Kassai Ujság, 1922. július-szeptember (84. évfolyam, 149-222. szám)

1922-09-16 / 210. szám

'.rsiiwaii' i* "T—iwi­­TiTr­i—mrirrti—‘•t ^fVT*«inírr * J t* hiaáófcicatel: KoBc» faw. ElS-afca H »aMeeiaL (N»3**Íi »xl»hi-*r.*i K»mbe».) Tete&>o*x4j» : 1*9. •9*oeoo Megléte»!* na^o»!* eeeeeeoa __ , ^1- „ j ÖSl­iesési dsjek helyben í* vidéken ! Egy egész #w» reu­xes szerkesztő. D»­ KÖVES i* 1P­S nő korou«. félior« IOS korosa, negyedivr­e 54 koro^fc figy áónAj­>rű 2ü korona. — íljj[>-e« szám­ára 1 korosul.. Szobár és a magyar iskolák Szobár dr. miniszter a legutóbb tartott soro­zatos magyar iskolaügyi népgy­űlésekre vonat­kozólag egy interjúban nyilatkozott. Mi a mi­niszter úr iskolaügyi gondolkozásmódjához már régen hozzászoktunk és bennünket ez a nyilat­kozat kevéssé lep meg, mégis érdemesnek tart­ják vele foglalkozni, mert ez a nyilatkozat tel­jes tisztaságában és rideg valóságában tárja elénk a miniszter úr felfogását és szándékait Szobár ugyanis azt mondja, hogy a szloven­­szkói magyarság elegendő iskolával rendelke­zik; hogy arról szó sem lehet hogy a magyar­ság magyar nyelvű főiskolát kapjon, mert egy­részt a magyar szellemi proletariátus úgyis túl­ságosan nagy, a kormánynak nem célja a ma­gyar szellemi proletáriátus nyomorát még job­ban növelni. Másrészt meg a szlovákok éppen elegendő magyarul tudó tisztviselőt tudnak adni a magyarlakta vidékeknek. S felhívja Szo­bár a magyarságot, hogy tanulja meg az állam nyelveit ha boldogulni akar, ahogyan a zsidók megtanulták mindig annak az államnak a nyel­vét, amelyben laktak, hogy boldogulni tudjanak. A inteinet pályák most mind túlzsúfoltak, ezért ajánlatos lenne, ha a magyarság más pályákon is megkeresné az elhelyezkedési lehetőségeket. A népiskolák ügyében nem lehet panaszra oka a magyarságnak, a kormány itt mindig lojálisan járt el. A népiskolák oktatási nyelvét különben a beiratkozó tanulók nemzetisége állapítja meg. A kormánynak nem áll érdekében magyar isko­lákat előlegezni addig, míg megfelelő számú ma­gyar tanulói nincsenek. A miniszter úr tehát megnyugtat bennünket azzal, hogy ha mi magunk nem is, de helyettünk a kormány meg van elégedve a magyarság is­koláival. „Mert — úgy mondja a miniszter úr — minek a magyarságnak főiskola? Keressen a magyarság olyan pályákon boldogulást, ahova nem kell főiskolai végzettség, hiszen a kormány éppen elegendő tisztviselőt tud adni a magyar­lakta vidéknek." És minthogy a többi iskolából is ki van szo­rítva a magyarság annyira, hogy a rendelkezé­sére álló iskolák száma a tényleges szükséglet­hez képest a semminél alig valamivel több, a miniszter úr gondolatát egész nyugodtan kiter­jeszthetjük az összes iskolákra és mondhatjuk: Minek a magyarságnak egyáltalán iskola? Ne menjen a magyarság olyan pályákra, ahova a legcsekélyebb iskolázottság, a legcsekélyebb szakértelem is szükséges, hiszen a kormány a magyarlakta vidéket eléggé el tudja látni ipa­rossal, kereskedővel, mindennel, a magyarság — mint egy elnyűtt ruhadarabot — dobja le magáról minden kultúráját, minden tudását, minden értelmiségét és kulturálatlan, művelet­len néptömeggé borul­jon!­­ Egyet azonban mégis megkövetel tőlünk a miniszter úr, azt, hogy tanulja meg az állam nyelveit és tudjon alkalmazkodni annyira, aho­gyan a zsidók tudnak alkalmazkodni! Négy évi elszakítás után ilyen alkalmazkodást követelni egy kicsit sok! Mert azt, hogy az itteni magya­rok, kiknek fajrokonaik a közvetlen közelben ma is saját hazájukban laknak, az elszak­ítás után négy év alatt már annyira jussanak az el­­nemzetlenedés utján, mint az egész világon szétszórva és hazárd­anu­l élő zsidók kétezer év alatt, ezt az eredményt bizony még a Szobár miniszter úr