Kassai Ujság, 1925. november (87. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-01 / 247. szám

2» oldal. Sorakozó! Vőlegények POLLACSEK ékszerészhez KoSice, Szobár­ utca 10. Internrbá v - telefon 656. '"7M KASSAI ÚJSÁG POLIO SZAPPAN MOSÓPOR ÉS a legjobb mosószerek. Fogházbüntetés a Tiszti Szövetség rágalmazásáért (Saját tudósítónktól.) A kommunista párt hivatalos lapjának, a Munkásnak múlt év szeptember 4-iki számában „A város fája és a tiszti becsület“ címen egy cikk jelent meg, amely miatt a Kas­sai Tiszti Szövetség sértve érezte ma­gját és sajtópert indítoott a Munkás el­len. A vizsgálat során Horkay András felelős szerkesztő előbb Tatisik képvi­selőt nevezte meg a cikk szerzőjéül, majd később saját személyében vállalta a szerzőséget. A kassai törvényszék ez év június 27-én tartott főtárgyalá­son formai okokból fölmentette Horkayt a Tiszti Szövetség megrágalmazásának vádja alól, mert a Szövetség nem kért felhatalmazást a nemzetvédelmi minisz­tériumtól a per megindítására. Felebbezés folytán tegnap tárgyalta az ügyet az ítélőtábla Hmma-tanácsa: a közvádat dr. Kozlik fö­lgr’ászhelyet­­tes képviselte. Horkavt dr. Andor ügy­­véd védte. A tárgyaláson felolvasott el­­sőbirói ítélet és más iratok szerint Hor­­kav a következőket írta: „Tudta min­den kassai dolgozó, hogy a város a he­­lyi Tiszti Szövetségnek adta bérbe a Lajos-forrást. A város nagyon gavallér volt a tiszt urakkal szemben és épitke­­zési anyagul fát is adott nekik. Megál­lapítást nyert azonban, hogy a tiszt urak a felvágott fát katonai autókon haza­szállították és tüzelőfának használták. Lehetetlen, hogy la»»Air Vanítány és Verner ezredes ne tudnának az esetről, azért kiváncsiak vagyunk, miként fog­ják megtorolni a tiszti becsületen ejtett szégyenfoltot. Ebbe azután beleszólása lesz a város közönségének is: nem fog­juk tűrni, hogy a dolgozók pénzét így elherdálják.“ Az iratok ismertetése után a fö­­­ ievész­ helyettes kifejtette, hogy a bürs­­ü­gos eljárás megindításához nem volt szükség a nemzetvédelmi minisztérium előzetes felhatalmazására, mert nem egyes tisztek a maguk­ nevében, hanem a Tiszti Szövetség mint egyesület tette a följelentést. Az ítélőtábla megállapította, hogy a Tiszti Szövetség följelentéséhez minisz­teri felhatalmazásra nem volt szükség, a védelemnek a valódiság bizonyítására irányuló indítványa pedig elkésett. Ezek után bűnösnek mondta ki Horkay An­drást rágalmazás vétségében és 2 heti fogházra ítélte. Védő semmiségi panaszt jelentett be. 1925. november 1. 247. szám BORKEZTYÜH ” 45-75 -1g BOHMEDOK „ 28-40 „ SOWNIK-DAMSNYAK „ 10-48 „ SELYEM SAWLAK „ 30-110 „ PULLOVEWEK „ 120-275 „ KÖTÖTT MELLÉNYEK „ 80-250 „ARANYOSI 1 A jelenkor legfőbb kölnivize a­j gyártmánya orosz &ök­*v £z Ára: 24*— UDIT és FRISSÍT! Minden más máriséln orosz Kölnivizet felülapäl MINDENÜTT KAPHATÓ I Fellángolt az Izlám és a kereszténység harca Damaszkusz bombázása miatt Fegyverben a isiotoamedán világ Gibraltártól a Raabtznsig. (Saját tudósítónktól.) A Palesztinai arab kongresszus titkára, Jam­a­ Husszein táv­iratot intézett az amerikai United Press sajtóügynökség jeruzsálemi képviselőjéhez, melyben bejelenti, hogy a franciák által bombázott Dam­­­aszkuszban még számos élve eltemetett ember van a benszülött­­negyed összedőlt házainak romjai alatt. A helyzet rendkívül feszült. Az angol konzul azt ajánlotta az angol állampolgároknak, hogy haladéktalanul hagyják el a­ várost A téli időszak beálltával a hajléktalanok helyzete borzalmas lett. A francia csapatok nem engedik meg a menekülőknek, hogy a várost elhagyják. A lakosság nagy része, mely a bombá­zás következtében exisztenciáját és hozzátartozóit elvesztette, a felkelő drótokhoz csatlakozik. A keresztény lakosság közül senki sem sebesült meg Husszein táviratot intézett a londoni nem­zeti ligához is, melyben hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan és az ország közrendje veszélyeztetve van. Damasz­kusz bombázásával a franciák esztelen munkát végeztek és az angol konzulátus közti negyedet is romba döntötték. Amennyire a damaszkuszi eseményekről tiszta kép kapható, bizonyos, hogy a szíriai francia kormányzat, elsősorban pedig