Kassai Ujság, 1929. november (91. évfolyam, 251-275. szám)
1929-11-01 / 251. szám
2. oldal KASSA? UT S % G____________________________1929. november 1. 251. s**m Szeplő májfolt és pattanások ellen legbiztosabb a nagyenyedi Kovács-arckenőcs és borax>szappan. Hatása gyors, biztos. — Minden a tó. az agrárpárt szenátorjelöltje igazolja állampolgárságát. A kérelmet a bizottság elnöke elutasította azzal, hogy ennek felülvizsgálata nem tartozik a választási bizottság hatáskörébe, hanem erre egyedül a választási bíróság hivatott. Megerősödtek a német aktivisták Érdekes jelensége a választásoknak az aktivista pártok megerősödése a német kisebbségeknél. Az eddigi aktivista pártok 741.228 szavazatot képviseltek. Ezzel szemben állottak a német nemzeti szocialisták és német nemzetiek 400.125 szavazattal. Hozzászámítva a német szociáldemokratákat 506.204 szavazattal az aktivista pártokhoz, úgy az aktivisták tábora 1.247.432 szavazatra növekedik. A másik oldalon viszont a magyar és német ellenzéki pártok szavazata csupán 657.563 szavazatot képviselnek. SCHOLTZ POSZTO Kosice , Fő u. 31. A szavazatok megoszlása a polgári és szocialista pártok között: Clementel szenátor még ma megalakítja az új francia kormányt Páris, október 31. (Saját tud. táv.) Doumergue elnök Clementel szenátort bízta meg az új francia kormány megalakításával. A szenátor azonnal megkezdte tárgyalásait azokkal a képviselőkkel és szenátorokkal, akik a koncentráció eszméjéhez közelállnak. A tárgyalások után Clementel közölte az elnökkel, hogy végérvényesen elfogadja a megbízást és kijelentette, reméli, hogy még ma sikerül megalakítani az új kormányt. Valószínű, hogy Briand, Cheron, Loucher és Tardleu HEINRICH MANN: Mária,az anya Fordította: KASSAI ZOLTÁN (REGÉNY. 11) Szájára ütött. — Bocsánat! Nem kellett volna! Vagy mégis? Hogy jobban megismerjen?... Nem én voltam az első. Jó nevelésükkel sokan kerestek pénzt. Szállodákba jártak és helyesen, szépen vezették a hölgyeket. A hölgyek fizettek, aszerint, mennyire tetszettem nekik. A klubnál és Seehasenál többet jövedelmeztek. Tőlük tanult simulékonyságom hasznomra válik. Valóságos művészet. Ellenállás nélkül meghajlok mindenki előtt, a fizető asszonyok urai előtt is. Szemében kemény tűz villant, ajkát összeszorította. — A gazdag polgári társaság! Minden társaság tudja, mit kell tartania alárendeltjeiről és mire használhatja fel őket. Táncoltam az asszonnyal, megfizettek érte, többet nem követelhetek. Csak azt mondhatom, a gazdag polgári társaság találmánya, hogy asszonyait és lányait fizetett alkalmazottakkal táncoltatja. A nemesség is visszaélt alárendeltjeivel, de ilyesmire nem vette rá őket. Vonásai megint elvesztették élességüket, mosolya udvarias, bocsánatkérő. Meghajolt. Kocintott a bárónővel és ivott. Hah! túl sok puhaság! A megfizetett gerinctelensége előnyavalygott. Mind a ketten érezték és hosszú szünetet tartottak. Valentin morgott. — Még csak huszonötéves vagyok, de számtalan hullán gázoltam át. Amikor meghallotta a kísérteties szót, megdermedt. — Nem valódiakon. Nem így értettem. "Azok nem sokat számítanak. De amié a hadnagyból előtáncos és a nagy hősből kis siker lesz, azalatt a világ nagytakarítást csinál. Sokszor úgy érzem, nem vagyok senki, csak valami