Kassai Ujság, 1925. október (87. évfolyam, 221-246. szám)

1925-10-01 / 221. szám

2. ottiah A jelenkor legjobb kölnivize a 11 15 JO RÁTA kölnivíz­képpen azt jelenti, hogy ott marad Irakban és Mosszulban, amig csak jól­esik neki... Viszont a török külügyminiszter lord Curzonra hivatkozik és kijelenti, hogy őt csak az a határozat köti e kérdésben, amit az angolai nagy török nemzet­gyűlés majd ratifikált: — Törökország számára a mosszuli kérdés az élet és halál kérdése. Ilyen merész szavak­ még nem hang­zottak el a népszövetségi tanács előtt, amelynek jellegét rendesen jól ebédelt urak előre meghozott határozatainak unalmas és csöndes hangú felolvasása szokta megadni. Törökország, úgy lát­­szik, itt is a lausannei tradíciókon indul. S nem tagadható, az általános szimpátia mellette van. És mit tesz a tanács? Hágába küldi a kérdést azzal a problémával, hogy a meghozandó ta­nácsi határozat egyhangúlag vagy szó­többséggel hozandó-e meg? Szóval halasztás s közben a szemben álló felek elkeseredetten szórják egy­más ellen a gyűlölködő kommünikék egész sorozatát, megvádolva mindegyik a másikat titkos hadkészülődéssel... Ára: Sic 24-UDIT én FRISSÍT! Hilden mis márkin orosz kölnivizei relitimül MINDENÜTT KAPHATÓ! KASSAI (I­­ S­AC Pedig a gazdasági egység kérdését helyre lehetne valahogyan állítani Irak­ban s a Soucheur-féle gazdasági világ­konferencia a petróleumkészletek föl­osztásáról is tárgyalhatna. De mig ez elkövetkezik, addig ke­ményen­­" a harc s szenved alatta a Népszöve­g presztízse — s messze vannak még azok az idők, amikor majd a gróf Coudenhove által kívánt „ha­tártudat“ lassú szünéséről beszélh­etünk. Oroszország Angliát hibáztat­ja a teheráni éhségforradalomért Moszkva, szept. 30. (Saját tudósítónktól.) A szovjet sajtó híradásai szerint Teheránban a kenyér­­hiány komoly nyugtalanságokra veze­tett, melynek több halottja és számos sebesültje van. A nyugtalanság szítói­nak egy csoportja áttörte magát a kato­nai kordonon és a szovjetköztársaság épületében keresett menedéket. Miután a kenyérforradalom vezetői a szovjet­követség védelme alá helyezték magu­kat és onnan terjesztették elő követelé­süket, mondjon le a miniszterelnök és térjen vissza a sah. A szovjet lapok an­gol provokációra vezetik vissza a lá­zadást. Angliának érdeke, hogy meg­buktassa a miniszterelnököt és vissza­ültesse trónjára a feudális köröktől kö­rülvett sahot. Épen ezért a szovjet kö­vetség nem fogadta be a lázadókat, ha­­­­nem kiutasította őket épületéből. 1­525. oWebfT 1. 221. szám Boldog házassága lesz, ha jegygyűrűjét POLLACSEK ékszerésznél vásárol|a. Ittf» ahol arany grammja csak Ko £ice, Szobár utca 10. Infernibán Telefon 6—66. az elégedetlen szlovenszkói munkásvezérek és munkások pártot keresnek Megalakult a független munkáspárt, de a szakadárok még nem vallanak szint. tudósitónktól) Min­t", (Saját tudósítónktól) Minden pártban­­ vannak elégedetlenek, akik mellőzöttségük vagy elvi differenciák miatt ellenzékbe léptek és csak kedvező alka­lomra várnáik, hogy kiléphessenek a pártból és új pártot alakítsanak, amely személyi és elvi igé­nyeiket kielégíti. A belső ellentéteket most egy csapásra akuttá tette a választások kiírása. Amint a már mutatkozó jelekből következtetni lehet, a szétforgácsolódás veszélye legközvetlenebbül a szlovenszkói munkáspártokat fenyegeti. Csak pár nappal ezelőtt jelentettük, hogy a független kommunista párt Szlo­­venszkón is részt vesz a választási harc­ban és valószínűleg megnyeri a maga számára