Kassai Ujság, 1927. július (89. évfolyam, 147-171. szám)

1927-07-01 / 147. szám

2 oldal Vőlegények Brilliáns-, arany-, ékszer-, ezüstárut csak POLLACSE& Szlovenszkó legolcsóbb ékszerésznél vásároljanak Kosice, Szobár u. 10Josn meg. Bejelenti, hogy ha a reformot meg­szavazzák, a ruszin nép minden rendelke­zésére álló erővel és eszközzel igyekezni fog a reformmal szemben autonóm jogait megvédeni. Repülőgéproncsokat találtak a tengerben és alumíniumra irt búcsú szavakat Rio de Janeiro, jun. 30. (Saját 1. táv.) Belem városkába halászok érkeztek, akik azt jelentették, hogy repülőgép­­roncsokat találtak a tengerben. Azt hi­szik, a roncsok Saint-Romain repülő­gépének maradványai. Felülvizsgálták a kifogott gépalkatrészeket és meg­figyeltek közöttük egy alumíniumdara­bot, amelyre Saint-Romain búcsúszava­kat írt, de azt, hogy miképpen történt a pusztulás, egy szóval sem említi. Szak­értők szerint a gép egy sziklaszirtre kényszerült leszállani. A repülő tutajt készített és azt a tengerre bocsátotta, így jelezve a katasztrófát. Ifj motor- és autóadó készül Prágából jelentik. Az új útalaptörvény értelmében annak részben való fedezésére új gépjárómű-adót fognak beszedni. A tör­vény értelmében gépjáróművek, melyeket a közutakon vagy helységekben való köz­lekedésre használnak és melyek nem vá­gányokon haladnak, valamint azok által következő^^ csack» mé­g a Belföldi kOCStfíji­4*’' , V forkerékpá­rért ■ kttOík kocsivM /V,agy [UNK] t. ^ékd és háromke­­rek#iÉB|JfJQ­ Ka. N.K­níai&HUUotnabilért, kivé­ve fairaTwin­ szerint és pedig 1 literig 400 K, 1—1.5 literig 600 iK és így tovább a legnagyobb 7 liter tar­talomig 7500 K, villamos személyautóért minden 100 kg súly után 50 K, autóbuszok rél hasonló, a tömegszállításra szolgáló­­gépjáróműért, traktorért és pótkocsiért K­ASS­aY'uTs'TCG minden 100 kg után 50 K, teherautomo­­bilért és más teherszállító járóműért, me­lyet gyujtómotor, villamosság vagy gőz hajt, minden 100 kg. önsúly és minden 100 kg. teherbírás után 35 K. Külföldi gépjáróműért, mely átmenetileg van a beföldön: motorkerékpárért 15 napig terjedő tartózkodásig 20 K, 30 napig 40 K, 60 napig 80 K; automobilnak adója a tar­tózkodás tartama szerint 40—480 K és az autóbuszé hasonló fokozatú. Az adó eltitkolása vagy megrövidítése súlyos jövedéki kihágás és azt az adó 5— 20-szorosával büntetik. A törvény másféle megszegését 10—2000 K büntetéssel sújt­ják. Az autóbusz-személyforgalomban a menetjegy után hasonló adót fognak be­szedni, mint a vasúti forgalomban. Ezt az adót átalányozni lehet. A munkás- és gyermekjegyek nem esnek ez adó alá. A szlovák emigránsok népszavazást követelnek Prága, jun. 30. (Saját tud. táv.) A ,,Lidové Noviny“ híradása szerint hét­főn a szlovák emigráns vezérek Bécs­­ben tanácskozást tartottak, melynek tárgyalási rendjén lord Rothermore cikke és a trianoni békeszerződés re­víziója szerepelt. A tanácskozáson a Franciaországban és Lengyelországban élő emigránsokon kívül részt vettek a vezérek: Jedlicka és Unger is és az ő indítványukra elhatározták, hogy kül­döttséget menesztenek Angliába és Amerikába Cod­dige elnökhöz. A kül­döttségek a pittsburgi szerződésekre hivatkozással népszavazást kérnek. A Daudet ügyben kompromitált francia kormányt kinevették, de azért bizalmat szavaztak neki Páris, jun. 