Kassai Ujság, 1925. május (87. évfolyam, 99-122. szám)

1925-05-01 / 99. szám

2. oldal, KASSAI ÚJSÁG MBOrr­rTT KOSICEW^ m , ^tETMABM&QR NGi divetldilim­JeKessék­ek Áruháza, legolcsóbb bevásárlási forrás! Vagy válasz­­ áh. — Mintaküldés vidékre. — K ü 1 ISIDI divatla ok. Törvényszék­­kel szemben akik a háborút ki akarták küszöbölni, szomorúsággal tölt el, mégis remélhető, hogy Hindenburg oktalan vállalatba nem kezd. Egy azonban bizonyos, hogy a francia államférfiaknak arra k­ell törekedniök, hogy a francia és a német tömegeket egymáshoz közelebb hozzák, hogy ezzel minden olyan po­litika lehetetlenné váljék, amely a két ország között konfliktust akarna elő­idézni.­­ Végül megjött a hivatalos amerikai vélemény is, amely szerint az amerikai kormány pénzügyi szempontból a vá­lasztás eredményét nem tartja fenye­getőnek. Némely körben az a vélemény kelt lábra,­ hogy a választás eredmé­nye visszahatással lesz az amerikai pénzpiacra, ezt hivatalosan tagadják, mert az amerikai tőke egyáltalában nem törődik a politikával, különösen, ha a német kormány ezentúl is oly pon­tosan fog kötelességeinek eleget tenni, mint eddig. A nagykövetek tanácsa, mely Párisban a német elnökválasztás megbeszélésére ült össze, bizonytalan időre elnapolta magát, miután a nagy­követek nem kaptak pontos utasítást kormányaiktól. egyéb politikai kérdésekben messze távol esnek a német nemzetiek politi­kai felfogásától. Eddig tehát úgy áll a helyzet, hogy Hindenburg megválasz­tása sem a bel-, sem a külpolitikai kér­désekben nagyobb eltolódást nem fog okozni. Ezt igazolja a külföldnek ma már higgadtabb felfogását igazoló nyi­latkozata. Anglia kormánya hivatalosan közli, hogy abban a meg­győződésben él, hogy a német kormány most éppen úgy fogja teljesíteni köte­lességét, mint eddig. Hindenburg meg­választása miatt semmi ok sincs aggo­dalomra és szalomra. Az angol kor­mány most is amellett van, hogy Né­metország felvétessék a Népszövetség­be. Az angol kormány arról is meg van győződve, hogy Hindenburg meg­választása egyáltalában nem jelenti Preussentum­ visszatérését, azt sem a­z jelenti, hogy Hindenburg miatt új tár­gyalásokat kell kezdeni a függő kérdé­sekben, hanem azokat ott fogják foly­tatni, ahol Hindenburg megválasztása előtt abbanhagyták. Az angol kormány Hindenburg megválasztását a német nép tiltakozásának fogja fel a kommu­nizmus ellen. Másrészt ez a választás intelem, hogy Németországhoz csak olyan követeléseket intézzenek, ame­lyeket az ország teljesíteni tud. Legfeltűnőbb azonban Miller­and lapjának mérsékelt hangja. E lap felveti a kér­dést: egyúttal vájjon a marsall megválasztása a német köztársasági kor­mány eltűnését jelenti-e? Minden két­séget kizárólag­ nem! — állapítja meg a lap. Az új elnök a tárgyalásokban sokkal megfontoltabb lesz, mint kato­nai beszédeiben, amelyeket a háború után tartott. Az internacionális tekinte­tek arra fogják Hindenburgot kénysze­ríteni, hogy úgy bel-, mint külpolitiká­jában óvatos legyen. Bár Hindenburg megválasztása a világon mindazokat. Az angol kormány új vámpolitikája elősegítette a főnt javulását London, április 30 (Saját tud. táv.) Az alsóház tegnapi ülésén Churchill kincstárnok beter­jesztette az új költségvetést, melynek leglényegesebb pontjai a következők: 1. Anglia a mai nappal áttér az arany­standardra és megszünteti az arany­­kiviteli tilalmat. A domíniumok szintén visszatérnek az aranystandardra. 