Kassai Ujság, 1923. július-szeptember (85. évfolyam, 149-222. szám)

1923-08-09 / 180. szám

LXXXV. évfolyam, 180. szám. fcnntinnlisi ig­én Idadóhivatal: KoVee-Kassa. Ffatca 64. JMdaavit. (Nemzeti an­akárral szemben.) Telefonazim: 181 Itanna... Megjelenik naponta, oooooooa (Kaschauer Zeitung) FELELŐS SZERKESZTŐ: D** KÖVES IT.IAS EISfizetés dijak helyben és vidéken: Egy ciüi évre Ilii korona, felérte 108 korona, negyedévre 54 korom«, egy hőnálika 20 korona. — Egyen azom ára 1 korona. MN­ ■lllllilftlÜÉÉÉN­ .......................Ill 1 ’ .....■ [UNK]!■ [UNK] [UNK] !!■ A német nép­ diktátor után kiált. — Beszélgetés az üj magyar szinigaz­­gatóval!— A homok eltemetett két Zólyomi munkást. — Képek a karlsbadi zsidó világkongresszusról. Nem változtatnak Ruszinszkó tanügyi helyzetén I.» V-jfc-v' -A-*» *■ VÉüAhÉÉ!M ! Pánik és fejetlenség Németországban a farmer búzájától függ Európa sorsa... Most m­ár bizonyos, hogy a washingtoni főongresszus felé fog kerülni az új amerikai elnök javaslata, arra nézve, hogy az Egye­sült Államok lépjen a nemzetközi döhlőbí­­róság tagjai közé. És hat hónap múlva is csak akkor fog ez megtörténni, ha odáig a szenátus állást foglal a javaslat ü­gyében, és kingáévá teszi az elnök propozícióját. Egyelőre a szenátu­s külügyi bizottsága foglalkozik majd az elnök javaslatával és nagy kérdés, hogy a Fehér Ház tud-e több­séget szerezni a külügyi bizottságban. Lod­ge szenátor tölti be az eln­öki tisztet a kül­ügyi bizottságban­ és Lldge ugyan régi ve­­zetje a republikánus pártnak, sőt az elnök­­választásoknál ismételten szerepelt az el­nökjelöltek között is, de Lodge politikájá­nak alaptétele a távolmaradás Európa ügyeitől, tehát az új elnök min­denekelőtt szemb­ekerült ezzel a kertlénynyakú am­eri­­kai Histórikussal, aki a szenátus Bari­ttarmide esztendeje hirdet­­ni. amerikai történet lec­kéjét: az érdekeletlenséget minden­i­ef szem­tíeh, ami Amerikán kívül történik. És a külügyi bizottság tagjai között helyet fog­lal még néhány engesztelhetetlen szenátor, Olyáh, aki semmi szín alatt nem akar tudni Európáról. Ilyen mindenekelőtt az Egye­sült Államok legnépszerűbb politikai szóno­ki és talán legnépszerűbb politikusa, Boráh szenátor, aki kíméletlenül éles szavakkal bélyegezte meg néhányszor a francia k­ili­­tarizmust és keményen cáfolta m­eg azokat a beszédeket, amelyeket Clemenceau tar­tott amerikai propaganda útján, de az euró­pai káosz rendezését nem tekinti az Egye­sült Államok hivatásának, azonfelül pedig szokásból, temperamentumból és taktiká­ból mindig ellenzéki álláspontot hirdet az­­zal szemben, amit „fölülről“ javasolnak. A szenátus külügyi bizottságában tehát már nehéz dolga lesz az új elnöknek és ha sikerül itt leküzdenie a nehézségeket, ak­kor a javaslat sorsa még mindig kétséges marad. Az ugyan valószínű, hogy a szená­tus kilencvenhat tagjának nagyobbik fele megszavazza az elnök javaslatát, de ez még nem elég, mert Amerika­ csatlakozása a nemzetközi döntőbírósághoz az amerikai alkotmány struktúráját érinti, tehát a ja­vaslat elfogadásához kétharmad többség szükséges. Ha harminchárom szenátor a javaslat ellen szavaz, akkor az Egyesült Államok nem küldhet ki delegátust a nem­zetközi döntőbíróságba és nem foglalhatja el a számára föntartott elnöki széket. Amikor még Harding kidolgozta a ter­vét, nagyobb esélyek voltak a javaslat el­fogadására, mint most. Akkor ugyanis a