Kassai Ujság, 1924. augusztus (86. évfolyam, 175-200. szám)
1924-08-01 / 175. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kosirc-Kassa, Fő u. 64. földszint. (Nemzeti színházzal szemben) Telefon: 185. oooooo Hegjelenik naponta, oooooo Felelős szerkesztő: DR: KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és vicében: Egy egész évre 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 54 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes számára 1 korona. Radics visszatér Jugoszláviába. — 70 ezer lengyel munkás sztrájkol. Titokzatos gyilkosság Nógrádban. — Újabb tanuk a Reinitz-ügyben. Szerelemféltésből megölte a feleségét. — A Haarmann-ügy mocsarából. Megfeneklik a londoni konferencia. Három képecske Mme Brun, egy francia vállalkozó felesége, hosszabb oroszországi tartózkodása után most érkezett vissza Párisba. A nála járt újságíróknak — az ő szavaival élve — ezt a „három képecskét" adta át: I. * A szovjet kormánynak még most is rengeteg sokat kell küzdenie, hogy a kivetett gabonaadót behajtsa. A parasztok minden lehetőt elkövetnek, hogy megszabaduljanak az adófizetés alól. Aki tudja, mennyi csinja-binja tán az ilyen „Nem adózunk ”-nak, nem fog csudálkozni azon, hogy hiába kemény az orosz adósról, a pénztárakba alig csurran-csöppen. A tyumeni kormányzóság szovjet hivatalnokai, erre való tekintettel, különös módot eszeltek ki hogy búzához és rozshoz jussanak. Ikonokat szentképszobrokat — készítettek tucatszámra és ezekkel mentek ki a falvakba. — Nézzétek, emberek — szóltak ezeket az ikonokat a kormány küldi nektek, minthogy a kormánynak az a nézete, hogy népe lelkiszükségleteiről is köteles gondoskodni. Az ikonokat maga a patriarcha áldotta meg. Aki becsületesen kifizeti az adóját, az ilyen ikont kap jutalmat... A fogásnak jó eredménye volt. A pazsztok, akik esztendők óta nem vehettek ikonokat — hiszen ezeknek gyártása és árusítása meg volt tiltva —, kapva-kapták a képszobrokon és befizették az adójukat. Az „üzlet"” oly nagyszerűen beütött, hogy a szovjet hivatalnokok még pénzért is áruba bocsátották az ikonokat. Egy Krisztus-szobrot öt aranyrubelért adtak, míg Szent Miklós szobrát 12 rubelre szabták. Amikor erről a dologról Moszkvában értesültek, a szovjet kormány hivatalos lapja, a „Pravda“ keserű hangon írt erről az „ötletről“. — Akárhogy forgassuk — mondotta többek között —, a tény az, hogy a kommunista hivatalnokok ugyanolyan fortéllyal dolgoznak, mint a cári uralom alatt a pópák dolgoztak. Ez a körülmény nem mutat arra, hogy a kommunizmus győzelmet aratott volna. n. Most pedig itt van a másik képecske: A szovjet rendőrség irgalmatlanul iitézi a lamagonka gyártását (a votkának, a pálinkának igen primitív fajtája ez az ital). Oroszországban tudvalévően alkoholtilalom van A parasztok azonban nem tudnak szeszesital nélkül élni, ezért gabonából destillálják a szmogonkát, igen ám, csakhogy a desztiláláshoz bizonyos készülékek kellenek. Ez nincs meg minden faluban. A szükség erre megteremtette a samogonkaapostolt. Ez az apostol olyan átkozó szllemű férfiú, aki a desztilláló keszülfekkel fabbólfalra jár és a nála jelentkező parasztoknak samogonkát készít a gabonájukból. A rendőrség, természetesen, tud erről és könyörtelen hajszát indított az „apostolok“ ellen. A parasztok viszont minden elképzelhető eszközzel megvédelmezik az apostolokat. Ha valamelyik veszedelemben van, az egyik alu nyomban értesíti a másikat, az apostolt ilyenkor elrejtik és a rejtett helyen tartják mindaddig, míg a veszedelem elmúlik. — Az apostol — mondják a parasztok — szent ember, nem engedjük, hogy bántsák, hiszen ő hozza az életet közénk. A valóság az, hogy Oroszországban ma is isznak votkát, csakhogy ez sokkal rosszabb, mint a régi jó időkbeli votka s nem 's volta a neve, hanem samogonka. III. Végül álljon itt a harmadik képecske: A doni kozákok kormányzóságában néhány hónappal ezelőtt hosszúhajú, lángolószemü ember jelent meg, aki mezítláb járt, egyetlen szál Ing volt rajta, még akkor is, ha kint buszfokos hideg volt . Én vagyok a Jézus Krisztus - - hirdette ez ar ember —, eljöttem hozzátok, hogy szenvedésteken enyhítsek. Kövessetek engem, akkor megtisztultok! A mezítlábas igehirdetőnek csakugyan sok követője akadt. Különösen asszonyok szegődtek nyomába, akik gondozták és etették a mezítlábast. A bolsevik hatóságok eleinte ügyet sem vetettek rája. De mikor a hívei mindinkább