Kassai Ujság, 1924. augusztus (86. évfolyam, 175-200. szám)

1924-08-01 / 175. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kosirc-Kassa, Fő­ u. 64. földszint. (Nemzeti színházzal szemben) Telefon: 185. o­o­o­o­o­o Hegjelenik naponta, o­o­o­o­o­o Felelős szerkesztő: DR: KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és vicében: Egy egész évre 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 54 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes szám­ára 1 korona. Radics visszatér Jugoszláviába. — 70 ezer lengyel munkás sztrájkol. Titokzatos gyilkosság Nógrádban. — Újabb tanuk a Reinitz-ü­gyben. Szerelemféltésből megölte a feleségét. — A Haarmann-ügy mocsarából. Megfeneklik a londoni konferencia. Három képecske Mme Brun, egy francia vállalkozó fele­sége, hosszabb oroszországi tartózkodása után most érkezett vissza Párisba. A nála járt újságíróknak — az ő szavaival élve — ezt a „három képecskét" adta át: I. * A szovjet kormánynak még most is rengeteg sokat kell küzdenie, hogy a kivetett gabona­adót behajtsa. A parasztok minden lehetőt el­követnek, hogy megszabaduljanak az adófize­tés alól. Aki tudja, mennyi csinja-binja tán az ilyen „Nem adózunk ”-nak, nem fog csudálkozni azon, hogy hiába kemény az orosz adósról, a pénztárakba alig csurran-csöppen. A tyumeni kormányzóság szovjet­ hivatalnokai, erre való tekintettel, különös módot eszeltek ki hogy búzához és rozshoz jussanak. Ikonokat szent­­képszobrokat — készítettek tucatszámra és ezekkel mentek ki a falvakba. — Nézzétek, emberek — szóltak ezeket az ikonokat a kormány küldi nektek, minthogy a kormánynak az a nézete, hogy népe lelki­­szükségleteiről is köteles gondoskodni. Az iko­nokat maga a patriarcha áldotta meg. Aki be­csületesen kifizeti az adóját, az ilyen ikont kap jutalmat... A fogásnak jó eredménye volt. A pa­zsztok, akik esztendők óta nem vehettek ikonokat — hiszen ezeknek gyártása és árusítása meg volt tiltva —, kapva-kapták a képszobrokon­ és be­fizették az adójukat. Az „üzlet"” oly nagysze­rűen beütött, hogy a szovjet hivatalnokok még pénzért is áruba bocsátották az ikonokat. Egy Krisztus-szobrot öt aranyrubelért adtak, míg Szent Miklós szobrát 12 rubelre szabták. Ami­kor erről a dologról Moszkvában értesültek, a szovjet­ kormány hivatalos lapja, a „Pravda“ keserű hangon írt erről az „ötletről“. — Akárhogy forgassuk — mondotta többek között —, a tény az, hogy a kommunista hiva­talnokok ugyanolyan fortéllyal dolgoznak, mint a cári uralom alatt a pópák dolgoztak. Ez a körülmény nem mutat arra, hogy a kommuniz­mus győzelmet aratott volna. n. Most pedig itt van a másik képecske: A szovjet­ rendőrség irgalmatlanul ii­tézi a lamagonka gyártását (a votkának, a pálinká­nak igen primitív fajtája ez az ital). Oroszor­szágban tudvalévően alkoholtilalom van­ A pa­rasztok azonban nem tudnak szeszesital nélkül élni, ezért gabonából destillálják a s­zm­ogon­­kát, igen ám, csakhogy a deszti­láláshoz bizo­nyos készülékek kellenek. Ez nincs meg min­den faluban. A szükség erre megteremtette a samogonka­­apostolt. Ez az apostol olya­n átk­ozó sz­­llemű férfiú, aki a desztilláló­ keszü­lfekkel fabb­ól­­falra jár és a nála jelentkező parasztoknak sa­­mogonkát készít a gabonájukból. A rendőrség, természetesen, tud erről és könyörtelen hajszát indított az „apostolok“ ellen. A parasztok