Kassai Ujság, 1927. február (89. évfolyam, 25-47. szám)
1927-02-05 / 28. szám
28 szám 1927. február 5, könyvkiadásból és kereskedőkből, tanárokból, tanítókból és a fiatalkorúakat gyakolító intézmények képviselőiből egy tanácsadó szervet. Ez a bizottság mond először véleményt, szennyirat-e valamely mű, vagy sem. Ha megállapítja a mű erkölcsrontó tendenciáját, a kultuszminiszteren a sor, aláírja-e a bizottság véleményét. A bizottság ítélete nélkül a miniszter önállóan nem dönthet. Ha mindkét fórum megállapította, hogy a sajtótermék szennyiratnak mondható, az ügyészség javaslatot tesz az illetékes ítélőtáblának a ponyvatermék terjesztésének megakadályozására A bírói eljárást a lehetőséghez képest centralizálni kívánja a tervezet a prágai, brünni, pozsonyi és kassai bíróságok kompetenciájába. A bíróság nyilvánosan tárgyal és a tárgyaláson a kobzási indítványt s a vádat az ügyészség teszi, a vádlottak szerepe pedig a szennyirat szerzőjének és kiadójának jut. Ha a bíróság megállapítja az eléje került mű erkölcstelen tendenciáját, ítélete ellen az országos főtörvényszékhez lehet felebbezni. Ha a legfelsőbb törvényszék is marasztaló ítéletet hoz, hatályba lépnek a törvény büntető-szankciói. Az ítélet publikálása után büntetés alá esik az indexre tett szennyiratnak fiatalkorúak közti terjesztése. A büntetés lehet pénzbeli, vagy hat hónapig terjedő szabadságvesztés. A törvény büntetni fogja azokat is, akik a ponyvatermékek ügyében lefolytatott bírói eljárást reklámcélokra használja ki Feleséggyilkosság miatt letartóztattak egy földbirtokost és szeretőjét Marosvásárhelyről jelentik. Szenzációs letartóztatás tartja izgalomban Szászrégen lakosságát. Az ügyészség rendeletére letartóztatták Mösner Ödön szászrégeni birtokost, akiről egy névtelen feljelentés azt állította, hogy feleségének halálának előidézésében részes. A feljelentés szerint, Mösnerné erőszakos halállal pusztult el, mert útjában állott férje szerelmi viszonyának, melyet egy Ördög Erzsébet nevű nővel folytatott. Az ügyészség kihallgatta Mösner Ödönt, Ördög Erzsébetet és Vidámi Mihály vadászt, amelynek eredményeképpen Mösner Ödönt és Ördög E zs.-i<etet letartóztatták. KASSA ÍU S A C. Szlovenszkói luxusautó Kőrösmező mellett a hegyszakadékba zuhant Utasait súlyos sérülésekkel szállították Kőrösmezőre. Ungvár, febr. 4. (Saját tudósítónktól.) Súlyos autókatasztrófa történt tegnap éjjel a máramarosi Szvidovec község határában. Eddig még kiderítetlen okokból egy szlovenszkói luxusautó motordefektus következtében bezuhant egy tizenöt méter mély hegyszakadékba és darabokra tört. Az autó utasait — kiknek személyazonosságát eddig még megállapítani nem lehetett — a közeli Kőrösmező községbe szállították, ahol a megsebesült soffőrt és a súlyos kartörést szenvedett két férfi utast elsősegélyben részesítették. Az utasok egy brünni posztógyár képviselői voltak, az autó pedig egy Laurint & Klementgyártmányú négyízléses gép volt. A szerencsétlenség körülményeink kiderítésére a csendőrség megindította a nyomozást. ét süketnéma cigány is részt vett a szepsii banda rablógyilkos kirándulásaiban (Saját tudósítónktól) A nyomozás és a vizsgálat jelentékeny részben kiderítette a szepsii cigánybanda Megállapították, hogy rablógyilkosságait. Kocsurka István makranci munkásnak és feleségének meggyilkolásában tizenegyen vettek részt, Rusznyák Péter szepsis kereskedő meggyilkolásában pedig öten. A nyomozás folyamán csak abban a tekintetben maradt tisztázatlan a Min