Kassai Ujság, 1924. május (86. évfolyam, 101-125. szám)

1924-05-03 / 102. szám

LXXXVI. évfolyam, 102. szám. Szombat, 1924. május 3 (Raschauer Zeitung) Szerkesztőség és kiadóhivatal: KoSce-Kassa, Fő­ utca 64. földszint. (Nemzeti színházzal szemben.) Telefonszém: 185. Megjelenik naponta, oooooooo­oooooooo FELELŐS SZERKESZTŐ: D* KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és vidéken: Egy egész évre. 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 54 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes szám­ára 1 korona Borzalmas szerencsétlenség az angol-kupa döntőjénél. — Gondokság­­alá helyezési eljárás egy ál-Apostol ellen. — Az „ördögi sugarak“ titka. Reb­itz ártatlan? — A csehszlovák-magyar mérkőzés félbeszakadt. Százakat pusztított el az amerikai orkán. Féktelen választási harcok Németországban A kommunistákat azzal vádolják, hogy pestis-kacillusok­­kal dolgoztak. — A nemzetiek összeütközése a kommu­nistákkal. — A politikai pártok plakátharcai, Berlin, május 2. (Saját tudósítónktól.) Már csak két nap választ el a német választásoktól, amelyek határidejét tudvalevőleg május 4-re tűzték ki. Berlin képe a választá­sok alkalmával igen mozgékony és élénk. Azt már megírtuk, hogy Stutt­gartban a kommunista párt orosz min­tára terrorrendőrséget rendezett be és szervezetében lekopirozta a hirhedt tsékát. Az újabb rendőrségi nyomozás szerint a kommunista szervezet az orosz tsékával állott összeköttetésben és egyes tagoknál harminc-negyven­­ezer dollárt találtak. A főköz­ve­tí­tő egy Helmut nevű orosz volt, akit letartóz­tattak. A rendőrségi nyomozás további adatai szerint a meggyilkolásra szánt politikusok ételébe bacillusokat akar­ták bekeverni Berlinben és Smtgart­­ban már eddig is számos letartóztatás történt. Berlinben minden párt élénk és har­sogó plakátháborúval igyekszik maga javára eldönteni a választásokat. A pla­kátharcban r­­ézt vesznek a polgári pár­tok is. A demokrata pártnak szimbólu­ma: a Rentenmark. Ez a motívum minduntalan visszatér. Egyik plakát egy erős kart ábrázol, amely kézelőjén egy Renten márkát visel, a kéz pedig tüzet dob a papírmárkák közé. A háttérben gúnyosan kacag az inflá­ció eltorzult arca. A rendkívül hatásos plakátot kiegészíti egy másik, nagyfor­májút plakát, amely h­asonló jelenetet áb­rázol és alatta nagybetűkkel van írva: Ki tartja a Renten márkát? A német de­mokrata párt! Az egyes plakátokon azoknak arcai tűnnek fel, akik a párt­nak tulajdonképeni vezérel. Egy másik plakát a „német Mihályt“ ábrázolja, amint egy hegyi uton felfelé cipeli a versaillesi szerződés súlyos terhét. A szociáldemokrata párt választási propagandája ezúttal nem harc, hanem az újjáépítés jegyében indul meg. A fő­plakát egy vörös útvesztőt ábrázol, aki hullámzó gabonavetésre mutat rá, mialatt a másik oldalon gránát robban és mindent füstfelhőbe borít Egy másik plakát egy gyárak felett álló munkást ábrázol, mintegy szimbolizálva, hogy mindenkinek, aki dolgozik joga van az élethez. A szociáldemokraták legjobban sikerült plakátja kétségen fa’a­ Foincaré nevetőarca, fején a cilinderrel, amint nevet, hogy a reakció győz Német­országban. A kommunisták választási propagan­dája főként röpcédulákra terjed ki. E röpcédulákon karrikatúrák vannak. George Gross, a híres karrika­turista ecsetje alól. A kommunisták plakátjai ízléstelenek, egyik plakát egy véres­­kezű embert mutat, aki egy „Pour le merite“ renddel kitüntetett tisztnek az arcába csap és kettétöri téKzemüvegét. Egy másik kommunista plakát a cirku­szi jelentések formájában adja tudtuk Ma lép fel a híres Hitler-cirkusz! Azután műsor