Kassai Ujság, 1923. július-szeptember (85. évfolyam, 149-222. szám)
1923-08-03 / 175. szám
% $!<M SASSAI S!£ Á«I zsupanátushoz s az illetékes hivatalokhoz. Mindezekkel azonban nincs segítve a munkásságon, mert ezekkel munkaalkalmakat nem teremtenek, már pedig itt a leghathatósabb orvosság az lenne, ha a kormány a gyárat üzembe helyezné, vagy helyeztetné, nert máskülönben a gyárral együtt mindenkinek el kell pusztulnia Korompán, a munkaügyi miniszter javaslata értelmében azonban körülbelül ötvenezer magyar polgár juthatna be Amerikába. A kivándorlókat minden nemzetiségi vagy vallásra való tekintet nélkül az amerikai konzul fogja kiválogatni. A miniszter úr javaslatában ki fogja fejteni, hogy e lépésre az is ösztönözte, hogyha magyarországi és németországi kivándorlók Amerikának is derék munkás állampolgáraivá váltak. Tízszeresére akarják emelni az amerikai magyar kivándorlók kvótáját .(Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy az amerikai Egyesült Államok munkaügyi minisztere How. James J. Dawis egy bizottság élén Európába érkezett, hogy az itteni közállapotokat a kivándorlás szempontjából tanulmányozza. A bizottságban nyolc amerikai szakember van, akik bejárják az összes európai országokat, a helyszínen vizsgálják meg az állapotokat és Amerikába hazaérve, jelentést tesznek a kormánynak. A munkaügyi miniszter ezekről a tapasztalatokról decemberben fog beszámolni a kongresszus előtt. A bizottság egyik tagja a magyar származású Grosshaendler, Ohio állambeli lanszerkesztő is. Mivel Dawis munkaügyi miniszter ezidő szerint betegeskedik és Berlinben tartózkodik, Magyarországba a magyar viszonyokkal ismerős Grosshaendler szerkesztőt küldték ki. A Kassai Újság budapesti munkatársa beszélt a magyar származású szerkesztővel és megkérte, tájékoztassa a közönséget az amerikai bizottság munkatervéről. — Bejártam Németországot, amely szintén rettenetes helyzetben van, megfordultam Franciaországban, Romániában, Jugoszláviában, Csehszlovákiában, Olaszországban és Auszriában de fájdalommal kell kijelentenem, hogy valamennyi ország között az itteni viszonyok leptek meg a legjobban. — Ez a felfogása és tapasztalata bizottságunk vezetőjének, Dawis munkaügyi miniszter úrnak is, akit szintén szomorúsággal töltött el az itteni viszonyokról szóló jelentés. Segítségére akar sietni Magyarországnak és Németországnak s ennek egyik módját abban látja, hogy javasolni fogja Magyarország és Németország kivándorlási kvótájának jelentős emelését. Mint értesülök, a Washingtonban december 1-én megnyitandó LXVIII. kongresszuson beszámolója után azt fogja javasolni, hogy e két ország bevándorlási kontingensét a tízszeresére emeljék fel. Magyarországról ez idő szerint 5633 bevándorlót engednek Amerikában letelepedni, ■2 A magyar kölcsönügyet a nagyhatalmak Intézik el Budapest, aug. 2. (Saját tud. táv.) A szinajai konferenciának a magyar kölcsönre vonatkozó ama határozata, amely szerint a kisantánt hozzájárul Magyarország jelzálogainak feloldásához és beleegyezett abba, hogy Magyarország külföldi kölcsönhöz juthasson, s a magyar politikusok sorában általános örömöt keltett. A jövő teendőit illetőleg még némi bizonytalanság uralkodik. „Az Újság“ föltétlenül hiteles forrásból arról értesül, hogy a szinajai konferenciának a magyar kölcsön ügyében