Kassai Ujság, 1923. július-szeptember (85. évfolyam, 149-222. szám)
1923-07-04 / 149. szám
2 oldal. !Boldog házassága lesz, ha jegygyűrűjét DAllarcali ékszerésznél Ko- ArUldla Cfó. síce.Szobáru. 10. vásárolja, ahol arany gramja csak 14 kor. Véres összetűzés Zágrábban a Stadlcs-párt Mvet és a rendőrség között Zágráb, jul. 1. 1 (Saját tudósítónktól.) A horvát köztársasági parasztpárt nagygyűlését, amint már megírtuk, a kormány intézkedésére Simics zágrábi helytartó betiltotta. A betiltás dacára a pártvezetőség intézkedése folytán a Sokol épületében és több magánépületben összegyűltek a párt hívei, hogy a tervezett nagygyűlést megtartsák. A rendőrség váratlanul megjelent a helyiségben és feloszlásra szólította fel a gyülésezőket. A gyűlés résztvevői a rendőri felszólításnak eleget tettek és elhagyták a gyülekezési helyet. Azután az utcára vonultak, tüntető tömegekbe verődve közársasági zászlók alatt a horvát himbuszt énekelve a Zrinyei vácra vonultak. A horvát nacionalista ifjúság szintén csatlakozott a különböző útvonnalakon felvonuló tömeghez. Zajos kiáltások hangzottak el a kormány ellen. A rendőrség és a csendőrség több csoportot fel oszlatott, amely alkalommal lovasrendőrök többször kardlappal zavarták szét a tüntetőket. Ez alkalommal többen könnyebben megsebesültek, egy földmives olyan súlyos sérülést kapott, hogy felépüléséhez nincs is remény. Egy nagyobb tüntető tömeg a Franako-panszka ulice és az Ilica felől a Jelasics- i térre tartott, ahol a csendőrség és rendőr jrség feltüzött szuronnyal várta őket. A férj meg nem akar széjjeloszlani, ekkor a csendőrség s a rendőrség kardlappal támadt rá s hosszabb attak után sikerült a tüntető tömeget széjjeloszlatnia. A városban egész délután folytatódott a tüntetés, amelynek élén a horvát nacionalista ifjúság tagjai állottak. A demonstrációt többizben megzavarták a szerb nacionalisták, akik több helyütt véres harcba keveredtek a horvát nacionalistákkal. Mindkét fél részéről több megsebesülés történt. Kü- I KASSAI 111 S A G lönösen heves jelenetek játszódtak le a Frakopanszka utcában, ahol revolverekkel támadt egymásra a két csoport. Itt is több súlyos sebesülés történt. A zágrábi katonai helyőrség egész nap szigorú készenlétben volt, de beavatkozásra nem volt szükség, mert a rendőrségnek és a csendőrségnek végre sikerült a rendet helyreállítani. A demonstráció, amelyben nemcsak Zágráb lakossága, hanem a horvátországi parasztság Zágrábba küldött deputációi is résztvettek, késő esti órákig tartott. A hangulat igen feszült s amint a belgrádi lapok írják, a kormány az autonómista blokk képviselői ellen az államvédelmi törvényt akarja alkalmazni. sL „ííL. , -PL ri'- — ' - Megtörtént a ruszin párisilenziója Az együttes párt vezetőségét megválasztották. Munkács, jul. 2. (Sat. tudósítónktól.) Ruszinszkónak nagy politikai szenzációja az eddig heves ellenzéki ruszin földimüvesszövetség és a cseh agrárpárttal kapcsolatot tartó kormánypárti köztársasági ruszin földműves párt tegnap történt fúzióra lépése. A Kassai Újság beszámolt a fúziós tárgyalásokról, melyeket tegnap Munkácson befejeztek és amelyek eredményeképen létrejött a fúzió. Az ellenzéki pártok közül a ruszin földművesszövetség, az autonóm ruszin földművespárt, a ruszin nemzeti párt és a dolgozó ruszinok pártja egyesült a köztársasági