30. (Saját tud. táv.) A szo­cialisták interpellációi szombaton parlament napirendjébe vették a Dau­­­­det-affért. Az interpellációk többek kö­zött azt a kérdést intézték a kormány­hoz, mi módon volt lehetséges a roya­listák huszárcsínyje és mi a magyará­zata annak, hogy az utóbbi időben olyan könnyűvé vált be- és kijutni a fog­házakból. A minisztertanács még az ülés előtt elhatározta, hogy indítványt tesz az interpellációk tárgyalásának el­napolására és az indítvány elfogadását bizalmi kérdésnek tekinti. Uhry szocialista képviselő, az első in­terpelláló, hangsúlyozza, hogy nem kí­ván elébevágni a bírói eljárásnak, de szükségét érzi, hogy az affér politikai következményeire rámutasson. A szó­nok ironikusan bírálja a kormányt, amely teljesen tehetetlennek mutatkozik és különösen az igazságügyi miniszter működéséről mond lesújtó szavakat. Ugyanilyen értelemben beszél Lafont f­ürdőruházati cikkeim kiállításának minden vételkényszer nélküli szíves meg­tekintésére tisztelet­tel meghívom, melynek keretében igen előnyös árakon és különleges szép választékban eladásra kerülnek, urak, hölgyek és gyermekek részére: fürdőruhák és trikók ü­rdőkabátiDk és keppek ürdőcipők és sapkák ürdőlepedők ü­rdőpy­rámák roffier-kelimék rofíler-törü­lközők stb. V 4 1927. fulfils 1. 147 bu­lbifej 'sMre&jspizz­­ás aMoonday Semmiféle közönsége* folyékony hermosó­­szappan sem közelül meg a Pixavon listáséi. Tartson ki szigorúan .Pixavon* mellett (csakis zárt ere­deti üvegben) úgy otthoni balmosésnél mint fodrászánál. A német császári udvar intimitásai • Vilmos császár életének eddig ismeretlen részletei (56) I­ A császárné maga megdöbbent, amikor ezt a költeményt hallotta és ijedten kiáltott fel: — Fiatal tiszt vendégeinkre való tekintettel­­ talán mégis csak határt kellene szabni, hogy meddig szabad elmenni a tréfákban. Hiszen ilyen beszédek teljesen demoralizálják a kato­natiszteket és általában az ifjúságot. A hercegnő azonnal készen volt a válas­­­szal: — Ugyan hogyan lehet ezen még csak gon­dolkodni is. Hiszen a mi katonáink szemében az „erény“ csak szó, amelynek nincsen semmi különösebb jelentősége és értelme. Ezeket az urakat az én versemmel ugyan nem fogom el­rontani. A tisztek udvariasan igazat adtak a herceg­nőnek, evvel az ügyet a lovagiasság szabályai szerint elintézettnek kell tekinteni. Az igaz, hogy a császárt is igen kellemetle­nül érintette ez a vers és a hercegnőt avval büntette, hogy többé az ilyen estélyekre nem hívta meg, de ez a büntetés csak a császár szemében volt büntetés, mert hiszen a herceg­nő az egész stiklit épen azért követte el, hogy őt ettől a buta játéktól felmentsék. Evvel a játékkal kapcsolatban még több nem sikerült tréfát tudnánk elmondani, de azok mind annyira a német nyelv szelleméhez van­nak kötve, hogy magyar nyelvben teljesen érthetetlenek és élvezhetetlenek lennének, de olvasóinkat megnyugtathatjuk, hogy ezeknek a tréfáknak legnagyobb része annyira ízléste­len, hogy a közönség egyáltalában semmit sem veszít, ha azokkal közelebbről meg nem ismerkedik. Csak azt kell még az igazságnak megfelelően megjegyeznünk, hogy a tréfák legtöbbször a császári tekintély rovására estek, mert a császár a katonatisztjeivel ezek­nek a játékoknak révén olyan közel jutott, hogy azok jóval többet engedtek meg maguk­nak, mint amennyit a császári méltóság elbírt volna. A császár ilyenkor érezte ugyan, mek­korát süllyedt lefelé, de kénytelen volt min­dent elnyelni és a rossz dologhoz mosolygó arcot vágni. A császár mint házass­ágköz­vetítő. 