viszont minden elképzelhető eszközzel megvédelm­ezik az apostolokat. Ha valamelyik veszedelemben van, az egyik­­ alu nyomban értesíti a másikat, az apostolt ilyen­kor elrejtik és a rejtett helyen tartják mindad­dig, míg a veszedelem elmúlik. — Az apostol — mondják a parasztok — szent ember, nem engedjük, hogy bántsák, hi­szen ő hozza az életet közénk. A valóság az, hogy Oroszországban ma is isznak votkát, csakhogy ez sokkal rosszabb, mint a régi jó időkbeli votka s nem 's volta a neve, hanem samogonka. III. Végül álljon itt a harmadik képecske: A doni kozákok kormányzóságában néhány hónappal ezelőtt hosszúhajú, lángolószemü em­ber jelent meg, aki mezítláb járt, egyetlen szál Ing volt rajta, még akkor is, ha kint buszfokos hideg volt . Én vagyok a Jézus Krisztus - - hirdette ez ar ember —, eljöttem hozzátok, hogy szenve­­désteken enyhítsek. Kövessetek engem, akkor megtisztultok! A mezítlábas igehirdetőnek csakugyan sok követője akadt. Különösen asszonyok szegőd­tek nyomába, akik gondozták és etették a me­zítlábast. A bolsevik­ hatóságok eleinte ügyet sem vetettek rája. De mikor a hívei mindin­kább szaporodtak, elrendelték, hogy fogják el. Az elfogatási parancs foganatosítását a nép meg akarta akadályozni. — ö a mi emberünk, — kiáltozták — ő az, aki elvezet bennünket a paradicsomba. Az ottlevő szovjet­ hivatalnok erre magya­rázni kezdte, hogy paradicsom nincsen. A nép indulatosan ellene fordult. — Hazudsz! — kiáltották feléje — nem igaz a beszédet, te és a hozzád hasonlók hagyjatok bennünket békében. Semmi szükségünk nin­csen a ti tudományos hóbortosságaitokra. Igen­is, van Paradicsom és ha kitavaszodik, ő elve­zet benn­ünket oda! A nép magatartása oly fenyegető vájt, hogy a vöröskatonák nem merték elvezetni a me­zítlábas apostolt. Ez továbbra is ott maradt s hívei kíséretében folytatta útját faluról-falura. IV. Mit igazol e három képecske? Azt, hogy a kommunisták szélmalomharcot folytatnak a tömegek fanatizmusával, tradíciói­val, a műlt emlékképeihez való ragaszkodásá­val. Ezek a képecskék is csak azt vázolják­, hogy a természetben nincs ugrás. Fokozatos haladással lehet csak az embereket kiábrán­dítani az „ikonokból“, leszoktatni a „samo­­gonkaról“ és kiirtani lelkükből a „paradicsomi boldogsághoz“ való jogukat. Ez utóbbit kommunista apostolok is beígérték és csak ők a tehetnek róla, hogy a kommunista paradicsom­ból minden orosz kikivánkozik! . . . Oroszország határain túl ma még sokan hisznek a kommunista apostolok paradicsomi boldogságot ígérő igéiben, de szomorú lesz a tömegkiábrándulás, ha azok, akik ma a kom­munista apostolokra esküsznek, éppen úgy várják az új apostolokat, mint az orosz pa­rasztok, akik kivezetik őket a kommunista pokolból és megnyissák előttük egy uj para­dicsomnak kapuját . . . Száz csszl. korona Zürichben 15.95 (esett) Száz magyar kor. Zürichben 0.0069 (ugyanaz, mint tegnap) Egy dollár Prágában 33.85—33.70 (emelkedett) Egy csszl. kor. Budapesten 2330—2370 (esett) 10.000 magyar kor. Csszl.