Kassai Ujság, 1926. október (88. évfolyam, 221-246. szám)
1926-10-01 / 221. szám
LXXXVIII. évi. 221. szám. (Kaschauer Zeitung) SwriichH»^ fa bl«d<nn»alal: Kosíce-Kassa, F6 n. 64. (Sldnlol. (Nemzeti Színházzal szemben) Telefon: 186. oooooo Megjelenik naponta, oooooo Felelős szerkesztő: D?L* KÖVES ILLÉS Előfizetési díjak helyben és vidéken: Egy egész éve: 21 korona, félévre 108 korona, negyedévre 04 kor 1 hónapra 20 korona. — Egyes szám ára 1' Lemond a román király száműzött fia javára Pervesztes lett a bolgárok ex-cárja a kassai táblán A szlovenszkói és erdélyi reálpolitika csődje Szinte magától értetődő és természetes, hogy egyidejűleg mondott csődöt Szlovenszkón és Erdélyben a kisebbségi pártok által inaugurált reálpolitika. Azért magától értetődő, mert ez a bukás logikus következménye volt mindkét országban az előzményeknek és természetes, mert a szerződő feleket sem ideális, sem materiális érdekek szálai nem kötötték össze olyan közösség, amely egyetlen tényen túl is egybe kovácsolhatta volna őket. z erdélyi Magyar Párt kötött egyztási paktumot a liberális Ezokormánnyal, amely ígért fűt-fát és adta a füvet, mondván az elfőtt magyar tisztviselőknek, hogy etnek legelni, sőt a fát is, amikor a tanácsot adta, hogy esetleg fel is köthetik magukat. A politikai váltógazdaság süllyesztőjéből ekkor felmerült a néppárti Avarescu tábornok és az a Magyar Párt, amely a községi választásokon szembeszállott a néppárttal, most vele fuzionált a liberálisok ellen. Csakhogy az Avarescu-kabinet ígérete is csak írott malaszt maradt. Idáig az volt a politikai és erkölcsi felfogás, hogy ha valamely tervben, programmban, irányban, határozatban a kormány és pártja megállapodott, amellett egységesen, öntudatosan, bátran ki is tartott és minden újságja és minden közege ennek az álláspontnak a szellemében működött. És külön megbélyegző neve lett volna annak, ha egy nagy, elhatározó pecsétes egyezséget valamely fél tudatosan, de nyílt eljárás helyett raffinált ravaszsággal játszott volna ki, még azt is hangoztatva, hogy már be is váltotta a megállapodást, holott tények és írások pont az ellenkezőjét bizonyítják. A szlovenszkói Magyar Nemzeti Párt akkor vált a kormánytöbbség kiegészítő részévé, mikor a Cerny-kormány a szocialista pártoknak ellenzékbe való vonulásával elvesztette többségét és létjogosultságát. A kisebbségi pártok által nyújtott szavazatok nem csupán támogatást jelentettek, hanem egyúttal a rendszer igazolását is az egész világ előtt. Egyetlen társadalmi réteg mézesmadzagjáért nem lett volna szabad megszavazni kormányjavaslatokat és föladni azt az erkölcsi alapzatot, amelyen állva hangoztattuk sérelmeinket és követeltük nemzetközi fórumokon azoknak orvoslását. Ha ma a Német Gazdaszövetség pártirodája a földhivatal fiókjává is válott, ahol a „gutgesinnt“ német gazdáknak utalványokat osztanak ki parcellákra és maradékbirtokokra, a magyar és német lateiner, a kereskedő és az iparos, akiket a kormányzati szellem csak újabb elkeseredések felé hajszol, hatalmas erőmegfeszítéssel tépik le magukról a gyűlölt kötést, aminek neve: reálpolitika... — Nem 1 korona a Kassai Újság egy számának ára, hanem 70 fillér, ha negyedévre 54 koronával előfizeti. Lapunk mai száma 10 oldal./M « 8 23 2 Az új délperzsiai forradalom miatt ellentét támadt Anglia és Franciaország közt Páris, szept. 30. (Saját tud. táv.) Damaszkuszból érkezett jelentések szerint Délperzsiában újabb nagy forradalom tört ki, amely erejében az eddigi forradalmakat felülmúlja. A forradalom nacionalista jellegű és fenyegeti a Délperzsiában lakó külföldieket. A perzsa kormánynak csak gyenge létszámú hadserege van s ezért ott nem tud rendet teremteni és erőt venni a forradalmon. Az angol kormány erre energikus intervencióra határozta el magát és Indiából nagy hadsereget küldött a forradalom leverésére, hogy az angol alattvalók életét és vagyonát biztosítsa. A francia politikai körökben nagy nyugtalansággal nézik Anglia eljárását. _ Chamberlain és Mussolini találkozása döntő befolyással lesz Európa politikájára London, szept. 