Kassai Ujság, 1922. április-június (84. évfolyam, 75-146. szám)

1922-06-09 / 130. szám

& OtaML — Királyházai Football Club—Rabel Sport Club 1:1 (0:1). Rahón szép számú közönség je­lenlétében mérkőzött a két csapat. Szép m­ár já­ték után az első félidő 35 percében Királyháza öngólja révén a rahóiak megszerzik a vezetést, amelyet csak a második félidő 30. percében si­kerül Királyházának Patay jobbszélső lövésé­vel kiegyesíteni. Traubkatz bíró jól bíráskodott. A pünkösdi ünnepek alatt Budapesten szere­­pelt Hamburgi Union footballcsapat a szombat­­helyiek csapatával játszott szerdán s azt fölé­nyes játék után 2:1-re legyőzte Nem engedélyezik a vasárnapi football-mérkő­­zéseket? Sportkörökben ma az a hír terjedt el, hogy a rendőrség nem fogja engedélyezni a va­sárnapi football-mérkőzéseket tekintettel, a vá­rosban tartandó csehszlovák ku­lturünnepségek­­re. Ezt a hírt fentartással közöljük s nem tart­juk valószínűn­ek, hogy ilyen rendelkezést adott volna a kosicei rendőrigazgatóság. Állami nyeremény építési sorsjegy. augusztus 1-én Sorsolva lesz: Két sorsolás évenként. % * I... I», I Következő húzás .......­............... ..........­2 I nyeremény á 1,000.000 Ke­­ 500.000 Ke 10 nyeremény ...... 100.000 Ki 20 „­­......................... 50.000 Ke 50 „ 20.000 Ke 50 „ 10.000 Ki 100 „ 5.000 Ki 200 „ 2.500 Ki 1000 „ 1.500 Ki Összesen 8.000.000 K5 összegű nyeremény. Ne vegyétek az értéktelen osztrák és magyar sorsjegyeket, melyek nyereményei elértéktelenedett valutában lesznek kifizetve! Kérjetek prospektust bármely pénzintézetnél. 9314 KÖZGAZDASÁG A kosicei adóalanyok kálváriája Végrehajtják az 1921. évi adókivetést. (Saját tudósítónktól.) Adóalanynak lenni már a történelmi idők kezdetén is igen kellemetlen dolog volt, de még sokkal kellemetlenebbé vált az elmúlt évszázadok folyamán az államszer­vezet megerősödésével. Ma már nagyon elfa­jultak az adóalanyi kötelezettségek, különösen nálunk Középeurópában, vagy hogy a tapasz­talati körünknek megfelelő szűkebb meghatá­rozással éljünk: Csehszlovákiában, Kosicén. A kosicei adóalany határozottan kedvezőtle­nebb körülmények között teljesíti vagy nem teljesíti kötelezettségeit, mint például afganisz­táni vagy timbuktui kollégái és éppen ezen állításunk bizonyítása okából szedtünk össze egy kis csokorra valót az adózás berkeiből és a kosicei adóalanyok kálváriájából. 16 ezer koronás meglepetések. A csehszlovák adóprés világszerte híres azon tulajdonságáról, hogy még azt az utolsó obligát csöppet is kipréseli az adóalanyból, amelyet már az illendőség kedvéért is meg kellett volna hagynia. Hogy ez a prés az el­múlt évek folyamán milyen kifogástalanul mű­ködött, arra bizonyítékul szolgálhat, hogy a kosicei adóalanyok túlnyomó része a radikális behajtó eszközök igénybevétele előtt fizette be adóját. Az adóbefizetések az 1919. évi adóki­vetések alapján történtek s a város rendes adózói rendszeresen eleget tettek kötelezett­ségeiknek. Az adóalanyok a befizetések után nyugodt lelkiismerettel néztek a jövő elé, ab­ban a tudatban, hogy