Kassai Ujság, 1927. július (89. évfolyam, 147-171. szám)
1927-07-01 / 147. szám
2 oldal Vőlegények Brilliáns-, arany-, ékszer-, ezüstárut csak POLLACSE& Szlovenszkó legolcsóbb ékszerésznél vásároljanak Kosice, Szobár u. 10Josn meg. Bejelenti, hogy ha a reformot megszavazzák, a ruszin nép minden rendelkezésére álló erővel és eszközzel igyekezni fog a reformmal szemben autonóm jogait megvédeni. Repülőgéproncsokat találtak a tengerben és alumíniumra irt búcsú szavakat Rio de Janeiro, jun. 30. (Saját 1. táv.) Belem városkába halászok érkeztek, akik azt jelentették, hogy repülőgéproncsokat találtak a tengerben. Azt hiszik, a roncsok Saint-Romain repülőgépének maradványai. Felülvizsgálták a kifogott gépalkatrészeket és megfigyeltek közöttük egy alumíniumdarabot, amelyre Saint-Romain búcsúszavakat írt, de azt, hogy miképpen történt a pusztulás, egy szóval sem említi. Szakértők szerint a gép egy sziklaszirtre kényszerült leszállani. A repülő tutajt készített és azt a tengerre bocsátotta, így jelezve a katasztrófát. Ifj motor- és autóadó készül Prágából jelentik. Az új útalaptörvény értelmében annak részben való fedezésére új gépjárómű-adót fognak beszedni. A törvény értelmében gépjáróművek, melyeket a közutakon vagy helységekben való közlekedésre használnak és melyek nem vágányokon haladnak, valamint azok által következő^^ csack» még a Belföldi kOCStfíji4*’' , V forkerékpárért ■ kttOík kocsivM /V,agy [UNK] t. ^ékd és háromkerek#iÉB|JfJQ Ka. N.Kníai&HUUotnabilért, kivéve fairaTwin szerint és pedig 1 literig 400 K, 1—1.5 literig 600 iK és így tovább a legnagyobb 7 liter tartalomig 7500 K, villamos személyautóért minden 100 kg súly után 50 K, autóbuszok rél hasonló, a tömegszállításra szolgálógépjáróműért, traktorért és pótkocsiért KASSaY'uTs'TCG minden 100 kg után 50 K, teherautomobilért és más teherszállító járóműért, melyet gyujtómotor, villamosság vagy gőz hajt, minden 100 kg. önsúly és minden 100 kg. teherbírás után 35 K. Külföldi gépjáróműért, mely átmenetileg van a beföldön: motorkerékpárért 15 napig terjedő tartózkodásig 20 K, 30 napig 40 K, 60 napig 80 K; automobilnak adója a tartózkodás tartama szerint 40—480 K és az autóbuszé hasonló fokozatú. Az adó eltitkolása vagy megrövidítése súlyos jövedéki kihágás és azt az adó 5— 20-szorosával büntetik. A törvény másféle megszegését 10—2000 K büntetéssel sújtják. Az autóbusz-személyforgalomban a menetjegy után hasonló adót fognak beszedni, mint a vasúti forgalomban. Ezt az adót átalányozni lehet. A munkás- és gyermekjegyek nem esnek ez adó alá. A szlovák emigránsok népszavazást követelnek Prága, jun. 30. (Saját tud. táv.) A ,,Lidové Noviny“ híradása szerint hétfőn a szlovák emigráns vezérek Bécsben tanácskozást tartottak, melynek tárgyalási rendjén lord Rothermore cikke és a trianoni békeszerződés revíziója szerepelt. A tanácskozáson a Franciaországban és Lengyelországban élő emigránsokon kívül részt vettek a vezérek: Jedlicka és Unger is és az ő indítványukra elhatározták, hogy küldöttséget menesztenek Angliába és Amerikába Coddige elnökhöz. A küldöttségek a pittsburgi szerződésekre hivatkozással népszavazást kérnek. A Daudet ügyben kompromitált francia kormányt kinevették, de azért bizalmat szavaztak neki Páris, jun. 