ruszin földműves párttal. Az öt párt proporcionális alapon 23 tagú végrehajtó bizottságot alakított, amelyek tegnap Munkácson kimondták az öt párt fúzióját. Az új párt címe: Ruszin földmivespárt. Az előkészítő bizottság a választást is megejtette és e szerint elnök: dr Petrigalla Péter, főtitkár: dr Kaminszky József, alelnökök: Beszkid Miklós, Mocskos Iván, Rizsák Vaszily, Szinimlik Demeter és Baji Bogh Jurkó. Úgy adjuk, hogy mielőtt ezek a fúziós tárgyalások, megindultak, az érdekelt pártok vezérei tájékozódtak Prágában, ahol a legilletékesebb helyről biztosították a pártvezetőket, hogy ha a ruszin pártok a l megtalálják az együttműködésre az alapot és közös programmot adnak, úgy a kormány haladéktalanul hozzákezd a ruszinszkói probléma megoldásához. I Merénylés a román királyi pár ellen ? Szabadon engedték az állítólagos terrorista nőket. (Saját tudósítónktól.) Az összes bukaresti lapok nagy szenzációképpen közlik, hogy Ferdinánd király különvonata ellen két lengyel terroristanő merényletet akart elkövetni. A híradás a következőket mondotta : Bukarestbe érkezett táviratok szerint lengyel területen, Lemberg és Stanislau között ártalmatlanná tették, két orosz terroristanőt, akik Ferdinánd román király és Mária királyné különvonata ellen, amelyen a királyi pár Románia felé utazott, merényletet akartak elkövetni. A két nő ugyanazon a vonalon utazott, amelyen a király vonatának kellett jönnie, azzal a gyorsvonattal, amely az udvari különvonat előtt néhány órával érkezett be Stanislau állomásra. A gyorsvonat utasai észrevették,hogy a teljes sebességgel robogó vonat étkezőkocsijából nem sokkal Stanislau állomása előtt két gyanúsan viselkedő nő egyszerre ugrik ki. Azonnal értesítették Christescu Eugent, a romániai sziguranca aligazgatóját, aki történetesen ugyanazon a gyorsvonaton utazott s aki tüstént intézkedett, hogy a két nőt tartóztassák le. Az egyik terroristanő a lábán az ugrás következtében súlyos sérülést szenvedett. Mindkettőjüket Stanislauba szállították s azonnal megindították ellenük a vizsgálatot. A lengyel rendőrség megállapítása szerint mindketten közismert terroristák, akik a királynak a gyorsvonat mögött haladó különvonata ellen akartak merényletet elkövetni. Megkísérelték, hogy a két nőt kihallgassák, ez azonban eddig nem sikerült, miután mindketten mélyen hallgatnak és minden felvilágosítást ez ügyben megtagadnak. Az egyik letartóztatott nő egy Landbaum nevű közismert terrorisának a felesége. A letartóztatás után a lengyel rendőrség megtette a legszélesebb körű intézkedéseket, hogy a király vonata az útvonal többi részén teljes biztonságban érhese el a román határt. Amint Bukarestből jelentik, az eddig lefolytatott nyomozásnak sikerült megállapítani, hogy a merényletről szóló híradás minden alapot nélkülöz. Az eddigi vizsgálat semmiféle olyan nyomra sem tudott akadni, amellyel a két nő bűnösségére lehetne következtetni. Letartóztatások a Félixfürdői vasúti szerencsétlenség ügyében Nagyvárad, jul. 1. (Saját tudósitónktól.) Amig egész Nagyvárad gyászba borulva vette tudomásul a katasztrófa további áldozatainak halálát, a félixfürdői állomáson megjelentek a pályamunkások és hozzáfogtak a romok eltakarításához. 