Kassai Ujság, 1936. szeptember (98. évfolyam, 200-224. szám)

1936-09-25 / 221. szám

2 ^m őaTC^ímg 221. szám — 1936. szeptember 25. MA UTOLJÁRA korszakunk legzseniálisabb filmalkotása, amely 10 napon keresztül lázban tartotta városunkat és környékét! Csodafilm, amelyre 5 évig vártunk! Megcsodáltuk — soha el nem felejtjük: A filmművészek királyának, királyok barát­jának korszakalkotó filmprodukciója! — A sírás, nevetés, sajnálat — öröm, csodálat — csalódás legszebb szózata! CHARLIE CHAPLIN MODERN IDŐK PÉNTEKEN: A szezon második nagy szenzációja, melynek bemutatója, mint mindenütt, úgy nálunk is óriási társadalmi esemény lesz.KÖNIGSMARK Királyi miliőben, császári pompával, klasszikus megjátszással, káprázatos kiállítással megrendezett filmóriás, amelynek sikere túlszárnyal minden eddigi diadalt. PIERRE BENOIT világhírü regényének csodás filmváltozata. Főszerepben: ELISSA LANDI, mint Auróra hercegnő. I BIOEN­TE | lán azért, mert egy pillanatra visszariad­tak asszonyok és gyerekek tömeghalálá­tól, szabad elvonulást ajánlottak az Alca­zár védőinek és menekültjeinek. A kadé­toknak, az asszonyoknak és a gyerekek­nek. Az Alcazár kadétjai és asszonyai, az asszonyok és a gyerekek visszautasí­tották az ajánlatot, csak papot kértek. Nem volt pap az Alcazár halálraítélt tor­nyai között, aki meggyóntassa és az utolsó útra előkészítse a halálba induló­kat. Meg kell állni egy pillanatra a spa­nyol polgárháború szörnyűségei között annál a jelenetnél, amikor az ostromló vörösök vonalán keresztül elindult a pap, kezében a kereszttel az Alcazár felé, hogy az utolsó vigasszal lássa el azokat, akik meg akartak halni, hogy halálukkal, ha­szontalan és felesleges halálukkal tanú­ságot tegyenk egy gondolat mellett. Don Quijottok, nemes lovagok, az esz­me rajongói, a földtől szabadultságnak hő­sei pusztulnak el az Alcazár összeomló tornyai alatt és akármilyen fájdalmas is asszonyok és gyerekek halálának gondo­lata, valami vigasztaló van e szép halál­­­­ban, mert benne van az eszme és az örök­­ keresése az embernek. Az a keresés,­­ amely a földön túl és a halálon túl akarja­­ megtalálni az örök igazságot... I ■ I ■«———*■ Az aleaz eposz (**) A háborúnak nincsenek szépségei, mert minden hazugság, amit szépségként aggattak a háborúra. A hősiesség is ha­zugság és a nagy láz, a nagy lendület a legnagyobb hazugság. A háború tudo­mány lett, mesterség, ipar, ha úgy akar­juk, nagyszerű művészet, de nincs benne sem hősi láz, sem hősi gesztus. A gépek korában nincs sok szerepe a hősiesség­nek és nincs is szükség hősiességre. A hősök ideje lejárt és a daliák helyébe me­chanikusok léptek. Ez a háború és a polgárháború, a test­­vérháború csak annyiban különbözik a háborútól, hogy csúnyább és kegyetle­nebb. Százezer Kain áll szemben a má­sik százezer Kainnál és Kain gyűlölete ad vérvörös alapot a polgáháború szörnyű­ségeinek. A spanyol polgárháború, ame­lyet már nem lehet lázadásnak nevezni — mert ahol repülőgépekkel és nehéz ágyúkkal harcolnak, az már igazán há­ború — túltesz szörnyűségekben minden eddigi polgárháborún. Sulla, aki ezrével gyilkoltatta le a római, mai szóval mond­juk, népfront embereit, ártatlan kezdő volt, és azok, akik a királyhű Bretagne parasztjait a francia nagy forradalom ide­jén véresen leverték, csak kontárok vol­tak a spanyol polgárháború gyilkosaihoz mérten. A nancyi, a touloni szörnyűségek még mindig valami törvényes formák kö­zött történtek és még a cseka kivégzései­ben is volt valami törvényesség, valami formaszerűség. A spanyol polgárháború mindkét oldalon