átmenet véletlen küzdelmek számára. És a világ megkívánja, hogy az embernek akarata legyen. Egyetlen büszkeségem, hogy a halált ismerem... ez a társaság pedig irtózik tőle. Semmin sem csodálkozom, még azon sem, ha majd egyszer kézigránátokkal szembeszállok vele. Sokat ivott. Megbánta. Előtte a hölgy, ez a finom hölgy... és az ő felelőtlen fecsegése. Erőszakkal fékezte magát. Fülében még csengett a szó: hullák! Régi kép kisértett. Nem háborúbeli. Utána történt. Erdő tárult elibe, a két év előtti erdő. Hárman jártak az úton, a legkisebb a középen. Énekeltek, mert a madarak is énekeltek. Minden bokor kivirított, a frissen lombosodó fákon át világosság kéklett rájuk. Amikor az út a bükkök között megszűkült, a harmadik barát intett Valentinnek, siessen előre a kicsivel. Valentin engedelmeskedett. Karját a kicsire fonta és félig mögé húzódott, hogy megvédje, de meg is akadályozta, hogy hátranézzen. Ha abban a pillanatban hátranézhetett volna. Ha ő közbelépett volna! Mennyire más volna most minden. Valentin nem mert lázadni, csak suttogva óvta az áldozatot. Eldördült a lövés. A nagy hátulról lelőtte a kicsit. Ott feküdt a gyerek, mert gyerek volt még, oly gyengén remegett, hogy alatta a száraz levelek alig zörrentek. Áruló volt a kicsi de valószinü, hogy csak gyerekes. Az egyetlen kicsi hulla a háború mérhetetlenül sok, irtózatosan összemarcangolt hulláiánál szörnyűbben hatott. Valentin menekült tőle ... néhány lépést futott és lerogyott egy bükk alá. A harmadik barát követte. Látta állapotát, dúlt arcát... és mégegyszer a fegyverhez nyúlt. Valentin ‘ is részt vesznek az új kormányban. Tardieu valószinüen a tengerészeti tárcát kapja. Herriot kijelentette, hogy nem vállalhat tárcát. Duranddal és Chautempsel most folynak a tárgyalások. Clementel szenátor ma reggel folytatta tárgyalásait. Újabb jelentések szerint ma estére valószínüen sikerül kormányát megalakítania. Az új kormány külügyminisztere Briand, pénzügyminisztere Cheron, légügyi minisztere Laurent lesz. Clementel a miniszterelnöki tárcán kívül a kereskedelmi tárfölpattant és ráugrott. A fegyver a sűrűbe repült, a férfi elvágódott... Valentin soha többé nem látta. De azóta állandóan zsarolták. , Nem hitték, hogy hallgatni fog, de meg voltak győződve arról, hogy amíg pénzt ad, addig veszélytelen. Ha nem adott, fenyegették. Nem voltak közönséges gazemberek. Sőt talán joguk is volt, hogy őt megvessék? De Valentint az a kis hulla elszakította tőlük, meg az is, hogy a jelennel és a társadalommal valahogy, előtáncosként, kiegyezett. Erre ismét a szálloda hallját és saját udvarias hajlongását látta. Hulla és hajlongások között bolyongtak gondolatai. Hartmanné csak ennyit érzett: szegény! Ezt érezte: szegény, ez a fiatalsága? Mellette kellett volna lennem! Én jobban megértettem volna!... Észrevette, hogy ebben mégsem biztos. Másnak az ifjúságát ki értheti meg? És az övé nem hasonlított Valentinéhez? Hartmann bárónőt is régi képek kisértették. A követség szalonjában látta magát Előkelő emberek között. Évek óta ismerte őket. Valamelyik úr alázatosan átengedte helyét a követné mellett. Innen vissza a régi időkbe hosszú és kellemetlen volt az út. Hartmanné titkolta, sőt felejteni kezdte. Múltjából csak egyes, véletlenül fölvillanó