30. (Saját tud. táv.) A szocialisták interpellációi szombaton parlament napirendjébe vették a Daudet-affért. Az interpellációk többek között azt a kérdést intézték a kormányhoz, mi módon volt lehetséges a royalisták huszárcsínyje és mi a magyarázata annak, hogy az utóbbi időben olyan könnyűvé vált be- és kijutni a fogházakból. A minisztertanács még az ülés előtt elhatározta, hogy indítványt tesz az interpellációk tárgyalásának elnapolására és az indítvány elfogadását bizalmi kérdésnek tekinti. Uhry szocialista képviselő, az első interpelláló, hangsúlyozza, hogy nem kíván elébevágni a bírói eljárásnak, de szükségét érzi, hogy az affér politikai következményeire rámutasson. A szónok ironikusan bírálja a kormányt, amely teljesen tehetetlennek mutatkozik és különösen az igazságügyi miniszter működéséről mond lesújtó szavakat. Ugyanilyen értelemben beszél Lafont fürdőruházati cikkeim kiállításának minden vételkényszer nélküli szíves megtekintésére tisztelettel meghívom, melynek keretében igen előnyös árakon és különleges szép választékban eladásra kerülnek, urak, hölgyek és gyermekek részére: fürdőruhák és trikók ürdőkabátiDk és keppek ürdőcipők és sapkák ürdőlepedők ürdőpyrámák roffier-kelimék rofíler-törülközők stb. V 4 1927. fulfils 1. 147 bulbifej 'sMre&jspizzás aMoonday Semmiféle közönsége* folyékony hermosószappan sem közelül meg a Pixavon listáséi. Tartson ki szigorúan .Pixavon* mellett (csakis zárt eredeti üvegben) úgy otthoni balmosésnél mint fodrászánál. A német császári udvar intimitásai • Vilmos császár életének eddig ismeretlen részletei (56) I A császárné maga megdöbbent, amikor ezt a költeményt hallotta és ijedten kiáltott fel: — Fiatal tiszt vendégeinkre való tekintettel talán mégis csak határt kellene szabni, hogy meddig szabad elmenni a tréfákban. Hiszen ilyen beszédek teljesen demoralizálják a katonatiszteket és általában az ifjúságot. A hercegnő azonnal készen volt a válasszal: — Ugyan hogyan lehet ezen még csak gondolkodni is. Hiszen a mi katonáink szemében az „erény“ csak szó, amelynek nincsen semmi különösebb jelentősége és értelme. Ezeket az urakat az én versemmel ugyan nem fogom elrontani. A tisztek udvariasan igazat adtak a hercegnőnek, evvel az ügyet a lovagiasság szabályai szerint elintézettnek kell tekinteni. Az igaz, hogy a császárt is igen kellemetlenül érintette ez a vers és a hercegnőt avval büntette, hogy többé az ilyen estélyekre nem hívta meg, de ez a büntetés csak a császár szemében volt büntetés, mert hiszen a hercegnő az egész stiklit épen azért követte el, hogy őt ettől a buta játéktól felmentsék. Evvel a játékkal kapcsolatban még több nem sikerült tréfát tudnánk elmondani, de azok mind annyira a német nyelv szelleméhez vannak kötve, hogy magyar nyelvben teljesen érthetetlenek és élvezhetetlenek lennének, de olvasóinkat megnyugtathatjuk, hogy ezeknek a tréfáknak legnagyobb része annyira ízléstelen, hogy a közönség egyáltalában semmit sem veszít, ha azokkal közelebbről meg nem ismerkedik. Csak azt kell még az igazságnak megfelelően megjegyeznünk, hogy a tréfák legtöbbször a császári tekintély rovására estek, mert a császár a katonatisztjeivel ezeknek a játékoknak révén olyan közel jutott, hogy azok jóval többet engedtek meg maguknak, mint amennyit a császári méltóság elbírt volna. A császár ilyenkor érezte ugyan, mekkorát süllyedt lefelé, de kénytelen volt mindent elnyelni és a rossz dologhoz mosolygó arcot vágni. A császár mint házasságközvetítő. 