vaskezű isk­olapolitikája sem tudta elérni! De kérdezzük: hogyan tanulja meg a magyar­ság az állam nyelveit, ha elzárják a tanulás le­hetőségétől? Vagy azt gondolja a miniszter úr, hogy az az ifjú, aki akarata ellenére kénytelen tanulmányait abbahagyni, vagy aki tanulmá­nyait külföldön kénytelen végezni, az akara nyelveit fogja tanulni? Vagy azt gondolja a mi­niszter úr, hogy értékes az a munka, amit az akarata ellenére szlovák osztályba kényszerített tanuló végez? A mi felfogásunk szerint igenis az az ifjú ta­nulta meg leghamarabb az állam nyelvét, aki olyan nyilvános iskolába járhat, melyet hajlama kíván, aki az egyéb tantárgyakkal kevésbé ve­sződik, mert saját anyanyelvén tanulhatja meg őket és aki ennélfogva teljes jóakarattal, örö­mest vehet részt a számára tartott szlovák tan­órákon! Ezen lap hasábjain már sokszor kifejtettük, hogy az államnak nincs mit félnie olyan tanuló­ Ladendorff a franciák felé orientálódik Német—francia közeledés. Berlin, szept. 15. (Saját­­ tud. táv.) A német reakciós táborban új politikai irány van kiala­kulóban, amely a francia royalista körökkel való együttműködést szándékozik létrehozni. Tekintettel arra, hogy a német császárpártiak súlyosan csalódtak az angol politikában, most azt hiszik, hogy a franciákkal léphetnek egyezségre oly módon, hogy Franciaország a Rajna-vidékről való lemondás ellenében bizto­sítsa Németország gazdasági felépítését. En­nek a politikai iránynak a vezére Ludendorff tábornok, aki jelenleg Münchenben él.­­A belga delegátusok­­ hazautazása egész Né­metországban nagy izgalmat keltett, mert azt hitték, hogy a jóvátételi tárgyalások elhalasz­tására vonatkozólag rossz előjelnek vehető a tárgyalások megszakítása. A londoni „Times“ brüsszeli értesülés alapján most bőven foglal­kozik a német jóvátételi kérdés jelenlegi hely­zetével. Megállapítja, hogy a belga képviselők Berlinből való elutazását nem lehet a tárgya­lások belgák végleges megszakításának te­kin­teni. A kormányukkal tárgyalják meg az ügyet ,mert nem volt meghatalmazásuk olyan messzemenő engedményeket tenni, amilyenek­re Németország igényt tartott. Politikai körök nem a belgák elutazásában látják a helyzet ko­molyságát, hanem abban a német kormány­körökből kiszivárgott híradásban, amely sze­rint Németország semmiképpen nem hajlandó a jóvátételre vonatkozólag újabb javaslatot tenni. A helyzet kulcsa tehát a belga miniszter­tanács kezében van, am­ely pár napon belül meghozza a döntést a belga megbízottak jelen­tése alapján. Párisi jelentés beszámol arról a beszédről, amelyet Poincaré Manxban a­­ marnei csata év­fordulóján tartott. A jóvátételi kérdésekről szólva, kijelentette, hogy most Belgiumon van a sor, hogy a megegyezés lehetőségeit mérle­gelje. A kérdésnek még az év vége előtt kell dőlni. Franciaországnak elhatározott szán­d­­déka, hogy erőteljesen hozzálát a jóvátételi kérdés tisztázásához és érvényesíteni fogja igényeit Németországgal szemben. ■Franciaor­szág nem mondhat le követeléseiről, mert tönkremegy. Fia kell, Németországot erőszak­kal is kényszeríti kötelezettségeinek teljesíté­sére. Franciaország fenn akarja tartani az európai­­ szolidaritást, de ha ez az önzetlen munka rovására menne, akkor inkább csak magán igyekszik segíteni. Ez a harcias hang a török-görög kérdésnek előtérbe nyomulása miatt nagyon is megeny­hült. Franciaország kijelentette, hogy hajlandó a németek óhaját teljesíteni és a moratóriumot egy évre meghosszab­bítani. A belga-német tanácskozások is a megegyezés medrébe terelődnek, mert most minden politi­kusnak szem­ Kisázsián van és újabb német­francia ellentétekkel nem akarják az erőket szétforgácsolni. Versengés Kelet kapujáért Az ellentétek nagyobbodnak Anglia és Franciaország között. Bécs, szept. 