30. (Saját tud. táv.) Chamberlain és Mussolini a közeli napokban találkozni fognak az olasz Civilla-Vecchiában. A találkozás Mussolini kívánságára történik. Úgy az olasz, mint az angol poltikusok ebben a találkozásban a megkötött angol—olasz szerződés megpecsételését látják. Ez a szerződés tudvalevőleg a francia—német szerződés ellen irányul, így a két külügyminiszter találkozása döntő befolyást fog gyakorolni Európa jövő politikájának kialakulására. COUDENHOUVE CALERGI. A bebörtönzött Fangalosz a görög polgárháborúknak hosszú sorát jósolja meg Nem ellenségei, hanem áruló barátai buktatták meg. Pangalosz magát Krisztushoz hasonlítja. Athanatos Costas, az „Eleftheron Vlma“ munkatársa a napokban felkereste Kréta szigetén Pangalost, aki politikájáról a következő érdekes felvilágosítást adta: — Mindenekelőtt kijelentem, hogy Kondylisre nem haragszom. Mert Kondylis tisztességes ember. Ellenem irányzott támadásai egyáltalán nem izgatnak. Végre is hatalmamról letaszított és helyemet foglalta el. Eljárását kénytelen volt igazolni és így természetesnek kell vennem, hogy legelsősorban ellenem kellett szólania. De nem szabad felejteni, hogy végül mégis egyedül csak én vagyok a köztársaság elnöke. Sok rosszat beszélnek rólam. De nem szabad senkinek elfelejtenie, milyen körülmények között és mikor foglaltam el a hatalmat. Emlékeztetem a még emlékezőket arra, hogy a múlt évben, amikor az államcsínyt elkövettem, mindazok, akik magukat a nép nagy vezéreinek képzelték, a legnagyobb népszerűtlenségben éltek. Tekintélyük egyáltalában nem volt. Forradalmat csináltam. Kormányom megkapta a nemzetgyűléstől a bizalmi szavazatot. A köztársaság elnökéhez egy ujjal sem nyúltam, ő maga elismert engem. Meghagytam autóját és matrózokat rendeltem ki mellé. A népnek kilencven százaléka mellettem szavazott. A régi royalistákat visszaengedtem a hatalomhoz, abban a hitben és meggyőződésben, hogy a pártoknak kibékülése a népnek javára fog szolgálni. Huszonöt minisztert csereberéltem, csak azért, hogy a legjobbat ki tudjam választani. Azt is terveztem, hogy októberben kiírom a választásokat. És én nem buktam volna el, ha saját fiaim, az én legjobb barátaim el nem árultak volna. De azért nem haragszom reájuk. Nem akarom magam Jézus Krisztushoz hasonlítani, akit én mélységesen alázatos szívvel imádok, mégis úgy látom, hogy az ő drámája és az én tragédiám között igen sok rokon vonás van. A farizeusok megszámlálhatatlan serege árult el engem. Spetsaiban még az „utolsó vacsorát“ is megültük, ahol Zerway töltötte be a Judás szerepét, aki engem elárult és ott volt felesége is, aki a köztársaság elnökének jobbján foglalt helyet. Még a Judás csók sem hiányzott. Azután még a harminc ezüst pénzt is megkapták árulóim. Hiszen ma már bebizonyított dolog, hogy ők eladtak engem. Péter is szerepelt, még pedig többen, akik mielőtt a kakas reggel kukorékolt volna, elhagytak engem. A Pilátusok pedig mossák kezeiket. A tömeg pedig, amely nem is olyan régen az egekig emelt, most átkozódva gúnyolt és halált kiáltott reám. Az Annas és Kassás Eginába cipeltek engem. Golgothát pedig most járom, a töviskoszorú, az egyedüllét és a börtön. Még olyanok is akadnak, akik köpönyegemen osztoznak akkor, amikor megindították ellenem a vizsgálatot... Egész uralmam alatt tudtam, hogy katonai puccsokat szerveznek ellenem. Amit erőszakos intézkedésnek neveznek és tartanak, az semmi egyéb nem volt, mint szükséges és elmaradhatatlan védelem. Sohasem gondoltam arra, hogy ezek a katonai mozgalmak valamikor is eredményre fognak jutni. Nekem tulajdonképe a Plasticast degradálnom, kitüntetéseitől és nyugdíjától megfosztanom kellett volna. De én ezt nem tettem. Sőt arra volt gondom, hogy mindazok, akiket száműzetésbe kellett küldenem, semmiben hiányt ne szenvedjenek. Az ellenem irányult komoly mozgalom csak arra szolgáltatott alkalmat, hogy hatalmas erőmet velük szemben megmutassam. Egyébként jól ismertem mindazokat, akik ellenem lázadoztak és én megtaláltam a módot arra, hogy még csak moccanni sem mertek. De jöttek az árulók és ezzel minden megváltozott, én megbuktam. Amikor hírül vettem az ellenem irányult mozgalmat, azonnal a „Pergamos“ hajóra szálltam. Célom volt, hogy a tengeri flottához menekülök, amely hozzám hű maradt. Azonban a „Leon“ torpedóromboló árulásával ezt a tervemet meghiúsította. Chalkishoz akartam fordulni, hogy a Dodekannps garnizonját magamnak megnyerjem és hadihajóimmal a kikötőket ostrom alá vettem volna. Nagyon sajnáltam volna, ha polgárháborúra került volna a sor, de alaposan megleckéztettem volna őket, hogy végre megtanulják, hogy engem ők hatalmamról letaszítani nem tudnak. Érdekes, mennyi mindenfélét összehazudtak, amikor a kardot kiütötték a kezemből. Azt írták például, hogy 20.000 nyakkendőm volt és hogy én több tízezer koronát küldtem Franciaországba nyakkendőkért. Ki kell jelentenem, hogy a nyakkendők engem sohasem érdekeltek és ilyen kicsiségekkel nem törődtem. Amikor Kis-Ázsiában vezérkari főnök és utóbb Tráciában generalissimus voltam, akkor egy tollvonással százezer drachmát tudtam volna magamnak szerezni. Sohasem tettem. Nem is mert senki tolvajnak nevezni. Ellenkezőleg én voltam az, aki a tolvajokat üldöztem és elfogtam. Általánosan ismert dolog, hogy feleségem nagyon gazdag asszony, aki tekintélyes vagyont hozott hozományul házamhoz. Magam abszolúte semmit sem értek a pénzhez és igazán nagyon nagy zavarba jönnék, ha valaki például azt kérdezné tő-