hozott döntését Párisba fogják küldeni, ahol a jóvátételi bizottság Magyarországgal közvetlenül indítja meg a tárgyalást. Téves az a hír, mintha akár Benest, akár a román vagy a jugoszláv kormányt bízták volna meg a tárgyalásokkal, mert a kérdést maguk a nagyhatalmak akarják elintézni. A kisantánt válasza után a jóvátételi bizottság meg fogja hívni Bethlent Párisba, a gyakorlati kivitelt célzó tárgyalások megindítására. ■ [UNK] [UNK] [UNK] [UNK] [UNK]MaMáKaansBKaMMMHMMMaHEMMti Felmentettek egy ruszinszkói bankigazgatót pénzlebélyegzési bünperében (Saját tudósítónktól.) A szlovenszkói és ruszinszkói pénzlebélyegzések idejéből számos bünper került az igazságszolgáltatás elé, melyeknek vádlottjai igyekeztek a pénzlebélyegzési törvény rendelkezéseit megkerülve, hasznosítani maguk számára a pénzlebélyegzés aktusát. Sok esetben a bíróságok csak 1922. és 1923. években jutottak el az ítélethozatalig s ez a nagy késedelem gyakran a kincstárnak, még gyakrabban a vádlottaknak vált hátrányára, akik éveken át állottak közönséges bűncselekmények gyanúja alatt. Az utóbbi eset látszik fönnforogni abban a bűnpörben is, melyet tegnap tárgyalt a kosicei ítélőtábla ruszin tanácsa. Drummer Mayert, az Ilosvai Takarékpénztár igazgatóját és Drummer Józsefet, a bank egyik tisztviselőjét, csalással és okirathamisítással vádolta meg az ügyészség, mert 1920-ban a ruszinszkói pénzlebélyegzés alkalmával a törvényben a pénzintézetekre megállapított kedvezményeknek jogtalan igénybevétele céljából a pénzbeváltó hatóságokat félrevezették és manipulációik támogatására üzleti könyveiket a vád szerint meghamisították. Ismeretes, hogy a pénzlebélyegzési rendelet a ruszinszkói pénzintézetek számára biztosította azt a kedvezményt, hogy pénztári készletüket 1:1 arányban válthatták be. A vád szerint Drummerék úgy követték el a bűncselekményt, hogy a bank pénzkészletének bejelentése alkalmával 94.000 koronával nagyobb összeget jelentett be a pénzbecserélő hatóságoknak, mint amennyinek kedvezményes becseréléséhez joguk volt. A vádhatóság bizonyítani kívánta, hogy a vádlottak hamis kimutatást készítettek elő s annak megfelelően üzleti könyveiket is meghamisították olyképpen, hogy egyes tételeket korábbi időből keltezettnek tüntettek föl. Az ügyészség csalás és okirat- hamisítás címén indított eljárást Drummerék ellen, akiket annak idején letartóztattak, de rövid vizsgálati fogság után szabadlábra helyezték. Elsőfokon a beregszászi törvényszék büntetőtanácsa tárgyalta Drummerék bűnpörét s miután a bíróság nem látta bebizonyítottnak a bűncselekmény elkövetését, a vádlottakat felmentette. Az ügyész felebbezése folytán tegnap került a bűnper a kosicei Ítélőtábla ruszin tanácsa elé. Az államügyészség képviselője újabb bizonyítékokat terjesztett elő, melyeket a bíróság fölvett és mérlegelés tárgyává tett, azonban szintén nem találta bizonyítottnak a vádat és az elsőfokú bíróság fölmentő ítéletét, dr. Drucker Róbert védőbeszéde után, helybenhagyta. Francia sajtóviszonyok Saját tudósítónktól.) A legtöbb újságolvasó csak felületesen tud tájékozódni a francia sajtóviszonyokról, amin a nagy területi távolság miatt nem is igen lehet csodálkozni. A mai időkben azonban fontos az olvasóközönség számára, hogy tudja, milyen súlyt tulajdonítson valamely lap közleményének. Pedig