maga a szörnyűség. Nem kell mindent készpénznek venni, ami ke­rülő utakon eljut az őrjöngő Spanyol­­országból a világsajtóhoz, de ha csak az ezredrészét hisszük el a kegyetlenkedé­seknek, ha csak egy asszonyt gyaláztak meg, ha csak egy gyermeket öltek meg, ha csak egy papot égettek meg, már ez is szörnyűség. Ezekben a borzalmakban, e szörnyű­ségekben, a végsőkig felfokozott kegyet­lenségekben mintha Qoya víziói eleged­­nének­ meg. Qoya festette meg a háborút minden undokságában, Qoya idézte fel a kínzás minden vad titkát. Qoya rajzain lehet látni az emberi gonoszságot és az emberi szenvedést a végső végtelenségig. Ez az emberi gonoszság és ez az emberi szenvedés az alaptónusa a spanyol pol­­gáháborúnak. Gonoszok harcolnak és szenvedők pusztulnak el, mintha egy egész nép őrült volna meg az önmarcangolás irtózatos válságában. Azokban a tudósításokban, amelyek a spanyol borzalmakról szólnak, sehogy sem tudjuk megtalálni sem Don Quijottét, sem Sancho Panzát. Mindig úgy magya­rázták, hogy Don Quijotte a spanyol idea­lizmus és Sancho Panza a spanyol rea­lizmus. A búsképű lovag tragikus sovány­ságában az eszméket kergető és esz­mékért áldozó spanyol intellektualizmust, a kövér, mosolygó és minden bajban de­rűs Sancho Panza az apró hasznok után kapkodó, mindig józan spanyol nép. El­hittük, hogy Cervantes két csodaszép figurája örökre megrögzítette a spanyol léleknek kettősségét. Elhittük, hogy ma is él még a spanyol lélekben az a miszti­kus, felsőbbrendűség, amely mindig mes­­­sze célok után tör és mellette ott van a földhözragadt és a földön lábát erősen­ megvető józanság, amely egyensúlyt te­remt a spanyol lélekben. Ez az egyensúly felborult és a nagy ör­vényben, amelyben most a szerencsétlen spanyol nép vergődik, nem látjuk sem Don Quijottot, sem Sancho Panzát. Kái­nokat látunk csak és ezek a Káinok égő templomok vörös fényében gyilkolják egymást. Az Alcazár küzdelmének alvilági ré­mületében újra feltűnik Don Quijottnak alakja. Valami csodálatosan megható, va­lami csodálatosan szép az a minden ha­szon nélküli áldozat, amellyel az Alcazár védői odaadják életüket. Az Alcazárt kis kadétok védelmezik és az Alcazár év­­ezredes tornyai alatt, évszázados pincék védelmet adó üregeiben asszonyok és gyermekek vannak. Az ostromlók talán azért, hogy megmentsék az Alcazárt, ta­A világtérképen kis pont, a kisebbeken nem is szerepel Erdőszentgyörgy erdélyi nagyközség, amely közel van Marosvásár­helyhez, de közelebb Udvarhelyhez. Itt született gróf Rhédey Claudia, akinek leánya később angol királynő lett, 1812 no­vember 16-án, tehát majdnem 125 évvel ez­előtt. Apja gróf Rhédey László, akinek elő­deit még a 19-ik században emelték grófi rangra és felesége báró Incédy Ágnes, nem is álmodták, amikor a kislányuk megszüle­tett, hogy az angol királynő nagyszülei lesznek... Gróf Rhédey Claudia legendás szépségé­ről beszélt abban az időben az egész kör­nyék, de talán egész Erdély is. íme, mit mondanak róla az egykori fel­jegyzések:--.-.. . ...—l' -h-V-- » „Szebb volt a hajnalhasadásnál és szebb a virágfakadásnál és aki meglátta e töké­letes szépséget, annak szive gyönyörűség­gel telt el.