Kassai Ujság, 1932. június (94. évfolyam, 124-148. szám)

1932-06-03 / 126. szám

»Ta«, junius 3,im. szam KASSAI ÚJSÁG A gazdasági élet teljes átszervezését követelik a román pártok és tiltakoznak Th­olescu kormányalakítása ellen Bukarest, junius 2. (Saját tud. táv) A román szocialista és liberális párt vezető­sége értekezletet tartott a kormánykrizis­­sel kapcsolatban. Az uj román kormányt ugyanis még nem tudták megalakítani. Titulescu volt külügyminiszter jelenleg a legkomolyabb jelöltje a miniszterelnöki tisztségnek. A liberális és szocialista párt foglalkozott Titulescu szívélyével és heve­sen ellenezte Titulescu miniszterelnöksé­gét. A két párt hangoztatta, hogy Titules­cu személyében nem lát garanciát arra, hogy a krízist enyhítse és Romániában visszaállítsa a normális állapotokat. A pártok egyébként hangoztatják, hogy a legmesszebbmenő takarékossági rendsza­bályokat követelik. El kell bocsátani azon állami tisztviselőket, akiknek megélheté­sük az állami állás nélkül is biztosítva van. A megmaradó tisztviselők fizetését viszont nem szabad leszállítani. Be kell szüntetni mindazon állami vállalkozáso­kat, melyeket nem külfölddel kötött szer­ződés alapján létesítettek „A zsidó nép utolsó erőfeszítése“ – így nevezte Herzl a cionizmust és méltán, csak nem szabad feledni, hogy nép erő­feszítése nem napokig, hetekig, de évekig, sőt évtizedekig kell, hogy tartson. Voltak idők, amikor erről megfeledkeztünk. Amikor azt hittük, elértük fáradozásaink célját, vé­get vethetünk az erőfeszítésnek. Ez 1920 kö­rül volt, amikor a Népszövetség elismerte a zsidó nép igényét Palesztinára. Nemcsak té­vedés, de súlyos hiba volt ez. Elfeledtük azt, hogy a Népszövetség határozata csak keret, melyet nekünk kell betölteni, csak lehető­ség, melyet nekünk kell kihasználni. A zsidó nép elmulasztotta a keret idejében való betöltését, a lehetőség idejében való ki­használását. Vagyis egyszerűbben kifejezve: nem építette fel Palesztinát magának oly gyorsan, oly mértékben, mint ahogy akkor lehetséges lett volna. Azóta mint több és több akadályt gördítettek a felépítés elé, de ez nem teszi a felépítést lehetetlenné, csak nehezebbé, csak azt jelenti, hogy a zsidó népnek még jobban meg kell feszíteni ere­jét. Ha igaz a költő szava: Nur der erfreuer sich des Lebens, Der täglich es erobern muss (Csak az örvendhet életének, Ki érette naponta küzd), hát akkor a zsidó népnek ugyancsak kijut ebből az örömből, mert küzdenie kell minden tapodtnyi előrehaladásért, minden tal­palatnyi földért. A küzdelem nem eredmény­,­telen, amint láthatták ezt mind a zsidók, akik pár hét előtt elzarándokoltak Tel-Avivba részint a világmakkabiádra, részint a keleti mintavásárra. Ott láthatták, mit alkotott a zsidó népnek egy százaléknyi töredéke a sa­ját földjén. De csak egy százalék él az ősi földön. Sok ellenséges erő működik azon, hogy ezen egy százalék után ne jöhessen a többi. Viszont a zsidó nép létérdeke, hogy minél több szá­zalék telepedjék le Palesztinában az első után. Ehhez szükséges ember, pénz, munka Palesztinában és politikai munka az egész világon. Az egész művelt világ rokonszen­­vére van szüksége a zsidó népnek, hogy újjászületése nagy művét folytathassa. A Népszövetség határozata csak papiros ma­rad, ha nem áll mögötte állandóan, kimon­dottan a zsidó n­ép élő