Kassai Ujság, 1925. november (87. évfolyam, 247-271. szám)
1925-11-01 / 247. szám
2» oldal. Sorakozó! Vőlegények POLLACSEK ékszerészhez KoSice, Szobár utca 10. Internrbá v - telefon 656. '"7M KASSAI ÚJSÁG POLIO SZAPPAN MOSÓPOR ÉS a legjobb mosószerek. Fogházbüntetés a Tiszti Szövetség rágalmazásáért (Saját tudósítónktól.) A kommunista párt hivatalos lapjának, a Munkásnak múlt év szeptember 4-iki számában „A város fája és a tiszti becsület“ címen egy cikk jelent meg, amely miatt a Kassai Tiszti Szövetség sértve érezte magját és sajtópert indítoott a Munkás ellen. A vizsgálat során Horkay András felelős szerkesztő előbb Tatisik képviselőt nevezte meg a cikk szerzőjéül, majd később saját személyében vállalta a szerzőséget. A kassai törvényszék ez év június 27-én tartott főtárgyaláson formai okokból fölmentette Horkayt a Tiszti Szövetség megrágalmazásának vádja alól, mert a Szövetség nem kért felhatalmazást a nemzetvédelmi minisztériumtól a per megindítására. Felebbezés folytán tegnap tárgyalta az ügyet az ítélőtábla Hmma-tanácsa: a közvádat dr. Kozlik fölgr’ászhelyettes képviselte. Horkavt dr. Andor ügyvéd védte. A tárgyaláson felolvasott elsőbirói ítélet és más iratok szerint Horkav a következőket írta: „Tudta minden kassai dolgozó, hogy a város a helyi Tiszti Szövetségnek adta bérbe a Lajos-forrást. A város nagyon gavallér volt a tiszt urakkal szemben és épitkezési anyagul fát is adott nekik. Megállapítást nyert azonban, hogy a tiszt urak a felvágott fát katonai autókon hazaszállították és tüzelőfának használták. Lehetetlen, hogy la»»Air Vanítány és Verner ezredes ne tudnának az esetről, azért kiváncsiak vagyunk, miként fogják megtorolni a tiszti becsületen ejtett szégyenfoltot. Ebbe azután beleszólása lesz a város közönségének is: nem fogjuk tűrni, hogy a dolgozók pénzét így elherdálják.“ Az iratok ismertetése után a fö ievész helyettes kifejtette, hogy a bürsügos eljárás megindításához nem volt szükség a nemzetvédelmi minisztérium előzetes felhatalmazására, mert nem egyes tisztek a maguk nevében, hanem a Tiszti Szövetség mint egyesület tette a följelentést. Az ítélőtábla megállapította, hogy a Tiszti Szövetség följelentéséhez miniszteri felhatalmazásra nem volt szükség, a védelemnek a valódiság bizonyítására irányuló indítványa pedig elkésett. Ezek után bűnösnek mondta ki Horkay Andrást rágalmazás vétségében és 2 heti fogházra ítélte. Védő semmiségi panaszt jelentett be. 1925. november 1. 247. szám BORKEZTYÜH ” 45-75 -1g BOHMEDOK „ 28-40 „ SOWNIK-DAMSNYAK „ 10-48 „ SELYEM SAWLAK „ 30-110 „ PULLOVEWEK „ 120-275 „ KÖTÖTT MELLÉNYEK „ 80-250 „ARANYOSI 1 A jelenkor legfőbb kölnivize aj gyártmánya orosz &ök*v £z Ára: 24*— UDIT és FRISSÍT! Minden más máriséln orosz Kölnivizet felülapäl MINDENÜTT KAPHATÓ I Fellángolt az Izlám és a kereszténység harca Damaszkusz bombázása miatt Fegyverben a isiotoamedán világ Gibraltártól a Raabtznsig. (Saját tudósítónktól.) A Palesztinai arab kongresszus titkára, Jama Husszein táviratot intézett az amerikai United Press sajtóügynökség jeruzsálemi képviselőjéhez, melyben bejelenti, hogy a franciák által bombázott Damaszkuszban még számos élve eltemetett ember van a benszülöttnegyed összedőlt házainak romjai alatt. A helyzet rendkívül feszült. Az angol konzul azt ajánlotta az angol állampolgároknak, hogy haladéktalanul hagyják el a várost A téli időszak beálltával a hajléktalanok helyzete borzalmas lett. A francia csapatok nem engedik meg a menekülőknek, hogy a várost elhagyják. A lakosság nagy része, mely a bombázás következtében exisztenciáját és hozzátartozóit elvesztette, a felkelő drótokhoz csatlakozik. A keresztény lakosság közül senki sem sebesült meg Husszein táviratot intézett a londoni nemzeti ligához is, melyben hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzet tarthatatlan és az ország közrendje veszélyeztetve van. Damaszkusz bombázásával a franciák esztelen munkát végeztek és az angol konzulátus közti negyedet is romba döntötték. Amennyire a damaszkuszi eseményekről tiszta kép kapható, bizonyos, hogy a szíriai francia kormányzat, elsősorban pedig az új