azokat a munkásrétegeket, melyek a párt je­lenlegi politikájával nincsenek meg­elégedve. De nemcsak a kommunista párt, a szo­ciáldemokrata mozgalom, is válságos idők­nek néz elébe, mert legutóbbi kongresszu­sukon több vezető tagot kizártak, akik most új szocialista párt alakításával kísérletez­nek. A munkáspártokban egyre erősödő bel­ső válságot még jobban kiélezte a kommu­nista és szociáldemokrata pártok jelölő lis­táinak összeállítása. Sokan, a vezető poli­tikusok közül a listák aljára szorultak és minden kilátásukat elvesztették ahhoz, hogy visszakerüljenek a parlamentbe. Ilyen körülmények között vetődött fel és kristályosodott ki a terv, hogy a munkás­pártok és szakszervezetek elégedetleneit egy táborba tömörítsék. Az uj munkáspárt kialakulása egyike a szlovenszkói politika legnagyobb választásszülte eseményeinek, bár az új párt keretvonalai még nem bon­takoztak ki. Az elégedetlen munkásrétegek egy tá­borba tört­ öritésére Nyitrán történt az első kisérlet. Egyelőre csak szerény keretek között tartottak alakulógyülést és válasz­tották meg Kapitányt elnöknek és Cser­nyák Antalt országos titkárnak. Az új mun­káspárt alakítói a szlovák néppárt, a ke­resztényszocialista, a kommunista és szo­ciáldemokrata pártokból akarják az elége­detleneket kivonni és a „Szlovenszkói Or­szágos Független Munkáspártiban egy­­nevezőre hozni. Az uj pártalakulás jelentőségéről kérdést intéztünk a kel­etszl­oven­szkod munkásmoz­galom egyik veterán vezetőjéhez, aki ki­jelentette, hogy az elégedetlen munkások és vezetők pártja Szlovenszkón jelentékeny vá­­lasztótömegre számíthat, eddig azon­ban komoly alakulásról nem tud. A nyitrai kísérlet a kezdet kezdetén van, úgy hogy ma még bajos róla véleményt formálni Az azonban semmi esetre sem teszi szim­­patikussá a­­bemutatkozást, hogy az új munkáspárt első ténykedése az volt, hogy l­epaktált a csehszlovák szocialista párttal és kapcsolt listával akar részt venni a választásokon. Hí magyar és német evangélikus egyházak szerveskedésének szabadsága A szlovenszkói magyar evangélikusok orgánuma állandóan felszínen­­ tartja az ak­tuális kérdéseket s egymás után szólaltatja meg az evangélikusok vezető egyéniségeit. Most Szodola Emil dr. nyilatkozott s meg­értő, konciliáns hangja általános érdeklő­désre tarthat szám­­ot. — Mindig a megértés híve voltam — mondja. — Célom oly egyházpolitika meg­teremtése volt, melyben a magyar és né­met hittestvéreink jól érzik magukat és tel­jesen megelégedettek. E nézetemet kifejez­tem a trencsénteplitzi zsinati előkészítő bi­zottságban. A magyar és német egyház­kerületre így foglalhatnám össze álláspon­tomat: — A szervezkedés szabadságának biz­tosítása magyar és német hittestvéreink számára egyházi dolgokban. Kifejeztem azt az óhajtásomat, hogy módosítsák a zsinati törvények ide vonatkozó intézkedéseit. Ezután szóba került az evangélikus egy­háznak a cse­h-morva atyafiakkal való Az Óceán titka Jond János főherceg és Stubel Milli színésznő szerelmi drámája) REGÉNY 169 — „Motoszkálni!! — Azt mondja ez a nő­ , motoszkálni!" —• kiáltotta folyton és én csak bámultam reá értelmetlenül. Tudja isten, mit érthetett Walter az alatt, hogy „motoszkálni“ Hiszen kölni nő volt. Én csak azt akartam neki mondani, hogy valamit bizonyára nem talál rendben a zsebnél, mert folyton húzogatta és ráncigálta. — Érdekese­k ezek a művésznők, nagyon ér­dekesek — jegyezte meg komolyan Ján­s Szal­— Nem érdekesek ezek, hanem hisztérikák. Nem tudom, hogy foglalkozásuk hozza-e magá­val