akarata. A zsidó nép­­ élő akaratának csak egy hor­­dozója van:­­ a cionista­ szervezet; a zsidó csak akkor erősíti népe akaratát, ha a cio­nista szervezetet támogatja a sekel lefize­tésével. Mi az a sekel? Sokszor megírtam már, de nem lehet eléggé ismételni, mert csak akkor ismételtük eléggé, ha minden zsidó szent lelkiismereti kötelességének tartja, a sekelt minden évben önként, felszólítás nélkül meg­fizetni. A sekel az egyszeri évi hozzájárulás a cionista szervezethez (összege 10 Ke), amellyel valaki nem kis adományt ad, de egyúttal azt is kijelenti, hogy kívánja a zsidó nemzeti otthont Palesztinában. Nem jelenti még azt, hogy mindenben osztja a cionista gondolkodást, de annyit jelent, hogy az emlí­tett cionista cél elérését óhajtja és felhatal­mazza a cionista vezetőséget arra, hogy amikor a zsidó nép érdekeit képviseli a világ kormányai előtt, az ő nevében is beszéljen. És meg kell jegyezni, hogy a sekel nem fize­tése szintén szavazat, — de a zsidó otthon ellen. Nagy eszmének — mondotta Herzl — éppen ez a hatalma, az embernek kötelező állást kell foglalnia irányában, akár igent mond, akár nemet. És vajjon melyik zsidó foglalhat állást a zsidó otthon ellen? A súlyos gazdasági világválság, mely a zsidókat még jobban sújtja, mint másokat, bizonyos elfáradtságot okozott ugyan, mely hátráltatja a cionista mozgalom fejlődését, de a zsidó nép látott rosszabb napokat is és sohasem csüggedett. „Nincs elveszve még reményünk“ — volt a zsidó jelszó évezre­deken át és ezért élt a zsidó nép mindig. Vörösmarthy mondása: Nincs veszve bármi sors alatt, Ki el nem csüggedett — élő példát talál a zsidó népben. Minden évben meg kell mutatnia a zsidó népnek, hogy nem csüggedt el, hogy még kí­vánja a saját nemzeti otthont, hogy nem­­ riad vissza annak elérésében semmi aka­­­­dálytól. És ezt meg is mutatja többek között­­­ a sekel lefizetésével. Sokan vannak, akik hirdetik, hogy első és legfontosabb a has kérdése; nem gondolnak rá, vagy nem törődnek vele, hogy ezzel ma­gukat az állatok színvonalára süllyesztik alá. A zsidóság többezer éves története élő cá­folata ennek a tanításnak, a zsidóság min­den eszméje örök tiltakozás a has istenítése ellen. Első és legfontosabb az eszme. És az eszméért, a zsidó nemzeti otthon örök esz­méjéért egy zsidó sem fogja áldozatnak tar­tani, hogy a csekély összeget megfizesse. Meg fogja fizetni akkor is, ha szájától kell elvonnia. Többször ismertettem már a cionista szer­­­­vezet pénzügyeit és megmagyaráztam, mire­­ valók a szervezet különböző alapjai. A Zsidó Nemzeti Alap földvásárlásra, a Keren Ha­­jeszód az építő munkára, az iskolák, kór­házak fenntartására stb. Az első és legfon­tosabb azonban mindig a sekel marad: ez adja meg a zsidó nemzeti gondolat hordozó­jának, a cionista szervezetnek az erejét, a tekintélyét, a súlyát, — erős cionista szerve­zet nélkül a pénzalapok csak holt anyagot képviselnek. Tagadhatatlan, hogy a cionista munka len­dülete az utolsó években alább hagyott. Több oka van ennek, de a legfontosabb az volt, hogy maga a cionista szervezet kissé gyen­gült. Ennek az orvossága a cionista szerve­zet erősítése és ennek a módja pedig a sebel megfizetése. Dr. LÖVI JÓZSEF. Kokaint vett be az asszony, mire szeretője me­gijedt, hogy megmérgezte magát és revolveres drámát idézett elő (Saját tud. táv.) Érdekes