Kassai Ujság, 1926. március (88. évfolyam, 49-73. szám)

1926-03-02 / 49. szám

2. oldal, Viszont elér asltőK húsvéti locsolóparffin szükségíclfiket a legszebb felvitelben és legolcsóbb árban Schwarz Ernő és Társa Kosice, Szerecsen-Bcca 8. szerezhetik be. Kérjen árjegyzéket! cégnél §80 vették. Detektívek járták be a szállodákat és a hotelport is engem is figyelmeztetett, hogy kellemetlenségek elkerülése végett jó volna, ha jelentkeznék a rendőrségen Meg is tettem, de a rendőrségen szó nélkül rávezették az útlevelemre, hogy november 19-én elhagytam. Magyarország területét Rába ekkor felkeresett és valamilyen ürüggyel el akarta tőlem venni útlevelemet, de azt mondtam, hogy nincs nálam. Ekkor már megtakarítottam annyi pénzt, hogy vasúti jegyet vehessek Bécsbe és 15-án este el is utaztam. A Hotel Kummerben szállottam meg, de már nem volt egy fillérem sem, az éhség gyötört, mire mindent elbeszélte a szálloda Heim nevű főpincérének, aki annyi pénzt adott, hogy ennivalót és Regensburgig szóló vasúti jegyet válthattam, ahonnan Berlinbe táviratoztam pénzért és így haza utazhattam. Következő kihallgatása alkalmával Schultze elmondta, hogy a frankhamisítás értelmi szerzője Mészáros Gyula egyetemi magántanár volt, akivel Windischgrätz lakásán többször találkozott. A herceg tegezte Mészárost, látszott, hogy bizalmas embere neki. Schultze előtt ezután felmutatták Hajts tábornoknak, a Térképészeti Intézet vezetőjének és Teleki Pálnak fényképét, de kijelentette, hogy ezeket soha nem látta és közvetve sem ismeri. Schultze vallomása alapján az angorai rendőrség gyanúsítottként kihallgatta Mészárost KASSÁT \n* \c, Biztosítási csalás miatt letartóztattak egy német bírót és feleségét Berlin, március 1. (Saját tudósítónktól) Országszerte nagy feltűnést váltott ki Jürgens törvényszéki igzazgatónak és feleségének letartóztatása, mert emberemlékezet óta nem volt arra példa, holtteszv porosz bíró csalás miatt a börtönbe kerüljön. A Jínííens-házaspárt ugyanis biztosítási csalással vádolják és nedij? valószínűség: megfelelő bizonyitékok birtokában adta ki ellenük az üszvészség az eltojhatónavarcsot, bár eddig nem nyert kétségtelen beigazolást. Koszv valóban Jürstens lett volna a lakását többizben ért betörések valódi tettese Usrv Jürgens, mint felesége kihaltva lsükkor tapadták a vádat és Jürgens hivatkozott arra, hoszv a betörések elkövetésekor ő matra tett jelentést az ievészségben arról, hosrv a tettesek elyan körből kerülnek ki, akiknek fontos érdekük, hogy megszerezzék a lakásán található iratokat, .Jütgensnét a rendőrségen nestv óra hosszat hallgatták ki, de mindvégig tajadta bűnösségét és kitartott amellett, hogy a lakásukba való mindkét betörés valóban is történt, amint azt annak idején feljelentésükben állították. Azt mondta, hujrá a betöréseket kommunisták követték el, akik nagyon haragszanak férjére és az első betörés után, mikor még nem volt betörés elleni biztosításuk, a biztosíási ügynökök egész raja vette körül őket, hogy kössenek biztosítást, ami hosszas kapacitálás után történt csak meg. Mindenesetre tény, hogy [ürgensék ezelőtt nyomasztó anyagi viszonyok közt éltek és tetemes adósságuk is volt, most pedig adósságuk kiegyenlítése után 20.000 aranymárka vagyonnal is rendelkeznek. Terhelő vallomást tett elennk egy marokanonc is, aki elmondta, hogy a téter könyöradományt kért a bírótól és ekkor Jürgens megfigérte, hogy 100 markát ad neki, ha fenyegető levelet ir hozzá egy bosszút ígérő munkás nevében és ezt a postán feladja elmére. T ***•*?. marchs 2. 