Kassai Ujság, 1922. április-június (84. évfolyam, 75-146. szám)
1922-05-02 / 100. szám
f 4w © Mal ^valakit, aki kimenti, őt tizennyolc hónap hosszú börtönéből. Fiatal védőügyvéd szava logikusan, meggyőzően cseng a teremben. Az esküdtek feszülten figyelnek. A szavak végeztével Tirkanics kebléből megkönnyebbült sóhaj szakad föl. Mundrák ránéz , vádlottársára, látja, hogy neki is örülni kell. És a következő félórát lázas izgatottságban élik át a vádlottak ... __Fölmentették őket. És a tizennyolc hónap, amit a börtönben töltöttek el!?... ZZäaJSmaSg- Dzsiu-dzsicu Budapest, ápr. 28. (Saját tudósítónktól.) Végignéztem a régi képviselőházban egy dzsiu-dzsicu előadást, amelynek keretében a népszerű Schmack mester, a japán birkózó művészet háromszáznegyven fájdalmas fogásának legfájdalmasabbjait mutatta be. Az ilyen előadás teorikus értékű volna, ha nem akadna hozzá .médium: Schmack mester kopaszra borotvált feje, amely “már maga nem közönséges erőt sugárzott a rávetődött villanylámpák fényében, olyan nyájas, szelíd, biztató módon nézett szét a tömött padsorok fölött, hogy az ember ellenállhatatlan vágyat érzett a passzív szerepkörhöz. Szerencsére akadt egy fiatalember, aki mindeneket megelőzve, ugrott a porondra. Szereplési viszketegség bántotta, vagy a tudásszomj vett rajta erőt, bajos volna eldönteni. Nagy, körtefeje szemérmes örömben piroslott a rávetődő tekintetek tüzében és ő ott állt, mint a tudomány önkéntes mártírja, kísérleti nyúl a dzsiu-dzsicu háromszáznegyven fájdalmas fogásához. — Mert kérem, — magyarázta Schmack mester, miközben mázsás ökleit szelíden ráfektette a médium összecsuklani készülő vállaira — a dzsiu-dzsicu az egy összetett szó és magyarul azt jelenti, hogy lágy művészet. A kis japán tudományos alapon, az emberi test anatómiájának ismeretével, kikereste a lágy részeket, amelyeknek egyszerű érintése szinte kibírhatatlannak látszó fájdalmat okoz ... És itt hüvelykujjával gyöngén odabökött a médium lapockái közé, aki ijedten, de szívből jövő őszinteséggel följajdult. — Vagy vegyük kérem ezt az egyszerű fogást — folytatta magyarázatát a mester - és ugyebár, az ellenfél már a földön fekszik tehetetlenül... Az ellenfél, azaz a médium, akkor már csakugyan a földön feküdt, de előbb koppant egyet, mert a rendőrség elfelejtett szőnyeget tenni a régi képviselőház cementpadlatára. A régi képviselőház egyébként sok csúf bukást érhetett meg, de annyit semmi esetre sem, amennyit Schmuck Ede médiuma egy fél órán belül produkált. Szegény, minden egyes bukás után fájdalmasabb képet vágott és többször úgy láttam, hogy szívesen átengedte volna a teret más vállalkozóknak, de Schmack mester állandóan feléje fordulva beszélt s már később nem is készítette elő a várható eseményekre, csak gyúrta, püfölte, gyömöszölte, nyekkentette, mint ahogy azt a négyezer éves japán kultúra kötelezőleg előírja. A körtefejű médium szédült, támolygott, olyan volt, mint az egér, amely a macska karmai között végképp föladta már a játszmát és meg se próbál szökni. Olyan tehetetlen volt, mint egy liszteszsák, Schmack mester már úgy vette föl és úgy tette le, mint valami élettelen tömeget, az egész emberből már csak a szemek éltek és azok is olyan szomorúak voltak. Hát érdemes volt ennyi