következik, melynek egyes pontja a következők: A német nép sza­badságmozgalma, a nagy szabadság hadsereg a választási menazsériába elővezetve. Germánok csatakiáltáfca (a kardal tartama alatt a forradalmi mun­kásoknak beverik a fejét) szegény zsi­dóknak a belépés akasztófa terhe alatt tilos, gazdag zsidóknak a belépés fel­emelt helyárakkal; számo­ alatt nagy középosztályétkezés. Mint kikiáltó Hit­ler szerepel, kinek szája óriásira van felduzzasztva. A Német néppártnak kedv­en­c plakátja sas, amely csőrével egy kék fehér­vörös szallagot szakít széliél, amelyen e szó áll: Versailles. A német néppártiak röpiratokat is nyomnak az ember kezé­be az utcán, melynek első oldala az uj postatarifa, belső oldalán pedig leírva Stressemann dicsérete. A Renten már­kát a német néppárt is felhasználja és neki is megvan a plakátja, amely egy papírmárka tömkellegéből kinyúló kart ábrázol és egy Rentenfillert emel a ma­gasba. A német nemzetiek plakátja között csupán egy van, amely különösképpen hatásos. A plakát egyik oldala vérvö­rös mocsarat ábrázol, amelyben a szo­ciáldemokrata alámerül és ugyancsak e mocsárból egy vidám ember fekete­­fehér-vörös lobogóval osco­rt csergetve lovakat hajt ki. „Ki a mocsárból“ áll a plakát alatt, mert „ez a német nemzeti pártnak célja“. Hatásos egy másik pla­kát, amely egy utcabere­d­eződést áb­rázol. Egyik oldalán az útját veszítő vörös munkás, a másik oldalán a fekete­­fehér-vörös útmutató, aki egy ragyogó napban úszó városra mutat rá. A német nemzetiek harmadik plakátja egy roha­nó D-vonatot ábrázol a különböző kité­rők előtt. A váltóőr Bismarck és a vo­nat a fekete-fehér-vörös sínekre szalad át. Száz csszl. korona Zürichben 16.56H (emelkedett) Száz magyar kor. Zürichben 0.0068V2 10.000 magyar kor. Csszl.-ban 3.75 (esett) Egy dollár Prágában 34.25—34.25 (esett) Egy csszl. korona Bpesten 2250—2560 (emelkedett) TERMÉNYPIAC: (esett) Egy q búza a bratislavai terménytőzsdén 161.164 Egy­­ búza a budapesti terménytőzsdén 338.000 Egy bécsi újságíró vitája a „nemzetközi politika primadonnájával“ — Bencései A kisantant szétbomlása nem igaz. — Oroszországot fel kell venni a Népszövetségbe. Benes külügyminiszter legutóbbi prágai idézése alkalmával, óriási elfoglaltsága el­lenére, kihallgatáson fogadta a német új­ságírás egy tekintélyes publicistájét, aki beszélgetéséről lapjának az alábbiakban számol be: — Prágai tartózkodásom idejét arra is fel akartam használni, hogy Benes külügy­minisztert megismerjem és aktuális politi­kai kérdésekben véleményét kikérjem. Hajszálon múlt csupán, hogy ez a tervem sikerült és hogy Benessel beszélhettem. Egy szempontból ugyanis Benes nagyon emlékeztet II. Vilmos volt német császár­ra. II. Vilmost az „utazócsászár“-na­k ne­vezték; Benesre ráillenék az „utazómi­niszter“ elnevezés. Mondhatni, minden éj­jel más ágyban alszik. . . . . Némi várakozás után széttárult előttem az ajtó és egy hatalmas, díszes te­remben egy kis emberke sietett néhány lé­péssel elém. Tartása, mint a vadászé, aki a felbukkanó vadat lesi. Szeme pillanat alatt merően rámszegeződik, belémkap­­csolódik és többé el sem ereszt. Okos, na­gyon okos szemek, amelyek majd kiugra­­nak, mintha pillantásukkal meg akarnák előzni a gondolatot. Már előre szimpatizál­tam Benessel, még mielőtt személyesen megismertem volna. Tetszett ragaszkodá­sa, mellyel kitart öreg tanítómestere, a köztársaság elnöke mellett. Mint Józsua Mózes mellett, úgy tűnt fel mindig nékem Benes, Masaryk mellett. De imponált is ez az ember, aki — hogy úgy mondjam­ — minden legitim jogosultság nélkül, szinte fejest ugrott a politikába és jelentős sike­reivel