Kassai Ujság, 1923. július-szeptember (85. évfolyam, 149-222. szám)
1923-08-09 / 180. szám
LXXXV. évfolyam, 180. szám. fcnntinnlisi igén Idadóhivatal: KoVee-Kassa. Ffatca 64. JMdaavit. (Nemzeti anakárral szemben.) Telefonazim: 181 Itanna... Megjelenik naponta, oooooooa (Kaschauer Zeitung) FELELŐS SZERKESZTŐ: D** KÖVES IT.IAS EISfizetés dijak helyben és vidéken: Egy ciüi évre Ilii korona, felérte 108 korona, negyedévre 54 korom«, egy hőnálika 20 korona. — Egyen azom ára 1 korona. MN ■lllllilftlÜÉÉÉN .......................Ill 1 ’ .....■ [UNK]!■ [UNK] [UNK] !!■ A német nép diktátor után kiált. — Beszélgetés az üj magyar szinigazgatóval!— A homok eltemetett két Zólyomi munkást. — Képek a karlsbadi zsidó világkongresszusról. Nem változtatnak Ruszinszkó tanügyi helyzetén I.» V-jfc-v' -A-*» *■ VÉüAhÉÉ!M ! Pánik és fejetlenség Németországban a farmer búzájától függ Európa sorsa... Most már bizonyos, hogy a washingtoni főongresszus felé fog kerülni az új amerikai elnök javaslata, arra nézve, hogy az Egyesült Államok lépjen a nemzetközi döhlőbíróság tagjai közé. És hat hónap múlva is csak akkor fog ez megtörténni, ha odáig a szenátus állást foglal a javaslat ügyében, és kingáévá teszi az elnök propozícióját. Egyelőre a szenátus külügyi bizottsága foglalkozik majd az elnök javaslatával és nagy kérdés, hogy a Fehér Ház tud-e többséget szerezni a külügyi bizottságban. Lodge szenátor tölti be az elnöki tisztet a külügyi bizottságban és Lldge ugyan régi vezetje a republikánus pártnak, sőt az elnökválasztásoknál ismételten szerepelt az elnökjelöltek között is, de Lodge politikájának alaptétele a távolmaradás Európa ügyeitől, tehát az új elnök mindenekelőtt szembekerült ezzel a kertlénynyakú amerikai Histórikussal, aki a szenátus Barittarmide esztendeje hirdetni. amerikai történet leckéjét: az érdekeletlenséget mindenief szemtíeh, ami Amerikán kívül történik. És a külügyi bizottság tagjai között helyet foglal még néhány engesztelhetetlen szenátor, Olyáh, aki semmi szín alatt nem akar tudni Európáról. Ilyen mindenekelőtt az Egyesült Államok legnépszerűbb politikai szónoki és talán legnépszerűbb politikusa, Boráh szenátor, aki kíméletlenül éles szavakkal bélyegezte meg néhányszor a francia kilitarizmust és keményen cáfolta meg azokat a beszédeket, amelyeket Clemenceau tartott amerikai propaganda útján, de az európai káosz rendezését nem tekinti az Egyesült Államok hivatásának, azonfelül pedig szokásból, temperamentumból és taktikából mindig ellenzéki álláspontot hirdet azzal szemben, amit „fölülről“ javasolnak. A szenátus külügyi bizottságában tehát már nehéz dolga lesz az új elnöknek és ha sikerül itt leküzdenie a nehézségeket, akkor a javaslat sorsa még mindig kétséges marad. Az ugyan valószínű, hogy a szenátus kilencvenhat tagjának nagyobbik fele megszavazza az elnök javaslatát, de ez még nem elég, mert Amerika csatlakozása a nemzetközi döntőbírósághoz az amerikai alkotmány struktúráját érinti, tehát a javaslat elfogadásához kétharmad többség szükséges. Ha harminchárom szenátor a javaslat ellen szavaz, akkor az Egyesült Államok nem küldhet ki delegátust a nemzetközi döntőbíróságba és nem foglalhatja el a számára föntartott elnöki széket. Amikor még Harding kidolgozta a tervét, nagyobb esélyek voltak a javaslat elfogadására, mint most. Akkor ugyanis a