40—50 munkás megfeszített erővel szorgoskodik a borzalmas, véres roncsok kihordásával. Rajtuk kívül a tragédia színhelyén ütött tanyát a váradvelencei cigánytelep apraja-nagyja, akik a törmelékek közeltt elhullott és elkallódott értékes tárgyakra vadásznak. Ebben a razziában találták meg a katasztrófa kilencedik áldozatát. A mindennap újabb és újabb idegrázó meglepetéssel szolgáló tragédia legutolsó halottja Váczy Elek 8 éves tanuló, akinek édesanyja és nővére a karambol után legirtózatosabb kínok között haltak meg. Holttestét csak azért találták meg ilyen későre, mert a romok teljesen eltakarták és a pályamunkások is csak a kezét pillantották meg, amikor az ő szomorú ravatalát képező roncsok egy részét már eltakarították. Mindenki azt hitte, hogy a kisfiú megmenekült a szörnyhaláltól, mert az utasok közül néhányan arra emlékeztek, hogy Váczy Eleket egy őrnagy kidobta a vasúti kocsi ablakán. A kisfiút két egymásra torlódott kocsi maradványai között találták meg. Tegnap délután kezdődött meg az áldozatok temetése. Reisz Alfréd, Dudás Lő A mayerlingi Illést Rudolf trónörökös és Vetsera bárónő tragédiája SZERELMI REGÉNY (12) Vecsera bárónő ma nem várt vendégeket és ő maga sem készült vendégségbe. Csendes napok jöttek most a zajos karácsonyi ünnepekre. A karácsony ünnepének áhitatos, tömjénfüstös, orgonás hangulata, varázsa lapult meg a családok otthonában, amely legalább néhány napra kizárta magából a nyilvánosságot, a vendégeskedést. Szinte úgy tűnt fel ez a csend, mint előkészület a farsang zűrzavaros zajához. Ah f hoz a farsanghoz, amely megvillogtatta már kormánypálcáját.A kandallókban vígan, kacagva pattogott a tűz. A szikrák feleselve nyelveltek egymással. Azután nagyot pukkantak, pirosló testecskéjük vonaglott még néhányat, hogy örökre kialudjanak, szintiket szürkére változtatva át. A teremben andalító meleg siklott bútorról bútorra és a báróné lustán, mint egy fehérszőrű macska gubbasztott karosszékében. Hihetetlenül unta magát a bárónő. Most egy francia lapban lapozgatott. Arca elárulta, hogy másra gondol. De ha valaki megkérdezte volna, mire gondol, nem tudott volna számot adni bohókásan kalandozó rendszertelen gondolatugrálásain. Az újságot félrelökte. Albumot vett kezébe. Az ezerszer látott, túlontúl ismert fényképek egyáltalában nem szórakoztatták. Ezt is ellökte. Nyújtózkodva felállt, az ablakhoz ment és pár pillanatra elszórakoztatta a hópihéknek táncolása. A szobaleány jött. Ezüst tálcán aznapi postát nyújtott át a bárónőnek. Levelek, újságok, divatlapok, levelezőlapok s egyéb írások, amelyeket részben gyermekei kaptak. — Gyújtsa meg a gyertyákat! — adta ki a bárónő a parancsot. A világosság lassan legyőzte a sötétséget, amely eddig a teremben uralkodott. — Hazajött már Mary bárónő? — kérdezte néhány pillanat múlva. — Még nem, méltóságos asszonyom. — Jól van. Távozhat. Vecsera bárónő unottan vette kezébe a postát, amelyet rendezgetni kezdett. Először az újságokat választotta ki, ezeket felbontatlanul félretette. Majd a divatlapokat szedte elő. Mind' ' 1 ' - -- - - ' ~ ^ 1^ a unalmát elveszítette. A divat mindenkor érdekelte őt. Most talán jobban, mint máskor, mert a farsang közeledett, a fényűző toalettversenyek nagyszerű ideje. A divatlapok is a végén , az újságok fölé kerültek. Most a meghívókra került a sor. Mindegyiket gonddal elolvasta. Némelyiknél mosolygott, látszott, hogy valami emlék vagy pletyka szaladt