az államnak egyelőre nincsen rajtuk mit követelnie. De ember tervez és a pénzügyminisztérium végez. Az adózók drágán megvásárolt nyugal­mát most ismét fölbolygatta egy újabb ese­mény­­t. S az, hogy az 1921. év szeptember és október havá­ban tárgyalt 1920. és 1921. évi adókive­tés jóváhagyva érkezett vissza a minisz­tériumtól és az adóhivatalok megkezdték az uj adótéte­lek bevezetését az adóívekbe. Mindazon adó­zókra, akik az 1919-es kivetés alapján már be­fizették ezekre az évekre adójukat, kellemet­len meglepetést hozott ez az esemény, amely­­ B­E — A jövő évi román búza sorsa. Bukarestből jelentik: A „Viiitorul“ cáfolja azt a hírt, hogy a kormány egyes tagjai között a kiviteli rendszer­re vonatkozólag nézeteltérés keletkezett volna. A kormány már több ízben kinyilvánította, hogy a jövő­­ évi gabonatermést , a búzát kn­nyiben a III. oszt. kereseti adót a legtöbb eset­ben fölemelték, hasonlóképpen a hadipótlékot s végül a községi pótadót is, 60 percentről 100, progresszive 400 percentre. Ha a mit sem gyanító adózó, aki 1919-es alapon kifizette már a reá kirótt adót, ügyeinek állása iránt érdek­lődik az adóhivatalokban, rémülve konstatál­hatja, hogy az új adókivetés tételeit kalkulálva, 2 évre visszamenőleg horribilis differenciákat kell megfizetnie. Aki például 1919-es alapon III. oszt. ke­reseti adóképpen 400 koronát fizetett be, annál a differencia 4—5000 korona körül forog. Ha számításba vesszük most azt a sokat han­goztatott gazdasági krízist, amely különösen a kereskedőket érinti érzékenyen, tanúskod­hatunk abban, hogy az adóbefizetések a hor­ribilisan fölemelt tételek után is olyan tempó­ban fognak megtörténni, mint ahogy eddig folytak. Legsúlyosabb komplikációkat az útlevélszerzésnél idézik elő ezek az újonnan támadt differenciák. Az útlevél megszerzése eddig sem volt kön­­­nyű dolog, mert az útlevélkérőnek végig kel­lett bukdácsolnia a különböző adónemek nyil­vántartó osztályain s amennyiben adóhátralé­ka volt, tartozott azt befizetni, vagy megfelelő bankgaranciát produkálni. Most, hogy a diffe­renciák olyan hatalmas arányokban emelték föl az adóhátralékok összegét, az adóalanyok legtöbbje képtelen a hátralékos összeget egy tételben befizetni s igen sokan közülök, akik­nek bankokkal nekszusuk nincsen, még a szük­séges bankgaranciát is képtelenek megszerez­ni. S így alig tud valaki külföldre utazni. S akinek sikerül a bankgaranciát megszereznie, annak — mint számos eset bizonyítja — a bank szolgálatát meg kell fizetnie és pedig a legtöbb esetben úgy, hogy a bank a garantált összeg egy százalékának befizetése után hajlandó csak a garanciáról szóló írást ki­állítani. Dióhéjba foglalva így fest a kassai adóala­nyok jelenlegi helyzete, m­a vége — szabaddá teszi s nem kontingentálja, a permisz-rendszert pedig eltörli. A kiviteli ille­tékeket és vámokat nemsokára megállapítják. — A hivatalos magyar vetésjelentés: A leg­utóbbi hivatalos jelentés óta eltelt két hét job­bára meleg és száraz időjárása eleinte kedve­zően hatott a vetési fejlődésre. De a