szaporodtak, elrendelték, hogy fogják el. Az elfogatási parancs foganatosítását a nép meg akarta akadályozni. — ö a mi emberünk, — kiáltozták — ő az, aki elvezet bennünket a paradicsomba. Az ottlevő szovjet hivatalnok erre magyarázni kezdte, hogy paradicsom nincsen. A nép indulatosan ellene fordult. — Hazudsz! — kiáltották feléje — nem igaz a beszédet, te és a hozzád hasonlók hagyjatok bennünket békében. Semmi szükségünk nincsen a ti tudományos hóbortosságaitokra. Igenis, van Paradicsom és ha kitavaszodik, ő elvezet bennünket oda! A nép magatartása oly fenyegető vájt, hogy a vöröskatonák nem merték elvezetni a mezítlábas apostolt. Ez továbbra is ott maradt s hívei kíséretében folytatta útját faluról-falura. IV. Mit igazol e három képecske? Azt, hogy a kommunisták szélmalomharcot folytatnak a tömegek fanatizmusával, tradícióival, a műlt emlékképeihez való ragaszkodásával. Ezek a képecskék is csak azt vázolják, hogy a természetben nincs ugrás. Fokozatos haladással lehet csak az embereket kiábrándítani az „ikonokból“, leszoktatni a „samogonkaról“ és kiirtani lelkükből a „paradicsomi boldogsághoz“ való jogukat. Ez utóbbit kommunista apostolok is beígérték és csak ők a tehetnek róla, hogy a kommunista paradicsomból minden orosz kikivánkozik! . . . Oroszország határain túl ma még sokan hisznek a kommunista apostolok paradicsomi boldogságot ígérő igéiben, de szomorú lesz a tömegkiábrándulás, ha azok, akik ma a kommunista apostolokra esküsznek, éppen úgy várják az új apostolokat, mint az orosz parasztok, akik kivezetik őket a kommunista pokolból és megnyissák előttük egy uj paradicsomnak kapuját . . . Száz csszl. korona Zürichben 15.95 (esett) Száz magyar kor. Zürichben 0.0069 (ugyanaz, mint tegnap) Egy dollár Prágában 33.85—33.70 (emelkedett) Egy csszl. kor. Budapesten 2330—2370 (esett) 10.000 magyar kor. Csszl.-ban 4.05 (emelkedett) TERMÉNYPIAC: Egy búza a bratislavai terménytőzsdén 230.215 Egy búza a budapesti terménytőzsdén 410.000 Kétes értékű spanyol győzelem Barokkóban Az ellenzék bojkottálja a direktóriumot. — Maíreoííl meggyilkolásának hatása a spanyol politikára. (Saját tudósítónktól.) Primo di Rivera tábornok, vagy inkább Estella márki, hiszen a spanyol katonai direktórium elnöke tudvalevőleg ezzel a névvel jegyzi rendeleteit, már megérkezett Marokkóba és megkezdte azokat a tárgyalásokat, amelyeknek eredménye gyanánt szeretné a négyesztendős hadjárat után a spanyol reguláris csapatokat visszahozni a marokkói partokról. Estella márki a marokkói kérdés gyors és teljes rendezését ígérte, amikor kezébe ragadta a hatalmat. Gyors és teljes rendezés alatt egyesek azt értették, hogy végre következni fog egy nagy katonai erőkifejtés, amely megtöri Abd el Krim katonai erejét és biztosítja Spanyolországnak a békés uralmat Marokkó fölött. Mások úgy értelmezték Primo di Rivera tábornok ígéretét, hogy a spanyol csapatok visszavonulnak és egy keskeny partsáv kivételével feladják azokat a marokkói pozíciókat, amelyek már annyi vérbe és annyi pénzbe kerültek, minden haszon nélkül. A két feltevés közül egyiket sem igazolták az események, mert a spanyol csapatok nem nyomultak előre és nem vonultak vissza, hanem a diktatúra óta is a rilálásokban vannak és hol meghátrálnak Abd el Krím támadásai elől, hol pedig visszaverik a támadásokat. A múlt héten újból igen kritikussá vált a spanyol csapatok helyzete Abd el Krím előretörése folytán és megint úgy látszott, hogy az áttörés veszélye fenyegeti a spanyol frontot, de azután sikerült tartalékokat vinni a fenyegetett pontokra és így a kabilok végül elég jelentékeny veszteségek után visszavonultak. Nagyobb jelentősége aligha van a visszavonulásnak, hiszen Abd el Krim már akárhányszor vonult vissza azért, hogy néhány hét múlva nagyobb erővel ismételje meg a támadást, de azért a visszavonulást nagy győzelem gyanánt állítják be a spanyol direktórium lapjai és a győzelem által épített aranyhídon akar most visszavonulni Primo di Rivera, aki azért utazott Fezbe, hogy személyesen próbálja felszámolni a marokkói hadjáratot. A terv az, hogy Marokkó egy részét feladná Spanyolország, míg Marokkó másik része bizonyos autonómia mellett spanyol gyarmat maradna, mégpedig úgy, hogy a hadsereg elsősorban benszülött arabokból állana, de itt állomásozna a spanyol idegenlégió is. Ez természetesen nagymértékben csökkentené a spanyol költségvetés marokkói kiadásait, lehetővé