Kassai Ujság, 1926. június (88. évfolyam, 122-145. szám)

1926-06-01 / 122. szám

Szerkeszettség­ért kiadóhivatal: MoéiCC-KaSSa, FŐ-U. 64« földszint. (Nemzeti Színházzal szemben) Telefon: 185. o­o­o­o­o­o Megjelenik naponta, o­o­o­o­o­o Felelős szerkesztő: D?L KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és vidéken: Egy egész évre 216 korona, félévre 108 korona, negyedévre 34 korona, egy hónapra 26 korona.­­ Egyes szám ára 1 korona. Pilsudski a lengyel köztársaság elnöke Az életfogytiglani fegyházra ítélt Ledererné a bíróság előtt A nyolcvanéves Apponyi Apponyi Albert gróf tegnap érte meg születésének nyolcvanadik évfordulóját. Az üdvözlések m­eleg, szívből fakadó hangjai szállanak mindenünnen felé. Nemcsak Magyarországból, nemcsak azokról a területekről, ahol magyarok szíve összedobban,­­ hanem a világ minden tájékáról. Mert Apponyi Alber­tet mindenütt ismerték, ahol kulturem­­berek laknak. Nemcsak páratlanul fé­nyes szónoki képessége, roppant tudá­sa, az általánosan emlegetni szokott európai mértéket messze felülmúló in­telligenciája nyitotta meg számára a tekintélynek ajtaját, hanem lelkének pu­ritánsága, szivének öntudatossága, hű­ségre, önfegyelmezettségre és áldoza­tosságra kész nemessége is arra kész­tette a vele érintkezőket, hogy szokat­lanul eszményi emberi értéke előtt meg­hajoljanak. Nagy nemzeteknek végtelenül kön­­­nyü hírességekkel megajándékozni a vi­lágot. A hatalom, az erő és erőszak kép­viselői előtt az emberi gyengeség ha­marosan térdet-fejet hajt. Angliának nemcsak minisztereit, hanem pártvezé­reit is szinte magunk melletti közelség­ben érezzük, míg a kis országoknak legnagyobb emberei is a távolság mér­hetetlenségében törpékké zsugorodnak össze. Apponyinak nagyságát fokozottabb mértékben emeli az a tény, hogy kis nemzetből származott és ennek ellenére a műveit világ a legnagyobbak közé so­rolta. És amikor mi is gyenge szavunkkal emelni törekszünk az üdvözlők hatal­mas riadóját, nem tudjuk magunkba visszafojtani sajnálkozásunkat, hogy Apponyi Albert gróf nem maradt to­vábbra is Csehszlovákiában. Az ő vál­tozatlanul ifjú, öregedni nem tudó, kin­cses lelkisége olyan összefogó erő lett volna a számunkra, amely biztosította volna az egész magyarságnak eredmé­nyes politikai harcát. Ha ő lett volna vezérünk, küzdelmes és áldozatos egyé­nisége hatalmasan kiemelkedett volna nemcsak a mi sorunkból, hanem a cseh­szlovák politikusok gárdájából is. Meg­telítette volna a mi világunkat szentelt tűzzel, amely porrá hamvasztotta volna az apró intrikákat, bomlasztó párttusá­­kat, erőt fogyasztó önérdekeket és vért­emésztő önzéseket... És ha ő szólalt volna fel a csehszlovák parlamentben csehül, vagy szlovákul, — mert bizonyára hamarosan azt is megtanulta volna, hogy mindenki meg­értse szavát s mindenkinek szavát meg­értse —, akkor ez a felszólalás egész Európában visszhangra talált volna és megremegtette volna a bűntudatot... Mellette a mi gyengeségünk erővé, a mi bizonytalanságunk céltlátó akarattá és kis emberkéink hősökké nyúltak volna... Magyarországon nincsen pártja, itt az egész szlovenszkói magyarság kézinté­sét is követte volna. Ott politikai külde­tését befejezte, itt jövőnket alapozta volna meg. Ott úgy tisztelik, mint aki a múltból visszamaradt tiszteletreméltó emlék, itt úgy rajongnánk érette, mint aki jelen élettel duzzadó zászlaját lobog­tatná előttünk... De mindezek felett kár ma elmélked­ni, hiszen megváltoztathatatlanul elmúl­tak ennek lehetőségei számunkra. Apponyi elment tőlünk, de a mi szere­tetünk iránta változatlan erőben meg­maradt. Ez a harmóniába összecsendül­ni akaró szeretet küldi neki a nyolcvan­­éves ifjúnak, az emberfölötti embernek, az eszményi léleknek, magyarságunk legértékesebb elemének, küzködő nem­zete leghűségesebb fiának üdvözletün­ket és ama kívánságunkat: vezesse nemzetét a fénnyel, melegséggel, jóság­gal, szépséggel és igazsággal ragyogó uj élet felé!... A rémkoalíció feltétlenül cseh—német kormány megalakítására vezet Prága, május 31. (Saját tudósítónktól.) Megírtuk, hogy a német szociáldemokraták javaslatot nyújtottak be egy törvényjavaslat léte­sítése és bizottság alakítása céljából, mely a nemzetiségi viszonyokat van hi­vatva rendezni és hogy ezt a javaslatot a cseh szociáldemokraták is megsza­vazták. Ebből az alkalomból az agrár­párt lapja, a Venkov a következőket írja: “ Nem puszta demonstrációnak, ha­nem jól átgondolt bosszúnak tartjuk ezt a tényt, ha a szociáldemokrata párt tu­datában van annak, hogy egy demon­strációnál