Kassai Ujság, 1936. szeptember (98. évfolyam, 200-224. szám)
1936-09-25 / 221. szám
2 ^m őaTC^ímg 221. szám — 1936. szeptember 25. MA UTOLJÁRA korszakunk legzseniálisabb filmalkotása, amely 10 napon keresztül lázban tartotta városunkat és környékét! Csodafilm, amelyre 5 évig vártunk! Megcsodáltuk — soha el nem felejtjük: A filmművészek királyának, királyok barátjának korszakalkotó filmprodukciója! — A sírás, nevetés, sajnálat — öröm, csodálat — csalódás legszebb szózata! CHARLIE CHAPLIN MODERN IDŐK PÉNTEKEN: A szezon második nagy szenzációja, melynek bemutatója, mint mindenütt, úgy nálunk is óriási társadalmi esemény lesz.KÖNIGSMARK Királyi miliőben, császári pompával, klasszikus megjátszással, káprázatos kiállítással megrendezett filmóriás, amelynek sikere túlszárnyal minden eddigi diadalt. PIERRE BENOIT világhírü regényének csodás filmváltozata. Főszerepben: ELISSA LANDI, mint Auróra hercegnő. I BIOENTE | lán azért, mert egy pillanatra visszariadtak asszonyok és gyerekek tömeghalálától, szabad elvonulást ajánlottak az Alcazár védőinek és menekültjeinek. A kadétoknak, az asszonyoknak és a gyerekeknek. Az Alcazár kadétjai és asszonyai, az asszonyok és a gyerekek visszautasították az ajánlatot, csak papot kértek. Nem volt pap az Alcazár halálraítélt tornyai között, aki meggyóntassa és az utolsó útra előkészítse a halálba indulókat. Meg kell állni egy pillanatra a spanyol polgárháború szörnyűségei között annál a jelenetnél, amikor az ostromló vörösök vonalán keresztül elindult a pap, kezében a kereszttel az Alcazár felé, hogy az utolsó vigasszal lássa el azokat, akik meg akartak halni, hogy halálukkal, haszontalan és felesleges halálukkal tanúságot tegyenk egy gondolat mellett. Don Quijottok, nemes lovagok, az eszme rajongói, a földtől szabadultságnak hősei pusztulnak el az Alcazár összeomló tornyai alatt és akármilyen fájdalmas is asszonyok és gyerekek halálának gondolata, valami vigasztaló van e szép halálban, mert benne van az eszme és az örök keresése az embernek. Az a keresés, amely a földön túl és a halálon túl akarja megtalálni az örök igazságot... I ■ I ■«———*■ Az aleaz eposz (**) A háborúnak nincsenek szépségei, mert minden hazugság, amit szépségként aggattak a háborúra. A hősiesség is hazugság és a nagy láz, a nagy lendület a legnagyobb hazugság. A háború tudomány lett, mesterség, ipar, ha úgy akarjuk, nagyszerű művészet, de nincs benne sem hősi láz, sem hősi gesztus. A gépek korában nincs sok szerepe a hősiességnek és nincs is szükség hősiességre. A hősök ideje lejárt és a daliák helyébe mechanikusok léptek. Ez a háború és a polgárháború, a testvérháború csak annyiban különbözik a háborútól, hogy csúnyább és kegyetlenebb. Százezer Kain áll szemben a másik százezer Kainnál és Kain gyűlölete ad vérvörös alapot a polgáháború szörnyűségeinek. A spanyol polgárháború, amelyet már nem lehet lázadásnak nevezni — mert ahol repülőgépekkel és nehéz ágyúkkal harcolnak, az már igazán háború — túltesz szörnyűségekben minden eddigi polgárháborún. Sulla, aki ezrével gyilkoltatta le a római, mai szóval mondjuk, népfront embereit, ártatlan kezdő volt, és azok, akik a királyhű Bretagne parasztjait a francia nagy forradalom idején véresen leverték, csak kontárok voltak a spanyol polgárháború gyilkosaihoz mérten. A nancyi, a touloni szörnyűségek még mindig