áldozatot hozni a tudományért? Az éjszaka, mikor erre gondoltam, nem tudtam aludni. Vajon a dzsiu-dzsicu háromszáznegyven fogásának áldozata melyik oldalán fekszik? Vagy lehetséges, hogy mint hullát egyenesen a Szvetenajutcába szállították? Ma délután azonban csodálkozásomra egy alázatos ember sompolygott be a kávéházba, ahol feketémet ittam. A médium volt és Schmack mestert kereste. Nem fájdalomdíjért jött. Ellenkezőleg, meg akarta tudni mikor tart a mester újabb előadást. És mikor megtudta, hogy szombaton megint lesz egy, alázatosan megkérte a mestert, hogy csakis őt alkalmazza médiumul. És én megértettem, hogy a fájdalomban is lehet gyönyörűség. A jövő szombaton én is elmegyek, hogy megnézzem a körtefejű újabb „halál“-tusáját. A közigazgatási bíróság jogköre Ahol a közigazgatási hatóság sérelmes intézkedéseit reparálják. Akiktől tanulnak a mesterek sakkozni. Prága, április 27. (Saját tudósitónktól) Minthogy a közigazgatási hatóságoknak gyakori jogellenes vagy önkényes intézkedéseivel szemben a törvény módot nyújt arra, hogy a jogaikban sérelmet szenvedett felek a közigazgatási bírósághoz forduljanak, amely számos esetben eddig is védte a közönséget a közigazgatási közegek sérelmes intézkedéseitől, szükségesnek látszik, hogy közigazgatási bíróságra nyomatékosan felhívjuk a a közvélemény figyelmét és a reá vonatkozó jogszabályok közül azokat, melyek a nagyközönséget is érdeklik, röviden összefoglaljuk. A legfelsőbb közigazgatási bíróság hatáskörére, ifletélkességére, szervezetére s a legfelsőbb közigazgatási bíróság előtti, eljárásra nézve az 1875. évi október hó 22-iki osztrák törvény s az azt módosító 1905. évi augusztus hó 21-én kelt 149. sz. novella, valamint a közigazgatási bíróság eljárásról szóló 1907. évi szeptember hó 21-iki 209. sz. osztrák miniszteri rendelet rendelkezései irányadóak, bizonyos kiegészítéssel és eltéréssel. E rendelkezések a következők: A legfelsőbb közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik a döntés mindazon esetekben, amidőn valaki azt állítja, hogy valamely közigazgatási hatóság törvényellenes határozata, vagy rendelkezése folytán jogsérelem érte. Az 1919. évi november hó 2-án keltt 3. tsz. törvény 2. §-a értelmében a határozatot vagy végzést közigazgatási határozatnak, illetőleg végzésnek kell tekinteni, még ha annak meghozatalában mint tag rendes bíró is részt vett. A legfelsőbb közigazgatási bíróság hatáskörébe tartozik az alkotmányilag biztosított jogok megsértése miatt emelt panasz felett való döntés is, továbbá a közigazgatási hatóságok közötti hatásköri összeütközés esetei s végül az állam, vagy annak egyes közegeivelzemben támasztott igények felett hozott közigazgatási hatósági döntéssek felülvizsgálata. A közigazgatási hatóságok, amelyeknek határozata, vagy rendelkezése ellen panasszal lehet fordulni a közigazgatási ,bíróságihoz: állam, közigazgatási szervezetek, vagy országos, járási és községi közigazgatási szervezetek. A legfelsőbb közigazgatási bíróság hatásköre nem terjed ki azon ügyekre, amelyek a rendes bíróság hatáskörébe tartoznak, továbbá a közhivatalba vagy közszolgálatba való kinevezés miatt emelt panaszok felett való döntésre, amennyiben nincs szó arról, hogy az indokolt jelölési vagy betöltési