az új Painleve-kormány által állítólag már vis­­­sza is rendelt Sarrail tábornok, újra nagy­­ baklövést követett el Kairói jelentések szerint a mozlem vezérei Damaszkusz bom­bázását, mely 2—3009 emberéletet követelt áldozatul, egy új harc kezdetének tekintik az Izlám­ és a keresztény nyugat között A felháborodás olyan méreteket ölt, hogy a Földközi-tenger gibraltári partjaitól a Kau­kázusig felkelést hirdetnek az izlám vezé­rei. A mohamedánok ezrei menekültek ed­dig Damaszkuszból és csatlakoztak a no­­mág beduinokhoz. Franciaországnak több hadseregre is szüksége lesz, hogy a fellán­golt mozgalmat lecsendesítse. Damaszkusz keresztény lakossága közt is általános az elégedetlenség a francia kormányzattal szemben. Az előbbi jelentéssel szemben londoni körökben úgy tudják, hogy az ál­dozatok közt keresztények és zsidók is vannak. A gettó nagy része is elpusztult. ŰR I© IV ATŰ ZL ETÉB EN KOSICE, HLAVNAtFOtU. 74. SZÁM Az Óceán fiiba íOrih János főherceg és Stubel Milli színésznő szerelmi drámája­ REGÉNY. •— Ejha, kis templomi szűz, zárda lakója!... Hát így kék rajta csípnem­ téged? Erővel el aka­rod csábítani az én babámat? —■ Nem igaz! — ordította Mint, akit a sok iz­galom már majdnem ájulásba kergetett. — Mindent láttam, mindent tudok.. — ordí­totta Arabella, aki csak azért kiáltott, hogy a cselédek hallják és ezeket tanukul idézhesse majd a főherceg elé, ha majd vádjával a fő­herceg elé lép. Mundákovics is itt volt, csak­hogy az előszobában várakozott, a cselédeket jól megfizette és őket is az ajtó elé állította. — Gyalázatos! — hangzott Milli haragos ki­jelentése. — Még te mered mondani, hogy gyalázatos vagyok?... Még te nekem mered mondani, aki rajtakaptalak, amint babámmal, Kleiner József­fel szeretkeztél?.. Mundákovics kint odasúgta a leányoknak: — írják fel: Kleiner Józseffel szeretkezett a nagysága és rajtacsípte a felesége, balkézről, úgy mint a nagysága felesége balkézről a fő­hercegnek... És Arabella tovább gyalázta, mocskolta Millit aki megtörten állott ott, tehetetlenül. Ma­jd hir­telen felkiáltott: — Istenem, mi vétettem én, hogy ennyire sújtasz! — és megroggyant a térde és össze­esett. Mundákovics újból intett a leányoknak: — írják: A nagysága maga bevallotta, hogy mit vétett a főherceg ellen. Amikor Arabella így elérte azt, amit akart, megragadta Kleinert, aki mindarról, ami körü­lötte történt semmit sem tudott, semmit nem hallott és nem látott. Az ökölcsapástól minden összefolyt, minden *sa«® avarral.ott előtte.. Nem a fizikai fájdalom tört benne össze min­dent, hanem a lelki_ —— Milli nem akarja Őt! Milli nem szereti őt! Milli ráütött! Min«... Milli... Mili.. Mint egy alvajáró Levette Arabellát, aki be­tuszkolta egy kocsiba és hazavitte. Lefektette és Kleinert három n­ap és három éjjel a leg­magasabb láz gyötörte.­ Az orvos már a leg­rosszabbra volt elkészülve és nem­ csinált be­lőle titkot Arabella előtt sem. Arabella közö­nyösen, fogadta, ápolónőt vett melléje és­­ ép­pen ő­ van frissen, kedvesen , és mulatósan vi­gadta át az éjjeleket, mint eddig. Kleiner egy pillanatra sem jutott eszébe Minek? Abból a­­ jelenetből, amely Milli lakásán lefolyt és utána való összeroppanása elárulta, hogy Kleinert nem sokra használhatja a Milli ellen folytatott küzdelemben... A férfit pedig nem szerette benne, mert férfit igaz szerelemmel már nem tudott szeretni...# A szobaleány és szakácsnő ágyba fektették akkor délután Millit, orvost is hívtak melléje. Pár nap múlva névtelen levél ment a fő­herceghez. A Kleiner-féle látogatást súgta be ez a levél a legapróbb részletekig kicicomázva, feldíszítve. Minden szót olyan ügyesen helyez­tek el, hogy méregként hasson, öljön, gyilkol­jon.. A szerelmet ölje ki a főherceg szívéből... Az első pillanatban a főherceg fejébe szállt a vér. Eszébe jutott az a sok pletyka, amelyek kapcsolatba hozták egymással Millit és Klei­nert. S amikor pár száz kilométer választja el egymástól a szerelmeseket s amikor az idegek amúgy is túl vannak feszülve, nem lehet azon csodálkozni, ha vannak pillanatok és órák, amelyek alatt csak nagynehezen tudja magát a megtámadott összeszedni és gondolatait an­­­­nyira rendezni, hogy bírálatot, tudjon