1890 február közepén a császári udvar, mint minden télen, most is Berlinben székelt. Egy napon történt, hogy a mi Booth udvar­hölgyünk a császárnénak felolvasott. Napi­lapokból a hírek érdekelték leginkább a csá­szárnét, a mi udvarhölgyünk tehát a hírekben gyönyörködtette a felséges császárnét. Az udvarhölgy egyszerre csak azt veszi ész­re, hogy a rendes napilapok közé valami isme­retlen kéz a „Kleinen Journal“ egyik példányát csempészte be. A császárné sokkal előbb vette észre, mint az udvarhölgy és még mielőtt an­nak tartalmát megismerhette volna, a császár­né már diadalmasan a kezében tartotta és nagy kíváncsisággal forgatta. Egyszerre egy cikkecskét talált, amelyet valaki piros ceruzá­val bekerített és így a császárné figyelmét a cikkre felhívta. Az udvarhölgyet végtelenül bosszantotta, hogy előbb nem kaparinthatta kezébe a cikket, mert attól félt, hogy olyan kellemetlen hit lesz benne, ami a császárné­nak napját el fogja rontani. A cikk a követke­zőket tartalmazta: — Egy históriát mondott el, amely Hülsen grófról, a császár egyik adjutánsáról szólott, aki el akarta venni Lucadou generálisnak a leányát. Ez a házasság azonban bizonyos ho­mályos ügyek miatt nem­ jöhetett létre és ép­pen ez adta meg ennek a cikknek érdekessé­gét, illetőleg pikáns hátterét. Amikor a császárné ezt a cikket elolvasta, hihetetlen haragra gerjedt és udvarhölgyéhez a következő szavakat intézte: — Hülsen úr mindennap előléptetés előtt áll. Úgy értesülök, hogy a császár a napokban akarja őt gróffá kinevezni. Ez a házasság min­denesetre ellenkezni fog a császár akaratával, ezért meg kell akadályozni. Én úgy tudom, hogy ennek a fiatal leánykának édesanyja francia szabócsaládból származik s bár igen gazdag, mégsem illik az adjutáns úrhoz. Leg­okosabb lesz, ha a császár tudomására hozzuk ezt a kényes kérdést. Kérem magát, grófnő, szíveskedjék ezt az újságot észrevétlenül a császár íróasztalára tenni, hogy elegendő ideje legyen a császárnak a dolog elintézésére. Ezt a skandallumot még gyökerében el kell foj­tani! Az udvarhölgy magához vette az újságot és elindult, hogy a császárné parancsát teljesítse. El is érkezett a császár előszobájába, amikor csupa véletlenségből magával az uralkodóval látta magát szembe, aki a katonai gyakorla­tokról jött korábban haza, mint azt az udvar­ban várták. A császár meglátta az udvarhölgy kezében az újságot, ezért kíváncsian kérdezte, hogy mit akar vele, sőt az ő impulzív modo­rának megfelelően a kérdést haragosan, majd­nem durván tette fel. Az udvarhölgy ekként felelt: — A császárné őfelsége szólított fel engem arra, hogy a „Kleine Journal“ mai számát fel­séges uram íróasztalára tegyem. — Mi érdekes lehet ebben a lapszámban? — Bizonyos vonatkozások vannak Hülsen úr házasságára vonatkozóan. — Hülsen úrról szól ez a cikk? Adja ide, kérem. A császár azonnal nekifogott a cikk olvasá­sának, átfutott néhány sort, azután a mellette álló vadászának megparancsolta, hogy Hülsen adjutánst azonnal hívja maga elé. Majd újból mosolyogva belepillantott az újságba és az éppen távozni