irigyeltévé vált azoknak a diploma­ta sarjaiknak, akik eddig magukat hitték a m­agasabb politika d­erabjainak. És most előttem áll a kis emberke, aki okos, ironi­kus kérdéssel maga vezeti be a társalgást. — Mi az ön véleménye a világpolitika mai állásáról? — kérdi tőlem.. — Hogy nyilatkozzam erről én, a sze­rény publicista, ön előtt, aki a nemzetközi politikai életnek egyik primadonnája? Kérdés, mit miniszter úr a világhelyzetre­­ vonatkozólag hozzám intézett, nekem volt éppen a nyelvemen. Halk sóhajtással vette a „primadonna“ titulust és megjegyezte, hogy nem öröm a politikában primadonna lenni. A felelős­ség túlságosan nagy, a köszönet meg igen kevés. Beszélgetésünk németül indult meg, de mikor látta­m, hogy a külügyminiszter sok­szor megfelelőbb szavak után keresgél, franciára fordítottam­ a szót, amely nyelv­nek Benes tökéletes ura. Most már gyor­sabb menetet vett a beszélgetésünk. Üd­vözöltem Benesben a kisantánt primhege­­düsét, de egyúttal megengedtem magam­nak azt a megjegyzést, hogy a legutóbbi belgrádi konferencia azt a szkeptikus gon­dolatot keltette bennem, mintha a trió nem volna tökéletes. — A kisantánt azon az uton van, hogy még jobban megerősödjék, de nem olyan értelemben, mintha tagjai számát akarná növelni, hanem benső értelemben úgy, hogy a kisantánt minden tagjának megma­rad teljes szabadsága azokban a dolgok­ban, melyek az ő speciális ügyei, tehát vi­szont egyetlen tagja a szövetségnek nem lesz kénytelen olyan kötelezettségeket vállalni, amelyek a szövetség másik tag­jának érdekeit nem érintik. — Ezzel a csavaros mondattal azt akarta valahogy körülírni, miért nem jelentették ki magukat Jugoszlávia és Románia szolidárisaknak a francia—csehszlovák egyezménnyel. Arra a kérdésre, hogy a külügyminiszter legutóbbi londoni látogatása megerősíti-e azokat a híreket, melyek egy Angliával kötendő egyezményről szólnak, Benes nem válaszolt határozottan: — Szívesen fogunk egy ilyen allianszhoz hozzájárulni, ha Anglia fogja akarni. Beszélgetésünk áttért a tengeri lefegy­verzés ügyében tartott római konferencia sikertelenségére, majd érintette az általá­nos lefegyverzés ügyében mostan tartan­dó genfi tanácskozás várható eredmé­nyeit. A miniszter, aki ezeken a tanácsko­zásokon részt venni fog, kijelentette, hogy egyelőre nem remél mást, mint a terv el­méleti megalapozását, melyen később gyakorlati eredmények épülhetnek fel. szóltam Macdonald angol miniszterel­nök szándékáról, aki Németországon kí­­vül az Egyesült Államokat és Oroszorszá­got is meg akarja nyerni a Népszövetség­be való belépésre, amely szándék azon­ban, úgy látszik, hajótörést fog szenvedni, mert­ Washington és Moszkva teljesen el­utasító álláspontra helyezkednek. Benes válaszolt: — Valóban így áll a dolog. Ami azonban ma nem sikerül, azt nyélbe lehet ütni hol­nap, vagy holnapután. Lehetetlennek tűnik fel előttem, hogy amikor Oroszország egymásután létesít kapcsolatokat a civili­­zált világ államaival, akkor hosszabb időn át ki tudná vonni magát a Népszövetség­ből. Sejtenem lehetett, hogy Benes közelálló­nak tartja Csehszlovákia és Oroszország közötti hivatalos érintkezések fölvételét. Megszólalt a telefon csengője. A köztár­saság elnöke várja a kfllugym.hwszfedi L Szobár­ utca 26. számú házban Számán József és Gábor cég (Számán Testvérek) ajánlják a n­ é.­közönségnek dúsan felszerelt raktárakat szőnyeg, függöny, valamint bútorkelmékben, Schroll-féle Chiffon vásznakat, valódi Siegel­­féle lenvászon és asztalnemű­eket, női divat­­kelméket, valódi angol férfi-szöveteket. Cosmanosi mosó­ crefonokat és voálokat a leg­hiányosabb áron. 1107

Next