bűnüggyel foglal­kozott a linzi esküdtbíróság. Angiela Maslan­­kowska csinos lengyel nő nemrég Linzbe ér­kezett, ahol egy bárban mixeri állást kapott. A nő előkelő családból származik, lengyel tiszt volt a vőlegénye, akivel azonban össze­veszett és emiatt távozott hazulról. Linzben megismerkedett egy festősegéddel. Egy nap azután éjszaka lakásán fogadta Fürlinger Jó­­z­­ef segédet. Másnap reggel a lakásadónő holtan találta a nőt szobá­jában, a férfi pedig súlyos fejsebbel ver­gődött az ágy mellett. Életveszélyes állapotban szállították a segé­det kórházba, ahol hetekig gyógykezelték, de meg tudták menteni az életnek. A fiút természetesen letartóztatták. A tár­gyaláson azzal védekezett, hogy a nő fehér­­port vett be, melytől rosszul lett és vonag­­lani kezdett, ő megijedt, hogy Maslankowska esetleg megmérgezte magát, meghal és őt fogják gyanusítani a gyilkossággal. Elhatá­­rozta, agyonlövi a nőt és magával is végez. A bíróság az esküdtek verdiktje alapján felmentette gyilkosság vádja alól a segédet és mindössze tiltott fegyverviselés címén ítélte el egyheti fogházra. ———BMH—mn—ni Felmentették a férjet, aki agyonlőtte felesége csábítóját A részletre vásárolt autó Paris, junius 2. (Saját tud. táv.) Érdekes ügy került a Szajna-kerület esküdtszéke elé tárgyalásra. Vádlottként Jean Laude 40 éves kereskedő szerepelt, aki Pittier garázstulaj­donost két lövéssel leteritette. Laude a fele­ségét a garázstulajdonossal in flagranti rajta­­csipte és ennek a fajtacsipésnek következ­ménye volt a bűntény. A tárgyalás bővelkedett érdekes momen­tumokban. A vádlott típusa a szép férfinek. Büntetve még nem volt és előéletéről csak a legjobbat lehetett hallani. Feleségével egy külvárosi lebujban ismerkedett meg, ahol mint pincérleány szolgált. Laude a szabadító szerepébe élte be magát és alig huszonnégy órai ismeretség után megkérte a leányt, legyen a felesége. A leány igent mondott és rövidesen azután házasságot kötöttek, amely boldognak ígér­­­­kezett. Alig félévi házasság után a fiatal as­­­szony részletfizetésre autót vásárolt Pittier és a feleség szenvedélye garázstulajdonostól. Ettől kezdve Pittier gyakran meglátogatta az asso­nyt, de legin­kább hétfőn és pénteken, amikor Laude a vidékre utazott üzleti ügyben. Január 29-én Laude szokás szerint eluta­zott és csak késő este kellett hazajönnie Az utolsó pillanatban azonban cégétől utasítást kapott, ne utazzon el, hanem menjen az iro­dába, ahol egy ügyben tárgyalni kívánnak vele. Délután volt, mikor Laude hazafelé tar­tott. Útközben elgondolta, mennyire meg lesz lepve felesége, ha megtudja, nem utazott el. Meg is volt lepődve, de egészen más érte­lemben, mint azt Laude elgondolta. A lakás­ajtót belülről bezárva találta s csak hosszas kopogtatásra nyitott a felesége ajtót. Mikor férjét meglátta, lába elé vetette magát és úgy könyörgött, ne menjen be a hálószobába. Laude természetesen nyomban benyitott a hálószobába s ott találta Pittiert, amint az 3. oldal Posztot vegyünk SCHOLTZ MARCELL cégnél Kosice, Fő u. 31. Tel.2797 ablakon keresztül távozni készült. A férj visszahúzta riválisát az ablaktól és amikor felvilágosítást kért tőle, mit keres a háló­szobában, Pittier revolvert rántott. Dulakod­ni kezdtek, a férjnek eközben sikerült ellen­fele kezéből a revolvert kirántani, két lövést adott le riválisára, aki holtan esett össze. A tárgyaláson a vádlottat házasságának előzményeire vonatkozólag hallgatták ki. — Kötelességemnek tartottam mindig — jelentette ki Laude— hogy a világot, amen­­­nyire erőmből telik, megjavítsam. Megnősül­tem, bár feleségem múltjával tisztában vol­tam. Azt hittem, hű lesz hozzám. Pittiert nem akartam megölni, miután azonban felesége­met elcsábította és revolverrel rámtámadt, védekeznem kellett. — Mit szándékszik tenni feleségével?