vagy magukat beleheccelik, v­agy akkor is szerepet játszanak, amikor embertársaikkal érintkeznek Tény, hogy legtöbbjük" Idegesen beszámíthatatlan és hiúságiban annyira vak, hogy magán és pillanatnyi szeszélyén kívül sen­kit sem akar ismerni — tette hozzá meggyőző­déssel Nunzianto —. Én igen jól ismerem őket, hiszen közöttük éltem és ma is közöttük élek. Azért örültem olyan nagyon Máriám elhatáro­zásán, amikor a színpadnak hátat fordított. — Ne zavarjatok, itt még nincsen vége — kezdett kicsit türelmetlenkedni Mária — Ne folytasd! — szólt reá férje. — Én is elveszítettem türelmemet. Végre nem vagyok mai csirke, meg a munkát is jobban ér­tem, mint ő, ezért egy kicsit összeszedtem min­den erőmet és önérzetesen rászóltam. — Grófné látom, hogy ma roppant szeszé­lyes, ezért arra kérem, hogy a kabátot adja vissza. Megigazítom, mert ferde. — Ez a kabát? Hová gondol! Dehogy ferde. Legszebb alkotása. Kirakatba való darab — mondotta olyan édes hízelgéssel, hogy m­a­d le­vett a lábamról — Különben is hozt m­­­agá­nak valamit —■ folytatta kedvesked­­és át­adott nekem egy borít­ékot és a­zt­án két színházjegyet. — Nem vagyok én kedves? — kérdezte mo­solyogva és vagy hatszor-hé­tszer egymásután elmondta ezt: nem vagyok én kedves? És még azt merik rámfogni az emberek, hogy szekáns természetű vagyok Hát az vagyok? — fordult hozzám egyenesen a kérdéssel. — Remélem, megmondtad az igazat — szólt dühösen Nunzianto. — Nem, én nem mondtam meg. Megmondta később ő maga, amikor a tükörbe nézett és ott meglátta magán az elhibázott kabátot. Egy­szerre elfelejtette, hogy azt a­ kabátot előbb megdicsérte és olyan pokoli lármát csapott hogy már a fejem zúgott. Erre hozzáléptem, le­húztam róla a kabátot és erélyesen rászóltam­ .— Hát én nem vagyok a grófné alkalmazott­ja, sem cselédje, sem kutyája. Én megmondtam, hogy a kabát el van hibázva. Hiszen azért hoz­tam próbálni, hogy hibáira közösen ráakadjunk Tudom, mi a kabát hibája, kiigazítom és azután tessék csak­ elhordani­. Ha nem tetszik, adja majd vissza, de számlájába beírom úgyis rég nem miél­tózta­tok­ fizetni, nem ártana, ha a sok sivitás is. visítás helyett erre is gondolna — Igazad volt, Mária! — hangzott a férj el­ismerő szava. — Erre Walter megváltozott Beismerte, hogy gyilkosan tudja szekírozni az embereket és bocsánatot kért, mert nagy szerepet kapott, amin most rágódik, nem tudja, miként játssza meg szerepét ez hozza ki békét üléséből. — S mert nem tud'a szerepét, a környezeté­ben élő embereket pofozza, rúgja és bántal­mazza! Szép kis erkölcs! — dühöngött Nlvn­zi anto. — Hagyja, Vincenzo — szóll feddőleg közbe a főherceg —, ez volna még a legenyhébb er­kölcstelenség, amit a színésznők nyolcvan szá­zaléka terjeszt! Na és hogyan végződött a kel­lemetlen affér? — Úgy, hogy amikor már mindenen túl vol­­tunk, az elszakított ruha a febecsmérelt kabátot beletettem a dobozba és a két színházjegyet el­tettem a zsebembe, hogy menjek, hálát adva az istennek, hogy ettől a fúriától megszabadulhat­tam, akkor az eddiginél is mézédesebben szólalt meg: — De, drága Nunziantoné, hát maradjon még egy kicsit. — Ja ez nem megy ám csak úgy, grófné, so­kan várnak reám — feleltem neki. —Na, csak üljön le még egy pillanatra, olyan kedvesen beszél, úgy szeretem, hallgatni — és erőszakkal lenyomott egy székre. Ott kellett maradnom. Nem tudtam megszabadulni tőle. És — igen természetem­ — nem én beszéltem, nem­­ hallgatott engem, hanem fordítva. — És mit beszélt? — kérdezte kíváncsian Vincenzo. — Azt