49 sz^m« © MEGA ÓKÁK POLLACSEM IDFDPTi Szhivenszíró legdlisfibb GYÁRI ékszerészénél kapható. árbák csak KoSice Srobőr ulo InlernrbáB telefon 6—96. A városatyák egy órán át tanácskoztak arról, hogy szabadulhatnak meg egy kellemetlen tisztviselőtől jár-e nyugdíj azon tisztviselőnek, akit a kormány küldött a város nyakára? (Saját tudósítónktól.) A képviselőtestület szeraton délután Sturz h. polgármester elnöklete alatt folytatta ülésezését. A múlt ülésen a kommunisták felemlítették, hogy a Liuiscora filmvállalat bérleti ajánlata a polgármester ügyvédi irodájában készült Az elnöklő polgármesterhelyettes bejelenti, hogy kérdést intézett a polgármesterhez, aki kijelentette, hogy ilyen szerződést ő nem készített Horkay: Nem azt mondtuk, hanem, hogy az ő ügyvédi irodájában csinálták. Dr. Pollák Gyula: Az nem igaz. A kommunisták a polgármestert reklamálják: — Miért nem jön ide és miért nem ad ő maga felvilágosítást. Az elnök nem engedélyez vitát és a testület áttér a napirend tárgyalására. Két rokkant trafikbódé engedélye körül félórán át izgatott vita pereg és szomorú bizonyságul szolgál arra, hogy szembecsapó pártérdekek labdáznak a rokkantak ügyével. A testület tudomásul veszi a Hernád szabályozásának előkészületeit, valamint azt is, hogy a tűzoltólaktanya tervpályázatának díjait kiutalja. A kommunistáknak azt az indítványát, hogy a kiszemelt telken ne tűzoltólaktanyát, hanem munkáslakásokat építsen a város, a testület nem veszi érdemleges tárgyalásra, hanem a tanácshoz utalja előkészítésre. Érdekes esztrecserét folytatott a testület Sedlacek volt gazdasági tanácsos nyugdíjaztatása kérdésében. Amikor a városi faraktárban szabálytalanságoknak jöttek nyomára és a város bűnvádi feljelentést tett Hányi Károly és Berlus József tisztviselők ellen, a vizsgálat anyagában felbukkant Sedlacek tanácsos neve is. Sedlacek fegyelmi vizsgálatot kért a maga ellen, ami meg is indult, sőt a tanácsos állását megszüntették és más munkára osztották be. A városi tanács most úgy akarta megoldani a Sedlacek-kérdést, hogy a tisztviselőt várakozási állományba helyezik és nyugdíjazzák. A nyugdíjaztatásnál Sedlacek beszámíttatni kívánta háborús éveit, úgy hogy a tanács hozzávetőlegesen évi 15.000 koronában találta megállapíthatónak a nyugdíjat. A vita első szónoka Sztojka kommunista volt, aki kifejtette, hogy Sedlaceknek, akit nem a város vett fel, hanem a kormány küldött a város nyakára, nem jár nyugdíj. Még méltányossági szempontokat sem lát figyelembe vehetőtnek, mert Sedlacek hatéves működéséből csak kára volt a városnak. A testület megállapította, hogy a tisztviselő gazdálkodása révén többszázezer korona kár érte a várost. — Ha a kormány elküldte Sedlacek urat — mondotta —, mi visszaküldjük, gondoskodjon róla a kormány. Ilyen nyugdíjterheket nem vállalhat a város, melyet 1500%-os pótadó fenyeget. De méltánytalanság lenne Sedlacek nyugdíjazása a város tisztviselőivel és munkásaival szemben. 10—15 éve dolgozó, munkások kerülnek máról-holnapra az uticára. Azt ajánlja, hogy a város ne adjon nyugdíjat, sőt ne is tárgyaljon róla, amíg a fegyelmi eljárás nincsen befejezve. Schuster (kér. szoc.) osztja a kommunisták álláspontját, csak más konzekvenciákat von. Szerinte a legfontosabb dolog minél gyorsabban megszabadulni ettől a tisztviselőtől. Szavazzanak meg valami nyugdíjat, ezt a határozatot majd egyesek megfelebbezik és bírósági döntést provokálnak, joga volt-e a minisztériumnak tisztviselőt kényszeríteni a városra. Kié (néppárt) a legcélszerűbbnek találná, ha a közel hét éves tényelges szolgálat alapján egyszerű végkielégítéssel adnák ki a volt gazdasági tanácsos urnát. Az elnökség tájékoztató szavai után Sivovszky A Windischigratzek Érdekes történeti és szerelmi históriák a főúri család életéből. REGÉNY 32 Windischgrätz Eszterházyról. Tisza bukása után a legkimagaslóbb politikai egyéniség gróf