2. A jövedelm­i adót 6 shillingről 4-re szállítják le, ami százalékban kifejezve 2 és fél percentet tesz ki. Az adómen­tesség létminimumát az eddigi 130 font­ról 250-re emelik fel. 3. Visszaállítják a Mac­Kenna-vámo­­kat. A bor, cukor és szárított gyümölcs behozatala mérsékelt vám alá esik. 4. A selyem- és műselyemkészítmé­­n­yek és a komló vámpótlék alá esnek. 5. A kiviteli tilalmak megszűnnek. Churchill nyilatkozata a font árfo­lyama erősen előretört. Délben 4.815— 4.857, délután öt órakor 4.84 dollárra­ jegyezték. A költségvetés 454 millió font bevétellel számol a tavalyi 439 millióval szemben. 99. szám, S ríszí Jó bófeemb­S­­mi­ségben minden szeli­ ItAnnna üzletben kapható.­­ Ára: “bt aA<J Fifterattal én vezérképrmaelet a Int­kóaiársoná* területére! Schwarz­ Ernő és Tsa­lUaíai­rfnér í« na<ryk«rcabedó d­g Kealce, Szobái aL 18. Telefon «98. sso Hérjen árjegyzékei. I város eladta Fő­ utca 196. számú házát az ipartársulatnak A demokratikus elv érvényesülése a felmondásoknál. Magas illetékeket vetnek ki a kereskedőkre. A fűrészüzemi munkások béremelése. (Saját tudósítónktól.) A város képviselő - testülete tegnap délután 5 órakor dr. Novák Bál polgármester elnökletével ülést tartott. Napirend előtt dr. Polák Gyula alpolgár­mester interpellál a városi tisztviselőknek tegnap elrendelt szlovák nyelvi vizsgája ügyében. Dr Novák polgármester bejelenti, hogy a vizsgákra azért volt szükség, mert a zsu­­panátus kérdőívet tév­esztett be a városi al­kalmazottak személyi adatairól, melyben az is benne volt, hogy ki mennyire bírja az államnyelvet Mizsik (komm.): Nemzeti terror! Dr. Pollák tudomásul veszi a polgármes­twwMwrjB«»« ni mii.... ter válaszát és arra kéri, hogy végre ves­senek véget annak az áldatlan állapotnak, mikor a tisztviselő maga sem­ tudja, hogy véglegesítik-e, így örökre ideiglenes alkal­mazott marad. A város lakóinak felmondása ügyében dr. Polák és Bárdos indítványára elhatároz­zák, hogy a város csak oly esetben él fel­mondási jogával, ha saját helyiségeinek el­helyezésére van szüksége, de a magánér­dekeket nem veszélyeztetik, mert ezáltal­ példát statuálnának a háziuraknak. Ezen elv alapján nem is mondanak fel Glück Adolf szállítónak és Minaru mérnöknek, el­lenben felmondanak a vasútigazgatóság két Iotta Brownné. — Ha Oliviának nincs ellene kifogása, me­hetünk. Olivia szomorú fejét beleegyezőleg ingatta meg. Néhány óra múlva gyorsvonaton szágultak Brownék Svájc felé, hogy soha., soha többé ne találkozzanak János Szalvátor főherceg­gel. Nem is beszéltek többé róla, de mindhár­man a tisztelet virágaival koszoruzták meg szivükben nevét... osztályának a jegyzői tanfolyam épületé­ben, a Fekete Sasban levő zsupanátusi menzának és a kétgyem­ekes Ocsics An­drás csermelyvölgyi vendéglősnek. (?) Nagyobb vita fejlődött ki a Fő-utca 106 számú háznak az ipartársulat részére való eladásánál is. A tanács azt javasolja, hogy az 510 ezer korona becsértékű telket a köz­érdekre való tekintettel 250 ezer koronáért adják el, de kötelezzék az ipartársulatot, hogy a rozoga épület helyén 5 éven be­ül modern iparpalotát építsen és az átadás csak akkor történjék meg, ha a városnak a Fekete Sasban levő hivatala elhelyezéséről gondoskodás történt Eötvös Géza (iparospárt) súlyosnak ta­lálja a feltételeket, mert a mai gazdasági krízis mellett az iparosság nem garantál­hatja, hogy öt éven belül önerejéből fölépít­heti a palotát, sőt, ha kormánysegélyre szá­mít, az sem bizonyos, hogy idejében meg­kapja. A házért 200 ezer koronást ajánlottak fel, nem ígérhetnek tehát érte többet, mert csak ennyi