Kassai Ujság, 1925. október (87. évfolyam, 221-246. szám)
1925-10-01 / 221. szám
2. ottiah A jelenkor legjobb kölnivize a 11 15 JO RÁTA kölnivízképpen azt jelenti, hogy ott marad Irakban és Mosszulban, amig csak jólesik neki... Viszont a török külügyminiszter lord Curzonra hivatkozik és kijelenti, hogy őt csak az a határozat köti e kérdésben, amit az angolai nagy török nemzetgyűlés majd ratifikált: — Törökország számára a mosszuli kérdés az élet és halál kérdése. Ilyen merész szavak még nem hangzottak el a népszövetségi tanács előtt, amelynek jellegét rendesen jól ebédelt urak előre meghozott határozatainak unalmas és csöndes hangú felolvasása szokta megadni. Törökország, úgy látszik, itt is a lausannei tradíciókon indul. S nem tagadható, az általános szimpátia mellette van. És mit tesz a tanács? Hágába küldi a kérdést azzal a problémával, hogy a meghozandó tanácsi határozat egyhangúlag vagy szótöbbséggel hozandó-e meg? Szóval halasztás s közben a szemben álló felek elkeseredetten szórják egymás ellen a gyűlölködő kommünikék egész sorozatát, megvádolva mindegyik a másikat titkos hadkészülődéssel... Ára: Sic 24-UDIT én FRISSÍT! Hilden mis márkin orosz kölnivizei relitimül MINDENÜTT KAPHATÓ! KASSAI (I SAC Pedig a gazdasági egység kérdését helyre lehetne valahogyan állítani Irakban s a Soucheur-féle gazdasági világkonferencia a petróleumkészletek fölosztásáról is tárgyalhatna. De mig ez elkövetkezik, addig keményen" a harc s szenved alatta a Népszöveg presztízse — s messze vannak még azok az idők, amikor majd a gróf Coudenhove által kívánt „határtudat“ lassú szünéséről beszélhetünk. Oroszország Angliát hibáztatja a teheráni éhségforradalomért Moszkva, szept. 30. (Saját tudósítónktól.) A szovjet sajtó híradásai szerint Teheránban a kenyérhiány komoly nyugtalanságokra vezetett, melynek több halottja és számos sebesültje van. A nyugtalanság szítóinak egy csoportja áttörte magát a katonai kordonon és a szovjetköztársaság épületében keresett menedéket. Miután a kenyérforradalom vezetői a szovjetkövetség védelme alá helyezték magukat és onnan terjesztették elő követelésüket, mondjon le a miniszterelnök és térjen vissza a sah. A szovjet lapok angol provokációra vezetik vissza a lázadást. Angliának érdeke, hogy megbuktassa a miniszterelnököt és visszaültesse trónjára a feudális köröktől körülvett sahot. Épen ezért a szovjet követség nem fogadta be a lázadókat, hanem kiutasította őket épületéből. 1525. oWebfT 1. 221. szám Boldog házassága lesz, ha jegygyűrűjét POLLACSEK ékszerésznél vásárol|a. Ittf» ahol arany grammja csak Ko £ice, Szobár utca 10. Infernibán Telefon 6—66. az elégedetlen szlovenszkói munkásvezérek és munkások pártot keresnek Megalakult a független munkáspárt, de a szakadárok még nem vallanak szint. tudósitónktól) Mint", (Saját tudósítónktól) Minden pártban vannak elégedetlenek, akik mellőzöttségük vagy elvi differenciák miatt ellenzékbe léptek és csak kedvező alkalomra várnáik, hogy kiléphessenek a pártból és új pártot alakítsanak, amely személyi és elvi igényeiket kielégíti. A belső ellentéteket most egy csapásra akuttá tette a választások kiírása. Amint a már mutatkozó jelekből következtetni lehet, a szétforgácsolódás veszélye legközvetlenebbül a szlovenszkói munkáspártokat fenyegeti. Csak pár nappal ezelőtt jelentettük, hogy a független kommunista párt Szlovenszkón is részt vesz a választási harcban és valószínűleg megnyeri a maga számára