még ma is sokan tartják például a Homme Libre-t Clémenceau lapjának és csak kevesen tudják, hogy a „tigris“ már régóta új lapot alapított magának L’Echo National címmel, amelynek Tardieu a vezetője, míg a Homme Libre a Millerand elnökhöz közelálló Lautier Eugéne lapja lett. Vagy például a Petit Journalt még mindig a világ legolvasottabb lapjának tartják és nem tudják, hogy példányszáma másfélmillióról kerek hatszázezerre csökkent. Sőt agadnak ma is, akik a Humanité-t a szocialisták és a Populaire-t a kommunisták lapjának hiszik, pedig a helyzet éppen fordítva áll. Ezért talán nem lesz érdektelen néhány szót szólni a francia sajtóviszonyokról. Első helyen mindenesetre a hírszolgálat tekintetében vezető négy legnagyobb párizsi lapot kell megemlíteni, amelyek a francia újságolvasó közönségnek úgyszólván a felét szolgálják ki. Mind a négy újság a nemzeti blokk alapján áll. A Petit Parisien hétköznapokon másfél, vasárnapokon kétmillió példányban jelenik meg. A lapot a Bupuy-testvérek irányítják és sógoruk, Arago Francois vezetője a nemzeti block kamarai csoportjának. A külpolitikát Millet Philippe kezeli, a belpolitikai rovat Hervé Gusztáv kezében van. A Journal, amely majdnem egymillió példányban jelenik meg, a tulajdonosnak, Letellier Henri-nak vezetése alatt áll. Ő maga csak az üzleti ügyeket intézi, a külpolitikát Saint Brice irányítja a legsovénebb szellemben. A belpolitika a nehézipar szolgálatában áll, míg az irodalmi rés a középosztály széles rétegeit akarja kielégíteni. A Matin példányszáma nyolcszázezer. Tulajdonosa Bunau- Varilla Maurice és ő is inkább csak üzleti szempontból irányítja a lapot. A sovén külpolitikát — személyes éllel Clemenceau ellen — Lauzanne Stéphane vezeti, az európai sajtó egyik legnagyobb izgatója. A Petit Journal, amely évekkel ezelőtt a legelterjedtebb francia újság volt, még mindig körülbelül hatszázezer példányszámot számlál. A lapot Prevet Charles szenátor vezeti és politikai szempontból az említett lapok mellett a szélsőjobboldalon áll. A mayerifugf Ilfols Rudolf trónörökös és Vetsera bárónő tragédiája SZERELMI REGÉNY. 38 Éjjel azonban ágyában kerülte az álom. A mai napra gondolt és a sok zűrzavaros benyromás között az az érzés jutott fölénybe, hogy ő most emberileg a lehető legtökéletesebben cselekedett. A trónörökösnek lelkében föl-fölbukkanó képét végleg visszaszorította magában és diadalt aratott vőlegénye iránt érzett szeretete és hűsége. Végtelenül boldogító érzés járta keresztül arra a gondolatra, hogy ő most nemes volt. Soha nem érzett, soha nem tapasztalt erővel hatott rá a szelidség s mintha ez lett volna a legfőbb emberi gyönyörűség, olyan könnyűnek érezte magát, olyan eleven fényben ragyogott benne és körülötte minden. Jónak, nemesnek és hűségesnek érezte magát és ez az érzés duzzasztani kezdte önérzetét. Ez a mai találkozás tehát a trónörökös arcképével volt próbaköve vőlegénye iránt érzett bensőséges szerelmének és törhetetlen hűségének. Most már bizonyos volt benne Mary, boldog, nagyon boldog lesz Alfonzzal. Evvel a jóságosan nemes, szelíden elsőrangú, szerényen zseniális emberrel aki egész életét csak neki fogja szentelni. S mintha megint a trónörökös arcképét látná. Hiába akarta magára kényszeríteni, hogy csak vőlegényére gondoljon, egyedül csak vele foglalkozzék, gondolkodásának