jogot megsértették. A legfelsőbb közigazgatási bíróság csak a felek kérelmére íjár el A közigazgatási bírósághoz a panaszt csak az esetben lehet beadni, ha az ügy közigazgatási úton már elintézést nyert. Ha valtamely közigazgatási fórumnál elslasztották a perorvoslatot, nem lehet a legfelsőbb közigazgatási bírósághoz panasszal fordulni. A legfelsőbb közigazgatási bíróság szabály szerint csakis a legutolsó köziiigazgatási fórum által alapul vett valódit tényállás alapján dönt. A legfelsőbb közigazgatási bírósághoz benyújtott panaszban világosan kell megjelölni, hogy milyen határozat vagy rendelkezés ellen irányul, úgyszintén a panasz egyes pontjait. A panaszhoz melleik élni i kel eredetiben vagy másolatiban mindazon iratokat, amelyekre a panaszáé félhivatlkozik. Minden panaszt ügyvédnek kell ellenjegyezni. A panaszhoz minden esetben csatolni kell panasznak s az összes melllklekeiknek másolaatát. A panasz, ha az több féllelten iirányul, szükséges mellékletekket annyi példányiban ikeíj a előterjeszteni, hogy minden félnek jusson egyegy példány. FRANCIAORSZÁG KÉSZ BEVONULNI NÉMETORSZÁGBA. Berlinből jelentik: Poncaire fogadta Laurent berlini francia nagykövetet, akit arra utasított, hogy közölje a német kormánnyal a következőket: „Ha Németország nem hajlandó legutóbbi ántánt jegyzéknek megfelelően pénzügyeit az ántánt ellenőrzése alá bocsátani, akkor Poincare el fogja rendelni, hogy a francia csapatok előrenyomuljanak Németország szivébe, történjék ez az ántánt többi álmainak beleegyezésével, akár nem“. A PÁPA ELISMERTE SZOVJETOROSZORSZÁGOT. Bécs, május 1. (Saját tud. táv.) A római kath. egyház és Oroszország között létrejött a megegyezés, amelynek alapján a katholikus vallás gyakorlása Oroszországban teljesen szabad. Szerzetesek mehetnek Oroszországba, akik ott iskolákat, jótékonysági intézményeket alapíthatnak. A pápa külön nunciust küld Moszkvába és elismeri az orosz kormányt. Oroszországnak joga van külön diplomáciai képviselőt küldeni a Vatikánba. NEMZETKÖZI SPORT: Ausztria válogatott csapata első ízben szenvedett vereséget a német reprezentativoktől. Az eddigi hat találkozás közül az első négyben Ausztria győzött és pedig 1908-ban 3:2 (Bécs), 1911-ben 2:1 (Drezda), 1912-ben 5:1 (Stockholm) és 1920-ban 3:2 (Becs) arányban. 1921- ben (Drezda) 3:3 eredménynek volt a színhelye, míg ezúttal 0:2 volt az eredmény Németország javára. Guttmann II. súlyosan megsérült Prágában. Vasárnap a Hakoach csapatával Prágában játszott Guttmann I., az MTK volt centerhalfja. A mérkőzést a Slávia nyerte meg 2:1 arányban. A játék heves és időnkint rendkívül erőszakos volt, aminek a testi épségét nem kímélő Guttmann II. adta meg az árát, mert egy összecsapásban úgy megrúgták, hogy kórházba kellett vinni. eljön. Hát , legfeljebb nem jön el. Most már Kovácsné van a soron. Erna szelíd, kiváncsi és tapogatózó mosolyokat vetett a fiúra, de az észre se vette őket. Odaadóan és erőltetett figyelemmel foglalkozott Kovácsnéval, csak akkor sápadt el kicsit, mikor a bejárat felöl sarkantyúpengés és kardcsörgés hallatszott. Endre odakapta a fejét: nem, nem ő az. Igyekezett elnyomni a könnyű szívdobogását, de egészen megnyugodni nem tudott többet. Szórakozott lett, az arcán ismét megmerevült