hőmérsék­­­let abnozmis emelkedése és a csapad­éktalanság a fejlődésre káros hatással van. Aggodalomra miindazontúl nincs ok, mert egy hamarosan bekövetkező kiadós eső a jelenlegi stagnálást megszüntetheti. A búzavetés, rozsvetés, árpa­­és zabvetés állása jó közepesnek minősíthető, de esőre az ország minden részén szükség vol­na. A tengeri, a burgonya, a cukorrépa, repce, bab általában jó, megmunkálásuk egyelőre fo­lyamatban van. Egyéb hüvelyesek a szárazság ellenére elég szépen­­ fejlődnek. A cirok, a ken­der és len sűrűn és jól fejlődik. A dohány korai palántái elég szépek, a későiek gyengék. A rét és a i­egelő kinövése gyenge. A gyümölcsféléknél közepes termésre van kilátás. A tartós meleg a szőlő fejlődésére jó hatással volt és így a per­metezést már megkezdhették. Szőlő­ ilonca né­hol jelentkezett. Becslés szerint a múlt évinél kevesebb termés várható. Borkészlet van, az árak hektoliterenként minőség szerint 32—45 korona között váltakoznak. A kereslet lanyha. Prága! devizaközpont Bankjegyek Zürichi vaíutapie-A Jubims 8 Baciapeati vahitaplai- Junius 8 Budapesti tőzsde Junius 8. Junius 8. Amsterdam 2017’— Róma , . 769 — Berlin 18-50 Paris . . 471.-. Bukarest — • London ■ 73175 Szófia 3S-85 Bécs >25-Zürich 988 Pétervár 14-16 Belgrád 74-­ 9 New-York 51 35 Stockholm 1347-5Q Budapest 5 80 Junius 8. Ronaán —•— Márka Í8-5C Szeri? 74-50 Bolgár 35-72E íred . 1343-50 Svájc . 983- ~ Prsndte . 468— Dán . . 1171"— Arver. 5M0 50 60 Olasz 266­ Ueaigyd . . 1*18 Angol . 230 75 229 75 Otzt bélyeg?.. .28 Budapest 5 80 Seriie 1­ 88 New-York 5 21*/* Sécs , .03s London 23-51 Prága . . 10-076 Páris . . 17 é­v Milano 27-20 Budapest . . 1>69 eukoreai —•— Oszt. bélyegzett .>-3*/« Lei 583 — Dollár -• 860­ Mária. —299— Líra . . —45 — Frank . . 78­75 Rubel . • 41*­Bécs —•— 5­85 Sokol —*— 1670­— Magyar iaitei 210ß-— Rimamurány 3700 — Leszámítoló 750 — Nasici . . 14500-— Osztrák Hitel 580- Adria . . 13300-­Keresk. Bank 5805 — Atlantica 3400-— Salgő . . . 10725-— Delivasut . 34C0-— Oanz-Dí«tb. 5Ü-700 Allamvasut 14-756 Kőszén 12530-— Slavonia 1364-— 3 és amikor a fehér egerekről kérdezősködött, nem állhattam meg, hogy azt ne mondjam neki: jobban tudod te, hogy hol lehetnek, mint én. Amikor megdöbbenését láttam, megbántam, hogy szóltam, de már késő volt. A pajtásom el­ment és nem jött többet hozzánk. Én pedig me­gint csak azt hittem, bizonyosan azért maradt el, mert rösteli, amit tett. Pár nap múlva kisöcsém azzal sietett hoz­zám, hogy két egérfogóban is mozog egérke. Rosszkedvű voltam fehér egereim miatt, bán­tam is én a hitvány szürke egereket, amelyek­­­től különben már úgy sem tartottam, hisz rég megszoktam a kalitkás fehér egereket. A kis öcsém nem hagyott békét, hogy vigyük az egérfogókat az udvarra s szokás szerint tart­suk jól a házi macskáinkat, melyek az egérfogó láttára nyávogva jöttek utánunk. Tudták már, mit kapnak. Az egérfogóink kis faszekrénykék voltak, amelyek jól elrejtették a beléjük került apró állatokat, úgy, hogy ha az ajtaját felnyitot­tuk, ki kellett belőle rázni az