fölött rendelkeznek és a vételár lefizetése után az épület azonnali­ átengedé­sét­ kéri Polák ragaszkodik az ötesztendős termi­nushoz és miután a város fejlesztéséről van szó, a 200 ezer koronás vételárat indokolt­nak tartja. szemnek megint jelentős szerepe lesz életé­ben. Talán sorsdöntőn fog beleavatkozni élete pályájának irányába.M De kié e két szem? Megtalálja-e valaha?... És János Szalvátor főherceg elindult keresé­séreTM Az Óceán fi­ba (Orth János főherceg és Sínbe! Mill­ színésznő szerelmi drámája) REGÉNY. 49 — Lehetne már magának annyi sütnivalója, ha ezt az én húgom előtt jelentem ki, akkor kár le is tagadnia, mert hiszen a titokban át­adott levélről egyedül húgom informálhatott engem. De különben is nem erről van szó. Fe­leljem kérdésemre: az az úr, aki magának a levelet átadta: itt van-e még a szállóban? — Nem tudom. Vagyis itt van. Mondja meg neki, hogy nagyon megtisztelve éreznők magunkat, ha csak néhány percre becses látogatásával meg­­tisztelne. Siessen... A leány távozása után megjelent Mundáko­­vics Arzén. Kölcsönös tisztelgések és bemu­tatkozások után az orvos avval a kéréssel fordult a hadnagyhoz, hogy tudassa a főher­ceggel, hogy minden jót, nemeset, szépet fel­tételeznek róla, elhiszik, hogy szándéka na­gyon komoly és feltétlenül becsületes, de nin­csenek abban a helyzetben, hogy udvarlását elfogadják és kivárják akár azt a pillanatot, amikor a császár jóváhagyását sikerül neki a házassághoz kiverekedni, akár pedig ama idő­pontot, amikor arra szánja rá magát, hogy valójában megváljék eddigi életétől, társadal­mi állásától, rangjától.. Erre nekünk nincsen kedvünk és türelmünk... De ha volna is, én mindig ellenezném az egymáshoz nem illők házasságát, mert ebből semmi jó sem származ­nék sem rája, sem rájuk, sem ránk... — iDe kérem, orvos úr!._ — Ne szóljon bele. Vitára nem vagyunk ma berendezve. Különben tudom, mit akar mon­dani .. Azt, hogy hugocskám sorsában a döntő­­szót őt illeti meg... — Ugy van!... — Ezért kérettem magamhoz, hogy húgom saját szájából mondja meg Önnek, hadnagy úr, az üzenetet. Olivia erre felkelt és fagyasztó hidegen, lel­ketlenül ridegen, üzleties flegmatikussággal, szinte lenéző egykedvűséggel nyújtotta át a levelet az alhadnagynak és bámulatos nyuga­lommal, minden izgalom nélkül jelentette ki: — Mondja meg a főherceg urnak, hogy más­kor ne alkalmatlankodjék. Leveleit válasz nél­kül, olvasatiam:­ visszaküldöm. Ha pedig kö­zeledni próbálna hozzám, kénytelen volnék a legridegebben visszautasítani. — Ez nagyságodnak az utolsó szava? — kérdezte el ámulva az alhadnagy. — Ez! És miért csodálkozik ezen? — felelte elleni kérdéssel a leány, miközben hidegen bele­túrta a szemét a katonáéba, aki ettől a fölé­nyes tekintettől annyira megzavarodott, hogy minden szó és ellenmondás bennerekedt. A kí­nos csendet az orvos határozott, szinte pa­­rancsszámba menő kijelentései törték m­eg . Újból ismétlem, itt nincs semmi vitának helye. Így lesz, mert így tartom jónak, mert így tartja helyesnek Olivia is. Kár minden szóért... önnek, uram, csak egy kötelessége van: gazdájának átadni üzenetünket Az alhadnagy próbált még tiltakozni, hogy János Szalvátor főherceg neki nem gazdája, de azután gondolt egy nagyot, minek ezekkel vitatkozni és miért ne higgjék, hogy ő a fő­herceg szolgálatában áll. Az neki semmi szb­. alatt nem árthat. Különben is: ez a célja. Átvette hát a levelet. Köszönt és magukra hagyta az angolokat. Az orvos megölelte, megcsókolta Caviát és örömmel kiáltott