1890 február közepén a császári udvar, mint minden télen, most is Berlinben székelt. Egy napon történt, hogy a mi Booth udvarhölgyünk a császárnénak felolvasott. Napilapokból a hírek érdekelték leginkább a császárnét, a mi udvarhölgyünk tehát a hírekben gyönyörködtette a felséges császárnét. Az udvarhölgy egyszerre csak azt veszi észre, hogy a rendes napilapok közé valami ismeretlen kéz a „Kleinen Journal“ egyik példányát csempészte be. A császárné sokkal előbb vette észre, mint az udvarhölgy és még mielőtt annak tartalmát megismerhette volna, a császárné már diadalmasan a kezében tartotta és nagy kíváncsisággal forgatta. Egyszerre egy cikkecskét talált, amelyet valaki piros ceruzával bekerített és így a császárné figyelmét a cikkre felhívta. Az udvarhölgyet végtelenül bosszantotta, hogy előbb nem kaparinthatta kezébe a cikket, mert attól félt, hogy olyan kellemetlen hit lesz benne, ami a császárnénak napját el fogja rontani. A cikk a következőket tartalmazta: — Egy históriát mondott el, amely Hülsen grófról, a császár egyik adjutánsáról szólott, aki el akarta venni Lucadou generálisnak a leányát. Ez a házasság azonban bizonyos homályos ügyek miatt nem jöhetett létre és éppen ez adta meg ennek a cikknek érdekességét, illetőleg pikáns hátterét. Amikor a császárné ezt a cikket elolvasta, hihetetlen haragra gerjedt és udvarhölgyéhez a következő szavakat intézte: — Hülsen úr mindennap előléptetés előtt áll. Úgy értesülök, hogy a császár a napokban akarja őt gróffá kinevezni. Ez a házasság mindenesetre ellenkezni fog a császár akaratával, ezért meg kell akadályozni. Én úgy tudom, hogy ennek a fiatal leánykának édesanyja francia szabócsaládból származik s bár igen gazdag, mégsem illik az adjutáns úrhoz. Legokosabb lesz, ha a császár tudomására hozzuk ezt a kényes kérdést. Kérem magát, grófnő, szíveskedjék ezt az újságot észrevétlenül a császár íróasztalára tenni, hogy elegendő ideje legyen a császárnak a dolog elintézésére. Ezt a skandallumot még gyökerében el kell fojtani! Az udvarhölgy magához vette az újságot és elindult, hogy a császárné parancsát teljesítse. El is érkezett a császár előszobájába, amikor csupa véletlenségből magával az uralkodóval látta magát szembe, aki a katonai gyakorlatokról jött korábban haza, mint azt az udvarban várták. A császár meglátta az udvarhölgy kezében az újságot, ezért kíváncsian kérdezte, hogy mit akar vele, sőt az ő impulzív modorának megfelelően a kérdést haragosan, majdnem durván tette fel. Az udvarhölgy ekként felelt: — A császárné őfelsége szólított fel engem arra, hogy a „Kleine Journal“ mai számát felséges uram íróasztalára tegyem. — Mi érdekes lehet ebben a lapszámban? — Bizonyos vonatkozások vannak Hülsen úr házasságára vonatkozóan. — Hülsen úrról szól ez a cikk? Adja ide, kérem. A császár azonnal nekifogott a cikk olvasásának, átfutott néhány sort, azután a mellette álló vadászának megparancsolta, hogy Hülsen adjutánst azonnal hívja maga elé. Majd újból mosolyogva belepillantott az újságba és az éppen távozni