Andrássy Gyula volt. Ám a király fiatalembereket akart maga körül ’átni, akikkel könnyebben tudja magát megértetni s akik könnyebben simulnak hozzá, így esett a választásra Eszterházy Móricra. „Rossz választás volt — mondja Windischgrätz herceg. — Eszterházy Móric rokonszentes, elmés, szeretetreméltó férfiú, nagyon tehetséges és abszolút jóságos lelkületű, de minden felelősségtől visszariad. Amellett könnyen befolyásolható, szóval nem politikus. Először is nem volt benne elég erély, hogy az ellenzéki pártokon belül kiegyenlítse az ellentéteket és a baloldalt egy hatalmas blokkba foglalja össze. Amennyire egy volt ugyanis minden frakció a Tisza elleni küzdelemben, annyira egyenetlenek voltak egymás között, mikor a hatalom ormaira kapaszkodva, partikuláris aspiráiiók ütköztek össze... Valami hallatlan küzdelem indult meg a miniszterségekért és államtitkárságokért, egyéni ambíciók vad, mohó csatája és Eszterházy a pozícióharcnak e szinte barbár erejével szemben tehetetlen volt, képtelen a kártékony elemek visszautasítására. A fővárosban is, a vidéken is, a régi protekciórendszer következik csakhamar. Sok állást Károlyi hívei kaptak meg így gróf Batthyányi Tivadar, a legoportunusabb politikus, aki az ellenzék padjaiTc azántánt barátjának, pacifistának, adimilitaristának vallotta magát s most a miniszteri bársonyszékért tüstént kijelenti, hogy támogatja Eszterházy programmját, amely sokkal töletlenebből németbarát, mint Tiszáé... Eszterházy a választójog alapján alakította meg kormányát...“ Erkölcstelen játék az utca és a király kegyéért. „A választójog kiterjesztéséhez azonban többség kellett. Tiszáék ellenezték, a baloldal nem állt egységesen mellette. „A választójog kérdése — írja igen érdekesen Windischgrätz — elvi magaslatairól politikai játékszerré süllyedt, pártok, frakciók harci eszközévé, amelyet gyalázatosan személyi hiúságok, pártbeli szükségletek szerint aknáznak ki. És Eszterházy ideges volt Akarat nélkül való és beteges és nagyon hamar kisiklott kezéből a valódi végrehajtó hatalom. Eszterházy a parlamentben nem képviselt szocialistákkal megállapodást kötött a választójogra vonatkozólag. Akkoriban csaknem minden pártvezér arra törekedett, hogy a munkásság rokonszenvét megnyerje. Erkölcstelen játék folyt itt — egyfelől az utca kegye után futkostak, másfelől önző pártérdekből a királyt akarták belekeverni a választójogi konfliktusba... A kormánynak nem volt energiája, hogy a parlamentet a legalkalmasabb pillanatban feloszlassa .. A választójogi törvény Writázása. „Hogy a szocialistákkal való érintkezést fentartsa, Eszterházy igénybe vette — folytatja tovább érdekes visszaemlékezéseit Windischgrätz — kabinetje legerősebb emberének, dr. Vázsonyi Vilmosnak jó szolgálatait. Vázsonyi zsidó self mademan, de zabolátlan temperamentum. Politikai programmja szerint demokrata, Ilivel között arisztokrata, szivében évtizedes gyűlölettel a a régi rendszer ellen, új rendszert ígért Magyarországnak a választójogi törvényjavaslattal, inebnek kidolgozását államférfiúl bölcseségére, alapos tudására bízták. Ám ő, ki a világ összes választójogi törvényeit áttanulmányozta, hogy a legjobbaknak is legjobbját adja, tevékenységében százféle kicsinességgel, tiltakozással találkozott,, valamennyi frakció, valamennyi pártvezér részéről. Valóságos árlejtést rendeztek a javaslat egyes pontjai körül, obstrukciókkal fenyegetőztek, ha a kormány egyes pontokat nyakasan védeni találná. A kormány minduntalanabb és újibb változtatásokra akarta rávenni Vázsonyit és így történt, hogy a nehéz munkát egyre késleltették és Vázsonyi még mindig nem tehette a Ház asztalára a választójogi javaslatot.