Kassai Ujság, 1929. november (91. évfolyam, 251-275. szám)

1929-11-01 / 251. szám

2. oldal KASSA? UT S % G____________________________1929. november 1. 251. s**m S­zeplő májfolt és pattanások ellen legbiztosabb a nagyenyedi Kovács-arckenőcs és borax>szappan. Hatása gyors, biztos. — Minden a tó. az agrárpárt szenátorjelöltje igazolja ál­lampolgárságát. A kérelmet a bizottság el­nöke elutasította azzal, hogy ennek felül­vizsgálata nem tartozik a választási bi­zottság hatáskörébe, hanem erre egyedül a választási bíróság hivatott. Megerősödtek a német aktivisták Érdekes jelensége a választásoknak az aktivista pártok megerősödése a német kisebbségeknél. Az eddigi aktivista pártok 741.228 szavazatot képviseltek. Ezzel szemben állottak a német nemzeti szo­cialisták és német nemzetiek 400.125 sza­vazattal. Hozzászámítva a német szociál­demokratákat 506.204 szavazattal az akti­vista pártokhoz, úgy az aktivisták tábora 1.247.432 szavazatra növekedik. A másik oldalon viszont a magyar és német ellen­zéki pártok szavazata csupán 657.563 sza­vazatot képviselnek. SCHOLTZ POSZTO Kosice , Fő u. 31. A szavazatok megoszlása a polgári és szocialista pártok között: Clementel szenátor még ma megalakítja az új francia kormányt Páris, október 31. (Saját tud. táv.) Dou­­mergue elnök Clementel szenátort bízta meg az új francia kormány megalakítá­sával. A szenátor azonnal megkezdte tár­gyalásait azokkal a képviselőkkel és sze­nátorokkal, akik a koncentráció eszméjé­hez közelállnak. A tárgyalások után Clementel közölte az elnökkel, hogy végérvényesen elfo­gadja a megbízást és kijelentette, reméli, hogy még ma sikerül megalakítani az új kormányt. Valószínű, hogy Briand, Cheron, Loucher és Tardleu HEINRICH MANN: Mária,­az anya Fordította: KASSAI ZOLTÁN (REGÉNY. 11) Szájára ütött. — Bocsánat! Nem kellett volna! Vagy mégis? Hogy jobban megismerjen?... Nem én voltam az első. Jó nevelésükkel sokan kerestek pénzt. Szállodákba jártak és helyesen, szépen vezették a hölgyeket. A hölgyek fizettek, aszerint, mennyire tetszettem nekik. A klubnál és Seehasenál többet jövedelmeztek. Tőlük tanult simu­lékonyságom hasznomra válik. Valóságos művészet. Ellenállás nélkül meghajlok min­denki előtt, a fizető asszonyok urai előtt is. Szemében kemény tűz villant, ajkát összeszorította. —­ A gazdag polgári társaság! Minden társaság tudja, mit kell tartania alárendelt­jeiről és mire használhatja fel őket. Tán­coltam az asszonnyal, megfizettek érte, többet nem követelhetek. Csak azt mond­hatom, a gazdag polgári társaság talál­mánya, hogy asszonyait és lányait fizetett alkalmazottakkal táncoltatja. A nemesség is visszaélt alárendeltjeivel, de ilyesmire nem vette rá őket. Vonásai megint elvesztették élességü­ket, mosolya udvarias, bocsánatkérő. Meg­hajolt. Kocintott a bárónővel és ivott. Hah! túl sok puhaság! A megfizetett ge­­rinctelensége előnyavalygott. Mind a ketten érezték és hosszú szüne­tet tartottak. Valentin morgott. — Még csak huszonötéves vagyok, de számtalan hullán gázoltam át. Amikor meghallotta a kísérteties szót, megdermedt. — Nem valódiakon. Nem így értettem. "Azok nem sokat számítanak. De amié a hadnagyból előtáncos és a nagy hősből kis siker lesz, azalatt a világ nagytakarí­tást csinál. Sokszor úgy érzem, nem va­gyok senki, csak valami