Kassai Ujság, 1926. február (88. évfolyam, 26-48. szám)

1926-02-02 / 26. szám

LXXXVIII. évf. 26. szám. Lapunk mai száma 12 oldal. Kedd, 1926. február 2. S»erke«stft»ég és vidéki Taui: Hoái­e-Hassa, Fő­ n. 64. földszint. (Nemzeti Színházzal szemben) Telefon: 185. o­o­o­o­o­o »»enelenth naponta, o­o­o­o­o­o Felelős szerkesztő: D« KÖVES ILLÉS borona, félévre 108 korona, negyedévre 64 korona, egy hónapra 20 korona. — Egyes szám­ára 1 korona. . ElSf­zetés) díjak helyben és vidéken: Egy egész énre 216 I frankhamisítás ügyében 26 vádlott ellen kibocsátották a vád­iratot, mely világosságot derít az eddigi homályos részleteire ..® 888g Vádat emelnek Zadravecz püspök, Baross Gábor és Ferdinándy László ellen is. — Nádassyt közokirathamisitás bűntettével is vádolják. — A hamis bankjegyeket Zadravecz lakásán helyezték el. — Bethlen miniszterelnök novemberben Nádassyt bízta meg a nyomozással. Budapest, febr. 1. (Saját tud. táv.) A frankhamisitási bün­­pörben elkészült az ügyészség vádirata, amelyet két irodakisasszony gépelt az ügyészi fogalmazványból. E leirási munka végeztével Sztrache Gusztáv főügyész azonnal bemutatta a vádiratot az igazság­ügyminiszternek s ennek approbálása után került a vádirat sokszorosításra. Mindegyik terhelt kap egy-egy példányt azzal a vég­zéssel, hogy a vádirat ellen joga van kifo­gásokkal élni. Ez a kézbesítés az ügy mr­ai stádiuma szerint már ma bekövetkezhet. Csak a letartóztatottaknak sürgős az ügy. Értesülésünk szerint a fogságban lévő terheltek lemondanak a kifogás benyújtásá­nak jogáról, mert rájuk nézve sürgős az ügy és azt szeretnék, ha mihamarabb bírói főtárgyalásra­­ kerülne a frankhamisitási bű­nper. Ezzel szemben a szabadlábon vé­dekező terheltek álláspontja az, hogy kifo­gást nyújtanak be az ügyészi vádirat ellen és különösképpen Zadravecz István püspök aki szintén terheltként szerepel az ügyész­ség vádiratában — feltétlenül a vádtanács elé viszi benyújtandó kifogásaival az ügyet. Abban az esetben, ha a szabadlábon lévő terheltek tényleg beadják a kifogásokat, akkor erre nyolc nap áll a rendelkezésükre, de a fogvalévő terheltek sorsára való figye­lemmel nem merítik ki ezt a nyolcnapos határidőt és már a vádirat kézbesítése után való napon beadják a kifogásokat és a vád­tanács azok tárgyalására lehető sürgős ha­tárnapot tűz ki. Nem lehetetlen, hogy a kifogások tárgya­lását a vádtanács már a jövő héten meg­tarthatja. Ez azonban a perrendtartás ér­telmében a nyilvánosság kizárásával tart­ható csak meg. Fentjárt az ügyészségen dr. Vámbéry Rusztem, az egyik Térképészeti Intézeti alkalmazott, Kiss Kornél Károly védője is, hogy megérdeklődje, mikor vehető át a vádirat. Azért kívánja a védő sürgősen megkapni a vádiratot, hogy annak átvétele után nyomban szorgalmazhassa védencé­nek szabadlábra helyezését, mert szerinte Kiss Kornél Károly szerepe alárendeltebb jelentőségű és így az előzetes letartóztatás fentartása ezzel a terhelttel szemben indo­kolatlan. 77 oldal a vádirat. Sikerült megszereznünk a kézbesítés alatt álló vádirat egyik eredeti példányát, amely Windischgrätzet tettesként, Gerő, Virág, Hansa, Kiss, Ágoston, Veressy, Scharff, Hampel, Spanning, Nádassy, Rába, Hajts és Kurz vádlottakat bűnsegédként, pénzhamisítás bűntettével vádolja. És pedig azért, mert­ Windischgrätz főleg 1925 nyarán, de 1923-ban és 1924-ben is mintegy 28—30.000 darab 1000 frankost utánoztatott; evégből külföldről, különösen Ausztriából és Németországból a szükséges anyagokat, gépeket, eszközöket Görög és Rába utján megszereztette. Azonkívül Gerő hosszas kísérletei után Gerővel és az arra vállalkozó Virággal, Parraghgal, Haalá­­val, Ágostonnal, Kissel, Velessyvel, Scharf­­fal, Hampellel és Spamnringgal előbb a pa­pirost, majd a hamisítványokat készít­­­­tette el. A múlt év szeptemberében elkészült ha­misítványokat a forgalombahozatal előké­szítésére Zadravecz István tábori püspök