mezőgazdasági államok szenátorai és kép­viselői, akik tekintet nélkül politikai pártál­lásukra, a farmerek blokkjában csoporto­sultak, a döntőbíróság hívei voltak, mert ezt kiváltta tőlük választóik hangulata. A bűzé alacsony ára az európai fogyasztópi­ac összeroppanásának következménye: igen egyszerűen hangzik ez a tétel és egy­szerűségénél fogva meggyőzően hatott. A farmerek magasabb gabonaárakat akartak és a m­agasabb gabonaárak érdekében haj­landóak voltak rendet csinálni Európában. De m­­a nem hisznek többé a gabona árának és Európa rendjének összefüggésében az amerikai farmerek, vagy legalább erős pro­paganda indult meg annak a bizonyítására, hogy az intervenció Európa ügyeiben nem fogja kihajtani a gabonaárakat. A „Kansas City Star“, a középnyugat államainak, a gabonaállamoknak legbefolyásosabb lapja, a cikkek egész sorában bizonyította azt, akkor, ha a kilencvenhat szenátor közül Heiry az amerikai gabona árának alakulási nem­ Európától függ és többek közt hivat­kozott arra a kétségtelenül statisztikai adat­ra ,am­ely szerint feu­rópa gabonaim­portja AffiéHkábel úiegkövüRédjeit a régi Világ­ összeroppanása óta és 192á-ben a kétszere­sét tette az 1913. év importjának, de azért 1922-ben nem­ voltak olyan gabonaárak, am­elyekkel m­­egfelégedtek volná a farme­rek. A gabona elemi életszükséglet, tehát á IcéHyérhiadót ihrt­dehképp megvásárolja Eu­rópa, sőt az Európai Válság az országok egész sorában­ ifiés m­in­dig visszaveti a ga­­bonatermelést és fokozza az im­portszük­­ségletet, tehát ilyen szempontból mérlegel­ve; az am­erikai fártnerekn­ek inkább az­­eu­­r­ópai káosz föntartása az érdekük, butit a rend teremtése Európában . . Az artiferikai farmerek nem állattak töb­bé zárt s­orokban a F­ehér Ház mögött és igy igen bizonytalan­há vált, hogy egyálta­­látíán tárgyalni fogja-e a szenátus, a kon­­gresszus az elnök javaslatát. Hiszen a ja­vaslat nem kerül a kongresszus elé, csak legalább hatvennégy az új elnök mögé áll... Nagyon elhalványodtak azok a remé­nyek, amelyek Amerika csatlakozásától várták a nemzetközi döntőbíróságnak sú­lyos faktorrá emelkedését és ha a szenátus külügyi bizottsága visszautasítja, vagy a szenátus kétharmad többsége nem fogadja el a Fehér Ház propozícióját, akkor,ez egy­ben megpecsételi Baldwin angol m­iniszter­­elnök új külpolitikai irán­yválasztásának sorsát is. Ha Amerika nem csatlakozik a nemzetközi döntőbírósághoz, akkor ez annyit jelent, hogy az amerikai törvén­ytiö­­tás megismételte elvi tiltakozását minden olyan politika ellen, amely összekapcsolja az európai és amerikai esezm­én­yek menetét. A Fehér Ház javaslata körül egyelőre még c sok előcsatározások folynak, de az elő­­chatározások már elárulják az erők ará­nyát, és ez nem kedvez az új elnöknek. Akik visszautasítanak minden közeledési kís­éretet Európa felé, azok nagy energiá­val képviselik álláspontjukat; míg azok, akik helyesellték a csatlakozást a nemzet­­közi döntőbírósághoz, csak fél­ energiával­­ óvják a harcot. Csütörtök, 1923. augusztus 9 BáaaaBÉsÉÉi Száz csszí. koroha Zürichben 16.12V2 jesett) Száz német márka ZUtichberi Ö.0OOÍ t ugyanaz, mint tegüfiip.) Száz m­agyar köroÜa ZUtichfeen (1.6294 if pnipilfÁHArr I 16.000 m­agy. K CSefteH.­Báji Ü.