fel: — Brávó, leány, ezt nagyszerűen csináltad. Most már hiszek neked és bízom elhatározá­sodban Most pedig egy-kettő: csomagolni és megyünk. — Hová? — kérdezte Brownné. —­ Mindegy, skárhová! Csak el innét! Ne­hogy ez a szerelmes szabadon alkalmatlankodni próbáljon. Kimegyünk az állomásra és fel­ülünk az első vonatra, amely innét elvisz. Megint van uj lelki betegem. Újabb gyógysze­rekről kell gondoskodnom.» — Menjünk a svájci hegyek közé — aján­l Amikor János Szalvátor főherceg megtudta, hogy Brown orvosok kikosarazták, nagy fáj­dalom költözött a szívébe. Eleinte sehogysem­ tudta megérteni, miért nem tudtak őszinte, igaz szavai hitelt találni? Miért kételkedtek benne? Miért nem bíztak benne? Arca vo­­naglott, könnyei keserűen peregtek le arcá­ról és megborzadt a jövőtől, amely reá vártaM A jövőtől, amely kietlennek, üresnek ígérke­zett, amely nem engedi meg, hogy sasként ki­terjesztve szárnyait, magasba repüljön fel.,, fel., a magasbaTM a felhők közé rakott, maga csinálta fészkébeTM János Szalvátor főherceg még többször tett kísérletet a közeledésre Leveleket irt Oliviá­­nak. Mind visszakapta. Mundákovicsot kérőként küldte ki Londonba, még csak szóba sem álltak vele.M Sokáig küzdődött, vergődött, amig lassan belenyugodott a megváltozhatatlanba és igyekezett Oliviát elfelejteni... A munkában keresett vigaszt, de itt is csak keserűség érte... Nem akarták, nem tudták megérteni és csak ellenmondást váltott ki minden szavával, minden tettével.. Angélának és Oliviának szemei jutottak eszébe János Szalvátor főhercegnek a húsvéti körm­enet alkalmával, amikor megint két mély­tüzű szemmel akadt össze.M Ez a két szem megbabonázta... Felkavarta minden érzését... Mámoros gyönyörűségbe szédült és egész nap ezt a két szemet látta és várta... Valami azt súgta neki, hogy ennek a két ÖTÖDIK FEJEZET. A Prater sárga füve felett langyos szellő kerekedett. Megmozgatta a sárga-barna fák levéltelen, lombtalan ágait, azután felfelé sza­ladt a magasba. De ugy látszik, nem érezte jól magát sem­ a magasban, mert hirtelen megint levágódott, megsimította az esőáztatta földet, azután a bokrok között legyeskedett Keresz­­tülsiklott a sovány, reszketőágú cserjék kö­zött, megcirógatta az öreg hársfák sok időt látott, kopott kérgét, szelíden végigcsókolta annak a néhány vén fenyőnek a derekát, ame­lyek véletlenül kerültek a Prater hársfái közé, azután elért a város széléhez és lusta, ábrándos hömpölygéssel végigszaladt a sötétlő utcák között. A járókelő, sétáló, munkások után szaladgáló emberek örömmel köszöntötték langyos szellőt Mélyet lélegzetnek. Kinyitot­­­ták tüdejüket a jövevénynek és lelkük meg­telt a tavasznak várásával, az uj élet vágyá­­­val Stubc­ Milli kinyitotta az ablakot. Kinézett Délután öt óra volt. Az emberek siető serege lekötötte figyelmét. A kocsik összevisszás ze­nebonája kellemesen csengett fülének. A lóvonatok sípolva, tülkölve és csengetve rót­ták mindennapos megszokott ujjukat. De mint­ha ma mindez elevenebb, üdébb, mozgalma­sabb lett volna. Mintha még az állatok is vi­dámabban húzták volna terhüket. Az út két oldalán végigfutó fák örömmel és mélyen ha­joltak meg a langyos szellő üde cirógatása alá. Néhány fa mellett, magas létra állott. Emberek dolgoztak rajtuk. Szürke, elmosódott alakú em­berek, akik óriási ollóval kezükben nyeseget­ték a fák ágait. A hideg télben elhalt száraz ágak zörögve hullottak a földre. Stube! Milli teli tüdővel szívta magába az új életet hirdető szellőt. (Folyt. köv.)

Next