azokat a munkásrétegeket, melyek a párt jelenlegi politikájával nincsenek megelégedve. De nemcsak a kommunista párt, a szociáldemokrata mozgalom, is válságos időknek néz elébe, mert legutóbbi kongresszusukon több vezető tagot kizártak, akik most új szocialista párt alakításával kísérleteznek. A munkáspártokban egyre erősödő belső válságot még jobban kiélezte a kommunista és szociáldemokrata pártok jelölő listáinak összeállítása. Sokan, a vezető politikusok közül a listák aljára szorultak és minden kilátásukat elvesztették ahhoz, hogy visszakerüljenek a parlamentbe. Ilyen körülmények között vetődött fel és kristályosodott ki a terv, hogy a munkáspártok és szakszervezetek elégedetleneit egy táborba tömörítsék. Az uj munkáspárt kialakulása egyike a szlovenszkói politika legnagyobb választásszülte eseményeinek, bár az új párt keretvonalai még nem bontakoztak ki. Az elégedetlen munkásrétegek egy táborba tört öritésére Nyitrán történt az első kisérlet. Egyelőre csak szerény keretek között tartottak alakulógyülést és választották meg Kapitányt elnöknek és Csernyák Antalt országos titkárnak. Az új munkáspárt alakítói a szlovák néppárt, a keresztényszocialista, a kommunista és szociáldemokrata pártokból akarják az elégedetleneket kivonni és a „Szlovenszkói Országos Független Munkáspártiban egynevezőre hozni. Az uj pártalakulás jelentőségéről kérdést intéztünk a keletszlovenszkod munkásmozgalom egyik veterán vezetőjéhez, aki kijelentette, hogy az elégedetlen munkások és vezetők pártja Szlovenszkón jelentékeny választótömegre számíthat, eddig azonban komoly alakulásról nem tud. A nyitrai kísérlet a kezdet kezdetén van, úgy hogy ma még bajos róla véleményt formálni Az azonban semmi esetre sem teszi szimpatikussá abemutatkozást, hogy az új munkáspárt első ténykedése az volt, hogy lepaktált a csehszlovák szocialista párttal és kapcsolt listával akar részt venni a választásokon. Hí magyar és német evangélikus egyházak szerveskedésének szabadsága A szlovenszkói magyar evangélikusok orgánuma állandóan felszínen tartja az aktuális kérdéseket s egymás után szólaltatja meg az evangélikusok vezető egyéniségeit. Most Szodola Emil dr. nyilatkozott s megértő, konciliáns hangja általános érdeklődésre tarthat számot. — Mindig a megértés híve voltam — mondja. — Célom oly egyházpolitika megteremtése volt, melyben a magyar és német hittestvéreink jól érzik magukat és teljesen megelégedettek. E nézetemet kifejeztem a trencsénteplitzi zsinati előkészítő bizottságban. A magyar és német egyházkerületre így foglalhatnám össze álláspontomat: — A szervezkedés szabadságának biztosítása magyar és német hittestvéreink számára egyházi dolgokban. Kifejeztem azt az óhajtásomat, hogy módosítsák a zsinati törvények ide vonatkozó intézkedéseit. Ezután szóba került az evangélikus egyháznak a cseh-morva atyafiakkal való Az Óceán titka Jond János főherceg és Stubel Milli színésznő szerelmi drámája) REGÉNY 169 — „Motoszkálni!! — Azt mondja ez a nő , motoszkálni!" —• kiáltotta folyton és én csak bámultam reá értelmetlenül. Tudja isten, mit érthetett Walter az alatt, hogy „motoszkálni“ Hiszen kölni nő volt. Én csak azt akartam neki mondani, hogy valamit bizonyára nem talál rendben a zsebnél, mert folyton húzogatta és ráncigálta. — Érdekesek ezek a művésznők, nagyon érdekesek — jegyezte meg komolyan Jáns Szal— Nem érdekesek ezek, hanem hisztérikák. Nem tudom, hogy foglalkozásuk hozza-e magával