egeret. Most is ez­t cselekedtem, még­pedig, hogy ha­marabb készen legyek vele, tehát egyszerre ráztam egyet a nyitott szekrénykéken. A következő pillanatban az ijedtség kiáltásá­val bámultam a földre. Mind a két szekrényből egy-egy fehér egér pottyant ki a nyávogó macs­kák elé. — Jaj! Istenem!... rögtön felkapta őket egy­­egy vérengző macska és nekem elszörnyedve kellett látnom, hogy szép kis egereimnek ment­hetetlenül végek! Az egyik macskát valahogy megcsíptem, de a zsákmányát azért el nem eresztette, hiába kérleltem, mikor pedig erővel ki akartam venni a szájából, jól megkarmolt. Vérző kezemet elrántottam s futni engedtem a kegyetlen kis tigriseket, az én fehér egereim elpusztított. De a fájdalmat, amit a fehér egerek pusztulá­sa miatt éreztem, még növelte valami, ami en­nél a veszteségnél is sokkal rosszabbul esett. Gyurka jutott eszembe, az én szegény jó paj­tásom, akit azóta sem láttam, amióta elárultam neki azt a csúf gyanúmat. Már nem törődtem a fehér egerekkel, csak Gyurkával futva­ futottam át hozzá, amikor megláttam, könnyezve kérleltem: — Bocsáss meg nekem Gyurkám! Kitalálta, hogy a fehér egerekről van szó. — Megkerültek? — kérdezte örvendezve. Lesütöttem a szememet, úgy bólintottam, szótlanul. S aztán elmondtam a pajtásomnak, milyen furcsán jártam az egerekkel. Gyurka el­­érzékenyedett. — Szegénykék! Szegénykék! — ismételte, de egyszerre kiderült az arca: — Az egereidet ugyan elvesztetted, de a barátodat visszakaptad. — S erre megöleltük egymást A MEDVE MEG A FARKAS. A medve meg a farkas egyszer együtt in­dultak el ennivalót keresni. Amint mennek, mendegélnek, egyszerre csak­ édes illat csapja meg mackó uram orrát. Egy fa odvában elva­dult méhek gyűjtögették a gyönyörű lépesmé­zet... természetesen azért, hogy az ő életét édesítsék meg vele. Mackó uramnak azonban lehetett már egy­némely keserű tapasztalása a méhek gonosz természetéről: törni kezdte a fejét hogyan fér­jen baj nélkül a mézhez. — Hohó! — gondolta magában, — itt van az én derék farkas barátom. Szelíd, kedves kis állat, a légynek se vét, de ész dolgában nem áldotta meg túlságosan az Úristen. Kikaparta­tom én azzal a tüzes gesztenyét, akarom mon­dani az édes mézet. Azzal méznél is édesebb mosolygással for­dult farkas komához: — No, koma, akarsz-e belenézni a tündérek kútjába? — A tündérek kútjába? — morogta a farkas. — Hát az micsoda? — Te még azt sem tudod, mi a tündérek kútja? Látszik, hogy nem jártál annyi híres­­neves iskolába, mint én. Hát tudd meg, hogy aki a tündér kútjába belenéz, azt látja benne, ami szemének-szivének legkedvesebb. — Például egy gyöngehasu idei bárányt! — kiáltotta felvillanó szemmel farkas koma. — Azt, azt! — hagyta helyben mackó uram. — No lám, mégis csak megértettél. Nem vagy te olyan ostoba, amilyennek látszol. — No, no —mormogta a farkas. — De hát mit ér ,ha csak látom azt a bárányt? — Azt éri, hogy ha kimondod ezt a varázs­igét, hogy aszondja: burgutargaíarga kargas, akkor egyszeribe kiugrik a kútból a bárány. — Ugyan bizony! — Kiugrik az. — De hát hol