Kassai Ujság, 1927. február (89. évfolyam, 25-47. szám)

1927-02-05 / 28. szám

28 szám 1927. február 5, könyvkiadásból és kereskedőkből, taná­rokból, tanítókból és a fiatalkorúakat gya­­k­­olító intézmények képviselőiből egy ta­nácsadó szervet. Ez a bizottság mond elő­ször véleményt, szennyirat-e valamely mű, vagy sem. Ha megállapítja a mű er­­kölcsrontó tendenciáját, a kultuszminisz­teren a sor, aláírja-e a bizottság vélemé­nyét. A bizottság ítélete nélkül a miniszter önállóan nem dönthet. Ha mindkét fóru­m megállapította, hogy a sajtótermék szenny­iratnak mondh­ató, az ügyészség javasla­tot tesz az illetékes ítélőtáblának a pony­vatermék terjesztésének megakadályozá­sára­ A bírói eljárást a lehetőséghez ké­pest centralizálni kívánja a tervezet a prágai, brünni, pozsonyi és kassai bírósá­gok kompetenciájába. A bíróság nyilvánosan tárgyal és a tár­gyaláson a kobzási indítványt s a vádat az ügyészség teszi, a vádlottak szerepe pe­dig a szennyirat szerzőjének és kiadójának jut. Ha a bíróság megállapítja az eléje ke­rült mű erkölcstelen tendenciáját, ítélete ellen az országos főtörvényszékhez lehet felebbezni. Ha a legfelsőbb törvényszék is marasztaló ítéletet hoz, hatályba lépnek a törvény büntető-szankciói. Az ítélet publikálása után büntetés alá esik az indexre tett szennyiratnak fiatal­korúak közti terjesztése. A büntetés lehet pénzbeli, vagy hat hónapig terjedő sza­badságvesztés. A törvény büntetni fogja azokat is, akik a ponyvatermékek ügyében le­folytatott bírói eljárást reklámcélokra használja ki Feleséggyilkosság miatt letartóztattak egy földbir­tokost és szeretőjét Marosvásárhelyről jelentik. Szenzá­ciós letartóztatás tartja izgalomban Szászrégen lakosságát. Az ügyészség rendeletére letartóztatták Mösner Ödön szászrégeni birtokost, akiről egy név­telen feljelentés azt állította, hogy fele­ségének halálának előidézésében ré­szes. A feljelentés szerint, Mösnerné erőszakos halállal pusztult el, mert út­jában állott férje szerelmi viszonyának, melyet egy Ördög Erzsébet nevű nővel folytatott. Az ügyészség kihallgatta Mösner Ödönt, Ördög Erzsébetet és Vidá­mi Mihály vadászt, amelynek­­ ered­ményeképpen Mösner Ödönt és Ördög E zs­.-­i<etet letartóztatták. KASSA­ ÍU S A C. Szlovenszkói luxusautó Kőrösmező mellett a hegyszakadékba zuhant Utasait súlyos sérülésekkel szállították Kőrösmezőre. Ungvár, febr. 4. (Saját tudósítónktól.) Súlyos autó­katasztrófa történt tegnap éjjel a mára­­marosi Szvidovec község határában. Eddig még kiderítetlen okokból egy szlovenszkói luxusautó motordefektus következtében bezuhant egy tizenöt méter mély hegyszakadékba és dara­bokra tört. Az autó utasait — kiknek személyazonosságát eddig még meg­állapítani nem lehetett — a közeli Kő­rösmező községbe szállították, ahol a megsebesült soffőrt és a súlyos kar­­törést szenvedett két férfi utast első­se­gélyben részesítették. Az utasok egy brünni posztógyár képviselői voltak, az autó pedig egy Laurint & Klement­­gyártmányú négyízléses gép volt. A sze­rencsétlenség körülményeink kideríté­sére a csendőrség megindította a nyo­mozást. ­ét süketnéma cigány is részt vett a szepsii banda rablógyilkos kirándulásaiban (Saját tudósítónktól) A nyomozás és a vizsgálat jelentékeny részben kiderítette a szepsii cigánybanda Megállapították, hogy rablógyilkosságait. Kocsurka István­ makranci munkásnak és feleségének meg­gyilkolásában tizenegyen vettek részt, Rusznyák Péter szepsis kereskedő meg­gyilkolásában pedig öten. A nyomozás fo­lyamán csak abban a tekintetben maradt tisztázatlan a Min