átmenet véletlen küzdelmek számára. És a világ meg­kívánja, hogy az embernek akarata le­gyen. Egyetlen büszkeségem, hogy a ha­lált ismerem... ez a társaság pedig irtó­zik tőle. Semmin sem csodálkozom, még azon sem, ha majd egyszer kézigránátok­kal szembeszállok vele. Sokat ivott. Megbánta. Előtte a hölgy, ez a finom hölgy... és az ő felelőtlen fe­csegése. Erőszakkal fékezte magát. Fülé­ben még csengett a szó: hullák! Régi kép kisértett. Nem háborúbeli. Utána történt. Erdő tárult elibe, a két év előtti erdő. Hárman jártak az úton, a legkisebb a kö­zépen. Énekeltek, mert a madarak is éne­keltek. Minden bokor kivirított, a frissen lombosodó fákon át világosság kéklett rá­juk. Amikor az út a bükkök között meg­szűkült, a harmadik barát intett Valentin­­nek, siessen előre a kicsivel. Valentin en­gedelmeskedett. Karját a kicsire fonta és félig mögé húzódott, hogy megvédje, de meg is akadályozta, hogy hátranézzen. Ha abban a pillanatban hátranézhetett volna. Ha ő közbelépett volna! Mennyire más volna most minden. Valentin nem mert­ lázadni, csak sut­togva óvta az áldozatot. Eldördült a lövés. A nagy hátulról lelőtte a kicsit. Ott feküdt a gyerek, mert gyerek volt még, oly gyengén remegett, hogy alatta a száraz levelek alig zörrentek. Áruló volt a kicsi de valószinü, hogy csak gyerekes. Az egyetlen kicsi hulla a háború mérhetetle­nül sok, irtózatosan összemarcangolt hul­láiánál szörnyűbben hatott. Valentin me­nekült tőle ... néhány lépést futott és le­rogyott egy bükk alá. A harmadik barát követte. Látta állapotát, dúlt arcát... és mégegyszer a fegyverhez nyúlt. Valentin ‘ is részt vesznek az új kormányban. Tardieu valószinüen a tengerészeti tárcát kapja. Herriot kijelentette, hogy nem vál­lalhat tárcát. Duranddal és Chautempsel most folynak a tárgyalások. Clementel szenátor ma reggel folytatta tárgyalásait. Újabb jelentések szerint ma estére valószínüen sikerül kormá­nyát megalakítania. Az új kormány külügyminisztere Briand, pénzügyminisztere Cheron, légügyi mi­nisztere Laurent lesz. Clementel a minisz­terelnöki tárcán kívül a kereskedelmi tár­fölpattant és ráugrott. A fegyver a sűrűbe repült, a férfi elvágódott... Valentin soha többé nem látta. De azóta állandóan zsa­rolták. , Nem hitték, hogy hallgatni fog, de meg voltak győződve arról, hogy amíg pénzt ad, addig veszélytelen. Ha nem adott, fe­nyegették. Nem voltak közönséges gaz­emberek. Sőt talán joguk is volt, hogy őt megvessék? De Valentint az a kis hulla elszakította tőlük, meg az is, hogy a jelen­nel és a társadalommal valahogy, előtán­­cosként, kiegyezett. Erre ismét a szálloda hallját és saját udvarias hajlongását látta. Hulla és hajlon­­gások között bolyongtak gondolatai. Hartmanné csak ennyit érzett: szegény! Ezt érezte: szegény, ez a fiatalsága? Mel­lette kellett volna lennem! Én jobban meg­értettem volna!... Észrevette, hogy eb­ben mégsem biztos. Másnak az ifjúságát ki értheti meg? És az övé nem hasonlított Valentinéhez? Hartmann bárónőt is régi képek kisér­tették. A követség szalonjában látta ma­gát Előkelő emberek között. Évek óta is­merte őket. Valamelyik úr alázatosan át­engedte helyét a követné mellett. Innen vissza a régi időkbe hosszú és kellemet­len volt az út. Hartmanné titkolta, sőt fe­lejteni kezdte. Múltjából csak egyes, vé­letlenül fölvillanó