tenné a spanyol csapatok kivonását Marokkóból és meghozná a békeállapotot, vagy legalább előkészítené a békekötést Abd el Krim-mel, akkor, ha Abd el Krim beéri az így elért eredménnyel és beszünteti az ellenségeskedéseket a Primo di Rivera által ajánlott alapon. Madridban elég nagy az optimizmus és bíznak abban, hogy a spanyol direktórium által kontemplált alapon sikerül befejezni a marokkói hadjáratot. De az optimizmus inkább csak arra támaszkodik, hogy Primo di Rivera tábornok nem kelt volna útra személyesen Marokkó felé, ha nem volnának bizonyos garanciái arra, hogy sikerül megoldania a marokkói kérdést. Odahaza nem változtak a spanyol katonai direktórium által alkalmazott módszerek. Alvarez, a reformista párt vezére, a minap engedélyt kért arra, hogy beszédet tarthasson hívei előtt. A direktórium nem adta meg az engedélyt és ugyanilyen kurta választ kapott a liberális párt vezére, Romanones gróf, aki ismételten volt miniszterelnöke XIII. Alfonz királynak. Ezzel szemben mindenfelé tart népgyűléseket a Partito Union Patriotica, az az újonnan szervezett politikai párt, amelynek az volna a hivatása, hogy a választásokon többségre tegyen szert és átvegye a direktórium örökét. Egyelőre nem sok esélye van a Partido Union Patriotica-nak a sikerre, mert a direktórium ugyan korlátlan anyagi segítségben részesíti a párt törekvéseit, nagy közigazgatási nyomást fejt ki érdekében és a Primo di Rivera által annyira elitélt politikai korrupció minden eszközével is próbálja előrevinni a párt ügyét, de a hivatalos pártalakítás semmiféle visszhangot nem talált a közvéleménynél és önkéntes résztvevője nem igen akadt a párt által hirdetett gyűléseknek. Unamuno számkivetése óta a régi spanyol pártok teljes bojkott alatt tartják a direktóriumot és ezt a bojkottot most már kiterjesztették a királyra is, akit láthatóan deprimált az, hogy legutóbbi utazásánál mindenfelé üres utcák fogadták. Berenguer tábornoknak és társainak megkegyelmezését ugyan főleg XIII. Alfonz közbelépését vezetik vissza, de az ilyen intervenciók nem hárítják el a királyról a felelősséget a direktórium rendszerének fentartásáért. A spanyol ellenzéki pártoknak ez a passzív ellenállása néhány hét óta kezd átalakulni egy sokkal erélyesebb állásfoglalásra, elsősorban a Matteotti-gyikosság következménye gyanánt. A spanyol ellenzéki vezérek most sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, mint idáig, mert valószínűnek tartják, hogy Primo di Rivera okult Matteotti meggyilkolásának következményeiből és így nem merne többé a Matteotti ellen alkalmazott módszerrel eljárni az ellenzéki vezérekkel szemben. Amennyiben pedig ez mégis megtörténnék, akkor a spanyol ellenzéki körök felfogása szerint az áldozat nem halna meg hiába, mert a direktórium rendszere csakhamar követné a sírba a láb alól ejtett ellenzéki politikust. Az bizonyos, hogy a spanyol ellenzéki lapok sokkal többet mernek Matteotti meggyilkolása óta, mint idáig és az ellenzéki propaganda sem hajlik meg többé olyan engedékenyen a hatósági tilalmak előtt, mint sokáig tette. Matteotti halála nem csupán Olaszországban nehezítette meg a diktatúra politikájának fantartását. És ha különösen hangzik is, szinte mondani, hogy Matteotti holtteste, azt lehetne amelyet még mindig nem találtak meg, majdnem olyan veszélyes Estella márki kormányzására nézve, mint Abd el Krim, akit ezideig nem tudott legyőzni a spanyol katonai diktátor és aki félelmes biztonsággal mindig akkor kavarja meg a marokkói katonai helyzetet, amikor ez belpolitikai okokból a legkényelmetlenebb Estella márkira nézve. Egy tekintetben azért talán javult a marokkói helyzet és megnövekedtek a béke helyreállításának kilátásai. A francia jobboldal kormánya kézalatt kétségkívül támogatta Abd el Krim csapatait, mivel nem jó szemmel nézte Spanyolország afrikai terjeszkedését és Abd el Krim alkalmas eszköz volt a spanyol koloniális álmok ellen. Most azonban igen kétséges, hogy Herriot folytatni fogja-e Abd el Krim felkelésének alátámasztását és a francia segítség elmaradása bizonyára békülékennyé tenné a realitások iránt rendkívül fogékony marokkoói hadvezért. — Rendelet az ellenzéki népgyülések ügyében: A minisztérium a járási hivatalokhoz rendeletet intézett az ellenzéki népgyűlések fokozottabb ellenőrzése tárgyában. A miniszter elrendeli, hogy a szónokok ellen a rendtörvény alapján tegyenek feljelentést.