ténysorozatnak néhány momentuma, hogy milyen szereposztással dolgozott a banda és kinek mi része volt a bestiális bűntényekben. A gyanúsítottak ősi cigányrr órei szerint igyekeznek egymást behartani és miután rajtuk kívül más a gyilkosságokról nem tanúskodhatik, beismerő vallomásuknak döntő szerep jut a vádemelésnél. A nyomozó hatóságok az ellentmondó vallomások tisztázását most a banda két süketnéma tagjától, Rybár Józseftől és Bélától várják, akik részt vettek a rablógyilkos kalandban, de inkább csak szemtanúi voltak a gonosztetteknek. A két süketnéma „kihallgatására a napokban kerül sor s kétségtelenül: a vizsgálat egyik legérdekesebb mozzanata lesz, amikor a süketnéma testvérek tolmács útján teszik meg perdöntő vallomásukat. A tolmács szerepére a kassai süketnéma iskola tanítóját kéri fel a törvényszék. Asszony és egy leány rejtélyes körülmények között mérget ittak Arad, febr. 4. (Saját tudósítónktól). Megdöbbentő kettős öngyilkosság történt tegnap a késő esti órákban a ségai külvárosban. Egy katona a volt honvéd huszárlaktanya mögött elterülő mezőségen áthaladva, a sötétben különös hangokra lett figyelmes. Gyufát gyújtott s a gyenge fénynél a földön fetrengve két nőt pillantott meg. Nyomban segítségükre sietett, azonban minden kérdezgetése hiábavaló volt, mert a borzalmas görcsök között kínlódó nők egyikétől sem kapott választ. Erre lehajolt és felemelte az egyk nőt, aki azonban holtan csúszott ki kezei közül. A Estélyruhák 7 oldal művészi gyöngyözése, pedáns gépázsi divatos gépkitűzés, párisi mintás plissé gouvré pedáns kivitelben készül SZELET! divattermében Konce, Fő u. 67. I. em. Sürgős rendelések soron kívül, esetleg azon teli házakból többen előjöttek s egy épp arra haladó kocsin a halállal vívódó ősgyilkost a közkórházba szállították , míg a halott leányt szülei közelben lév házába vitték. A kihallgatott tanúk vallomása alapjá megállapították, hogy az egyik nőt Mari Deheleannak hívják, férjes asszony, míg másik, — a halott leány — neve Drecsl Irina, egy jómódú ségai gazdálkodó tizenötéves gyermeke. Szalmakazalba rejtett gyermekhullát találtak egy ungvári kertben Ungvár, febr. 4 (Saját tudósítónktól.) A véletlen újabb gyermekgyilkosságot fedett fel ungváron. A Minaj utca egyik kertjében a szalmakazalba rejtve egy már oszlásnak induló háromhónapos csecsemő holttestét találták meg. tott A ház gazdája uj szalmakazlat bonmeg. Egyszerre hatalmas bűz csapta meg az orrát. Kutatni kezdett és legngayobb meglepetésére egy oszlásnak indult csecsemőre bukkant. A rendőrorvosi vizsgálat megállapította, hogy a leánygyermek már körülbelül egy hete lehet kitéve. A rendőrség a nyomozást a legszélesebb mederben indította meg. Egész rövid idő leforgása alatt ez már a harmadik gyermekgyilkosság Ungváron. 200.000 csehszlovák koronát sikkasztott egy marhakereskedő Fk magyar bolsevizmus arcképcsarnoka j. ). lEaraud könyve nyomán irta: Deák Gyula. (IV. Rész.) Két órával később Schönbrunnban Windischgraetz és Károlyi apósa gróf Andrássy Gyula az akkori külügyminiszter jelentkeztek a császárnál a déli órákban. Szobája ajtaja nyitva volt s látták, hogy nagyon izgatottan telefonál. A császárnő mozdulatlanul állott mellette. Észrevéve látogatóit Károly intett, hogy lépjenek be. — Budapesttel beszélek — szólt idegesen. Most már azt kívánják, hgoy mondjak le a magam és örököseim nevében ... E szavaknál Windischgraetz szinte erőszakosan vette ki kezéből a kagylót, nehogy ezt a veszedelmes beszélgetést tovább