készülő udvarhölgynek a következőket mondotta: — Ne távozzék. Maradjon. Legalább mindjárt elviheti a hírt a felséges asszonynak? arról, hogyan intéztem el ezt a kényes ügyet. Remélem, a császárné meg lesz elégedve munkám eredményével, képviselő is. Elismeri, hogy a kormány törhetetlen akarattal igyekszik tekintélyét megőrizni, de eddig még az sem sikerült, hogy reátaláljanak a szökevények helyére. Iróniával fűszerezett beszéde általános derültséget aratott. Barthou miniszter felveti a bizalmi kérdést és a ház 350 szavazattal 165 ellenében az interpellációs vita elnapolása mellett dönt. Hosszabb huzavona után a rendőrség végre elszánta magát az „Action Francaise“ elleni erélyesebb lépésekre. Szombaton délben egy nagyobb rendőrosztag jelent meg a lap szerkesztőségi helyiségében és házkutatást tartottak. A kutatás meglepő eredménnyel végződött. A rendőrség megállapította, hogy a lapnak három telefonvonala van, melyek nem mennek át a posta központján. A rendőrség lefoglalta és lepecsételte a szerkesztőség egész telefonberendezését, szakembereket küldött ki annak kinyomozására, hová vezetnek a titkos telefondrótok. A kamara tegnapi ülésén egyébként tárgyalásra került egy " ’erőjavaslat is, melyet a szocialisták "'"módosítással voltak fogadni. Renaudel szoci; felvetette a bizalmi kérdég a szocialisták indítaazta és a kormányt biztosította máról. A véderő-törvényt teljes szében, minden változtatás nélkül elfogadták. A császár ezzel a legkedvesebb mosollyal beinvitálta az udvarhölgyet a szobájába és leültette a székre, ő maga most már kényelmesen elterpeszkedett a díványon, mintha hölgy egyáltalában nem volna a szobában és elmerült az újságcikknek komoly tanulmányozásába. Látszott rajta, hogy a cikket élvezi és éppen azért többször is átfutotta. Ekkor lépett be Hülsén őrnagy és alázatosan kérdezősködött hívásának oka felől. A császár egy ideig szívesen legeltette szemét a daliás katonatiszten, majd e szavakkal fordult feléje: — Ugyan mondja kérem, miért nem akarja elvenni Lucadou kisasszonyt? — és nevetve mutatta meg a „Kleiner Journal“ cikkét, amelyet az őrnagy még nem ismerhetett, mert az olvasás közben többször fülig pirult. A császár nevetés helyett csak kuncogott, mint akinek a dolog roppant tetszik. — Hát én azt tanácsolom őrnagy úrnak, hogy csak vegye el a leányt, ha önnek is tetszik. Igaz, hogy nem származik abbó a családból, amely hozzánk illik, de sok pénze van és én úgy tudom, hogy magának a pénzre igen nagy szüksége van. Én ígérem, ha a leányt elveszi, hogy a pénzről azt fogom hirdetni, amit egyik kollégám már régebben mondott, hogy „Non élet“ — „A pénznek nincsen szaga!“ — Bocsásson meg felséges uram, de én a kérdéses hölgyet nem tudom elvenni! — Miért ne, ha én a házassághoz máris beleegyezésemet adtam? Hülsen elszomorodottan így válaszolt: — A leánykának anyja roppant haragot tart velem, ellenem van és nem akar hallani semmit a házasságról. Felséges uram bizonyára fog emlékezni arra a kis afférra, amely közöttem és Meyer színésznő között lefolyt? — Természetesen emlékezem. De azért annak az öreg dámának nem szabad ellenkeznie. Ezt az idős hölgyet meg kell törni. Vallja meg nekem őszintén őrnagy úr, szándékában van önnek ezt a hölgyet elvenni? (Folyt kör)