végig emlékezetén. A meghívókat dátum szerint elrendezte és egy dobozkába tette, ahol már halomszámra feküdtek ilyenfajta meghívók. Az újakat a régiek közé iktatta, szintén dátum szerint. Most már csak a levelek maradtak hátra. Ezeket előbb egymásután megforgatta, a cimkézirásból próbálta kitalálni, hogy ki írt neki. Egyszerre egy francia bélyeggel ellátott, boríték akadt a kezébe. A borítékon ez a cím: „Louis Savigny, Paris ‘. A bárónénak egyszerre elpárolgott az unalma. Izgatottság kezdte forralni a vérét. Kíváncsiság égette a kezét, amikor nagy hirtelen feltépte a borítékot. — Mit akarhat ez a Savigny? — szaladt ki a száján önkénytelenül a kérdés. És a következőket olvasta: „Báróné! Kötelességemnek tartom, Méltóságos Asszonyom, önnek előterjeszteni mindama kiutalásokat, amelyek az ön által bankomban letétbe helyezett összegből ön rendeletére folyósíttattak. Kérem, hogy az átvett összegeket nyugtázni kegyeskedjék! Azok az összegek, amelyeket kívánságára az elmúlt évben Bécsbe, Hamburgba, Heidelbergbe stb. helyekre küldtem, olyan nagyra nőttek, hogy engem, az ön házának barátját, aki gyermekeinek jövőjét is szívemen viselem, aggodalom fogott el, mi lesz akkor, ha a rendelkezésre álló összegek hamarosan elfogynak. Nem akarom önt, méltóságos asszonyom, megijeszteni. Az összeg, amely méltóságtok rendelkezésére áll, még mindig olyan tekintélyes, hogy teljesen elegendő arra, hogy Méltóságtok minden gond nélkül, társadalmi állásuknak megfelelően élhetnek. De arra kell figyelmeztetnem méltóságtokát, hogy takarékosság okvetlenül szükséges, nehogy valami nem várt események megzavarják méltóságtok nyugodt életét.“ A bárónőt váratlanul érte ez a híradás. Az előbbi gyermeteg derűt valami ostoba szorongó érzés váltotta fel. A gondolkodni nem szerető nők tudatlanságával, az elkényeztettek durcásságával, a soha gondot nem ismerőnek hirtelen ijedelmével nagyította, túlnagyította a levelet és máris bűnbakot keresett férjében, «Inj- rna^nati 3 Ko-iV-ífí- ban, amikor észrevette, hogy még egy zárt boríték van ,a levélborítékban, amelyet kitörni készülő indulatosságában már-már eldobni készült. Ez a másik levél magánlevél volt. A báróné nem kisebb izgatottsággal bontotta fel ezt is. A levél Savigny írása volt: „Asszonyom! Fiam, Alfonz nevében és megbízásából szabad ezennel ünnepélyesen megkérnem Mary leánya kezét az ő számára. Azok az órák, amelyeket ez év nyarában fiam az ön leánya társaságában Heidelbergben eltöltött, oly mély benyomással voltak fiam lelkére, hogy nem tudja azokat elfelejteni. Fiam Mary bárónőt szive mélyéből szereti. Az ifjúság lángoló hevével imádja Maryt. Banális szavakat használva, így jellemezhetném legjobban, hogy fiam őrülten szerelmes leányába. Szeretnék magam is költő lenni ebben az esetben, de — sajnos — nem vagyok az, ezért ridegen papírra vetem a helyzetet. Fiam, dr Savigny Alfonz, a heidelbergi tanulmányainak befejezése után hazatért és belépett üzletembe, mint társam. Mihelyt megnősül, az üzletnek kizárólagos tulajdonosa lesz, mert én nyugalomba vonulok. Ismeri üzletemet, tudja, hogy az egész világra kiterjedő összeköttetéseim vannak és üzletfeleimet az öt világrész adja. Ezért feleségének olyan kényelmes és fényűző életet biztosíthat, amilyent igen kevés főherceg képes megtenni. Beszéljen Maryval. Elhatározását minél