-ban 4.05 (emelkedett) TER­MÉNYPIAC: Egy­­ búza a bratislavai terménytőzsdén 230.215 Egy­­ búza a budapesti terménytőzsdén 410.000 Kétes értékű spanyol győzelem Barokkóban Az ellenzék bojkottálja a direktóriumot. — Maíreoííl meggyilkolásának hatása a spanyol politikára. (Saját tudósítónktól.) Primo di Rivera tá­bornok, vagy inkább Estella márki, hiszen a spanyol katonai direktórium elnöke tudvale­vőleg ezzel a névvel jegyzi rendeleteit, már megérkezett Marokkóba és megkezdte azokat a tárgyalásokat, amelyeknek eredménye gya­nánt szeretné a négyesztendős hadjárat után a spanyol reguláris csapatokat visszahozni a ma­rokkói partokról. Estella márki a marokkói kérdés gyors és teljes rendezését ígérte, ami­kor kezébe ragadta a hatalmat. Gyors és tel­jes rendezés alatt egyesek azt értették, hogy végre következni fog egy nagy katonai erőki­fejtés, amely megtöri Abd el Krim katonai ere­jét és biztosítja Spanyolországnak a békés uralmat Marokkó fölött. Mások úgy értelmezték Primo di Rivera tábornok ígéretét, hogy a spa­nyol csapatok visszavonulnak és egy keskeny partsáv kivételével feladják azokat a marok­kói pozíciókat, amelyek már annyi vérbe és annyi pénzbe kerültek, minden haszon nélkül. A két feltevés közül egyiket sem igazolták az események, mert a spanyol csapatok nem nyo­multak előre és nem vonultak vissza, hanem a diktatúra óta is a ril­ál­ásokban vannak és hol meghátrálnak Abd el Krím támadásai elől, hol pedig visszaverik a támadásokat. A múlt héten újból igen kritikussá vált a spa­nyol csapatok helyzete Abd el Krím előretö­rése folytán és megint úgy látszott, hogy az áttörés veszélye fenyegeti a spanyol frontot, de azután sikerült tartalékokat vinni a fenye­getett pontokra és így a kabilok végül elég je­lentékeny veszteségek után visszavonultak. Nagyobb jelentősége aligha van a visszavonu­lásnak, hiszen Abd el Krim már akárhányszor vonult vissza azért, hogy néhány hét múlva nagyobb erővel ismételje meg a támadást, de azért a visszavonulást nagy győzelem gyanánt állítják be a spanyol direktórium lapjai és a győzelem által épített aranyhídon akar most visszavonulni Primo di Rivera, aki azért uta­zott Fezbe, hogy személyesen próbálja felszá­molni a marokkói hadjáratot. A terv az, hogy Marokkó egy részét feladná Spanyolország, míg Marokkó másik része bi­zonyos autonómia mellett spanyol gyarmat maradna, még­pedig úgy, hogy a hadsereg el­sősorban benszülött arabokból állana, de itt állomásozna a spanyol idegen­légió is. Ez ter­mészetesen nagymértékben csökkentené a spa­nyol költségvetés marokkói kiadásait, lehe­tővé tenné a spanyol csapatok kivonását Ma­rokkóból és meghozná a békeállapotot, vagy legalább előkészítené a békekötést Abd el Krim-mel, akkor, ha Abd el Krim beéri az így elért eredménnyel és beszünteti az ellenséges­kedéseket a Primo di Rivera által ajánlott ala­pon. Madridban elég nagy az optimizmus és bíznak abban, hogy a spanyol direktórium ál­tal kontemplált alapon sikerül befejezni a ma­rokkói hadjáratot. De az optimizmus inkább­ csak arra támaszkodik, hogy Primo di Rivera tábornok nem kelt volna útra személyesen Marokkó felé, ha nem volnának bizonyos ga­ranciái arra, hogy sikerül megoldania a ma­rokkói kérdést. Odahaza nem változtak a spanyol katonai direktórium által alkalmazott módszerek. Al­varez, a reformista párt vezére, a minap en­gedélyt kért arra, hogy beszédet tarthasson hívei előtt. A direktórium nem adta meg az engedélyt és ugyanilyen kurta választ kapott a liberális párt vezére, Romanones gróf, aki ismételten volt miniszterelnöke XIII. Alfonz királynak. Ezzel szemben mindenfelé tart nép­­gyűléseket a Partito Union Patriotica, az az újonnan szervezett