Kassai Ujság, 1923. január-március (85. évfolyam, 1-75. szám)

1923-01-02 / 1. szám

2. oldal. A párisi konferenciát január 4-re halasztották el Az olaszok nem engedik meg Ruhrvidék megszállásái. Róma, dec. 30. (Saját tud. táv.) A hivatalos kö­rök értesülést kaptak arról, hogy a párisi kon­ferenciát az angol kormány kérésére január hó negyedikéig elhalasztották. Poincaré levelet intézett Mussolinihez, amely­ben arra kért felvilágosítást, hogy milyen Olasz­­országnak Párisban követendő eljárása és mi­lyen a programmja. Mussolini válaszában kifej­tette, hogy ő változatlanul még mindig a London­ban benyújtott memorandum álláspontján áll. Ugyanezt a memorandumot terjeszti a párisi konferencia elé. Másodsorban pedig Olaszország semmi esetre sem vesz részt német területek megszállásában. Gazdasági természetű kényszer­rendszabályokhoz azonban hozzájárul. A párisi olasz követség még nem kapott hiva­talos értesítést arról, hogy Mussolini nem vesz részt a párisi konferencián. A követ kijelentése szerint nem valószínű, hogy Mussolini ezt meg­tenné. De ha mégis valóra válnék a hír, akkor ez szerinte még nem jelentené azt, hogy Mussolini véglegesen állást foglalt volna a franciák terve­zetével szemben. A németek a jóvátételi bizottság határozatáról. Említettük, hogy a jóvátételi bizottság megál­lapította, hogy a németek újból elmulasztották kötelességeik teljesítését. A­­ politikai­­ körök vé­leménye szerin­t a jóvátételi bizottság mulasztást megállapító határozata nagymértékben hozzájá­rult a válságos helyzet elmérgesítéséhez. Mások nem ítélnek ilyen pesszimisntikusan, hanem az a véleményük, hogy ez a­­ határozat csupán kí­sérlet arra, hogy a konferenciát szétrobbantsa. Ilyen már máskor is előfordult. Angol terv: Bonar -Law új jóvátételi­­ tervében­­ új fizetési módozatokat javasol. Németországnak négy évi moratóriumot ad és a jóvátételt teljes összegben ötven milliárdban kívánja véglegesen megállapí­tani. Katonai intézkedések F­ranciaországban. A legutóbb érkezett­­ távirati jelentések sze­rint Fosch tábornagyot­­ megbízták, azon katonai intézkedések megtételével, amelyeket szüksé­gesnek vélnek a Ruhrv­idék megszállására. A­­ tengerészeti minisztérium pedig felszólítást in­tézett a prefektúráikhoz mindazon mérnökök­nek kiválasztására, akik alkalmasaiknak látsza­nak arra,­­hogy a R­uh vidék megszállásakor igénybe vehessék őket. "Londoniban szomorúan vették tudomásul ezen katonai előkészületeteket és az angol sajtó sajnálatána­k ad kifejezést, hogy néhány le nem szállított sürgönypóznáért Franciaország erő­szakos intézkedésekhez akar nyúln­i. vinát. Ausztria-Magyarországon belül Cam­­­bon Magyarországot amennyire csak lehet, meggyengíteni akarta, mert az Francia­­ország ellensége.