képeket látott, de valami különös lelki védőszerkezet azonnal elhomályosította őket. Valami tárgyalóterem tűnt elé, ő ült. Mintha tegnap történt volna. Hideg arcok meredtek rá és az ő arcára is üzleties fagy suhant, hogy hasonlítson azokhoz A tárgyalóterem azután régi halottasszobává változott. Valaki szívesen meghalt benne, csakhogy őt el ne veszítse ... pedig házassági szerződés dacára nem érinthette. (Folyt. köv.) cát tartja meg magának. Tardieu vagy hadügyminiszter, vagy tengerészeti miniszter lesz. Loucheur munkaügyi miniszter marad. Clementel régi ismert francia politikus. 1864-ben született, 1900-ban választották meg először képviselővé. Többször kapott tárcát a francia kormányokban, szenátor 1920-ban lett. Közéleti pályáján főképen pénzügyi és gazdasági tevékenységet folytatott. Az ördög az emberek tudatában és nrképen igyekeztek védekezni ellene Berlin, okt. 31. (Saját tudósitónktól.) Különös kiállítás nyílt meg most Berlinben. Egy tudós összegyűjtötte az ördög életére vonatkozó amuletteket, dokumentumokat, írásos emlékeket és ezekből könyvtárszobájában kiállítást rendezett. Meghívott vendégek előtt ismertette a sátán születésének és földi pályájának históriáját s rögtön sorra megmutogatta vendégeinek, hogy milyen amulettekkel és csodaszerekkel próbáltak harcba szállni a középkorban a sátánnal. Ő maga többféle magyarázatot adott arról, hogy a primitív és babonás népeknél a fantázia és az emberi félelem hogyan alkotta meg az ördög alakját. Az ördög nevének származását is többféleképpen próbálta kifejteni. A legkézenfekvőbb magyarázat a Mephistopheles név eredetére a Mephos philos, ami görögül olyan lényt jelent, aki nem szereti a lényt. Van egy másik magyarázat is. Eszerint Mephistopheles nevét egy mítoszbeli nimfától kölcsönözte, akit Mephitisnek neveztek. A sátán gyakran találkozott az emberi nyavalyákkal és bűnökkel telített forrásnál őrködő Mephitissel. Látszólag ellentmond ennek a két magyarázatnak az, hogy a sátánt Lucifer néven is emlegették. Ez a név ugyanis szó szerint olyan lényt jelöl meg, aki fényt hoz magával. Nyilván kétfélekép képzelték el az ördögöt. Az egyik volt az, aki a sötétben bujkál, irtózik a világosságtól, a poklok mélyéből jött fel, a másik pedig a fényt és világosságot hozó Lucifer, aki mint valami tüzes rakéta zuhant a földre, teste átlátszó és fényes és bármerre megy, nincs árnyéka. A kiállításon lévő tárgyak között volt néhány középkori amulett. Ezeken a jellegzetes ördögűző felírás állott, amelyet annak idején Albertus Magnus, a nagy mágus fedezett fel hosszas töprengés után. Az úgynevezett Arepo formula arra való volt, hogy az emberek megküzdjenek a sátán erejével. A formula a következő: SATOR ARFPO TENET OPERA ROTAS Soká töprenghetett Albertus Magnus, amíg ezt a különös formulát megtalálta, amellyel saját feljegyzései szerint sikeresen küzdött a sátán kísértései és gonoszságai ellen. A formula azért volt csodaerejű, mert bárhogyan is olvassák, akár jobbról balra, akár balról jobbra, akár pedig alulról felfelé, vagy felülről lefelé, értelme, jelentése mindig ugyanaz. Albertus Magnuus idejében nagyon elterjedt ez az Arepo-formula. Templomok falára vésték, amulettekben hordták, lakóházak ajtajára írták rá és Arepo elűzte a