mezőgazdasági államok szenátorai és képviselői, akik tekintet nélkül politikai pártállásukra, a farmerek blokkjában csoportosultak, a döntőbíróság hívei voltak, mert ezt kiváltta tőlük választóik hangulata. A bűzé alacsony ára az európai fogyasztópiac összeroppanásának következménye: igen egyszerűen hangzik ez a tétel és egyszerűségénél fogva meggyőzően hatott. A farmerek magasabb gabonaárakat akartak és a magasabb gabonaárak érdekében hajlandóak voltak rendet csinálni Európában. De ma nem hisznek többé a gabona árának és Európa rendjének összefüggésében az amerikai farmerek, vagy legalább erős propaganda indult meg annak a bizonyítására, hogy az intervenció Európa ügyeiben nem fogja kihajtani a gabonaárakat. A „Kansas City Star“, a középnyugat államainak, a gabonaállamoknak legbefolyásosabb lapja, a cikkek egész sorában bizonyította azt, akkor, ha a kilencvenhat szenátor közül Heiry az amerikai gabona árának alakulási nem Európától függ és többek közt hivatkozott arra a kétségtelenül statisztikai adatra ,amely szerint feurópa gabonaimportja AffiéHkábel úiegkövüRédjeit a régi Világ összeroppanása óta és 192á-ben a kétszeresét tette az 1913. év importjának, de azért 1922-ben nem voltak olyan gabonaárak, amelyekkel megfelégedtek volná a farmerek. A gabona elemi életszükséglet, tehát á IcéHyérhiadót ihrtdehképp megvásárolja Európa, sőt az Európai Válság az országok egész sorában ifiés mindig visszaveti a gabonatermelést és fokozza az importszükségletet, tehát ilyen szempontból mérlegelve; az amerikai fártnereknek inkább azeurópai káosz föntartása az érdekük, butit a rend teremtése Európában . . Az artiferikai farmerek nem állattak többé zárt sorokban a Fehér Ház mögött és igy igen bizonytalanhá vált, hogy egyáltalátíán tárgyalni fogja-e a szenátus, a kongresszus az elnök javaslatát. Hiszen a javaslat nem kerül a kongresszus elé, csak legalább hatvennégy az új elnök mögé áll... Nagyon elhalványodtak azok a remények, amelyek Amerika csatlakozásától várták a nemzetközi döntőbíróságnak súlyos faktorrá emelkedését és ha a szenátus külügyi bizottsága visszautasítja, vagy a szenátus kétharmad többsége nem fogadja el a Fehér Ház propozícióját, akkor,ez egyben megpecsételi Baldwin angol miniszterelnök új külpolitikai irányválasztásának sorsát is. Ha Amerika nem csatlakozik a nemzetközi döntőbírósághoz, akkor ez annyit jelent, hogy az amerikai törvénytiötás megismételte elvi tiltakozását minden olyan politika ellen, amely összekapcsolja az európai és amerikai esezmények menetét. A Fehér Ház javaslata körül egyelőre még c sok előcsatározások folynak, de az előchatározások már elárulják az erők arányát, és ez nem kedvez az új elnöknek. Akik visszautasítanak minden közeledési kíséretet Európa felé, azok nagy energiával képviselik álláspontjukat; míg azok, akik helyesellték a csatlakozást a nemzetközi döntőbírósághoz, csak fél energiával óvják a harcot. Csütörtök, 1923. augusztus 9 BáaaaBÉsÉÉi Száz csszí. koroha Zürichben 16.12V2 jesett) Száz német márka ZUtichberi Ö.0OOÍ t ugyanaz, mint tegüfiip.) Száz magyar köroÜa ZUtichfeen (1.6294 if pnipilfÁHArr I 16.000 magy. K CSefteH.Báji Ü.