folytathassa. Károly némán tűrte. — Mit feleljek? Mit tegyek? — kérdé tétován. — Még ma reggel felmentettem Károlyit esküje alól. Ez volt utolsó engedményem! Most már a lemondásomat követelik. Ezek a gyávák most elhagynak! De azért se mondok le! Nincs is jogom hozzá. Ha ezek az urak megszegik nekem adott szavukat, az az ő dolguk! Én azonban nem leszek esküszegő! Látva, hogy veje elárulja királyát, Andrássy mintegy szégyenkezve mormogta: — Lehetséges-e, hogy már ennyire jutott?! — Mikor pedig Windischgraetz bizonyítgatni próbálta, hogy ez a magyar lázadás csak mesterséges s hogy nem szabad annak engedni, a császár közbevágott: — Nem vagyok az ön véleményén! A forradalom túlnőtt Károlyin is. Most Andrássy vette kezébe a kagylót arról az asztalról, mely mellett egykor a nagy Napoleon ült s melyen az utolsó négy év alatt is annyi sorsdöntő okmányt írtak alá. — Meg vagytok bolondulva, hogy a király lemondását követelitek? — kiáltotta a telefonba Batthyánynak, a Károlyi-kormány belügyminiszterének s még rövid idő előtt a császári ház miniszterének. — Ha nem megy magától, úgy kergetjük el, mint egy rossz cselédet! — kiáltotta vissza Batthyány. Forradalom Magyarországban, forradalom Bécsben. A császár-király sehol sem volt biztonságban. Windischgraetz azt ajánlotta, hogy feleségével és gyermekeivel Tirolba vonuljon vissza. De Zita, ki megőrizte teljes hidegvérét, így szólt: — Meg kell mutatnunk a népnek, hogy ott maradunk, ahova a kötelesség állított. Még nem is itt Schönbrunnban, hanem Bécsben van a helyünk. Oda kell mennünk s ott kell nyugodtan bevárnunk az eseményeket. E pillanatban érkezett meg Arz, a vezérkar főnöke. A nála szokásos udvariasan egykedvű hangon jelentette, hogy megkezdődtek a fegyverszüneti tárgyalások az olasz főparancsnoksággal. — Maradtak még hű csapataink? — kérde a király. Arz tagadólag intett s fatalista arccal tette hozzá: — Felség, már semmit se tehetünk, minden el van veszve! Pár napra rá a bécsiek kikiáltották a köztársaságot. A magyarok ragaszkodtak Károly lemondásához. November 12-én az ideiglenes kormány ötös bizottságot küldött Eckartsauba, hogy tudassák a királyira! határozatukat az államforma megváltoztatását illetőleg. A király az előterjesztést állva hallgatta meg. Sápadtan s könnytől fátyolos szemmel így szólt: — Uraim! Hát gyűlöl engem Magyarország? — Nem felség. Csupán maga akarja intézni sorsát. Károly szomorúan tette hozzá: — Semmit sem valósíthattam meg abból, amit oly hőn óhajtottan. Békét akarmásik nőben még volt valami élet s szaggatottan mondotta a katonának, hogy együttes elhatározással öngyilkossági szándékból 5—5 pasztilla szublimátot vettek be a késő délutáni órákban, aztán mikor érezték, hogy a méreg halni kezd, minden erejüket összeszedve, a kie mezőségre mentek sétálni. Pár perc múltán azonban mindkettőjüket rettenetes görcsök lepték el s mire a katona segítségükre sietett, az egyik nő, egy fiatal leány már ki is szenvedett. Az öngyilkos nő többet nem tudott mondani Közben a katona segélykiáltásaira a koram, jólétet, népeim boldogságát s folytatnom kellett meggyőződésem ellenére a háborút. Pedig láttam a romlást s mindennek összeomlását... XVI. Lajos, vagy Vájjon mi vár reám? II. Miklós sorsa?! Avagy elűznek hazámból, mint egy közönséges gonosztevőt? Végül így szólt: — Mondják meg Károlyi grófnak, hogy bármit határozzon a nemzet, én abba belenyugszom. Nem akarok népeim boldogulásának útjában állani, ha ehhez a boldogsághoz csak az én eltűnésem