lakására, majd a Nemzeti Szövetség helyi­ségébe szállíttatta és kiválogattatta, a ki­választott 5000 darabot pedig Jankovich Arisztid, Marsovszky György, Olchváry Ödön, ifjabb Andor Endre és Schweiz Ti­bor által, Szörcsey, Zadravecz, Ferdinándy, Winkler és Héder közreműködésével for­galomba hozta, illetve Hágában, Kopenhá­­gában, Stockholmban, Varsóban és Milánó­b­an történendő forgalombahozatal céljából nekik átadta. Gerő László Windischgrätz felhívására 1925 elején a pa­pirosanyag megszerzése és gyártásának ta­nulmányozása céljából Németországba uta­zott, ahonnan a hamisitáshoz szükséges gé­peket és egyéb eszközöket hazaküldette, azokat hazaérkeztekor a Térképészeti In­tézetben felállittatta és elkészíttette a pa­pirosanyagot, a vízjegyeket, fényképeket, kliséket, amelyekkel a hamisítványokat ki­­nyomatta. A vádirat ezután felsorolja, hogy a Tér­képészeti Intézet alkalmazottai miként vet­tek részt a hamisítási munkálatokban, majd így folytatja: Nádassy Imre a bűntettet szándékosan előmozdította és megkönnyítette azáltal, hogy a hamisítás­hoz előzetesen hozzájárult, a megbeszélé­seken többizben részt vett és tűrte, hogy az ügyben résztvevők hivatkozzanak őrá, mint aki országos főkapitány létére szintén tud az ügyről és ezáltal erkölcsileg megerősí­­tette a résztvevőket. Ugyanő tevékenyke­dett a hamis bankjegyek forgalomb­ahoza­­talában is azáltal, hogy némely tanácskozá­son megjelent, 6 egyénnek hamis útlevelet szerzett és mint közhivatalnok 3 útlevelet ham­isittatott a külügyminisztérium illetékes tényezőinek megtévesztésével Jankovich Arisztidnek futárigazolványt szerzett, vé­gül Baross Gábort rábírta, hogy a Marsov­szky György és Béla által elzálogosított 150 darab hamisítvány kiváltására 400 mil­liót utaljon ki Mankovichnak. f>l Rába Dezső a bűntettet szándékosan előmozdította az­által, hogy megkönnyítette a papirosanyag­nak Kölnből a Térképészeti Intézetbe való szállítását, Tokajban kádakat, Bécsben pe­dig szitát és dróthálót rendelt a papirosgép előállítására. A hamisítványok forgalomba­­hozatalát elősegítette azáltal, hogy Ferdi­nándy Lászlót rávette, ajánljon megbíz­ható egyéneket és ezeknek némelyikét Zad­­raveczhez eskütételre vitte. Hajts tábornok a bűntettet szándékosan megkönnyítette és előmozdította azáltal,­hogy mint a Térké­pészeti Intézet vezetője saját felelősségére hozzájárult Gerő munkálkodásához és az intézet műszereinek igénybevételéhez, majd nyugdíjaztatásakor utódját, Kurz ezredest rábírta, hogy a bűncselekmény folytatását eltűrje. A vádirat ifjabb Andor Ernőt, Schwetz Tibort mint tetteseket, Ferdinándy Lászlót, Hédert, Winkler Istvánt, Zadravecz Istvánt és Szörtsey Józsefet mint bűnsegédi bűn­részeseket vádolja a következőkért: Ifjabb Andor Ernő decemberben Milanóba utazott, ahol Schwetztől 1000 darab hamisítványt for­galombahozatal céljából átvett. Schwetz Tibor tettes, mert a bankjegyeket Andornak át­adta. Ferdinándy László bűnsegédi bűnrészes, mert Mankovich Györgyöt a hamisítványok forgalombaho­­zatalára közreműködőként ajánlotta, Za­­dravecznél esküt tett a titoktartásra és a hamisítványokat osztályozta. Kurz ezredes ellen a Hajtscsal szemben felhozottak alap­ján emeltek vádat. A vádirat megállapítja, hogy 24—25.000 hamisítvány készült, amelyeket Zadravecz lakására vittek. Amikor Zadravecz Rómá­ba utazott, a hamisítványokat Windisch­­grätz a Nemzeti Szövetség helyiségébe vit­te, ahol Szörcsey vette át azokat. A hami­sítványok forgal­om­bah­o­za­tal­ára vállalko­zott Jankovich Arisztid, Marsovszky György, Mankovich György, Olchváry Ödön, Olchváry Jenő, Schwetz Tibor és Winkler István, de Olchváry Jenő Winkler István nem vettek részt a terjesz­és tésben. Jankovich közreműködését Win­­dischgrätz nyerte meg, aki Rábával 1924 tavaszán Párisba utazott tanulmányútra. Eskü Zadravecznél. A forgalombahozók ténykedésük meg­kezdése előtt Zadravecz püspöknek esküt