“ Cambon még hozzátet­te: Kétségtelen, hogy a békekötés után 48 óra múlva Olaszország Németország karjaiba veti magát, mi még­sem tagadhat­juk meg tőle Triesztet. Konstantinápolyt is oda kell adni,az oroszoknak s így is nagyon elsiettük a dolgot. Franciaország üres kéz­zel kerül ki a háborúból“. „Nekünk csak egyetlen célunk van: Poroszország legyő­zése és ehhez minden eszköz jó“ — mon­dotta Cambon Sixtus hercegnek. „Egyéb­ként menjen el és látogassa meg a köztár­saság elnökét. Ennek a hatása alatt a hercegnek több­ször volt találkozása Poincaréval. Tudvalevőleg a különbéketörekvések mindkét fél hibájából nem sikerültek. Olasz­ország vétót mondott, másrészt a Ballplatz a különbékejavaslatot általános békejavas­lattá igyekezett kidolgozni. Ennek a külön­béke gondolatnak azonban egyik legna­gyobb ellensége Franciaország akkori mi­niszterelnöke Ribot volt és Sixtus herceg hozzá­teszi, hogy „reméli, hogy Poincaré presztízse és tekintélye hathatósan ellen­súlyozzák miniszterének politikáját“. Six­tus herceg reménye nem teljesedett be. Franciaország győzött, a monarchiát fel­darabolták, megindultak a béketárgyalá­sok, megtörtént Trianon és megalakult a kis Entente. Mi Poincaré véleménye az új világpoli­tika által a Duna-völgyében teremtett hely­zetről? — kérdezzük. Briand kormányrajutásával eltávozott a Quai d’Orsayról Paléologue is, aki joggal vagy jog nélkül, magyarbarát hírében ál­lott a francia diplomáciai körökben. Poin­caré a Revue des Deux Mondes február 1-ei számában Briand kormányra jutását fejtegetve idézi azokat a szokásos üdvözlő táviratokat, amiket ilyen alkalmakkor egyes államférfiak az új kormánynak küldeni szoktak. Ezek közül különösen kiemeli és foglalkozik Benesnek Briandhoz intézett táviratával. „Mindazok, akik, mint én, a háború alatt együtt dolgoztak Benes úrral és látták munkájában hazája feltámadása előtt, tudják, mennyire bízik Franciaország barátságában és mely orientációt fog min­dig igyekezni politikájának adni. Nem­ ke­­vésbé nyugodtak lehetünk Románia és Ju­goszlávia érzelmei felől, s amikor Take Jonescu úr néhány héttel ezelőtt elmagya­rázta azokat a motívumokat, melyek a kis Entent-ot vezették, nem maradhatott hall­gatóinak felfogásában semmi azokból az előítéletekből, melyeket bizonyos magyar barátok kíséreltek meg elhinteni. Briand­ur már nyíltan szakított azzal a különös poli­tikával, melyet az elmúlt évben kezdtünk alkalmazni és mely végül elkedvetlenítette volna összes barátainkat.“ (Célzás Pal­e­­ologue magyar barát extratourjára.) Majd Benes táviratához a következő kommen­tárt fű­zi: „A természetes ész szavai ezek, melyek egy szükséges újraépítés jelét ad­ják. Nincs semmi barátságu­nk tartalékban! Tartsuk meg azokat, akiket kipróbáltunk. Ugyanakkor mégis módunkban van arra törekedni, hogy Magyarországgal ismét jó viszonyba kerüljünk és végül, hogy Ausz­triát abban a segítségben részesítsük, mély­re reászorult, hogy élhessen és hogy meg­menthesse függetlenségét. De Ausztriának és Magyarországnak elsősorban kell belát­­niuk, hogy az ő kedvükért nem áldozhatjuk fel azokat, akik tegnap is barátaink voltak­. Azóta már régen Poincaré lett a francia kormány elnöke és a francia külügyek leg­főbb vezetője. Nincs sok okunk annak a feltevésére, hogy ezen idő alatt elveit megváltoztatta volna. Hiszen a fenti idéze­tekből­­ látható, hogy azok következetesen és logikusan folynak