politikai párt, amelynek az volna a hivatása, hogy a választásokon több­ségre tegyen szert és átvegye a direktórium örökét. Egyelőre nem sok esélye van a Par­­tido Union Patriotica-nak a sikerre, mert a di­rektórium ugyan korlátlan anyagi segítségben részesíti a párt törekvéseit, nagy közigazga­tási nyomást fejt ki érdekében és a Primo di Rivera által annyira elitélt politikai korrupció minden eszközével is próbálja előrevinni a párt ügyét, de a hivatalos pártalakítás semmiféle visszhangot nem talált a közvéleménynél és önkéntes résztvevője nem igen akadt a párt által hirdetett gyűléseknek. Unamuno számkivetése óta a régi spanyol pártok teljes bojkott alatt tartják a direktó­riumot és ezt a bojkottot most már kiterjesz­tették a királyra is, akit láthatóan deprimált az, hogy legutóbbi utazásánál mindenfelé üres utcák fogadták. Berenguer tábornoknak és tár­sainak megkegyelmezését ugyan főleg XIII. Al­fonz közbelépését vezetik vissza, de az ilyen intervenciók nem hárítják el a királyról a fele­lősséget a direktórium rendszerének fentartá­­sáért. A spanyol ellenzéki pártoknak ez a pas­­­szív ellenállása néhány hét óta kezd átalakulni egy sokkal erélyesebb állásfoglalásra, elsősor­ban a Matteotti-gyikosság következménye gya­nánt. A spanyol ellenzéki vezérek most sokkal nagyobb biztonságban érzik magukat, mint idáig, mert valószínűnek tartják, hogy Primo di Rivera okult Matteotti meggyilkolásának következményeiből és így nem merne többé a Matteotti ellen alkalmazott módszerrel eljárni az ellenzéki vezérekkel szemben. Amennyiben pedig ez mégis megtörténnék, akkor a spanyol ellenzéki körök felfogása szerint az áldozat nem halna meg hiába, mert a direktórium rendszere csakhamar követné a sírba a láb alól ejtett ellenzéki politikust. Az bizonyos, hogy a spanyol ellenzéki lapok sokkal többet mernek Matteotti meggyilkolása óta, mint i­dáig és az ellenzéki propaganda sem hajlik meg többé olyan engedékenyen a ható­sági tilalmak előtt, mint sokáig tette. Matteotti halála nem csupán Olaszországban nehezítette meg a diktatúra politikájának fantartását. És ha különösen hangzik is, szinte mondani, hogy Matteotti holtteste, azt lehetne amelyet még mindig nem találtak meg, majdnem olyan veszélyes Estella márki kormányzására nézve, mint Abd el Krim, akit ezideig nem tudott le­győzni a spanyol katonai diktátor és aki félel­mes biztonsággal mindig akkor kavarja meg a marokkói katonai helyzetet, amikor ez belpo­litikai okokból a legkényelmetlenebb Estella márkira nézve. Egy tekintetben azért talán ja­vult a marokkói helyzet és megnövekedtek a béke helyreállításának k­ilátásai. A francia jobb­oldal kormánya kézalatt kétségkívül támogatta Abd el Krim csapatait, mivel nem jó szemmel nézte Spanyolország afrikai terjeszkedését és Abd el Krim alkalmas eszköz volt a spanyol koloniális álmok ellen. Most azonban igen két­séges, hogy Herriot folytatni fogja-e Abd el Krim felkelésének alátámasztását és a francia segítség elmaradása bizonyára békülékennyé tenné a realitások iránt rendkívül fogékony marokkoói hadvezért. — Rendelet az ellenzéki népgyülések ügyé­ben: A minisztérium a járási hivatalokhoz ren­deletet intézett az ellenzéki népgyűlések foko­zottabb ellenőrzése tárgyában. A miniszter el­rendeli, hogy a szónokok ellen a rendtörvény alapján tegyenek feljelentést.

Next