mondani a levélről és tartalmáról Lassan megvilágoso­dott agyában az eddig hallott pletykák igazta­lan volta és hazugsága. Bekérette magához ka­marását, Meussheu­gen bárót és megk­érdezte tőle: — Mundákovics Arzén elutazott már? — Fenséged egyenes óhajára az altábornagy úr Bécsbe küldte. — Olvassa el ezt a levelet. A báró elolvasta. Nevetve adta vissza. — Méltóztassék legdrágább emlékei közé el­tenni... — ön is tehát azt gondolja, hogy... — ... hogy Mundákovics csin­lta az egészet. És pár nap múlva megjött a két cselédleány , ákom-bákontos levele­, amelyben a Szűz Má­riára esküdve elmondottak mindent, ami tör­tént s hogyan akarta őket egy hölgy és egy ur hamis vallomásra rávenni. A főherceg elszégyelte magát, hogy csak egy pillanatig is kételkedni mert Milli tisztességé­ben. — Az ur — gondolkodott hangosan a főher­ceg — Mundákovics volt De ő volt a hölgy, aki Kleinert babájának mondotta magát? Ara­bellára gyanakszom, de nem hiszem mégsem, hogy 5 volna, mert Mundákovics a babája. Klei­ner is az volna? Egyszerre kettő? Mindegy! Fő, hogy ez a levél adta vissza nyugalmamat. Erről a levélről Milli semmit sem tudott. A két cseléd maga határozta el magát an­nak megírására, amikor drága kis úrnőjüket annyit szenvedni látták. És vége lett az okkupációnak. János Szalvátor főherceg hazatért. Egyene­sen Millihez ment. És soha egyik sem hozta fel a másiknak, milyen vádakkal illették névtelen gyalázkodók. Nem említették, mert szerették egymást és bíztak egymásban. És bizonyára soha szóba sem kerülnek ezek a levelek, ha János Szalvátor főherceget nem helyezik át Pozsonyba.. . Már harmadik éve is eltelt annak, hogy János Szalvátor főherceget Pozsonyban felejtették. A főherceg evvel nem sokat törődött, nyugod­tan élt hivatásának, kötelességének és szerel­mének. Még örült is, hogy távol van Blestől, azt hitte, hogy evvel eléri azt, hogy az udvar békén hagyja. Bízott abban, hogy elfelejtették. Nagyon rosszul számított Az udvar nem tudott felejteni. Rettegtek tőle, ismerték erejét, meg­­ingathatatlanságát. ismerték barátságát Rudolf trónörökössel Tudták, ha Rudolf trónörökös uralkodó lesz, akkor János Szalvátor főherceg­nek előkelő szerep jut a kormányzásban. Ebből nem is csináltak titkot. Rudolf is, a főherceg is gyakran kijelentették, hogy minden abban a pil­lanatban meg fog változni, amikor Rudolf kettős monarchia koronáját fejére teszi. János a Szalvátor főherceget tehát még most akarták tönkretenni, megsemmisíteni, hogy a jövőben se juthasson szerephez. Ez volt a cél Ezért nem hagytak neki békét Pozsonyban sem. Ezért nyúltak ki a bécsi csápok Pozsonyig is és arra törekedtek, hogy­ a főherceget olyan színben tüntessék fel a császár és a trónörökös előtt, hogy a főherceget extravagáns szokásai, szo­cialista érzelmei s a normális magaviselte miatt nem lehet és nem szabad komolyan venni. A császárnál ezt elérték. A császár valójában nem vette komolyan a fiatalembert. Valami ok­talan fiatalos felhevülésnek tulajdonította János Szalvátor főherceg minden kijelentését Bízott abban, hogy a főherceg idővel majd csak meg­komolyodik. Az öregkor hajlamosabb a konzer­vativizmusra, ő is alább hagy majd a szélsősé­ges eszmékkel való kacérkodással így hát a császár idővel megenyhült a főherceg iránt. Haragja valamit engedett, annál is inkább, mert pozsonyi tartózkodása alatt a főherceg ellen komolyabb panaszok nem hangzottak el. Az udvar intrikájával tehát éppen a fordítottját érte el Ferenc Józsefnél Ahelyett, hogy a csá­szár teljesen elfordult volna a főhercegtől, a beszámithatatlantól, ellenkezőleg, a császár kegyesebb érzésre hangolta szívét, éppen azért, mert a főherceg beszámíthatatlan. Rudolf trónörökösnél sem sokra mentek az intrikusok. Az utóbbi hónapokban, amennyire csak lehetett, kerülte az udvart Alig vett részt valamely összejövetelen. Ha kénytelen volt va­lamilyen ünnepségen megjelenni, minden arc­játékával,­­mozdulatával szavával, elárulta, hogy végtelenül unja a komédiát, még jobban unja az embereket és kivágyik az életbe, ahol munka, ahol küzdelem van, ahol igaz emberek­kel s nem alakosk­odó, képmutató, intrikus la­kájokkal van körülvéve (Folyt kör )

Next