— (MiielkeäetU 1 öpTió máffeascsehszlovákiában 8.75 Egy dollár drágábah 34.15—33.66 , téseit) Egy^ csszL kor: Budapestért 549—559 Egy cssz l. korona Berlinben 146.060 (emelkedett) . TERMÉNYKIAC: Egy Q búza a bratislavai terménytőzsdén , 122—03 Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 72.000 Lengyel lapok rohama a csehszlovák orientácié 68 a kisántánt ellen A szinajai konferencia mérlege lengyel megvilágításban. (Saját tudósítónktól.) Nemcsak a szinajai * kisántánt-konferencia előtt, hanem utána is, bőven foglalkozik a lengyel közvélemény a tárgyalás anyagával, különösen annak csehszlovák vonatkozásaival. És ezért nem érdektelen a rendelkezésünkre álló lengyel lapokból a különböző álláspontokat ismertetni. A „Kurier Warsawski“-ban Koskovski Szenátor írt nemrégiben cikket a kisantántról, amelyben kimutatta, hogy a kisantánt kebelében sem uralkodik valami ideális viszony, mert Románia érdekei nem egyeznek meg mindenben Csehszlovákia és a jugoszlávok törekvéseivel. Ezt látni lehetett Románia magatartásából néhai IV. Károly második puccskísérlete és a legutóbbi bolgár események alkalmával, amikor Románia nem követte Prága és Belgrád eljárását. A centrumpárti „Kutjet Polski“ megpendíti azt az eszmét, hogy a lengyel diplomácia részére igen hálás feladat nyílaték a közvetítésre Magyarország és szomszédai között. Lengyelországot — úgymond — Romániával való szövetsége predesztinálja erre. A balpárti „Kurier Oranni“ számos cikkben foglalkozott Lengyelországnak Csehszlovákiához és Romániához való viszonyával és míg a Prágához való közeledést ellenzi, a Romániával való szövetséget melegen propagálja. E lap egyik cikkében foglalkozott avval a magyar részről fölvetett ötlettel, hogy Erdélyt önállósítsák és Magyarország és Románia között semleges ütköző államot csináljanak belőle. A lap megjegyzi, hogy lengyel részről igen nehéz ilyen ajánlatot tenni Romániának. Sokkal alaposabban foglalkoznak a kérdéssel a krakkói és leihbergi lapok. Az osztrák uralom alatt a galiciai lengyeleknek igen nagy politikai szabadságuk volt, nekik van tehát a legnagyobb politikai iskolázottságuk. A krasói „Czas“-ban jelennek meg az összes lengyel lapok közül a legtartalmasabb és legmagasabb színvonalú cikkek. A kisantant kérdésével is ez a lap foglalkozik a legalaposabban, így nemrégiben a román királyi pár krakkói tartózkodása alkalmával cikk jelent meg Lengyelország és Románia viszonyáról, amely egyrészt utal a csehszlovák politika Lengyelországra nézve veszedelmes voltára, másrészt azonban kifejti, hogy Lengyelország és Románia szövetsége feltétlenül szükséges a keleti határok védelme szempontjából. A cikk azt a hő óhaját fejezi ki hogy bárcsak mielőbb megegyezés jönne létre Magyarország és Románia között, mert arra úgy Lengyelországnak, mint Romániának és Magyarországnak szüksége van. E tekintetben a lengyel diplomáciára igen hálás, de egyúttal igen nehéz feladat vár. Ugyanez a lap egy másik cikkében részletesen foglalkozik Lengyelországnak a kisantanthoz való viszonyával és így kezdi: — A román királyi párnak varsói látogatása ismét előtérbe helyezte a kisantanthoz való viszonyunknak kérdését. A francia sajtónak egy része, amely különösen meleg barátsággal viseltetik a nagyantant eme fiókja irányában és nem szűnik meg sürgetni bennünket, hogy lépjünk be ebbe a középeurópai szövetségbe, a román király lelkes fogadtatásából azt a következtetést vonja le, hogy hamarosan olvadjunk bele a kisantantba. A valóságban azonban egészen