meddig mehet el. A reváns gondolata hajtja őket a német szociál­demokrácia karjaiba. Azzal vádolják a cseh polgári pártokat, hogy elárulták a nemzetet, mikor a szilárd agrárvámok kérdésében együtt haladtunk néhány német polgári párttal. Ámde a vámkér­dés tisztán gazdasági jellegű és gazda­sági kérdésekben a cseh szociáldemo­kraták is már többizben együttmunkál­kodásra hívták fel német elvtársaikat. Most azonban a vámkérdés miatti bos­­­szúból elfogadták a német szociálde­mokraták politikai jellegű indítványát, amiért a cseh nyilvánosság előtt még felelni fognak. A nemz. szoc. Ceske Slovo a politikai helyzettel foglalkozva a következőket írja: “ Rá akarunk mutatni arra, hogy a cseh-német-magyar vámkoalíció, amely most a kongrua kérdésében is egyesült, egyre mélyebb szakadékot von az ál­lamalkotó pártok közt, amit azonban veszélyes volna oly mértékben elmélyí­teni, h­ogy végül is áthidalhatatlan le­gyen. Hol van most az agrárok, a nem­zeti demokraták, a cseh néppárt állam­­fentartó irányzata, ha együtt haladnak az államellenes pártokkal? Még csak egy lépéssel kell továbbmennie ennek a koalíciónak és akkor le kell vonni a szükséges konzekvenciát: a cseh—né­met kormány megalakítását. A 30 ÉVES GRÓF APPONYI szilvásapáti-i birtokára utazott az ü­nne­­peltetés elöl. Masaryk elnök 1918-ban ajánlotta Benest utódjául A fascisták már a köztársasági elnök személyét is kikezdték. Prága, május 31. Masaryk elnök fogadta a bécsi Neue Freie Presse tudósítóját, aki kérdést inté­zett az elnökhöz Machár volt hadseregfő­felügyelő azon közlésére vonatkozólag, amely szerint Masaryk utódjául Benešt ajánlotta volna, de a koalíciós pártok ezt az ajánlást nem vették tudomásul. Masaryk elnök a következő feleletet adta: — Mikor 1918 végén hazajöttem, testi­­leg-lelkileg teljesen meg voltam törve. Azt hittem, hogy már a végét járom és ezért komolyan fontolóra kellett vennem, hogy ki legyen az utódom. Mert ha már a köz­társaság tizedik elnökének megválasztásá­ra ker­ül a sor, addigra a helyzet már an­­­nyira stabilizálódott, hogy a választásnak nem lesz akkora jelentősége, mint a máso­dik vagy harmadik elnökválasztásnál. Ezért beszélgetést folytattam néhány politikus­sal, köztük természetesen Svehlával is, utódom személyéről és az akkori helyzet­nek megfelelően másra nem is gondolhat­tam, mint Benesre. — Valótlan, hogy akkor a koalíciós pár­tok ellenezték volna Benes jelöltségét. Er­re nem volt semmilyen okuk. Az elnök­séggel reám hárult adminisztratív és poli­tikai feladatok idegeimet megfeszítették és betegségem csak 1921-ben múlt el. Csak akkor, midőn egy napon néhány orvos már fel is adott, kellett a kormánynak ezt a kérdést megfontolás tárgyává tenni, de azt sem tudom, hogy milyen elhatározásra ju­tottak, azonban azt hiszem, hogy állapo­tom gyros megváltozása az esetleges to­vábbi tanácskozásokat fölöslegessé tette. Fascista támadás Masaryk elnök ellen. A csütörtöki nagy antifascista tüntetésre a fascisták, illetve KramaF lapja ma­ adja meg a választ, amelyben támadást intéz a köztársaság elnöke ellen is. A L. N. többek közt az alábbiakat írja: — A félhivatalos Prager Presse a tünte­tés alkalmából azt írta, hogy „a mi pro­gramjunk — Masaryk.“ Utalnunk kell azonban arra, hogy Masaryk a világhábo­rúban ígéretet tett az antant hatalmaiknak, amelynek értelmében a megalakítandó csehszlovák köztársaság barriert fog ké­pezni a kelet felé irányuló német törekvé­sekkel szemben. Ezt a védőgátat azonban csak a cseh nemzet és nem egy cseh—­né­met nemzetiségi állam alkothatja, amelyet az uralomra segített ném­et kisebbségek Né­metország vazallusává tehetnek egy pilla­nat alatt. Az antifascista tüntetés alkalmá­ból a cseh nacionalizmus ellen és a néme­tek mellett elhangzott kijelentések deza­­vuálását jelentik ennek a felszabadítási programútnak. Rozsnyói vasas-gyógyfürdő és hidegvíz-gyógyintézet, Klimatikus gyógyhely, 3899 Roznava-Rozsnyó, (Szlovenszko) Vasas-, meleg-, hideg- és villanyfürdők. Elsőrendű gyógyhely mindennemű női bajok, vérszegénység, sápkor, érelmeszesedés, vérzések, idegbántalmak, migraine, hisztéria, neuraszténia, álmatlanság, étvágytalanság, stb. eseteiben. Lábadozók, reconvalescensek kitűnő üdülőtelepe. A fürdő gyönyörű fenyves és lomberdő közepén fekszik 470 méternyire a tenger színe felett, közel a világhírű dobsínai jégbarlanghoz. Elsőrendű szállodai szoba, háromszoros étkezéssel napi 32*— Ké. Posta, távirda, vasútállomás helyben. Bővebb felvilágosítással szolgál a Fürdő igazgatóság.

Next