­­— kérdezte az elnök. — Nem tudom pontosan, azt hiszem, meg­bocsátok neki, mert az eset után öngyilkos­ságot kísérelt meg. Amint kiderült, az asszony öngyilkossági kísérlete abban állt, hogy kijelentette, ollóval felvágja ereit. Általános érdeklődés előzte meg a feleség kihallgatását, aki esküdözött, nem csalta meg urát, mert az ő váratlan visszatérése ebben megakadályozta. Rövid tanácskozás után az esküdtek a szimpatikus férjet felmentették. JÓ NAPOT! SKÓT VICCEK Amerikai turisták Angliában autóztak és észak felé haladva, elvesztették az utat. Fogalmuk sem volt, merre járnak, amikor egyszerre nagyobb város határá­ba értek. Egy kisfiú szaladt át előttük az utón. A turisták megállították az autót és oda­szóltak neki. Hogy hívják ezt a várost, fiam? A gyerek megállt, ránézett az autóra, aztán így felelt: — Hat pennyért megmondom. Az egyik amerikai rászólt a soff­őrre: — Hajtson nyugodtan tovább, Skóciá­ban vagyunk. i­ Londonba utazott a skót. A barátja, ba­bonás ember, azt tanácsolta neki, hogy valahányszor vonata, délfelé haladva, átmegy egy hídon, dobjon ki az ablakon egy fél pennyt, ez szerencsét hoz. A skót néhány nap múlva szomorú arccal érkezett vissza. — Baj történt, — mondotta barátja kér­désére. — Az első hídon kidobtam a fél pennyt, a másodikon is, de a harmadik­nál a zsinór beleakadt valamibe, elsza­kadt és bizony elveszett a fél penny. ★ A londoni Army and Navy Clubban sportkedvelő angol tisztek arról beszél­gettek, hogy mi volt a legelkeseredettebb verseny, amit életükben láttak. — Tavaly Epsomban — mondotta egy huszárkapitány — egy ló úgy nyerte meg versenyt, hogy kidugta a nyelvét, ezzel győzött. — A Henley-regattán — torkolta le egy tengerésztiszt — az én klubom csónakja győzött, de a célbírói ítélet szerint csak azért, mert frissen volt festve és a vas­tag festékréteg ért előbb a célba. Erre a túlzásra mindenki elhallgatott, csak a skót gárdisták főhadnagya sóhaj­tott fel: — Látnátok csak, hogy milyen egy aberdeeni utca, ha elvész egy penny. MINDENKINEK TETSZIK! MINDENKI MEGNÉZI a „KORZÓ“ szenzációját, a film- §g­játszás nagy eseményét. "=== Kassa ünnepe lesz a Korsóban és Hangos Kert Korsóban a filmek filmje, amely az egész világot diadalmasan meghódította és 1931 legna­gyobb sikere volt. 10.000 EMBER NÉZTE MEG A „KORZÓ“-BANI Ilyen eredményre még nem volt példa. nem szolgálat Brigitte Helm és Willi Fritsch Ezt követi a szenzációk szenzációja: „KADETTKIS ASSZONY“. DOLLY HAAS :: GUSTAV FRÖHLICH :: HALMAY TIBOR :: ROBERT STOLZ Kadettkisasszony BOLVÁRY GÉZA rendezése :: ROBERT STOLZ zenéje és RODA RODA szövege. Gustav Fröhlich, Dolly Haas, Halmay Tibor Az új olcsó helyárak: 2*10, 3*20, 420, 5*20, 6*20 Ke Vasár- és ünnepnap délután fél 3 órakor: 2.20 és 3.20 Ke, páholyülés £.20 Ke. :: :. u Uj olcsó helyárak: 210, 3-20, 4-20, 11.20, 6*20 Ke.

Next