képeket látott, de va­lami különös lelki védőszerkezet azonnal elhomályosította őket. Valami tárgyaló­terem tűnt elé, ő ült. Mintha tegnap tör­tént volna. Hideg arcok meredtek rá és az ő arcára is üzleties fagy suhant, hogy ha­sonlítson azokhoz A tárgyalóterem azután régi halottasszobává változott. Valaki szívesen meghalt benne, csakhogy őt el ne veszítse ... pedig házassági szerződés dacára nem érinthette. (Folyt. köv.) cát tartja meg magának. Tardieu vagy hadügyminiszter, vagy­­ tengerészeti mi­niszter lesz. Loucheur munkaügyi minisz­ter marad. Clementel régi ismert francia politikus. 1864-ben született, 1900-ban választották meg először képviselővé. Többször kapott tárcát a francia kormányokban, szenátor 1920-ban lett. Közéleti pályáján főképen pénzügyi és gazdasági tevékenységet foly­tatott. Az ördög az emberek tudatában és nrképen igyekeztek védekezni ellene Berlin, okt. 31. (Saját tudósitónktól.) Különös kiállítás nyílt meg most Berlin­ben. Egy tudós összegyűjtötte az ördög életére vonatkozó amuletteket, dokumen­tumokat, írásos emlékeke­t és ezekből könyvtárszobájában kiállítást rendezett. Meghívott vendégek előtt ismertette a sá­tán születésének és földi pályájának histó­riáját s rögtön sorra megmutogatta vendé­geinek, hogy milyen amulettekkel és csodaszerekkel pró­báltak harcba szállni a középkorban a sátánnal. Ő maga többféle magyarázatot adott ar­ról, hogy a primitív és babonás népeknél a fantázia és az emberi félelem hogyan al­kotta meg az ördög alakját. Az ördög ne­vének származását is többféleképpen pró­bálta kifejteni. A legkézenfekvőbb magya­rázat a Mephistopheles név eredetére a Me­phos philos, ami­ görögül olyan lényt jelent, aki nem szereti a lényt. Van egy másik magyarázat is. Eszerint Mephisto­pheles nevét egy mítoszbeli nimfától köl­csönözte, akit Mephitisnek neveztek. A sátán gyakran találkozott az emberi nya­valyákkal és bűnökkel telített forrásnál őrködő Mephitissel. Látszólag ellentmond ennek a két magyarázatnak az, hogy a sá­tánt Lucifer néven is emlegették. Ez a név ugyanis szó szerint olyan lényt jelöl meg, aki fényt hoz magával. Nyilván kétfélekép képzelték el az ördögöt. Az egyik volt az, aki a sötétben bujkál, ir­tózik a világosságtól, a poklok mélyéből jött fel, a másik pedig a fényt és világossá­got hozó Lucifer, aki mint valami tüzes rakéta zuhant a földre, teste átlátszó és fényes és bármerre megy, nincs árnyéka. A kiállításon lévő tárgyak között volt né­hány középkori amulett. Ezeken a jelleg­zetes ördögűző felírás állott, amelyet an­nak idején Albertus Magnus, a nagy mágus fedezett fel hosszas töprengés után. Az úgynevezett Arepo formula arra való volt, hogy az emberek megküzdjenek a sátán erejével. A formula a következő: SATOR ARFPO TENET OPERA ROTAS Soká töprenghetett Albertus Magnus, amíg ezt a különös formulát megtalálta, amellyel saját feljegyzései szerint sikere­sen küzdött a sátán kísértései és gonosz­ságai ellen. A formula azért volt csodaerejű, mert bárhogyan is olvassák, akár jobbról balra, akár balról jobbra, akár pedig alulról felfelé, vagy felülről lefelé, értelme, jelentése mindig ugyanaz. Albertus Magnuus idejében nagyon elter­jedt ez az Arepo-formula. Templomok falára vésték, amulettekben hordták, lakó­házak ajtajára írták rá és Arepo elűzte a

Next