már nem mondom el nektek — felelte Mária és felkelt az asztaltól és kiment, nehogy a férfiak ostromolni merjék — Bizonyosan jó ,zaftos­ 1 dolgokat mond­hatott neki Walter, pedig Mária ezt nem sze­reti, Walter meg nagy disznó — hangzott Vin­­cenzonak erélyes kijelentése. — Mondja, Vincenzo, nem gondolkodott ma­ga azon, miért olyan idegesek a színésznők, ha toalettjeikről van szó? — kérdezte János Szal­­vátor főherceg, akit szintén nem érdekeltek Walter méltóságos asszonynak „zaftos“ kijelen­tései meséi és pletykái. — Bizony, megvallom őszintén a dolgot, ezen nem igen gondolkodtam. Csak azt látom, hogy a színésznők is, a varrónőik is eleget kínlódnak, míg valamely­­ ruhának életet adnak. A vajúdás minden szenvedéseit többszörösen átélik maguk­ban. — Én azt hiszem, az teszi őket idegessé, hogy számtalan szempontnak kell eleget tenniök. Elő­ször annak a ruhának az ő ízlését kell kielégí­tenie, azután annak a férfi ízlését, akinek tulaj­donképpen öltözködik. Mert minden n­ő tetszeni akar valakinek. A színésznő még inkább akar valakinek tetszeni, a­ki közelében áll, akinek ízlése reánézve irányadó. Azután tetszenie kell a színigazgatónak Tudom, hogy a színigazgatók az összes színpadra lépő színésznőket előbb te­tőtől talpig megvizsgálok és ha valamelyik jelmez, ruha, toalett nem tetszik nercek, a véle­ményüket nem rejtik véka alá. Azután meg kell nyerniök a kolleganők tetszésé­t Ez talán a leg­­j­ó nehezebb. Mert a kolleganőkből telnek ki az­­ irigyek Ezek azután szigorú birák. Szembe di­csérnek, a hát m­ögöt ócsárolnak. — Különösen nagyon kell óvakodni attól színésznőtől, aki szembe nagyon dicsér, bizo­n­nyára az ilyen annál merészebben ócsárol a hát mögött. — H­ogy­je el, Vincenzo, ez mindegy. Amelyik szembe őszinte, azt is csak az irigység vezeti. Sőt a túlságos őszinteség egyenlő a túlzásba vitt gorombasággal. A gorombaságnak pedig az a célja, hogy az illetőnek valamely­­­ dologban kedvét szegje, akaratát megbénítsa, szelle­miekben való kifejtésben gátat vessen... kolleganők véleményére mégis n­agy súlyt vet­­­nek a színésznők, annál is inkább, mert ma­guktól kiindulva tudják, hogy milyen élesszemű és még élesebb nyelvű bírálói egymásnak ők magukon érzik ennek a latin közmondásnak igazát: „Hódié tibi, eras mihi.“ „Ma neked, hol­nap nekem “ Egymásról való kritikai megjegy­zések bántó tüze elöl minden színésznő úgy igyekszik menekülni, hogy egymást a toalett­ben túllicitálni igyekeznek. — Ez már igaz — szólt Vincenzo — és még a közönség is hátra van. Ezerszemü cézár, amelynek pillanatnyi tetszése felemel és­ elbuk­­tat, akinek kegyét keresni bizony mindegyi­künknek legfőbb törekvése. — Már még a kritika, az újságok... Nem a kö­zönség emel, vagy buktat, hanem a kritika és az újságok. A színész füléhez el nem jutott kri­tikai megjegyzéseket, dicséreteket nem lehet megörökíteni, de a kritikák, a lapok. — Azok masszív formába öltöztetik véleményüket és az újságokat olyanok is olvassák — sőt ezek pár százezerrel többen vannak, akik az előadást vé­gig nem nézték. Így valamely színésznőről a jó­­vélemény vagy lesújtó lesajnálkozás a végered­ményben úgy alakul ki, ahogyan ezt a kritiku­sok megírják és az újságok terjesztik. Ezek­nek szívéhez pedig a színésznő sokkal köze­lebb jut pompás toalett útján, nagyszerű ruha segélyével, mintha ruhái ellen kifogás emelhető. Lám, ennyinek kell annak a szegény színésznő­nek tetszeni, amikor ruhát varrat. Hát lehet azon csodálkozni, ha ideges lesz.. (Folyt kör)

Next