15. (Saját tud. táv.) A török-görög kérdés az európai és kisázsiai kérdések egész tö­megét vetette föl, így az ellentét Anglia és Fran­ciaország között a mai napon még jobb­an kiéle­ződött. Az angol kormány ugyanis kijelentette, hogy az ő álláspontja az, hogy a tengerszorosok felügyeletét angol ellen­őrzés alatt kell fenntartani. Anglia ragasz­kodik ahhoz, hogy az angol helyőrség ma­radjon a tengerszorosokban. A francia kor­mány tudomására hozta az angol kor­mánynak, hogy véleménye szerint a ten­gerszorosokat megint török uralom alá kell helyezni. Egy angol polkus a „Dairy Ma­ ü"-ban­ kifejti, hogy Anglia a tengerszorosok szabadságának ürügyével akarja megakadályozni Törökországo­t, hogy visszaszerezhesse pozícióját a Dardanellák­on és a Boszporuszban. Mert Anglia attól tart, ha a törökök átlépik a Dardanellákat, akkor az új világháború kikerü­lhetetlen. Erre való előkészü­letnek már­is több jelét látjuk. Tráciáb­an a törökök keresztény gyalk­olásokat rendeznek, Bulgária szövetségre lépett Török­országgá­. A tarigár banditák állandóan háborgat­ják a görög határokat. Románia és Jugoszlávia mozgósít. A jugoszláv­ok Oszköle tájékán vonják össze csapataikat. A görögök 150.000 embert hirbitak a csatatóasai vonalra, hogy ezt a török támadása ellen megvédjék. Az angolok­­ hadihajói­­k­at dirigálják a Dardanerákba, ezen kirüS gyalo­gosokat is szállítanak Gallipolira, ahol a legutób­bi jelentések szerint már megtörtént az első összeütközés az angolok és kém a listák között. Az angolok idegessége egyéb szempont­ból is igen érthető. A­„Times“ például „Háború Keleten“ címmel a következőket írja: Északmezopotámiában újra kitört a felke­lés. Az angol csapatok helyzete kedvezőtlen, kiürítették. Radzsa területét és jelenleg Kjtri— Ker­telik—Alibid vonalat tartják. A török győzelem hatása alatt más helyeken is fellázadt a lakosság. Kalkuttából pedig a­­ következő hír érkezett: Nyugati­ndiá­ban véres összeütközésekre került a sor a hinduk és a keresztény lakosság között. A Mopáah-törzs felkelése mindig nagyobb méreteket ölt. Az angol kormány sürgős intézkedéseket tett a mozgalom elfojtására. Az angol csapatok egy helyen már össze is ütköztek a felkelőkkel, akik Kemál pasát és Törökországot éltetik. Kafikutta utcái a török győzelmek nete örömére zárszlódiszt öltöttek. S Kemál­­ pasa Itt nem áll meg, h­anem amint Berlinben jelentik: Keméi pasa a világ mohamedánjait kiált­ványban szólítja fel, hogy fogjanak fegy­vert, m­ert a törökök főellensége nem Gö­rögország, hanem Anglia és legelő köteles­sége lent az csziztánságn­ak, hogy Egyipto­mot az angloktól megtisztítsák. tél, aki idehaza nyilvános iskolába járhat, hanem sokkal inkább félhet olyan ifjaktól, kik az állam mostohaságát önmagukon kénytelenek érezni, feit: kénytelenek tanulmányaikat abbahagyni, vagy külföldön folytatni. De köztudomású az , hogy az iskolázott, a művelt ember mindig szelíd­ebre, belátóbb és ennélfogva a­lkalmazko­­dóbb, mint az iskolázatlan, a műveletlen, külö­nösen pedig, ha ez utóbbi tudatában van annak, hogy őt műveltsége megszerzésében erőnek erejével megakadályozták. Hogy a népiskolák ügyében nem lehet oka a magyarságnak panaszra, ebben a tekintetben mi nyugtatjuk meg a miniszter urat, hogy igen­is, nagyon sok ok van a panaszra. De ha a mi­niszter úr befogja a fü­lét, sőt hallucinál és a pa­naszt dicséretnek, a megelégedés himnuszának hallja, úgy igazán nincs mit beszélnünk. Csak a köztársaságnak lesz abból kára, hogy süketek és vakok ülnek a kormány kereke mellett­ 5 végül a kormánynak nem áll érdekében magyar iskolákat előlegezni addig, moiy