valami törvényes formák között történtek és még a cseka kivégzéseiben is volt valami törvényesség, valami formaszerűség. A spanyol polgárháború mindkét oldalon maga a szörnyűség. Nem kell mindent készpénznek venni, ami kerülő utakon eljut az őrjöngő Spanyolországból a világsajtóhoz, de ha csak az ezredrészét hisszük el a kegyetlenkedéseknek, ha csak egy asszonyt gyaláztak meg, ha csak egy gyermeket öltek meg, ha csak egy papot égettek meg, már ez is szörnyűség. Ezekben a borzalmakban, e szörnyűségekben, a végsőkig felfokozott kegyetlenségekben mintha Qoya víziói elegednének meg. Qoya festette meg a háborút minden undokságában, Qoya idézte fel a kínzás minden vad titkát. Qoya rajzain lehet látni az emberi gonoszságot és az emberi szenvedést a végső végtelenségig. Ez az emberi gonoszság és ez az emberi szenvedés az alaptónusa a spanyol polgáháborúnak. Gonoszok harcolnak és szenvedők pusztulnak el, mintha egy egész nép őrült volna meg az önmarcangolás irtózatos válságában. Azokban a tudósításokban, amelyek a spanyol borzalmakról szólnak, sehogy sem tudjuk megtalálni sem Don Quijottét, sem Sancho Panzát. Mindig úgy magyarázták, hogy Don Quijotte a spanyol idealizmus és Sancho Panza a spanyol realizmus. A búsképű lovag tragikus soványságában az eszméket kergető és eszmékért áldozó spanyol intellektualizmust, a kövér, mosolygó és minden bajban derűs Sancho Panza az apró hasznok után kapkodó, mindig józan spanyol nép. Elhittük, hogy Cervantes két csodaszép figurája örökre megrögzítette a spanyol léleknek kettősségét. Elhittük, hogy ma is él még a spanyol lélekben az a misztikus, felsőbbrendűség, amely mindig messze célok után tör és mellette ott van a földhözragadt és a földön lábát erősen megvető józanság, amely egyensúlyt teremt a spanyol lélekben. Ez az egyensúly felborult és a nagy örvényben, amelyben most a szerencsétlen spanyol nép vergődik, nem látjuk sem Don Quijottot, sem Sancho Panzát. Káinokat látunk csak és ezek a Káinok égő templomok vörös fényében gyilkolják egymást. Az Alcazár küzdelmének alvilági rémületében újra feltűnik Don Quijottnak alakja. Valami csodálatosan megható, valami csodálatosan szép az a minden haszon nélküli áldozat, amellyel az Alcazár védői odaadják életüket. Az Alcazárt kis kadétok védelmezik és az Alcazár évezredes tornyai alatt, évszázados pincék védelmet adó üregeiben asszonyok és gyermekek vannak. Az ostromlók talán azért, hogy megmentsék az Alcazárt, taA világtérképen kis pont, a kisebbeken nem is szerepel Erdőszentgyörgy erdélyi nagyközség, amely közel van Marosvásárhelyhez, de közelebb Udvarhelyhez. Itt született gróf Rhédey Claudia, akinek leánya később angol királynő lett, 1812 november 16-án, tehát majdnem 125 évvel ezelőtt. Apja gróf Rhédey László, akinek elődeit még a 19-ik században emelték grófi rangra és felesége báró Incédy Ágnes, nem is álmodták, amikor a kislányuk megszületett, hogy az angol királynő nagyszülei lesznek... Gróf Rhédey Claudia legendás szépségéről beszélt abban az időben az egész környék, de talán egész Erdély is. íme, mit mondanak róla az egykori feljegyzések:--.-.. . ...—l' -h-V-- » „Szebb volt a hajnalhasadásnál és szebb a virágfakadásnál és aki meglátta e tökéletes szépséget, annak szive gyönyörűséggel telt el.