ténysorozatnak néhány momentuma, hogy­ milyen szereposztással dolgozott a banda és kinek mi része volt a bestiális bűntényekben. A gyanúsítottak ősi cigányrr­ órei szerint igyekeznek egy­mást beh­­artani és miután rajtuk kívül más a gyilkosságokról nem tanúskodhatik, be­ismerő vallomásuknak döntő szerep jut a vádemelésnél. A nyomozó hatóságok az ellentmondó vallomások tisztázását most a banda két süketnéma tagjától, Rybár Józseftől és Bélától várják, akik részt vettek a rabló­gyilkos kalandban, d­e inkább csak szem­tanúi voltak a gonosztetteknek. A két sü­­ketném­a „kihallgatására a napokban ke­rül sor s kétségtelenül: a vizsgálat egyik legérdekesebb mozzanata lesz, amikor a süketnéma testvérek tolmács útján teszik meg perdöntő vallomásukat. A tolmács szerepére a kassai süketnéma iskola tanítóját kéri fel a törvényszék. Asszony és egy leány rejtélyes körülmények között mérget ittak Arad, febr. 4. (Saját tudósítónktól). Meg­döbbentő kettős öngyilkosság történt teg­nap a késő esti órákban a ségai külváros­ban. Egy katona a volt honvéd huszár­­laktanya mögött elterülő mezőségen át­haladva, a sötétben különös hangokra lett figyelmes. Gyufát gyújtott s a gyenge fénynél a földön fetrengve két nőt pillan­tott meg. Nyom­ban segítségükre sietett, azonban minden kérdezgetése hiábavaló volt, mert a borzalmas görcsök között kín­lódó nők egyikétől sem kapott választ. Erre lehajolt és felemelte az egyk nőt, aki azonban holtan csúszott ki kezei közül. A Estélyruhák 7 oldal művészi gyöngyözése, pedáns gépázsi divatos gépkitűzés, párisi mintás plissé gouvré pedáns kivitelben készül SZELET! divattermében Kon­ce, Fő­ u. 67. I. em. Sürgős rendelések soron kívül, esetleg azon­ teli házakból többen előjöttek s egy épp arra haladó kocsin a halállal vívódó ős­gyilkost a közkórházba szállították , míg a halott leányt szülei közelben lév házába vitték. A kihallgatott tanúk vallomása alapjá megállapították, hogy az egyik nőt Mari Deheleannak hívják, férjes asszony, m­­íg másik, — a halott leány — neve Drecsl Irina, egy jómódú ségai gazdálkodó tizen­ötéves gyermeke. Szalmakazalba rejtett gyermekhullát találtak egy ungvári kertben Ungvár, febr. 4 (Saját tudósítónktól.) A véletlen újabb gyermekg­yilkosságot fedett fel­­ ung­váron. A Minaj­ utca egyik kertjében a szalmakazalba rejtve egy már oszlás­nak induló három­hónapos csecsemő holttestét találták meg. tott A ház gazdája uj szalmakazlat bon­meg. Egyszerre hatalmas bűz csapta meg az orrát. Kutatni kezdett és legngayobb meglepetésére egy oszlás­nak indult csecsemőre bukkant. A rendőrorvosi vizsgálat megállapí­totta, hogy a leánygyermek már körül­belül egy hete lehet kitéve. A rendőrség a nyomozást a legszéle­sebb mederben indította meg. Egész rövid idő leforgása alatt ez már a har­madik gyermekgyilkosság Ungváron. 200.000 csehszlovák koronát sikkasztott egy marhakereskedő Fk magyar bolsevizmus arcképcsarnoka j. ). lEaraud könyve nyomán irta: Deák Gyula. (IV. Rész.) Két órával később Schönbrunnban Win­­dischgraetz és Károlyi apósa gróf András­­sy Gyula az akkori külügyminiszter jelent­keztek a császárnál a déli órákban. Szo­bája ajtaja nyitva volt s látták, hogy na­gyon izgatottan telefonál. A császárnő mozdulatlanul állott mellette. Észrevéve látogatóit Károly intett, hogy lépjenek be. — Budapesttel beszélek — szólt idege­sen. Most már azt kívánják, hgoy mondjak le a magam és örököseim nevében ... E szavaknál Windischgraetz szinte erő­szakosan vette ki kezéből a kagylót, ne­hogy ezt a veszedelmes beszélgetést to­vább