másként áll a dolog és ezen nem segítenek Seyda miniszternek, a csehekkel való kiegyezés lelkes hirdetőjének hivatalos kijelentései. A románokkal való szövetség valójában népszerű Lengyelországban és pedig azért, mert a velük való közös érdekek mindenki előtt nyilvánvalóak. Ez az érdekszövetség az európai civilizáció védőgátját alkotja a keleti vörös barbársággal szemben. A közös érdekek e parancsoló szükségessége azonban azt is kívánja, hogy e védőgát megerősítése céljából további szövetségeseket keressünk, akik éppúgy vannak érdekelve és éppúgy vannak veszélyeztetve, mint mi. Ezeket pedig feltétlenül északon kell keresnünk, a hasonló helyzetben lévő balti államok sorában, nem pedig délnyugaton az egész más érdekkörben élő Csehszlovákiában és Jugoszláviában. Ugyan mit adhat nekünk a kisantant? A kísartantnak egyáltalában nincsen németellenes frontja, de annál határozottabb annak magyarellenes iránya. Ma már teljesért bizonyos, hogy Lengyelország keleti határainak elismerése ellenére is Oroszországgal való konfliktus esetén nem számíthatunk sem Csehszlovákiára, sem Jugoszláviára. E nemzetek már régi idő óta kizárólag pánszláv politikát követnek, fel»r 1ul •* , á . V * - » i » » -tétlenül Oroszország felé gravitálnak és az örökös orosz-lengyel konfliktusban sohasem rokonszenveztek velünk és nem is rokonszenvezhetnek soha. Nekünk viszont ezzel szemben nincsen érdekünkben, hogy okvetlenül magyarellenes blokk álljon fenn. ÍÉtíne £ tiásötítÖ scenfertíijen le a téhlbérgi „Gazeta Lwowska" is, amely kifejti, hogy Lengyelország miért nem csátjáköíliát a kisantanthoz? — Ha a kisantant egyes államainak Lengyelországhoz való Viszonyát tekintjük — fejtegeti a cikk —, megállapíthatjuk, hogy Románia álláspontja mindenben fedi a miénket. Ezzel szemben fontos, hogy Csehszlovákia mikép viselkedik az egyes problémák irányában. A csehek főérdeke, hogy Magyarországnál szemben megtarthassák eddigi birtokállományukat. Ezért alapszik eddigi politikájuk a kisantantban és nem lehet feltételezni, hogy a tíikbben ez a politika változást szenvedjen. Az Oroszországhoz való viszonyban a cseh álláspont nemcsak a miénket nem fedi, de még a románt sérti és így e kérdésben bajos gondolni a kisantant együttműködésére. Németország iránt a cseh politika hallatlanul óvatos és mindenekelőtt számol a ténnyel hogy Csehország német területekkel van körülvéve több oldalról, ilyen körülmények közt a csehekkel való politikai együttműködésben nem látjuk azokat az előnyöket, amelyek lehetővé tehenék a cseh sajtó sértéseinek megbocsátását és az annyira indokolt és szerény követeléseinkről való lemondást. (Jávorika, sziléziai iskolaügy.) Szerbiát illetőleg a szorosi együttműködés szintén kiván bizonyos feletrtartásokat. A PÁPA NEM TETT JÓVÁTÉTELI JAVASLATOT. Róma, aug. 8. (Saját tud. táv.) Az ,,Osservatore Romano“ hivatalosan megcáfolja a „Newyork Hérald“ hiradását a pápa külön jóvátételi tervéről. GÖRÖGORSZÁG ISMÉT FORRADALOM ELŐTT. Szaloniki, arg. 8. (Saját tud. táv.) Görögországban nagyarányú elleniforradalom előjelei mutatkoznak. A török frontról visszatérő katonák között erős a forradalmi hangulat. A közvélemény is követeli, hogy a kórrány adja át a helyét a tavaszi forradalomban nem részes politikusoknak. Minden jel arra mutat, hogy Görögország ismét véres polgárháború színhelye lesz.