“ A múlt század 20-as éveiben, de a 30-as évek elején is, valósággal versengtek az erdélyi arisztokraták fiai a szép grófkisasszony kezének elnyeréséért és a fiatal leány, akit egy másik feljegyzés úgy határozott meg, hogy „főleg leányos szerénysége babonázta meg környezetét“, úgy látszik, a sors másnak szánta. Hogy milyen közkedveltségnek örvendett a kis grófkisasszony Erdély arisztokráciájának körében, arra abból lehet következtetni, hogy 1826-ban lezajlott konfirmációs ünnepélyen, mint az egykori feljegyzésekből olvasom, a Bánffy, Bethlen, Rhédey, Toldi és Mikes grófok is jelen voltak és ünnepi beszédben Herepei Károly akkori református lelkész már akkor megjósolta látnoki szemmel, hogy Claudia előtt fényes, de tragikus jövő áll. A fátum végzetszerűen bele is szólt a kis erdélyi grófkisasszony életébe. Gróf Rhédey Claudia egy bécsi udvari bálon megismerkedett Sándor württembergi herceggel, az osztrák hadsereg ezredesével, aki nemsokára megkérte az erdélyi comtesse kezét. A házasság körül mindkét családban hatalmas vihar tört ki. A vőlegény csak hercegi családból vehetett volna el nőt családjának törvényei értelmében és igy házasságkötését „morganatikus“-nak minősítették, míg az erdélyi grófkisasszony családja és különösen annak legidősebb férfitagja, gróf Rhédey János a minősítés ellen tiltakozott, mert a Rhédey grófok Aba Sámuel magyar királyig tudták visszavezetni eredetüket egyrészt, míg másrészt egyik ősük, Rhédey Ferenc 1657- ben Erdély fejedelme volt. A tiltakozások nem használtak, az ifjú pár a legnagyobb csendben esküdött meg 1835-ben Grácban, a férj ezredének állomáshelyén. A német herceg és erdélyi magyar grófkisasszony házasságából három gyermek született: Amalie, Henriette és Ferenc, akik később a Hohenstein címet nyerték el az akkori osztrák császártól. A szépséges magyar grófnőnek nem adatott hosszú élet. Halálára vonatkozólag két verziót említenek fel az egykori elsárgult feljegyzések. Egy akkori és autentikusnak hitt feljegyzés szerint a grófnő férjét ezredtulajdonosnak nevezték ki, az osztrák császár és Sándor herceg úgy kívánta, hogy szép felesége lóháton legyen mellette az első díszszemlén. 1841 szeptember 15-én zajlott le ez a díszszemle, írják az egykori feljegyzések, — egy ideig szépen ment minden, de amikor a riadót megfújták, a trombitaszóra a grófnő lova megijedt és elvágtatott vele. A fiatal asszony leesett és a gyakorlatozó lovascsapatok, akiket már nem lehetett feltartóztatni, átvágtattak megkínzott testén. Ezt a verziót azonban később megcáfolták és egy későbbi forrásmunka, Benkő Károly: „Marosszék ismertetése“ című, Kolozsvárt 1868-ban megjelent műve, a Rhédey-család akkori ügyésze, Kozma László írott és fennmaradt naplója és a német nyelvű gyászjelentés alapján úgy tudja, hogy 1841 tavaszán, Sándor würtembergi herceg feleségével a kis erdélyi faluban volt látogatóban és visszafelé menet az üveges határ felfordult az országúton. Ennek az érdekes kapcsolatnak a következtében nyugszik most az erdélyi faluban a mai özvegy angol királynő nagyanyja, aki természetszerűleg VIII. Edward királynak, a volt walesi hercegnek a dédnagyanyja. Ma, persze minden megváltozott a kis erdélyi faluban... Az egykori krónikás oldalakat irt feljegyzéseiben a gyönyörű kastélyról és annak még pazarabb díszkertjéről, amelynek közepén szökőkút, egy mesterséges sziklabarlang és előtte egy kőből faragott remete