előbb hozza tudomásomra. Savigny:“ Ez a levél kipirositotta a bárónét. Elolvasta még egyszer, még kétszer és gondosan összehajtotta. Beletette a borítékba és gondosan elzárta íróasztalának fiókjába. Azután belevetette magát divánjának selyempárnácskái közé és újból végiggondolta mind a két levélnek a tartalmát. Az első levél még most is irtózattal töltötte el. Gondolkodóba ejtette. Letétbe helyezett pénze fogytán van! Hát bizony ez borzadalmasan kellemetlen felfedezés. Hogy ő takarékoskodjék, ezt ajánlja Savigny. Mármint ő, aki soha életében nem takarékoskodott, aki egyáltalában nem ismerte a pénz értékét, aki mindig két kézzel szórja a vagyont. Soha vele még az a baleset nem történt meg, hogy ő számolni lett volna kénytelen. Hát most garasost leodjék. Vagy éppen talán koplaljon is, mert az az öreg bankár így akarja. Soha arra még csak álmában sem gondolt, vagyona valamikor kimerülhet, hogy pénze elfogyhat. És ő szegény lesz, pláne koldus. Ő, aki azzal a vagyonnal, amit apjától kapott, szabadon rendelkezhetett. Férje soha még nem mondott „nem“-et, még a legesztelenebb kívánságára sem. Pusztán ruhái százezreket nyeltek el. Páris legelső varrónőit lehozatta annak idején Konstantinápolyba, ha erre gusztusa támadt. Madame Clement világhírű párisi szabónőt nem egyszer látta vendégül konstantinápolyi kastélyában, hogy a szezon legremekebb báliruháját varrja meg az összes asszonyok pukkadó irigységére és a férfiak őszinte csodálkozására. És most egyszerre minderről lemondjon. Fáj! Ostoba Savigny. El ezekkel az asszonytestifító és idő előtt öregítő gondolatokkal! S mi lesz, ha nem tud majd takarékosan élni és vagyona teljesen elúszik? Legnagyobb felháborodással szakította végét gondolatainak s önkénytelenül átsiklott a másik levélre. Ezt a levelet már nagyon szívesen és melegen forgatta elméjében. Savigny tehát megkérte leánya kezét a fia számára. Szemének örömteljes csillogása elárulta, hogy Savigny fiának ez a lépése egyáltalában nem lepte meg. Sőt ez a terv egyenesen ínyére volt. A fiúnak is sikerült szimpatikus színben feltűnni, a mellékkörülmények meg egyenesen csábítóak voltak. Az alatt a három hét alatt, míg ő Heidelbergben időzött, nem egyszer nyílott alkalma arra, hogy a fiatalembernek rajongását leánya iránt észrevegye. Már akkor többször eszébe ötlött: bárcsak leánya felesége lehetne ennek a milliomosfiúnak! Mary is szívesen látta közelében. A fiú gyakran fordult meg mint vendég szállodájukban. Majd mindennap együtt lovagoltak ki a diákvárost környező felséges erdőkbe. Azután hány kellemes és kedves órát töltöttek együtt, amikor csónakon bejárták a Neckar folyót és a Rajnát. Frissen, mosolyogva, ragyogó elfogulatlanságában látta maga előtt a fiatalembert, amint a fejlődő szerelem isteni extázisával nézte, falta Maryt. És milyen érzékenyen váltak és búcsúztak el egymástól. Sokat jelentően, mindent sejtetően és az egész világot váróan. Hamburgban Mary többször kapott tőle levelet. Mary is látható lelki örömmel válaszolt erre a levelekre. Röviden, de sohasem hidegen. Melegen, de sohasem feledkezett meg női méltóságáról és arról, amivel önmagának tartozott. És a levelezés nem szakadt meg akkor sem, amikor kirándulásukról Bécsbe visszatértek. Igen élénken levelezett leánya itt is Savigny Alfonz doktor úrral. (Folyt. köv.) Iij