a kellemes mosoly. Már-már kisértésbe esett, hogy újra Erna felé veti magát merő félelemből. Mi lesz, ha mégis eljön a hadnagy és akkor újra ők kezdenek el külön öszebújni, íi szemük vidám összevillanásával halkan suttogni és felkacagni, amik mind, mind őt gúnyolják és a legnagyobb erőfeszítésre kényszerítik, hogy mosolyogva diskuráljon és ne vágjon az asztalra az öklével. Tapogatózni próbált avval a halvány gondolattal, hogy fegyverszünetet köt. — Mit csinál a hadnagy úr? — fordult Ernához gúnyos mosollyal. — Köszönöm, jól van, — felelt az asszony ugyanúgy mosolyogva, a hangjában azonban szerénység érződött. Endre nem tudott tisztába jönni vele. Kovácsné egy ismerős asszonyt látott meg a szemközti ablak mellett és átment az asztalához. A fekete asszony néhány engesztelően pajkos mosollyal kísérletezett, majd megszólalt rosszul hangsúlyozott hangon: — Nos, uram, haragszik még? Endre szigorúan nézett rá: — Én? Dehogy haragszom. Miért haragudnék? — Pedig úgy vettem észre. És... és nincs semmi oka rá. Azért, hogy egyszer itt volt az 2 gyerekkori pajtásom ... — Gyerekkori pajtása. És máma megint eljön a gyerekkori pajtása? — Dehogy. Tegnap elutazott Brassóba! Endre nagyot lélekzett és nem tudott magától megtagadni egy jóleső, gúnyos mosolyt. — Hát nem haragszik? — kérdezte az ,asszony szelíden. — Dehogy! A világért sem! — Hát... mi lesz holnap délután? Eljöjjek? A fiú átpillantott Kovácsnéra. Szigorú lett az arca. Már a száján volt valami diadalmas, megszégyenítő gorombaság, de visszatartotta magát. — Holnap délután? Sajnos, csak hét óra felé volna lehetséges. Hatig hivatalban vagyok és . . . — Ne utálatoskodjék. Hát nem tud előbb szabadulni abból a hivatalból? — Végtelenül sajnálom, de ... — Hát jó, így is jó! — Elkapta a fejét és a terem túlsó sarkába nézett. Endrének pedig megkönnyült, árnyéktalan jókedve kerekedett. Elszállt minden szorongás a melléről és a lelke csordultig ömlött jóérzéssel. Szeretett volna most rögtön hangos fütyöléssel végigrohanni a korzón, úgy feszítette egyszerre minden tagját az életkedv és fiatalos reménység. Kovácsné meglepetten figyelte a fiú féktelenkedő jókedvét, mikor visszajött az asztalhoz. Túláradó bőbeszédűséggel udvarolt az asszonynak, megfrissült szájáról egymásután röppentek a jókedvű szellemességek, melyeken ő maga sem állhatta meg, hogy ne kacagjon. Endre napjainak egyetlen eseménye ezentúl az volt, hogy este hat órakor a Delibe rohant: hétig ott ült az asszonnyal — Kovácsnéval — (Erna most már ritkán jött el, ha ott is volt, csak levegő volt a fiú számára), akkor lassú, andalgó sétában elkísérte hazáig Kovácsnét és ha kevesen jártak a Fasorban, többször — erőszakkal vagy anélkül — megcsókolta. A hivatal olybá tűnt előtte, mint az unalommal és görnyedező tetetéssel súlyosbított böjt, melyet azért kell elszenvednie, hogy minél jobban áhítozza és kiérdemelje a percet, melyben végre — hat óra után — találkozhatik az asszonnyal . Ahogy egy kicsit beletörődött az irodai életbe és a sivár kép, amit az első benyomása keltett, kezdett szétbővülni, részletekre bomlani, akadtak apró mozzanatok, amik megfogták egy percre az érdeklődését, de a lelke nem volt velük, csak arra voltak jók, hogy a várakozás hosszú óráit kitöltsék, mint