megfe­lelő számú magyar tanulói nincsenek. Ez bölcs politikai kijelentés. Kár, hogy a tényekkel ellen­kezik. Kassán tavaly a rendőrség 350 magyar fiút írt össze, aki megfelelő magyar középiskola hiánya miatt nem járhatott iskolába, vagy nem vették fel iskolába. Ezek mind hajlandók voltak azonnal itt iskoláia menni, ha az iskolát meg­nyitják. Erre még ma is vásik a fogunk. Elütöt­tek tőle hamis ürügyekkel és átokoskodások­­kal... Pedig lett volna elég tanuló — előre, így fest Szobár nyilatkozata — érdemben és egyet közelről!! zgmgsBsm. Száz ősi­ korona Zürichben 17.70 (esett) Száz magyar korona Zürichben 013 (emelkedett) Száz német márka Zürichben 0J5 (emelkedett) Száz magyar korona Prágában 1.075 (emelkedett) Száz német márka Prágában 2.05 (emelkedett) Egy dollár Prágában 30.175 (emelkedett) Egy ősi­ korona Berlinben 46,94 (esett) ilyen­­ körülmények között nem csoda, ha Anglia Franciaország Iránt érzett haragjá­ban a francia­­ értékeket a piacra dobja. Párisi jelentések szerint a jóvátételi bizottság kedvezőtlen megítélése miatt a ferndani City na­gyobb tételeket dobott piacra, aminek következ­tében a francia valuta lényegesen rosszabbodott. A keleti kérdésből kifolyó tett az angol—francia konfliktus miatt Londonban oly nagy tételekben toinálják eladásra a francia tőzsdepapírokat, h­ogy a francia tőzsde­­ nem képes a h­átralékot fektor­­­ ózni. Ennek az a természetes következménye, hogy a francia értékek mind rohamosan esnek le­felé. A beavatott körök tudni vélik, hogy Anglia így akar nyomást gyakorolni Franciaországra, hogy P óin­cárét az angol álláspont elfogadására kényszerítse. Még nem fudjük, hogy a francia kormány ho­gyan fog feletoni erre a kihívásra. SZMIRNA LÁNGOKBAN, Berlin, szeptember 15. (Saját tud. táv.) A be­vonuló törökök és görögök között összeütközés­re került a dolog. Ezen harcok közben Szmirna kigyulladt. Roppant szélvihar miatt oltásra még csak gondolni sem lehet, a lakosságon leírhatat­lan rémület vett erőt. Mindenét veszni engedi és csak puszta életének megmentésére gondol. A lakosok a közeli szigetekre és hajókra menekül­nek. A hajók pedig a nyílt tengerre hajóznak ki, nehogy a tűz őket is elhamvassza. Az egész nyu­gati városrész és az egész európai negyed telje­sen leégett. 60.000 ember maradt fedél nélkül. Ezer ember belmézett a tűzben. A kár hatvan­­millió dollár. A törökök és görögök egymást vá­dolják gyújtogatással. BULGÁRIA MOZGÓSÍT. Paris, szeptember 15­ (Saját tud. táv.) A poli­tikai körök biztos értesítést kaptak arról, hogy a bolgárok a törökök szövetségéből elrendelték a mozgósítást. BALKÁN ÁLLAMOK ULTIMÁTUMA BULGÁRIÁHOZ. Bukarest, szept. 15. (Saját tud. táv.) A szófiai jugoszláv követ tegnap a bolgár kormánynak Szófiában Románia és Görögország nevében is jegyzéket nyújtott át a Dél-Szerbiábam, Macedó­niában és Dobrudzsában folyó bolgár komitácsi akció leküzdése tárgyában. A jegyzék hangja szívélyes, de úgy tekintik, mint Jugoszlávia, Románia és Görögország utolsó lépését a ban­dáknak bolgár területen való szervezésének megakadályozására. HÉJJAS IVÁN PÖRNYERTES. Budapest, szept. 15. (Saját tud. táv.) Isme­retes, hogy Héjjas Ivánnak Budapesten Eötvös Bálint ügyvéd adott át két szobát saját lakásá­ból. Héjjas Iván bért nem fizetett, de egy szép napon különítményének­­ katonáival kihordatta Eötvös Bálint bútorait és maga költözött az egész lakásba. Eötvös Bálint nyit levélben „ma­gyaros kibeszélgetésre“ hívta meg neves barát­ját, aki azonban erre választ sem adott. Eötvös panaszára tegnap tárgyalta a járásbíróság a visszahelyezési kérelmet. A járásbíróság Héjjas Ivánnak adott igazat és Eötvös Bálint vissza­­helyezési kérelmét elutasította.

Next