— (MiielkeäetU 1 öpTió m­áffea­scsehszlovákiában 8.75 Egy dollár drágábah 34.15—33.66 , téseit) Egy^ csszL kor: Budapestért 549—559 Egy cssz l. korona Berlinben 146.060 (emelkedett) . TERMÉNYKIAC: Egy Q búza a bratislavai terménytőzsdén , 122—03 Egy q búza a budapesti terménytőzsdén 72.000 Lengyel lapok rohama a csehszlovák orientácié 68 a kisántánt ellen A szinajai konferencia mérlege lengyel megvilágításban. (Saját tudósítónktól.) Nemcsak a szinajai * kisántánt-konferencia előtt, hanem utána is, bő­­­­ven foglalkozik a lengyel közvélemény a tár­­­­gyalás anyagával, különösen annak csehszlo­vák vonatkozásaival. És ezért nem érdektelen a rendelkezésünkre álló lengyel lapokból a kü­lönböző álláspontokat ismertetni. A „Kurier Warsawski“-ban Koskovski Sze­nátor írt nemrégiben cikket a kisantántról, amelyben kimutatta, hogy a kisantánt kebelé­ben sem uralkodik valami ideális viszony, mert Románia érdekei nem egyeznek meg mindenben Csehszlovákia és a jugoszlávok tö­rekvéseivel. Ezt látni lehetett Románia maga­tartásából néhai IV. Károly második puccskí­sérlete és a legutóbbi bolgár események alkal­mával, amikor Románia nem követte Prága és Belgrád eljárását. A centrum­­párti „Kutjet Polski“ megpendíti azt az eszmét, hogy a len­gyel diplomácia részére igen hálás feladat nyíl­­aték a közvetítésre Magyarország és szomszé­dai között. Lengyelországot — úgymond — Romániával való szövetsége predesztinálja er­re. A balpárti „Kurier Oranni“ számos cikk­ben foglalkozott Lengyelországnak Csehszlo­vákiához és Romániához való viszonyával és míg a Prágához való közeledést ellenzi, a Ro­mániával való szövetséget melegen propagál­­ja. E lap egyik cikkében foglalkozott avval a magyar részről fölvetett ötlettel, hogy Erdélyt önállósítsák és Magyarország és Románia kö­zött semleges ütköző államot csináljanak be­lőle. A lap megjegyzi, hogy lengyel részről igen nehéz ilyen ajánlatot tenni Romániának. Sokkal alaposabban foglalkoznak a kérdéssel a krakkói és leihbergi lapok. Az osztrák ura­lom alatt a galiciai lengyeleknek igen nagy politikai szabadságuk volt, nekik van tehát a legnagyobb politikai iskolázottságuk. A kra­s­ói „Czas“-ban jelennek m­eg az összes len­gyel lapok közül a legtartalmasabb és legma­gasabb színvonalú cikkek. A kisantant kérdé­sével is ez a lap foglalkozik a legalaposabban, így nemrégiben a román királyi pár krakkói tartózkodása alkalmával cikk jelent meg Len­gyelország és Románia viszonyáról, amely egyrészt utal a csehszlovák politika Lengyelországra nézve veszedelmes vol­tára, másrészt azonban kifejti, hogy Lengyelország és Románia szövetsége feltétlenül szükséges a keleti határok védelme szempontjából. A cikk azt a hő óhaját fejezi ki hogy bárcsak mielőbb megegyezés jönne létre Magyarország és Románia között, mert arra úgy Lengyelor­szágnak, mint Romániának és Magyarország­nak szüksége van. E tekintetben a lengyel di­plomáciára igen hálás, de egyúttal igen nehéz feladat vár. Ugyanez a lap egy másik cikké­ben részletesen foglalkozik Lengyelországnak a kisantanthoz való viszonyával és így kezdi: — A román királyi párnak varsói látogatása ismét előtérbe helyezte a kisantanthoz való viszonyunknak kérdését. A francia sajtónak egy része, amely különösen meleg barátsággal viseltetik a nagyantant eme fiókja irányában és nem szűnik meg sürgetni bennünket, hogy lépjünk be ebbe a középeurópai szövetségbe, a román király lelkes fogadtatásából azt a kö­vetkeztetést vonja le, hogy hamarosan olvad­junk bele a kisantantba. A valóságban azonban egészen másként áll a dolog és ezen