“ Windischgrätz szereti Vázsonyit. „A kormány tagjai pedig — olvassuk Wifdischgrätz sora« — belátták a parlament feloszlatásának szükségét, azonban nem történt semmi. Ide-oda szabdalták a javaslatot, megnyomorították és mindezt tisztára személyes ércikkekből. A magyar politikának talán a legnyomoruságosabb korszaka volt ez. 1917 nyaráig az általános, titkos választójogot propagáltam... Ebbéli eszmeközösségünk közelebb hozott Vázsonyihoz. Az arisztokráciából csak én tartottam fenn vele bizalmasabb érintkezést. Szükségük volt reá, politikát csináltak vele, de számukra megmaradt a kis külvárosi zsidónak, akinek külső fellépése visszariasztotta őket. Felhasználták, mint elsőrangú választójogi szakértőt, felhasználták, mint a szocialistáknak is megbízottját. Mikor hathónapi minisztersége után automatikusan a titkos tanácsossággal tüntették ki, az udvari körök fel voltak háborodva Titkos tanácsos: egy zsidó fiskális! Meg voltak győződve, hogy itt a világ vége! (És másfél esztendő múlva mégis ez a zsidó fiskális, Vázsony! becsülettel megtartotta az esküt, melyet mint titkos tanácsos királyának tett.) őszre Eszterházy eémsége teljesen összeroppant és most megint felmerült a kérdés, ki kerüljön a kormánykerék mellé.“ Az ország gazdasági válságba kerül. Vázsonyi még mindig nem készült el választójogi javaslatával, mert nem tehetett valamennyi pártnak kedvére. Az aratás elmúlt és tíz országot immár nemcsak politikai, de súlyos gazdasági válságok őrölték Gyorsan előtérbe nyomul a kenyérkérdés s Magyarországnak és Ausztriának kenyérrel való ellátása egyik legfontosabb, de talán legnagyobb és legnehezebb kérdése lett a kormányzatnak. Ezt csak az aratásra vonatkozó szigorú rendszabályok biztosíthatták volna, a népboldogító Eszterházy azonban, a néppolitikus allerjeivel lépett fel, aki az állmi közigazgatásból minden kényszereszközt ki akar küszöbölni s szabad kezet engedett polgárnak és parasztnak. És mi volt az eredmény? Az 1917. évi kitűnő termés néhány hét alatt eltűnt a piacról, ügynökök, uzsorások, hadinyerészkedők vásárolták össze, a spekulációnak, a lánckereskedelemnek minden kapuja tárva-nyitva. A népboldogító az ellenkezőjét érte el reményeinek: a nép nem jutott semmihez, az uzsora csatornái számtalan aranyakkal öblögették a lánckereskedelmet. Eszteházy politikája iskolapéldája annak, hogy mint hordoz méhében katasztrófát a jóság és a valóságban mint kelt káoszt és anarchiát az elméleti szabadság. A közélelmezési miniszter, gróf Hadik János későn jött. Termés minálunk csak egyszer van évente s a szerencsétlenség már megtörtént Hadik minden lehetőt megpróbált, hogy biztosítsa a hadsereg és az ország élelmezési szükségletét, azonban szerencsétlenségére éppen aratásra esett, erélyes, azonnali intézkedések hiányában máris lehetetlenné vált egy oly szanálás, amely úgy az ország, mint a hadsereg részére az egész évi ellátást biztosította volna. A Hadik-féle rendszabályok már csak igen csekély részét tudták megmenteni az 1917. évi — a háborús viszonyokhoz mérten igen jó — aratás eredménynek. A választójogi reform végleges formája még mindig nem alakulhatott ki — és az új választásokat sem írták ki. A képviselők akik a parlamentben ültek, nyolc esztendő előtt, tehát régen a háború előtt választattak meg, csak a mandátum papírkapcsa fűzte őket választóikhoz. a néphez egyébként beomlott minden, összekötő vonaluk. Ha most választanak, egy ti. parlament, amely a háború forgatagából emelkedik ki, magából a népből, melynek érzőldét, gondolatvilágát, a háború események nagy politikai és gazdasági világtapasztalatai gyökerestől átalakították, kétségtelenül kiküszöbölte volna magvát a későbbi válságoknak, amelyek végül forradalomban robbantak ki. (Folyt. bőv.)