folytathassa. Károly némán tűrte. — Mit feleljek? Mit tegyek? — kérdé tétován. — Még ma reggel felmentettem Károlyit esküje alól. Ez volt utolsó enged­ményem! Most már a lemondásomat kö­vetelik. Ezek a gyávák most elhagynak! De azért se mondok le! Nincs is jogom hozzá. Ha ezek az urak megszegik nekem adott szavukat, az az ő dolguk! Én azon­ban nem leszek esküszegő! Látva, hogy veje elárulja királyát, An­­drássy mintegy szégyenkezve mormogta: — Lehetséges-e, hogy már ennyire ju­tott?! — Mikor pedig Windischgraetz bi­zonyítgatni próbálta, hogy ez a magyar lázadás csak mesterséges s hogy nem sza­bad annak engedni, a császár közbevá­gott: — Nem vagyok az ön véleményén! A forradalom túlnőtt Károlyin is. Most Andrássy vette kezébe a kagylót arról az asztalról, mely mellett egykor a nagy Napoleon ült s melyen az utolsó négy év alatt is annyi sorsdöntő okmányt írtak alá. — Meg vagytok bolondulva, hogy a ki­rály lemondását követelitek? — kiáltotta a telefonba Batthyánynak, a Károlyi-kor­mány belügyminiszterének s még rövid idő előtt a császári ház miniszterének. — Ha nem megy magától, úgy kerget­jük el, mint egy rossz cselédet! — kiáltot­ta vissza Batthyány. Forradalom Magyarországban, forrada­lom Bécsben. A császár-király sehol sem volt biztonságban. Windischgraetz azt ajánlotta, hogy feleségével és gyermekei­vel Tirolba vonuljon vissza. De Zita, ki megőrizte teljes hidegvérét, így szólt: — Meg kell mutatnunk a népnek, hogy ott maradunk, ahova a kötelesség állított. Még nem­ is itt Schönbrunnban, hanem Bécsben van a helyünk. Oda kell mennünk s ott kell nyugodtan bevárnunk az esemé­nyeket. E pillanatban érkezett meg Arz, a ve­zérkar főnöke. A nála szokásos udvaria­san egykedvű hangon jelentette, hogy megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalá­sok az olasz főparancsnoksággal. — Maradtak még hű csapataink? — kérde a király. Arz tagadólag intett s fatalista arccal tette hozzá: — Felség, már semmit se tehetünk, min­den el van veszve! Pár napra rá a bécsiek kikiáltották a köztársaságot. A magyarok ragaszkodtak Károly lemondásához. November 12-én az ideiglenes kormány ötös bizottságot kül­dött Eckartsauba, hogy tudassák a király­ira! határozatukat az államforma meg­változtatását illetőleg. A király az előterjesztést állva hallgatta meg. Sápadtan s könnytől fátyolos szem­mel így szólt: — Uraim! Hát gyűlöl engem Magyar­­ország? — Nem felség. Csupán maga akarja in­tézni sorsát. Károly szomorúan tette hozzá: — Semmit sem valósíthattam meg ab­ból, amit oly hőn óhajtottan. Békét akar­másik nőben még volt valami élet s szag­gatottan mondotta a katonának, hogy együttes elhatározással öngyilkossági szándékból 5—5 pasztilla szublimátot vettek be a késő délutáni órákban, az­tán mikor érezték, hogy a méreg halni kezd, minden erejüket összeszed­ve, a kie mezőségre mentek sétálni. Pár perc múltán azonban mindkettőjüket rettenetes görcsök lepték el s mire a ka­tona segítségükre sietett, az egyik nő, egy fiatal leány már ki is szenvedett. Az ön­gyilkos nő többet nem tudott mondani Közben a katona segélykiáltásaira a ko­ram, jólétet, népeim boldogságát s folytat­nom kellett meggyőződésem­ ellenére a há­borút. Pedig láttam a romlást s mindennek összeomlását... XVI. Lajos, vagy Vájjon mi vár reám? II. Miklós sorsa?! Avagy elűznek hazámból, mint egy közön­séges gonosztevőt? Végül így szólt: — Mondják meg Károlyi grófnak, hogy bármit határozzon a nemzet, én abba bele­nyugszom. Nem akarok népeim boldogulá­sának útjában állani, ha ehhez a boldog­sághoz csak az én eltűnésem