vagy magukat beleheccelik, vagy akkor is szerepet játszanak, amikor embertársaikkal érintkeznek Tény, hogy legtöbbjük" Idegesen beszámíthatatlan és hiúságiban annyira vak, hogy magán és pillanatnyi szeszélyén kívül senkit sem akar ismerni — tette hozzá meggyőződéssel Nunzianto —. Én igen jól ismerem őket, hiszen közöttük éltem és ma is közöttük élek. Azért örültem olyan nagyon Máriám elhatározásán, amikor a színpadnak hátat fordított. — Ne zavarjatok, itt még nincsen vége — kezdett kicsit türelmetlenkedni Mária — Ne folytasd! — szólt reá férje. — Én is elveszítettem türelmemet. Végre nem vagyok mai csirke, meg a munkát is jobban értem, mint ő, ezért egy kicsit összeszedtem minden erőmet és önérzetesen rászóltam. — Grófné látom, hogy ma roppant szeszélyes, ezért arra kérem, hogy a kabátot adja vissza. Megigazítom, mert ferde. — Ez a kabát? Hová gondol! Dehogy ferde. Legszebb alkotása. Kirakatba való darab — mondotta olyan édes hízelgéssel, hogy mad levett a lábamról — Különben is hozt magának valamit —■ folytatta kedveskedés átadott nekem egy borítékot és aztán két színházjegyet. — Nem vagyok én kedves? — kérdezte mosolyogva és vagy hatszor-hétszer egymásután elmondta ezt: nem vagyok én kedves? És még azt merik rámfogni az emberek, hogy szekáns természetű vagyok Hát az vagyok? — fordult hozzám egyenesen a kérdéssel. — Remélem, megmondtad az igazat — szólt dühösen Nunzianto. — Nem, én nem mondtam meg. Megmondta később ő maga, amikor a tükörbe nézett és ott meglátta magán az elhibázott kabátot. Egyszerre elfelejtette, hogy azt a kabátot előbb megdicsérte és olyan pokoli lármát csapott hogy már a fejem zúgott. Erre hozzáléptem, lehúztam róla a kabátot és erélyesen rászóltam .— Hát én nem vagyok a grófné alkalmazottja, sem cselédje, sem kutyája. Én megmondtam, hogy a kabát el van hibázva. Hiszen azért hoztam próbálni, hogy hibáira közösen ráakadjunk Tudom, mi a kabát hibája, kiigazítom és azután tessék csak elhordani. Ha nem tetszik, adja majd vissza, de számlájába beírom úgyis rég nem miéltóztatok fizetni, nem ártana, ha a sok sivitás is. visítás helyett erre is gondolna — Igazad volt, Mária! — hangzott a férj elismerő szava. — Erre Walter megváltozott Beismerte, hogy gyilkosan tudja szekírozni az embereket és bocsánatot kért, mert nagy szerepet kapott, amin most rágódik, nem tudja, miként játssza meg szerepét ez hozza ki békét üléséből. — S mert nem tud'a szerepét, a környezetében élő embereket pofozza, rúgja és bántalmazza! Szép kis erkölcs! — dühöngött Nlvnzi anto. — Hagyja, Vincenzo — szóll feddőleg közbe a főherceg —, ez volna még a legenyhébb erkölcstelenség, amit a színésznők nyolcvan százaléka terjeszt! Na és hogyan végződött a kellemetlen affér? — Úgy, hogy amikor már mindenen túl voltunk, az elszakított ruha a febecsmérelt kabátot beletettem a dobozba és a két színházjegyet eltettem a zsebembe, hogy menjek, hálát adva az istennek, hogy ettől a fúriától megszabadulhattam, akkor az eddiginél is mézédesebben szólalt meg: — De, drága Nunziantoné, hát maradjon még egy kicsit. — Ja ez nem megy ám csak úgy, grófné, sokan várnak reám — feleltem neki. —Na, csak üljön le még egy pillanatra, olyan kedvesen beszél, úgy szeretem, hallgatni — és erőszakkal lenyomott egy székre. Ott kellett maradnom. Nem tudtam megszabadulni tőle. És — igen természetem — nem én beszéltem, nem hallgatott engem, hanem fordítva. — És mit beszélt? — kérdezte kíváncsian