Painleve-kormány által állítólag már vissza is rendelt Sarrail tábornok, újra nagy baklövést követett el Kairói jelentések szerint a mozlem vezérei Damaszkusz bombázását, mely 2—3009 emberéletet követelt áldozatul, egy új harc kezdetének tekintik az Izlám és a keresztény nyugat között A felháborodás olyan méreteket ölt, hogy a Földközi-tenger gibraltári partjaitól a Kaukázusig felkelést hirdetnek az izlám vezérei. A mohamedánok ezrei menekültek eddig Damaszkuszból és csatlakoztak a nomág beduinokhoz. Franciaországnak több hadseregre is szüksége lesz, hogy a fellángolt mozgalmat lecsendesítse. Damaszkusz keresztény lakossága közt is általános az elégedetlenség a francia kormányzattal szemben. Az előbbi jelentéssel szemben londoni körökben úgy tudják, hogy az áldozatok közt keresztények és zsidók is vannak. A gettó nagy része is elpusztult. ŰR I© IV ATŰ ZL ETÉB EN KOSICE, HLAVNAtFOtU. 74. SZÁM Az Óceán fiiba íOrih János főherceg és Stubel Milli színésznő szerelmi drámája REGÉNY. •— Ejha, kis templomi szűz, zárda lakója!... Hát így kék rajta csípnem téged? Erővel el akarod csábítani az én babámat? —■ Nem igaz! — ordította Mint, akit a sok izgalom már majdnem ájulásba kergetett. — Mindent láttam, mindent tudok.. — ordította Arabella, aki csak azért kiáltott, hogy a cselédek hallják és ezeket tanukul idézhesse majd a főherceg elé, ha majd vádjával a főherceg elé lép. Mundákovics is itt volt, csakhogy az előszobában várakozott, a cselédeket jól megfizette és őket is az ajtó elé állította. — Gyalázatos! — hangzott Milli haragos kijelentése. — Még te mered mondani, hogy gyalázatos vagyok?... Még te nekem mered mondani, aki rajtakaptalak, amint babámmal, Kleiner Józseffel szeretkeztél?.. Mundákovics kint odasúgta a leányoknak: — írják fel: Kleiner Józseffel szeretkezett a nagysága és rajtacsípte a felesége, balkézről, úgy mint a nagysága felesége balkézről a főhercegnek... És Arabella tovább gyalázta, mocskolta Millit aki megtörten állott ott, tehetetlenül. Majd hirtelen felkiáltott: — Istenem, mi vétettem én, hogy ennyire sújtasz! — és megroggyant a térde és összeesett. Mundákovics újból intett a leányoknak: — írják: A nagysága maga bevallotta, hogy mit vétett a főherceg ellen. Amikor Arabella így elérte azt, amit akart, megragadta Kleinert, aki mindarról, ami körülötte történt semmit sem tudott, semmit nem hallott és nem látott. Az ökölcsapástól minden összefolyt, minden *sa«® avarral.ott előtte.. Nem a fizikai fájdalom tört benne össze mindent, hanem a lelki_ —— Milli nem akarja Őt! Milli nem szereti őt! Milli ráütött! Min«... Milli... Mili.. Mint egy alvajáró Levette Arabellát, aki betuszkolta egy kocsiba és hazavitte. Lefektette és Kleinert három nap és három éjjel a legmagasabb láz gyötörte. Az orvos már a legrosszabbra volt elkészülve és nem csinált belőle titkot Arabella előtt sem. Arabella közönyösen, fogadta, ápolónőt vett melléje és éppen ő van frissen, kedvesen , és mulatósan vigadta át az éjjeleket, mint eddig. Kleiner egy pillanatra sem jutott eszébe Minek? Abból a jelenetből, amely Milli lakásán lefolyt és utána való összeroppanása elárulta, hogy Kleinert nem sokra használhatja a Milli ellen folytatott küzdelemben... A férfit pedig nem szerette benne, mert férfit igaz szerelemmel már nem tudott szeretni...# A szobaleány és szakácsnő ágyba fektették akkor délután Millit, orvost is hívtak melléje. Pár nap múlva névtelen levél ment a főherceghez. A Kleiner-féle látogatást súgta be ez a levél a legapróbb részletekig kicicomázva, feldíszítve. Minden szót olyan ügyesen helyeztek el, hogy méregként hasson, öljön, gyilkoljon.. A szerelmet ölje ki a főherceg szívéből... Az első pillanatban a főherceg fejébe szállt a vér. Eszébe jutott az a sok pletyka, amelyek kapcsolatba hozták egymással Millit és Kleinert. S amikor pár száz kilométer választja el egymástól a szerelmeseket s amikor az idegek amúgy is túl vannak feszülve, nem lehet azon csodálkozni, ha vannak pillanatok és órák, amelyek alatt csak nagynehezen tudja magát a megtámadott összeszedni és gondolatait annyira rendezni, hogy bírálatot, tudjon