résein megint és mindig a trónörökös bújt be, izgatott és ideges lett. Bensejéből a túláradó érzések minden levegőt kiszorítottak és mintha melegáramú villamos battériák izgatnák, olyan izgalomban rángatódzott minden idegszála. Pilláin könnycseppek súlyosodását érzi és hogy ettől a mindinkább kellemetlen érzéstől megszabaduljon, csengetett. Hosszú, türelmetlen percek teltek el. Mary gyertyát gyújtott és kiugrott ágyából. Ez az ágy ma égette. Megvertnek, megalázottnak érezte magát. Olyan legyőződnek, akinek szégyenkeznie kell magát veresége miatt. Agyában az a tudat kezdett mindinkább megvilágosodni, hogy Rudolffal nem tud megbirkózni, hogy Rudolf legyőzte őt, hogy Savignyt már megcsalta, mert vonzódik Rudolfhoz, akarja Rudolfot és Rudolfé kíván lenni. — Nem, nem nem! — kiáltotta fel bosszúsan. — Nem állok be azon nők sorába, akik lassú egymásutánban Rudolf karjába kerülnek, s akiket Rudolf azután kacagva elhagy. Inkább a halál, de velem Rudolf nem csinálhat úgy, mint a többi asszonnyal. Az ajtó nyílott és belépett egy csinos leány, Agnes, aki ornája, minden titkának őrzője, cselekedetének tudója, egyetlen bizalmas tanácsadója és őszintén ragaszkodó híve. Négy-öt év különbség lehetett csak közöttük, de ez a pár év különbség Ágnesből anyáskodó öreget csinált, aki minden egyes alkalommal élt is fölényével, tapasztalatainak bőségével s aki kitűnő szimattal mindig azt tanácsolta kis úrnőjének amit úrnője akart és ezzel Mary háborgó és bizonytalankodó lelkiismeretét megnyugtatta. Most is, amint megpillantotta Mary Ágnest, egy szökéssel mellette termett, ráborult Ágnesre és fuldokló zokogással könnyített túlfeszített idegességén. Ágnes magához szorította Maryt, babusgatta csittotgatta, haját cirógatta és megeredt a száján a szó és beszélt olyan folyékonysággal, mintha éppen ezért hívta volna Mary, hogy ezt a sok összevisszaságot hallja tőle. Mert minden pletykát, amit a konyhában, a cselédektől hallott, amit a szomszéd előkelőségektől nagy ügyességgel és hozzáértéssel öszgyűjtött, — azt most mind egyszerre elmondta, leadta, lefújta. Mary eleinte nem ügyelt reá csak sirt és sirt és sirt. Később egyes szavak fülébe tódultak, figyelni kezdett és sírása szépen alábbhagyott, a könnyzápor elállt és Mary teljes érdeklődését vetette bele Ágnes elmondott dolgaiba. Mary leültette Ágnest az ágya szélére és ő maga visszabújt ágyába, mert fázni kezdett. És az ágyban nekifeszült figyelemmel hallgatta a sok, sok alantas pletykát. Nevetett, amikor gúnyos dolgok kerültek szőnyegre. Káröröm fogta el, ha valamelyik szomszéd felsült. Szörnyülködött, ha valami botrányos eset adta elő magát. Csodálkozott, ha valami nem várt eredmény lepte meg. És csiklandósan fel-felkacagott, ha kellemesen bizseregtető esetet súgott a fülébe Ágnes. És Ágnes csak fecsegett, csak fecsegett és a szóáradatban Maryr teljesen visszakapta régi nyugalmát, mint egy rossz álomra gondolt vissza előbbi indulatosságára, izgalmára és lelki küzködésére. Egyszerre elállt Ágnes szava. Pauzát tartott és kutató szemmel vizsgálgatta Maryt. — Miért hívott engem éjfél után, Mary méltósága? — kérdezte kihegyezett kíváncsisággal. — Csak mert nem túrtam aludni — felelte kitérően Mary. — Szerelmes? — Miért? — Mert csak akkor nem tud, kis méltóságául, aludni, ha szerelmes. — Nem, nem