egymásból. Húsz év óta volt és marad Poincaré alaptétele: Franciaország ellensége és veszedelme Németország; ezzel a veszedelemmel szem­ben Franciaország a háború előtt Orosz­országra támaszkodott és ennek a szövet­ségnek a következményeként a Duna-völ­gyében elismerte Oroszország érdekeinek elsőbbségét. Várjon a mai világpolitikai helyzetben gondol-e arra, hogy Oroszor­szág szerepét a kis Entente-val helyettesít­se és annak érdekkörébe utalja át a magyar kérdést s zövetsége Ez az utóbbi feltevés túlságosan pesszi­ ! Franciaország szövetségese, a kis Entente misztikus volna és nincs rá jogunk. Poin­caré gondolatmenete itt megáll valószínűleg ennél a pontnál és a többi a jövő fejlődés titka. A különbéke tárgyalásai igazolják, hogy Poincaré idegenkedik attól a gondo­lattól, hogy Magyarországot egy német­ellenes szövetségbe beleillessze, azonban egy percig sem lehet föltételezni, hogy ezt ellenére vagy kárára tervezné. Azt azon­ban minduntalan látjuk, hogy Poincaré diplomáciája nagyobb éberséggel fordul a Duna-medencéje felé, mint azt a Briand­­kormány tehette, amely ebben a kérdésben már eleve lemondott mindenféle kezdemé­nyező lépésről vagy gondolatról. DR. GESZTESSY GYULA. Szőnyegek Függönyök Sínorok­, csipkeágyferl­ők. Női- és férfiruh­a-sztlverek. Saját készítésű paplanok. oo Szép választékban. oo Az Ismert szolid árak mellett. Zsoldos tanintézt Budapest, VII., Dohány utca a legjobban készit elő i <zép­­iskolai magánn agyférj. A tanulók tanulmánya| feaírai Esélyükön is vég« z$í‘&I§ jjat* | ! Ko»?©«*. J*e»íl­at 19. 793 : Telefonazik­ 8— S4L j ■ K.*rje mindenütt I ! J épi­tke# ^ állami ^ HKfemény­sorsjegy rí ! ■ i, v.,11 gr HÚZÁSA 192 K lebrnír 1 ii aeisisrö ! ■ Sorsolva (esz­ i nyeremény 1,000.004) cK 10 2 nyerem, á 500.000 ch ,, „ 100.000 „ 20 „ ,, 50.000 „ 50 „ „ 20.000 „ 50 „ „ 10.000 „ 100 „ „ 5.000 „ 200 „ „ 2.500 „ 1000 » „ 1.500 „ 143S nyerem, a 8.000.000 cK Kérjen prospektust Wir? Gyula assa, Fő-utca 76. (A Szent Háromság szoborral szemben.) iWedikameo­ Bratislava.­ ,Ä ede­mi ft.-V­ásártér 3. Zemplénmegye szomorú helyzete A vasutigazgatóság bűne. — Mindennapi betörések. — A bankok. Homonna, dec. 28. ezekben a községekben már alig akad üzlet, vagy ház, ahol a betörők legalább n­e kísér­letezték volna. A legjellemzőbb a közbizton­ságra Hoimonna. A 4000 téteken fe­lili élénk kereskedelmi nagyközségben egyetlen egy csendőr sin­csen. A csend­őrség a község legutolsó utcájában van­, ahová éjjel eljutni igazán a legna­gyobb veszedelem. Em­ell­et­t a csendőrséget éj­jel egy hatalmas eb őrzi, amely miatt életve­­szedelmes arra járni.­­Hat tehát valahol betörést vesznek észre, — nem­­ marad más hátra, mint bevárni­­ a reggelt, azután megtehetik feljelen­tésüket. A­­ kisebb községiekben, ahol rendsze­rint korcsmárosokra, gazdálkodókra vetik f ki a hálójukat,­­még rettenetesebb — ha ugyan lehet — a helyzet, amire példák a terebesi, mál­ad, kövesdi, helmeci­i stb. betörések. Hasonló nagy közbiztonság d­úl a kisebb for­galmú utakon, ahol szintén napirenden vannak a rablások.