt, egész családfáját levezettetik s volt rá eset, ha az ősök között nem magyar anyanyelvű találtatott, úgy a kérelmezőnek a bizonyítvány kiállítását megtagadták. Avagy direktívaként állítják fel azt, hogy az illető a népszámlálás alkalmával milyen nemzetiségűnek lett feltüntetve. E törvénytelen és erőszakos eljárással szemben a magyar közönségnek elsőrendű kötelessége minden erejével szembeszállani, az ilyen eseteket a szövetséges pártok vezetőségének tudomására hozni, mert a nemzetiségi hovatartozandóság szempontjából egyedül és kizárólag a fél nyilatkozata az irányadó. Dr. Eperjessy József. TURISZTIKA Kirándulás a Cserna Horára (Margitf*lva - BfgstravlHgy— Csera a Hora-Usfeu gerinc-MargHIa) Irt»: Dr. MÓRICZ JÓZSEF. Az őszi kirándulási programnak elmaradhatatlan pontja a Margitfalva melletti 1028 m. magas Cserna Hóra. Margitfalva környékének legszebb sziklaalakulata és legszebb kilátópontja. Különös érdekessége, hogy az egyedüli gránitalakulat a Margitfalvát környező mészhegyek közepette s érdekes azért is, mert a Hernád völgyében (fölülről lefelé) ez az utolsó, 1000 méteren fölüli hegycsúcs. A Cserna Horától délre 1000 méteres csúcsot többé nem találunk. A Hernád völgyét kísérő, hegycsúcsok magasságukból engedni kezdenek s lassú átmenettel, fokozatosan leereszkednek a 3—400 méter közötti magasságig. Kassa alatt a Hernádvölgy jobb oldalát már csak ötvenhatvan méteres, relatív magasságú dombok kísérik. 1921. évi szeptember hó 4-én huszonhárman indultunk a Cserna Horára. Csodaszép, verőfényes őszi nap volt. Turistanyelven szólva, kifogtuk az időt. Margitfalván leszállva a vonatról, a hegyek világában találjuk magunkat. Minden oldalról, amerre csak nézünk, impozáns, magas hegycsúcsok és hegyoldalak környeznek. Kevés községnek van olyan vadregényes fekvése, mint Margitfalvinak. A község a Hernád, a Gölnic folyók és a Bisztra-patak összefolyásánál, az utóbbiak által alkotott szép völgy találkozójánál fekszik a Hernád mindkét partján, annak egy éles kanyarulatában. A három folyó összetalálkozásai egy X betűt alkot, melynek két szára között egy-egy hatalmas hegycsúcs emelkedik. Délről az Orlovec (787 m.), nyugatról a Karlova skala (799 m.), északról a Cserna Hora (1028 m.), keletről a Bisztra (763 m.). A vasúti állomástól keleti irányba vesszük utunkat, a vasúti sorompó felé. A sorompónál átmegyünk a pálya északi oldalára s rátérünk a Kelembér felé vezető szekérútra. Útirányunk elé a Cserna Hóra legszélső, déli nyúlványa, a „Na Usku“ (679 m.) nevű, teljesen kopár gerinc helyezkedik. Ezen a gerincen keresztül is föl lehet jutni a Cserna Horára, de sokkal könnyebb és hálásabb a Bisztra völgyén vezető útból kiágazólag kerülni föl a csúcsra. Rövidesen egy régi kőhidhoz érünk, ma már ilyet nem építenek. A kőhidon áthaladó szekérút a Bisztra völgyén vezet keresztül. Közvetlenül a hid alatt (Margitfalva felé) beépített, kitűnő vizű forrást találunk. A hid alatti rétecskén letelepszünk. Igaz, hogy még csak tíz perc óta jövünk, de hát rengeteg idő áll rendelkezésünkre s ‘a kis rét szinte kínálja magát egy rövid félórai, reggelizéssel egybekötött pihenőhöz. A pihenő után a hídon átvezető szekéruton folytatjuk utunkat. Bent vagyunk a Bisztrapatak völgyében. Kedves csobogással rohan a Hernádba a patak az ut baloldalán. Az ut kezdettől fogva észrevehetően emelkedik. Alapja természetes mészszikla s igy sohasem kell kavicsolni, minek következtében az év mind éj szakában teljesen pormentes. Rövid idő múlva visszapillantva, betekintést nyerünk a Gölnic völgyébe. Szemben Jekelfalva terül el, oldalán a Vapenica nevű (628 m.) lefejtett, hófehér sziklafal, aljában a mészégető kemencék húzódnak, melyekre sűrű, fekete füstfelhő nehezedik. A völgy végén élesen szembeötlik a Folkmari kő (918 m.), tőle balra a Silberspitz (645 m.) gerince. Az út egy darabig nyitott terepen vezet, de a hídtól számított tíz perc múlva már erdőbe s