készülő udvarhölgynek a követ­kezőket mondotta: — Ne távozzék. Maradjon. Legalább mind­járt elviheti a hírt a felséges asszonynak? ar­ról, hogyan intéztem el ezt a kényes ügyet. Remélem, a császárné meg lesz elégedve mun­kám eredményével, képviselő is. Elismeri, hogy a kormány törhetetlen akarattal igyekszik tekinté­lyét megőrizni, de eddig még az sem sikerült, hogy reátaláljanak a szöke­vények helyére. Iróniával fűszerezett beszéde általános derültséget aratott. Barthou miniszter felveti a bizalmi kér­dést és a ház 350 szavazattal 165 elle­nében az interpellációs vita elnapolása mellett dönt. Hosszabb huzavona után a rendőrség végre elszánta magát az „Action Fran­­caise“ elleni erélyesebb lépésekre. Szombaton délben egy nagyobb rendőr­osztag jelent meg a lap szerkesztőségi helyiségében és házkutatást tartottak. A kutatás meglepő eredménnyel vég­ződött. A rendőrség megállapította, hogy a lapnak három telefonvonala van, melyek nem mennek át a posta központján. A rendőrség lefoglalta és lepecsételte a szerkesztőség egész te­lefonberendezését, szakembereket kül­dött ki annak kinyomozására, hová ve­zetnek a titkos telefondrótok. A kamara tegnap­i ülésén egyébként tárgyalásra került egy " ’erőjavaslat is, melyet a szocialisták "'"­módosítással voltak fogadni. Renaudel szoci; felvetette a bizalmi kérd­­ég a szocialisták indíta­­azta és a kormányt biztosította máról. A véderő-törvényt teljes szében, minden változtatás nélkül el­fogadták. A császár ezzel a legkedvesebb mosollyal beinvitálta az udvarhölgyet a szobájába és le­ültette a székre, ő maga most már kényelme­sen elterpeszkedett a díványon, mintha hölgy egyáltalában nem volna a szobában és elme­rült az újságcikknek komoly tanulmányozásá­ba. Látszott rajta, hogy a cikket élvezi és ép­pen azért többször is átfutotta. Ekkor lépett be Hülsén őrnagy és alázato­san kérdezősködött hívásának oka felől. A császár egy ideig szívesen legeltette szemét a daliás katonatiszten, majd e szavakkal fordult feléje: — Ugyan mondja kérem, miért nem akarja elvenni Lucadou kisasszonyt? — és nevetve mutatta meg a „Kleiner Journal“ cikkét, ame­lyet az őrnagy még nem ismerhetett, mert az olvasás közben többször fülig pirult. A csá­szár nevetés helyett csak kuncogott, mint akinek a dolog roppant tetszik. — Hát én azt tanácsolom őrnagy úrnak, hogy csak vegye el a leányt, ha önnek is tet­szik. Igaz, hogy nem származik abbó a csa­ládból, amely hozzánk illik, de sok pénze van és én úgy tudom, hogy magának a pénzre igen nagy szüksége van. Én ígérem, ha a leányt el­veszi, hogy a pénzről azt fogom hirdetni, amit egyik kollégám már régebben mondott, hogy „Non élet“ — „A pénznek nincsen szaga!“ — Bocsásson meg felséges uram, de én a kérdéses hölgyet nem tudom elvenni! — Miért ne, ha én a házassághoz már­is beleegyezésemet adtam? Hülsen elszomorodottan így válaszolt: — A leánykának anyja roppant haragot tart velem, ellenem van és nem akar hallani sem­mit a házasságról. Felséges uram bizonyára fog emlékezni arra a kis afférra, amely közöt­tem és Meyer színésznő között lefolyt? — Természetesen emlékezem. De azért an­nak az öreg dámának nem szabad ellenkeznie. Ezt az idős hölgyet meg kell törni. Vallja meg nekem őszintén őrnagy úr, szándékában van önnek ezt a hölgyet elvenni? (Folyt kör)

Next