a váróteremben ődöngő utasokéit, akik unalmukban a reklámtájképek bádogfelhőit nézegetik aprólékosan. Ilyesmi volt az például, hogy Misenszky kisasszony, egy hétre rá, hogy Endre belépett, megjelent a hivatalban. Jelentéktelen, molett szőke hölgy volt, az arca talán csinos, most azonban a betegségtől petyhüdt és vérszegény, kimerült, duzzadtszélű karikákkal a szeme alján. Még nem volt egészséges, napokig nem tudott nyúlni munkához, szédült, tapogatózva járt, ecetes zsebkendőt szagolgatott, az öreg Jánosnak örökösen hányingerről panaszkodott. — Uborkát egyék a kisasszony, — mondta János jóakarattal, — vagy ecetes zöldpaprikát. Ecetes paprika, az a legjobb ilyenkor. . — Igazán? felelt a lány szerény beteg hangon és nem kérdezte meg Jánostól, hogy milyenkor gondolja jónak az ecetes zöldpaprikát. Lázár, a másik kisasszony, ezekben a napokban még idegesebb és ingerlékenyebb volt, mint máskor. Nem szólt senkihez, de munka közben mindenért idegesen felmordult; a szemeiben a düh és gyűlölet sötét tava fénylett, ha a Misenszky háta mögött került el, olyan szemeket vetett rá, mintha szeretne minduntalan kiköpni előtte. Két napig tartotta magát, csak az írógépet pofozta visszafojtott indulatában. — Te rongy, még te is... — ilyen szavakat intézett hozzá, ha megakadt, vagy egymásra csapódtak rajta a betűk. A harmadik napon délelőtt nagy halmaz postával és bordóvörös arccal jött ki a főnök szobájából. Az iratokat dühösen csapta a gépre, úgy hogy a felülsőkből leesett néhány és szanaszét csúszott a földön. Ez mégis tarthatatlan, — kezdte és siró düh reszketett a hangjában. Az egyik agyondolgozza magát, a másik meg a körmét piszkálta egész nap. Misenszky kisasszony, úgy látszik, készült a támadásra és szelíden szólt: — De édesem, hát lássa be, hisz én szives örömest... — Én nem vagyok „édesem“. Tessék dolgozni. — De kisasszony, ha nem bírok. Beteg vagyok. — Én nem tehetek róla. — mondta a másik éles gúnnyal. — Ha valaki itt van és helyet foglal el, annak tessék dolgozni. Nekem kell megkínlódnom érte, mert a méltóságos úr... Emelkedő mozdultokat tett a kezével a levegőben, mintha azt jelezné, hogy a méltóságos ur az ég felé repül. — Mit a méltóságos ur? — Mert a méltóságos ur protezsál. Endre és János, akik éppen jelen voltak, sietve ott hagyták a terepet. Az osztályfőnök, aki szintén előjött a lármára, gyorsan visszament a szobájába. Női dolog volt, nem lehetett beleszólni. Endre ezután, amennyire az eset komikuma engedte, megvetéssel gondolt Lázár kisasszonyra. Misenszkyt, akivel az öreg Jánoson kívül senki se állt szóba az irodában, sajnálta, de ő sem mert vele hosszabb diskurzust kezdeni. Ha egy udvariasabb szót szólott hozzá, rögtön találkozott a Lázár kisasszony szigorú megvető tekintetével, aki az egész hivatalt terrorizálta a szőke lánnyal szemben. Endrével egyébként kezdett megbarátkozn Lázár kisasszony. Esténkint kijött hozzá a postaasztalhoz, leült az asztal mellé és míg a postát várták, beszélgetett vele. Endre nem szívesen, kurtán válaszolgatott neki. Csak a Misenszky-ügy volt még homályos előtte, ennek a részleteit szerette volna a lányból kitudni. — Mondja, kisasszony, mi baja volt a Misenszkynek? — Tudja maga azt nagyon jól. — Én? Dehogy tudom. (Folyt, kév.)