nem segí­tenek Seyda miniszternek, a csehekkel való kiegyezés lelkes hirdetőjének hivatalos kije­lentései. A románokkal való szövetség valójá­ban népszerű Lengyelországban és pedig azért, mert a velük való közös érdekek min­denki előtt nyilvánvalóak. Ez az érdekszövet­ség az európai civilizáció védőgátját alkotja a keleti vörös barbársággal szemben. A közös érdekek e parancsoló szükségessége azonban azt is kívánja, hogy e védőgát megerősítése céljából további szövetségeseket keressünk, akik éppúgy vannak érdekelve és éppúgy van­nak veszélyeztetve, min­t mi. Ezeket pedig fel­tétlenül északon kell keresnünk, a hasonló helyzetben lévő balti államok sorában, nem pedig délnyugaton az egész más érdekkörben élő Csehszlovákiában és Jugoszláviában. Ugyan mit adhat nekünk a kisantant? A kís­­artantnak egyáltalában nincsen németellenes frontja, de an­nál határozottabb annak magyar­­ellenes iránya. Ma már teljesért bizonyos, hogy Lengyelország keleti határainak elismerése el­lenére is Oroszországgal való konfliktus ese­tén nem számíthatunk sem Csehszlovákiára, sem Jugoszláviára. E nemzetek már régi idő óta kizárólag pánszláv politikát követnek, fel­»­r 1­u­l •* , á . V * - » i » » -tétlenül Oroszország felé gravitálnak és az örökös orosz-lengyel konfliktusban sohasem rokonszenveztek velünk és nem is rokonszen­vezhetnek soha. Nekünk viszont ezzel szem­ben nincsen érdekünkben, hogy okvetlenül magyarellenes blokk álljon fenn. ÍÉtín­e £ tiásötítÖ scen­fertíijen le a téhlbérgi „Gazeta Lwowska" is, amely kifejti, hogy Len­­gyelország miért n­em­ csátjáköíliát a kisan­tanthoz? — Ha a kisantant egyes államainak Len­­­gyelországhoz való Viszonyát tekintjük — fej­tegeti a cikk —, megállapíthatjuk, hogy Romá­nia álláspontja mindenben fedi a miénket. Ez­zel szem­ben fontos, hogy Csehszlovákia mi­­kép viselkedik az egyes problémák irányában. A csehek főérdeke, hogy Magyarországnál szemben m­egtarthassák eddigi birtokállomá­­nyukat. Ezért alapszik eddigi politikájuk a kisan­­tantban és nem­ lehet feltételezni­, hogy a tíikbben ez a politika változást szenvedjen.­­ Az Oroszországhoz való viszonyban a cseh­ álláspont nemcsak a miénket nem fedi, de még a románt s­érti és így e kérdésben ba­jos gondolni a kisantant együttműködésére. Ném­­etország iránt a cseh politika hallatlanul óvatos és mindenekelőtt számol a ténnyel hogy Csehország német területekkel van­ kö­rülvéve több oldalról, ilyen körülmények közt a csehekkel való politikai együttműködésben nem látjuk azokat az előnyöket, amelyek le­hetővé tehenék a cseh sajtó sértéseinek m­­egbo­­csátását és az annyira indokolt és szerény kö­veteléseinkről való lemondást. (Jávorika, szi­léziai iskolaügy.) Szerbiát illetőleg a szoros­i együttműködés szintén kiván bizonyos feletrtar­­t­­ásokat. A PÁPA NEM TETT JÓVÁTÉTELI JAVASLATOT. Róm­a, aug. 8. (Saját tud. táv.) Az ,,Osser­­vatore Romano“ hivatalosan megcáfolja a „Newyork Hérald“ hiradását a pápa külön jóvátételi tervéről. GÖRÖGORSZÁG ISMÉT FORRADALOM ELŐTT. Szaloniki, ar­g. 8. (Saját tud. táv.) Görög­országban nagyarányú elleniforradalom előjelei mutatkoznak. A török frontról vis­­­szatérő katonák között erős­ a forradalmi hangulat. A közvélemény is követeli, hogy a k­órr­ány adja át a helyét a tavaszi forra­dalomban nem rész­es politikusoknak. Min­den jel arra mutat, hogy Görögország is­mét véres polgárháború színhelye lesz.

Next