­­Ezeknek áldozatai­ rendszerint sze­gény pa­rasztasszo­nyo­k, akik gyalogszerrel igyekeznek falujukba és útközben szedik el tő­lük a kisebb kaliberű rablók a­z eladott tojás, csirke árát. Természetesen gyakori­, amikor „nagyobb ha­l“ kerül a rablóik horgára és csak nemrégiben fosztottak ki háro­m utast a va­­rannói vasúti állomás felé vezető úton. A gazdasági viszonyok. Amilyen szomorú viszonyok uralkodnak a közlekedés és közbiztonság terén, éppen olyan szo­morú­­ a megye gazdasági helyzete ic. Egyes szlovák bankok ugyan elárasztják a­ megyét fió­kokkal, de ezeknek a ténykedése­­ kimerül­ a dollárvásárlásokkal és abszolút passzív szere­pet játszanak a közgazdasági életben. A megye eme vigasztalan helyzet­ével lesz még­­ alkalmunk részletesebben foglalkoznunk, ezúttal csupán a nagymegye vezetőinek figyelmét kívánjuk fel­hívni erre, mert csak befolyásuk képes segítsé­get hozni. (Saját tudósítónktól.) A szegény jó zemplé­niek néhány hét óta egyik küldöttséget a má­sik után küldik fel hol a vasútigazgatósághoz, hol a zsupanárushoz, ám a küldöttségek év­százados története megmutatta, hogy segítsé­get egyáltalán nem jelent. Pedig­­ nagy, nagyon nagy és gyors szüksége van Zemplénnek gyors segítségre, mert különben rövid­­ idő alatt ősterületté lesz — a hatóságok jóvoltá­ból. Aki Kosice felöl zempléni községet alkar meg­közelíteni, Legenyem­ihályon éri el a zempléni vasutat. Nem tudom, a modern­ expressz és gyors Purlman-kocsi, nem-e veszik sértésnek, ha ezeket is vonatnak merészelem, nevezni. In­kább vasúti kocsi alakú tákolmányok. Tö­röttek, töredezők, az ország „elsőosztályú me­gyéiből“ kidobott ócska vas­ -és favázak. Az ablakok rosszul, vagy egyáltalán nem csu­kódnak, a fűtőtesteik napirenden felmondják a szolgálatot, a II. osztályú ülések szakadozot­tak és jaj annak, ki tiszta ruhában gondtalanul reá ül. Mert a piszok, a szemét minden képze­letet felülmúl. A falaikat, üléseket évek óta egyre reá tapadó szen­ y ujjnyi vastagon lepi el és mindezekhez járul esténk­int egy kis faggyú mécs­es, amely a harmadik-negyedik ál­lo­másig rendszerint kiég, ■ teljes sötétségben hagyván a szerencsétl­en utasokat.­­Azon községek, amelyek a Trebisov—Va­­rannó, Bánóc—Ungvár, avagy Hom­onna— Tal­csány helyiérdekű vasutak vonalain fe­ltesznek, valósággal megközelithetetlen­ek, mert a menetrend olyan, hogy minden átszálló he­lyein­ 3—5 óra hosszat kell várakozni. .A va­sút­­igazgatósá­g a menetrend készítésénél csupán a két végállomás összeköttetésére gondolt, a kívül fekvő állomásokról érkező vonatok csat­lakozásával a­zonban egyáltalán­ nem törődött. Közbiztonság. A vasúti mizériákhoz méltóan illeszkedik a közbiztonság. Zemplén legtöbb községében ma „jó reggeli“ helyett „hol történt betörésesei üdvözlik egymást az emberek, annyira napi-, illetve éttrenden vannak a betörések. A pálma azonban­­ e téren alighanem Homonnát, Gál­­szécset, Varannót és Nagymihályt illeti meg.­­ Szőnyegek, függönyök és takarók nagy választékban­ kaphatóak Dörmer Géza KoSice, Fő-utca 55. sz. alatti kizárólagos szőnyeg- és li­note­u­m-áruház­ában.

Next