vagyok szerelmes, de félek, hogy az leszek. — Hm, kibe? — Rudolfba ... — A trónörökösbe? — Igen, azt hittem, el tudom felejteni őt, de nem tudom. Ma még jobban szeretem, mint akkor, amidőn elutaztunk Heidelbergbe. — Ez nem baj. — Nem baj? Hát Savigny, hát a vőlegényem, hát a párisi ut hát az esküvő és sok, sok minden más? — Ez mind nem baj! — ismételte Ágnes határozott hangon. — Nem értelek!! — Ugyan, bárónő kisasszonykám, lehet az a nő kettőé is. Ha kettőt szeret. Vagy ha azé nem lehet, akit szeret. Savigny szereti méltóságodat, Ő megvárja önt. Nem szalad el. Addig pedig ... hiszen ért engem... A trónörökös szerelme sem utolsó dolog... — De én úgy érzem, hogy ez a szerelem veszedelmet rejt rám nézve ... — Ugyan milyet? Egy-két csókba még nem halt bele egyetlen leány sem ... — De én, igen, bele fogok halni. Ágnes jóízűen fölkacagott. Kinyitotta száját, valamit akart mondani, de hirtelen leharapta. Majd egészen odabújt Maryhoz és suttogni kezdett a szerelemről, a boldogító, mámorító szerelemről. Közbe mindkettőnek szeme, arca lángba borult és Mary mind kevésbé kezdte bánni, ha Rudolf újra észreveszi őt és vágyott arra, hogy vele megismerkedjék. Savigny Alfonzról többé nem esett szó. A vőlegényére többé nem gondolt. S amikor Ágnes hajnal felé kiment szobájából, csak most hogy megpihent, érezte, mennyire megviselték az előbbi izgalmak s amint fölemelte lábát a paplan selymére, kellemes melegség fogta el és ennek hatása alatt mosolygás közben lepte meg őt az álom. Álma nyugodt volt, csöndes volt, békés volt, mint olyané, aki az elégedettség langyon fürdőjében őrzi meg testi és lelki frisseségét és rugékonyságát. Napok jöttek, napok mentek. De ezek a napok nem haltak meg az unalom végelgyöngülésében és nem születtek újra az unalom vérszegényes sárgaságában vagy tüdővészes lankadtságában. Ezek a napok frissek, üdék és egészségesek voltak, mint azok a leánykák, akik sokszorosan fölfokozott izgalommal készültek a nagy estélyre, Larisch grófné báljára. Erről a bálról máris beszélgettek az előkelő körökben és mindenki türelmetlenül várta, mert az előre beharangozott hírek meglepetésekkel teli szenzáció zamatát csemapészték a mulatsággurmandok szájába. Vetsera Mary megint a régi vicánkoló, szeleburdi, csapongó jókedvű csintalan fruska lett, akit mindenki szeretett, mert mindenkihez volt valami kedveskedő, becéző, tréfás, komolyan nem vett ingerkedő szava. Rendesen és pontosan eljárt a próbákra, de gondosan kerülte azt a szobát, amelyben Rudolf trónörökös képével találkozott. Félt tőle. Önönmagát, nyugalmát féltette tőle. Azóta írt vőlegényének is. Megírta neki, hogy okvetlenül jönnek. Sőt arra is célzást tett levelében, hogy már nem ragaszkodik olyan komolyan ahhoz, hogy az esküvő idejét meg ne kurtítsák. Megírta, hogy vetélytársa támadt Savignynek Miguel braganzai herceg személyében, aki veszedelmesen forgolódik körülötte és máris célzásokat tett arra, hogy hamarosan mint komoly kérő lép föl. Már pedig nem akarja hogy szive két malomkő közé kerüljön és ez a két malomkő, már mint Savigny és Miguel, őt összeroppantsa. Levelét ilyen bohó dolgokkal tűzdelte teli. De azért nem bánta és szívesen, önfeledten hallgatta, ha Larisch grófné Rudolf trónörökösről beszélt. Rudolf neve már igen édesen csengett fülének... (Folyt. köv.)