szükséges. Négy nappal később, vagyis november 16-án Budapesten kikiáltották a köztársa­ságot. Aznap reggel tartotta a képviselő­­ház és­ a főrendiház utolsó ülését. Mind­kettő felette szomorú volt. Kevés hang emelkedett a régi rezsim elbúcsúztatására. S bár több mint húsz éven keresztül ural­kodott feltétlen tekintélyével mindkét ház felett: egyetlen sajnálkozó szó se hangzott el Tisza István emlékezetére. Híveinek legnagyobb része még megjelenni se mert, nehogy az ő sorsára jussanak! Aznap délután már a vidéki tanácsok gyűltek össze ugyanott. Negyvenezer em­ber csoportosult a parlament körül zász­lók alatt. A tisztek és katonák elkülönített csoportokban. A néma tömeg felett őszi szellő lengette a vörös zászlókat hervadt őszirózsa díszükkel. Egyszerre megjelenik a középső kapu­ban Károlyi Mihály alakja. Mellette a ha­talmas Lovászy Márton, a csöpp Búza Barna, Garami Ernő, Hock János, Jászy Oszkár, Diener­ Dénes, Szende Pál, gróf Batthyányi, Böhm Vilmos, Bokányi De­zső, Kunfi Zsigmond, Lindner Béla, — szó­val a Nemzeti Tanács vezérkara. Károlyi beszélni kezdett, de egy szavát se hallották. A dadogó főúr után Bokányi lépett elő, a munkásság képviselője, a gyakorlott demagóg, jobbjában össze­gyűrt puha kalapjával, lobogó fekete söré­nyével, hatalmas bajszával. Dörgő hangon így kezdte: — Polgárok! Szatmárról jelentik: A szatmári rend­őrség letartóztatta Fabinyi László is­mert kolozsvári marhanagykereskedőt. A letartóztatás állítólag azért történt, mert Fabinyi elsikkasztot 200 ezer csehszl. koronát, amelyet egy cseh­szlovák cég bízott rá abból a célból, hogy az erdélyi városokban részére ökröket vásároljon. Mintha az elbűvölt tömés­­e varázsszóra lelket kapott volna: győzelemittas ordí­tásban tört ki. Mintha e szó által ébredt volna a szabadság tudatára. Midőn Boká­nyi befejezte beszédét, Károlyi felemelt kézzel elsőnek esküdött fel a Népköztár­saságra. A többi miniszter követte példá­ját. Utánuk pedig a roppant tömeg karjai emelkedtek esküre. Éppúgy, mint valaha a francia forradalomban. S hogy a hason­latosság még teljesebb legyen, nemsokára megjelent a Nemzeti Tanács sz­ó előtt József főherceg, a homo regius, hogy ös­­­szes címeiről, sőt Habsburg nevéről is le­mondjon s hogy letegye a hűségesküt Hock János kezébe. Budapesten a visszaszerzett szabadság mámorában kezdtek teljesen megfeledkez­ni a katasztrofális katonai összeomlásról s balga illúzióknak engedték át magukat az Entente szándékait illetőleg. Úgy gondol­kodtak ugyanis, hogy a magyar mindig gyűlölte a németet, hogy évszázadokon keresztül csak kényszerűségből élt vele közös állami életet s hogy nem egyszer igyekezett fegyverrel is visszaszerezni függetlenségét. A franciákkal viszont soha sem volt baja, sőt mindig a legnagyobb rokonszenvvel viseltetett eme szabadság­­szerető nemzet iránt. Most, hogy a fegy­vert becsületes szándékkal leteszi, fel se tehető, hogy a lovagias francia nemzet vele becsületes békét ne kössön. Arra a lehetetlenségre pedig, hogy Szent István koronájából a legértékesebb darabokat le­törhessék, ennek a lehetőségére soha sen­ki se gondolt. Az Entente csak a múlt Magyarországa ellen harcolt. Ez a Magyarország meghalt! Most, hogy megszabadult Ausztriától és sorsát maga intézi, most épp oly demokra­tikus állam lesz, mint Franciaország vagy Anglia. Most minket segítsen a művelt Nyugat, mint ahogy évszázadokon át mi állottunk őrt a nyugat védelmére! Ám ha a nagy tömeg ebben a csalóka illúzióban ringatta is magát,­­ hogyan te­hették ezt a vezetők, akik tudták, hogy a

Next