van az a kút? — Akár hiszed, akár nem: ennek a fának az odvába kell bedugni a fejedet, a fa tövében van elrejtve a kút. Vigyáznak ám a tündérek, hogy akárki meg ne találja! — Hát most megláthatod, ha van merszed. — Mit, ha van merszem? Nem félek én sem­mitől a világon. Hogy is van az a varázsige? Sokáig tartott, míg a medve bele tudta verni a farkas koma vastag koponyájába, hogy bur­­ga targa sárga kargas. De olyan erősen vágyako­zott a gyöngehasú idei bárányra, hogy mégis csak megtanulta valahogy. Azzal bedugta a fejét a fa odvába. Mackó uram meg szép csön­desen elbújt egy bokorba és mosolyogva várta, hogy mi következik most. Hej, uram Istenem, mi következett! Amint a farkas bedugta a fejét, ezernyi ezer méh boj­­dult fel egyszerre, nekiestek, ahol érték, száz fullánk fúródott belé. Kikapta a fejét, nekiira­modott, egyre azt üvöltve futás közben: bur­­gatargatargakargas! A méhraj utána, egyet­len egy sem maradt az odúban. Mackó uram elégedetten mosolygott, nyu­godtan odalépegetett a fához, azt morogva ma­gában : — Bargavargaszmergedverge! Azzal kiszedte a „tündérek kútjából“ az édes, illatos lépesmézet és mind egy cseppig megette. Elek nagyapó. ADOM4K. Közli: RÓTFI EMMA. Egy utazó egy folyóhoz jött és sajkát bérelt, hogy átkeljen rajta. Miután a víz kissé hullá­mosabb volt, mintsem ő szerette volna, azt kérdé a hajóstól, váljon ezen átkelőnél már elveszett-e valaki? „Sohasem — viszonzá a hajós — sohasem. Fivérem a vízbe fúlt a múlt héten, azonban másnap megtaláltuk.“ * Egy úr, aki egy férfiúnak, kinek ígéreteiben nem bízott, néhány napra öt forintot kölcsön­zött. Nagyon bámult, midőn látta, hogy ez irányban pontosan beváltotta szavát. Midőn ugyanazon férfiú valamivel később nagyobb összeget akart kölcsönözni a másik azt mondá: „Nem, ön egyszer megcsalt engem és el va­gyok tökélve, hogy másodszor nem engedem azt megtenni.“ • Egy fecsegő, ki barátainak egyikét üres fe­csegéssel untatta, végre észreveszi, hogy az nem válaszol neki. „Talán alkalmatlankodom, — mondá neki — ön talán valami mással van elfoglalva.“ „Óh nem — viszonzá a barát, — csak folytassa, én nem hallgatok önre.“ Az „ifjúvilág“ tizenharmadik számában kö­zölt rejtvények helyes megfejtése: 1. Pótló-betürejtvény: Addig verd a vasat, amíg meleg. 2. Kockarejtvény: Nagyszeben, Párna, Já­nos, Tenger, Főnix. 3. Régiségrejtvény: Nem mind arany, ami fénylik. 4. Verses rejtvény: Kard. 5. Tréfás rejtvény: Görög­dinnye. 6. Számrejtvény: Lacika 25 koronát, Irénke 50 koronát, Erzsike 75 koronát adott a Nagy­apó tajtékpipájára.* Helyesen megfejtették: Feigenbaum Fancsi, Weiser Herman, Wald Jenő, Godusz Jolán, Krämer Miksa és Ilonka, Havasi Mária, Lebo­­vics Kálmán és Fancsika, Sziber Manci, Szeley Lacika, Kalcsák Miklós, Weiter Herman, Zu­­kermandl Miklós, Vende Lacika, Márkus Dezső és Irénke, Hegyi István, Varga Ica, Brascsajkó Margit és Melánia, Kende László, Bende Pa­lika, Fried Lilike, Varga Csilla, Gazsy István és Pál, Szerényi Babi, Bálint Edit, Friedmann Jenő, Kostsánszky Irénke (Nagymihály), Fried-

Next