állottak. Ma mindez a múlté, amely az egykori ragyogó dicsőség szimbólumaképpen a szőlőkoszorúzta dombok között elterülő barátságos völgyet és a beláthatatlan hosszú jegenyefasort hagyta meg, amelyeket a szél irányít, úgy, mint egykor a fátum a büszke erdélyi grófi családot... Az egykori kis kápolna, amely gróf Rhédey Claudia hamvait őrizte, is a múlté már. Az angol király dédnagyanyjának A baleset következtében az anyai örömök elé néző fiatalasszony súlyos ütéseket kapott és nemsokára az abból keletkező komplikációk következtében 28 éves korában, koraszülésben meghalt. Az egykori feljegyzések szerint a korán elhunyt grófnő hamvait vörösréz koporsóban szállították haza, a kis erdélyi faluba, utolsó kívánságát honorálva. A koporsót Török István gróf, Sándor würtembergi herceg, a mélyen lesújtott férjnek hadsegédje, a község felett elhúzódó hegység egyik csúcsán emelt kis kápolnában helyezte örök nyugalomra. Claudia hercegnő egyetlen fia, gróf Hohenstein Ferenc, aki 1836-ban Teck hercege címet is elnyerte, 1866-ban Mária Etelka camridgei hercegnőt, Viktória királynő unokáját vette el feleségül. E házasságból született a későbbi angol királynő, Mary Victoria hercegnő, aki második házasságában 1893-ban az angol trónörökös másodszülött fiával, a yorki herceggel kötött házasságot, hamvait az ottani református templomba szállították át, ahol egy kis fekete tábla jelzi a falon azt, hogy kinek a hamvai porladnak alatta. A márványtáblát Vámbéry Ármin, a híres magyar utazó helyezte el még a háború előtt Mária királynő megbízásából és legutóbb a múlt évben ugyancsak a jubiláló királynő küldött a kis erdélyi falu gratulációjának válaszául jelentősebb összeget az ódon református templom rendbehozatalára. Most pedig, amikor ViII. Edward király trónra lépett, szintén nem feledkeztek meg Erdőszentgyörgyön arról, hogy a közkedveltségnek örvendő fiatal király, a hatalmas brit birodalom ura, egy kicsit hozzájuk is tartozik. Szerencsét kívántak neki innen, a kis erdélyi faluból is és remélik, hogy az a levél több volt az angol király számára, mint a többi sok százezer sablonos gratuláció ... az Hogyan jutott magyar vér angol királyi ? Ki volt gróf Rhédey Claudia, az angol király dédnagyanyja , aki VII. Edward angol király halála után Anglia királya lett V. György néven Meurath elutazott Budapestről Budapestről jelentik: Neurath báró német külügyminiszter, aki feleségével hosszabb időt töltött Budapesten, ma reggel 9 órakor elhagyta a magyar fővárost és visszarepült Berlinbe. Neurachot melegen búcsúztatták a mátyásföldi repülőtéren. Franciaország és Anglia összefog a négus ellen Az angol sajtó azt írja, hogy angol politikai köröket rendkívül feszélyezi a négus elkésett győzelme Genfben. A „Morningpost“ című lap nyiltan azt írja, hogy komédia, ami Abesszíniával történik. A négus és a meghódolt ország kedvéért Genf összetűz az olaszokkal. Abesszíniát visszahozták a Népszövetségbe, de valósággal elkergették Olaszországot, azt a nagyhatalmat, mely nélkül ma fontos európai kérdések rendezésére még csak gondolni sem lehet. Több angol lap azon nézetének ad kifejezést, hogy Franciaország és Anglia most összefog és minden erejével azon lesz, hogy legalább a négust a legrövidebb időn belül távolítsák el Genfből. A történtek után valószínű, hogy KimM&Mt is végérvényesen eltanácsolják.