Vincenzo. — Azt már nem mondom el nektek — felelte Mária és felkelt az asztaltól és kiment, nehogy a férfiak ostromolni merjék — Bizonyosan jó ,zaftos 1 dolgokat mondhatott neki Walter, pedig Mária ezt nem szereti, Walter meg nagy disznó — hangzott Vincenzonak erélyes kijelentése. — Mondja, Vincenzo, nem gondolkodott maga azon, miért olyan idegesek a színésznők, ha toalettjeikről van szó? — kérdezte János Szalvátor főherceg, akit szintén nem érdekeltek Walter méltóságos asszonynak „zaftos“ kijelentései meséi és pletykái. — Bizony, megvallom őszintén a dolgot, ezen nem igen gondolkodtam. Csak azt látom, hogy a színésznők is, a varrónőik is eleget kínlódnak, míg valamely ruhának életet adnak. A vajúdás minden szenvedéseit többszörösen átélik magukban. — Én azt hiszem, az teszi őket idegessé, hogy számtalan szempontnak kell eleget tenniök. Először annak a ruhának az ő ízlését kell kielégítenie, azután annak a férfi ízlését, akinek tulajdonképpen öltözködik. Mert minden nő tetszeni akar valakinek. A színésznő még inkább akar valakinek tetszeni, aki közelében áll, akinek ízlése reánézve irányadó. Azután tetszenie kell a színigazgatónak Tudom, hogy a színigazgatók az összes színpadra lépő színésznőket előbb tetőtől talpig megvizsgálok és ha valamelyik jelmez, ruha, toalett nem tetszik nercek, a véleményüket nem rejtik véka alá. Azután meg kell nyerniök a kolleganők tetszését Ez talán a legjó nehezebb. Mert a kolleganőkből telnek ki az irigyek Ezek azután szigorú birák. Szembe dicsérnek, a hát mögöt ócsárolnak. — Különösen nagyon kell óvakodni attól színésznőtől, aki szembe nagyon dicsér, bizonnyára az ilyen annál merészebben ócsárol a hát mögött. — Hogyje el, Vincenzo, ez mindegy. Amelyik szembe őszinte, azt is csak az irigység vezeti. Sőt a túlságos őszinteség egyenlő a túlzásba vitt gorombasággal. A gorombaságnak pedig az a célja, hogy az illetőnek valamely dologban kedvét szegje, akaratát megbénítsa, szellemiekben való kifejtésben gátat vessen... kolleganők véleményére mégis nagy súlyt vetnek a színésznők, annál is inkább, mert maguktól kiindulva tudják, hogy milyen élesszemű és még élesebb nyelvű bírálói egymásnak ők magukon érzik ennek a latin közmondásnak igazát: „Hódié tibi, eras mihi.“ „Ma neked, holnap nekem “ Egymásról való kritikai megjegyzések bántó tüze elöl minden színésznő úgy igyekszik menekülni, hogy egymást a toalettben túllicitálni igyekeznek. — Ez már igaz — szólt Vincenzo — és még a közönség is hátra van. Ezerszemü cézár, amelynek pillanatnyi tetszése felemel és elbuktat, akinek kegyét keresni bizony mindegyikünknek legfőbb törekvése. — Már még a kritika, az újságok... Nem a közönség emel, vagy buktat, hanem a kritika és az újságok. A színész füléhez el nem jutott kritikai megjegyzéseket, dicséreteket nem lehet megörökíteni, de a kritikák, a lapok. — Azok masszív formába öltöztetik véleményüket és az újságokat olyanok is olvassák — sőt ezek pár százezerrel többen vannak, akik az előadást végig nem nézték. Így valamely színésznőről a jóvélemény vagy lesújtó lesajnálkozás a végeredményben úgy alakul ki, ahogyan ezt a kritikusok megírják és az újságok terjesztik. Ezeknek szívéhez pedig a színésznő sokkal közelebb jut pompás toalett útján, nagyszerű ruha segélyével, mintha ruhái ellen kifogás emelhető. Lám, ennyinek kell annak a szegény színésznőnek tetszeni, amikor ruhát varrat. Hát lehet azon csodálkozni, ha ideges lesz.. (Folyt kör)