szükséges. Négy nappal később, vagyis november 16-án Budapesten kikiáltották a köztársaságot. Aznap reggel tartotta a képviselőház és a főrendiház utolsó ülését. Mindkettő felette szomorú volt. Kevés hang emelkedett a régi rezsim elbúcsúztatására. S bár több mint húsz éven keresztül uralkodott feltétlen tekintélyével mindkét ház felett: egyetlen sajnálkozó szó se hangzott el Tisza István emlékezetére. Híveinek legnagyobb része még megjelenni se mert, nehogy az ő sorsára jussanak! Aznap délután már a vidéki tanácsok gyűltek össze ugyanott. Negyvenezer ember csoportosult a parlament körül zászlók alatt. A tisztek és katonák elkülönített csoportokban. A néma tömeg felett őszi szellő lengette a vörös zászlókat hervadt őszirózsa díszükkel. Egyszerre megjelenik a középső kapuban Károlyi Mihály alakja. Mellette a hatalmas Lovászy Márton, a csöpp Búza Barna, Garami Ernő, Hock János, Jászy Oszkár, Diener Dénes, Szende Pál, gróf Batthyányi, Böhm Vilmos, Bokányi Dezső, Kunfi Zsigmond, Lindner Béla, — szóval a Nemzeti Tanács vezérkara. Károlyi beszélni kezdett, de egy szavát se hallották. A dadogó főúr után Bokányi lépett elő, a munkásság képviselője, a gyakorlott demagóg, jobbjában összegyűrt puha kalapjával, lobogó fekete sörényével, hatalmas bajszával. Dörgő hangon így kezdte: — Polgárok! Szatmárról jelentik: A szatmári rendőrség letartóztatta Fabinyi László ismert kolozsvári marhanagykereskedőt. A letartóztatás állítólag azért történt, mert Fabinyi elsikkasztot 200 ezer csehszl. koronát, amelyet egy csehszlovák cég bízott rá abból a célból, hogy az erdélyi városokban részére ökröket vásároljon. Mintha az elbűvölt tömése varázsszóra lelket kapott volna: győzelemittas ordításban tört ki. Mintha e szó által ébredt volna a szabadság tudatára. Midőn Bokányi befejezte beszédét, Károlyi felemelt kézzel elsőnek esküdött fel a Népköztársaságra. A többi miniszter követte példáját. Utánuk pedig a roppant tömeg karjai emelkedtek esküre. Éppúgy, mint valaha a francia forradalomban. S hogy a hasonlatosság még teljesebb legyen, nemsokára megjelent a Nemzeti Tanács szó előtt József főherceg, a homo regius, hogy összes címeiről, sőt Habsburg nevéről is lemondjon s hogy letegye a hűségesküt Hock János kezébe. Budapesten a visszaszerzett szabadság mámorában kezdtek teljesen megfeledkezni a katasztrofális katonai összeomlásról s balga illúzióknak engedték át magukat az Entente szándékait illetőleg. Úgy gondolkodtak ugyanis, hogy a magyar mindig gyűlölte a németet, hogy évszázadokon keresztül csak kényszerűségből élt vele közös állami életet s hogy nem egyszer igyekezett fegyverrel is visszaszerezni függetlenségét. A franciákkal viszont soha sem volt baja, sőt mindig a legnagyobb rokonszenvvel viseltetett eme szabadságszerető nemzet iránt. Most, hogy a fegyvert becsületes szándékkal leteszi, fel se tehető, hogy a lovagias francia nemzet vele becsületes békét ne kössön. Arra a lehetetlenségre pedig, hogy Szent István koronájából a legértékesebb darabokat letörhessék, ennek a lehetőségére soha senki se gondolt. Az Entente csak a múlt Magyarországa ellen harcolt. Ez a Magyarország meghalt! Most, hogy megszabadult Ausztriától és sorsát maga intézi, most épp oly demokratikus állam lesz, mint Franciaország vagy Anglia. Most minket segítsen a művelt Nyugat, mint ahogy évszázadokon át mi állottunk őrt a nyugat védelmére! Ám ha a nagy tömeg ebben a csalóka illúzióban ringatta is magát, hogyan tehették ezt a vezetők, akik tudták, hogy a