tettek, még pedig az adatok szerint Ferdi­nándy, Wirkler, Andor, Schwetz, Marsov­szky, Mankovich és a két Olchváry. A ha­misítványok számolását és osztályozását is Zadravecz lakásán kezdték meg, majd a Nemzeti Szövetség épületében folytatták. Bethlen levele. A hamisítványok külföldre kerülése előtt Baross Gábor postatakarékpénztári vezér­­igazgató Horváth Lóránt és Kozma Miklós, az M. T. I. vezetője útján közölte gróf Bethlen István miniszterelnökkel, hogy a Nemzeti Szövetség épületében hamis ezer­frankosok vannak, amelyeket fel akarnak használni. Bethlen erre novemberben, genfi útja előtt levelet intézett báró Perényi Zsigmondhoz, a szövetség elnökéhez, akit arra kért, hogy nyugtassa meg őt ez ügy­ben, mert az ilyen manipulációkat a legszi­gorúbban üldözni fogja a kormány. Perényi a levelet közölte Szörcsey Jó­zseffel, a szövetség alelnökével, aki kije­lentette, hogy az épületben nincs és nem is volt hamis pénz Nádassy nyomoz a frankhamisításban. Bethlen miniszterelnök Perényi meg­nyugtató válasza ellenére utasította báró Prónay György miniszterelnöki államtit­kárt, hogy mondja el az előzményeket Ná­d­­assynak és hívja fel, nézzen utána a do­lognak és akadályozza azt meg, a nyomo­zási eredményről pedig tegyen neki jelen­tést, ha Génfből visszatért. Nádassy a ren­deletet tudomásul vette, de nem tett neki eleget. Hány hamisítványt hoztak forgalomba? A hamisítók erre elhatározták, hogy a hamisítványokat elszállítják a Nemzeti Szövetség helyiségéből. 15 ezer darabot Windischgrätz, hatezret pedig Szörcsey la- Halál a pénzhamisítókra! — tört pálcát a pénzhamisítás bűne fe­lett a kisall­ány rendőrfőnökeinek buka­resti konferenciája. Még nem tudjuk, igaz-e a Bukarestből jelentett hír, vagy sem, de annyi bizonyos, hogy az ilyen badarságok megszüléséhez­­ szükséges atmoszférát már sikerült megteremteni. A frankhamisítási ügy fejleményei során odáig jutottunk, hogyha egy szerb fagy­­laltáruk és egy honi sótárnok a vasúti kocsi harmadik osztályában összetalál­koznak, beszélgetésük konferencia jel­legét ölti és rögtön el is határozzák, hány évi gályarabságra ítélendő ..frankhamisitó Magyarország“. Ahová a a dolgok máig elfajultak, azon sem cso­dálkoznánk, ha az utódállambeli illeték­­telenek valamely konferenciája a ma­gyar büntetőtörvénykönyvet akarná megváltoztatni úgy, hogy a pénzhamisí­tókat a bíróság életfogytiglani olajra­­főzésre kelhesse. Az üstben természete­sen nemcsak Windischgrätzet, Ná­dassyt és húszegynéhány társukat sze­retnék látni, hanem azt a kis nyolcmillió­ maroknyi magyar népet és ha még rá­fér, egy jó porciót az utódállambeli t­­a­­gyarságból is. Mert ezeknek az uraknak ma már nem a hamis ezresek fájnak, hanem a Duna—Tisza közén élő kis ide­gen népcsalád okoz emésztési zavaro­kat. Hogy ez a kis nép békét akar és nem hamis ezreseket, vagy hamisítat­­lan főhercegeket, azt persze ezek az urak a saját „jól felfogott érdekükben“ nem akarják észrevenni, valamint azt sem, hogy a puccspolitikás úri huncut­ság éppen a magyar népet nyomorítja a legfájdalmasabban. Halál a pénzham­i­sítókra! kiáltja a kórus, hirdetik a kon­ferenciák és a sok haza bölcse megfeled­kezik arról, hogy vannak hamisítások, melyeket a történelem ítélőszéke súlyo­sabban bírál el, mint egy sereg élesdi kalandor és naiv fantaszta ostobaságát. Vannak súlyosabb hamisítások, me­lyekért azután tényleg nem egyéneket, hanem nemzeteket tesz felelőssé az utókor. Írott és vérrel-becsülettel szen­­tesített nemzetközi szerződésekre gon­dolunk, melyeket szintén meg lehet ha­­misítani. Lehet a szerződésiek betűjét, de lehet a szellemét hamisítani és meg lehet általuk szegni a nép­­szolidaritás papírra nem fektetett erkölcsi törvé­nyeit is. A bukaresti konferencia programmja nagyon szűkkörű volt, amikor a száz és százféle bűnből v­­­álasz­tott egyet, a p­énzhamisítást és halálbüntetést kívánt elkövetői ellen alkalmazni

Next