mondani a levélről és tartalmáról Lassan megvilágosodott agyában az eddig hallott pletykák igaztalan volta és hazugsága. Bekérette magához kamarását, Meussheugen bárót és megkérdezte tőle: — Mundákovics Arzén elutazott már? — Fenséged egyenes óhajára az altábornagy úr Bécsbe küldte. — Olvassa el ezt a levelet. A báró elolvasta. Nevetve adta vissza. — Méltóztassék legdrágább emlékei közé eltenni... — ön is tehát azt gondolja, hogy... — ... hogy Mundákovics csinlta az egészet. És pár nap múlva megjött a két cselédleány , ákom-bákontos levele, amelyben a Szűz Máriára esküdve elmondottak mindent, ami történt s hogyan akarta őket egy hölgy és egy ur hamis vallomásra rávenni. A főherceg elszégyelte magát, hogy csak egy pillanatig is kételkedni mert Milli tisztességében. — Az ur — gondolkodott hangosan a főherceg — Mundákovics volt De ő volt a hölgy, aki Kleinert babájának mondotta magát? Arabellára gyanakszom, de nem hiszem mégsem, hogy 5 volna, mert Mundákovics a babája. Kleiner is az volna? Egyszerre kettő? Mindegy! Fő, hogy ez a levél adta vissza nyugalmamat. Erről a levélről Milli semmit sem tudott. A két cseléd maga határozta el magát annak megírására, amikor drága kis úrnőjüket annyit szenvedni látták. És vége lett az okkupációnak. János Szalvátor főherceg hazatért. Egyenesen Millihez ment. És soha egyik sem hozta fel a másiknak, milyen vádakkal illették névtelen gyalázkodók. Nem említették, mert szerették egymást és bíztak egymásban. És bizonyára soha szóba sem kerülnek ezek a levelek, ha János Szalvátor főherceget nem helyezik át Pozsonyba.. . Már harmadik éve is eltelt annak, hogy János Szalvátor főherceget Pozsonyban felejtették. A főherceg evvel nem sokat törődött, nyugodtan élt hivatásának, kötelességének és szerelmének. Még örült is, hogy távol van Blestől, azt hitte, hogy evvel eléri azt, hogy az udvar békén hagyja. Bízott abban, hogy elfelejtették. Nagyon rosszul számított Az udvar nem tudott felejteni. Rettegtek tőle, ismerték erejét, megingathatatlanságát. ismerték barátságát Rudolf trónörökössel Tudták, ha Rudolf trónörökös uralkodó lesz, akkor János Szalvátor főhercegnek előkelő szerep jut a kormányzásban. Ebből nem is csináltak titkot. Rudolf is, a főherceg is gyakran kijelentették, hogy minden abban a pillanatban meg fog változni, amikor Rudolf kettős monarchia koronáját fejére teszi. János a Szalvátor főherceget tehát még most akarták tönkretenni, megsemmisíteni, hogy a jövőben se juthasson szerephez. Ez volt a cél Ezért nem hagytak neki békét Pozsonyban sem. Ezért nyúltak ki a bécsi csápok Pozsonyig is és arra törekedtek, hogy a főherceget olyan színben tüntessék fel a császár és a trónörökös előtt, hogy a főherceget extravagáns szokásai, szocialista érzelmei s a normális magaviselte miatt nem lehet és nem szabad komolyan venni. A császárnál ezt elérték. A császár valójában nem vette komolyan a fiatalembert. Valami oktalan fiatalos felhevülésnek tulajdonította János Szalvátor főherceg minden kijelentését Bízott abban, hogy a főherceg idővel majd csak megkomolyodik. Az öregkor hajlamosabb a konzervativizmusra, ő is alább hagy majd a szélsőséges eszmékkel való kacérkodással így hát a császár idővel megenyhült a főherceg iránt. Haragja valamit engedett, annál is inkább, mert pozsonyi tartózkodása alatt a főherceg ellen komolyabb panaszok nem hangzottak el. Az udvar intrikájával tehát éppen a fordítottját érte el Ferenc Józsefnél Ahelyett, hogy a császár teljesen elfordult volna a főhercegtől, a beszámithatatlantól, ellenkezőleg, a császár kegyesebb érzésre hangolta szívét, éppen azért, mert a főherceg beszámíthatatlan. Rudolf trónörökösnél sem sokra mentek az intrikusok. Az utóbbi hónapokban, amennyire csak lehetett, kerülte az udvart Alig vett részt valamely összejövetelen. Ha kénytelen volt valamilyen ünnepségen megjelenni, minden arcjátékával,mozdulatával szavával, elárulta, hogy végtelenül unja a komédiát, még jobban unja az embereket és kivágyik az életbe, ahol munka, ahol küzdelem van, ahol igaz emberekkel s nem alakoskodó, képmutató, intrikus lakájokkal van körülvéve (Folyt kör )