“ A múlt század 20-as éveiben, de a 30-as évek elején is, valósággal versengtek az er­délyi arisztokraták fiai a szép grófkisasszony kezének elnyeréséért és a fiatal leány, akit egy másik feljegyzés úgy határozott meg, hogy „főleg leányos szerénysége babonázta meg környezetét“, úgy látszik, a sors más­nak szánta. Hogy milyen közkedveltségnek örvendett a kis grófkisasszony Erdély arisztokráci­ájának körében, arra abból lehet következ­tetni, hogy 1826-ban lezajlott konfirmációs ünnepélyen, mint az egykori feljegyzésekből olvasom, a Bánffy, Bethlen, Rhédey, Toldi és Mikes grófok is jelen voltak és ünnepi beszédben Herepei Károly akkori reformá­tus lelkész már akkor megjósolta látnoki szemmel, hogy Claudia előtt fényes, de tragikus jövő áll. A fátum végzetszerűen bele is szólt a kis erdélyi grófkisasszony életébe. Gróf Rhédey Claudia egy bécsi udvari bálon megismer­kedett Sándor württembergi herceggel, az osztrák hadsereg ezredesével, aki nemso­kára megkérte az erdélyi comtesse kezét. A házasság körül mindkét család­­ban hatalmas vihar tört ki. A vőlegény csak hercegi családból vehetett volna el nőt családjának törvényei értel­mében és igy házasságkötését „morganati­­kus“-nak minősítették, míg az erdélyi gróf­kisasszony családja és különösen annak leg­idősebb férfitagja, gróf Rhédey János a mi­nősítés ellen tiltakozott, mert a Rhédey grófok Aba Sámuel magyar királyig tudták visszavezetni eredetüket egyrészt, míg másrészt egyik ősük, Rhédey Ferenc 1657- ben Erdély fejedelme volt. A tiltakozások nem használtak, az ifjú pár a legnagyobb csendben esküdött meg 1835-ben Grácban, a férj ezredének állomás­helyén. A német herceg és erdélyi magyar grófkis­asszony házasságából három gyermek szüle­tett: Amalie, Henriette és Ferenc, akik ké­sőbb a Hohenstein címet nyerték el az akkori osztrák császártól. A szépséges magyar grófnőnek nem ada­tott hosszú élet. Halálára vonatkozólag két verziót említenek fel az egykori elsárgult fel­jegyzések. Egy akkori és autentikusnak hitt feljegy­zés szerint a grófnő férjét ezredtulajdonos­nak nevezték ki, az osztrák császár és Sán­dor herceg úgy kívánta, hogy szép felesége lóháton legyen mellette az első díszszemlén. 1841 szeptember 15-én zajlott le ez a dísz­szemle, írják az egykori feljegyzések, — egy ideig szépen ment minden, de amikor a riadót megfújták, a trombitaszóra a grófnő lova megijedt és elvágtatott vele. A fiatal asszony leesett és a gyakorlatozó lovascsapatok, akiket már nem lehetett fel­tartóztatni, átvágtattak megkínzott testén. Ezt a verziót azonban később megcáfolták és egy későbbi forrásmunka, Benkő Károly: „Marosszék ismertetése“ című, Kolozsvárt 1868-ban megjelent műve, a Rhédey-család akkori ügyésze, Kozma László írott és fenn­maradt naplója és a német nyelvű gyászjelen­tés alapján úgy tudja, hogy 1841­ tavaszán, Sándor würtembergi herceg feleségével a kis erdélyi faluban volt látogatóban és vissza­felé menet az üveges határ felfordult az országúton. Ennek az érdekes kapcsolatnak a következ­tében nyugszik most az erdélyi faluban a mai özvegy angol királynő nagyanyja, aki termé­szetszerűleg VIII. Edward királynak, a volt walesi hercegnek a dédnagyanyja. Ma, persze minden megváltozott a kis er­délyi faluban... Az egykori krónikás oldala­kat irt feljegyzéseiben a gyönyörű kastély­ról és annak még pazarabb díszkertjéről, amelynek közepén szökőkút, egy mestersé­ges sziklabarlang és előtte egy kőből faragott remete állottak. Ma mindez a múlté, amely az egykori ragyogó dicsőség szimbólumaképpen a szőlőkoszorúzta dombok között elterülő barátságos völgyet és a beláthatatlan hosszú jegenyefasort hagyta meg, amelyeket a szél irányít, úgy, mint egykor a fátum a büszke erdélyi grófi családot... Az egykori kis kápolna, amely gróf Rhé­dey Claudia hamvait őrizte, is a múlté már. Az angol király dédnagyanyjának A baleset következtében az anyai örömök elé néző fiatalasszony súlyos ütéseket kapott és nemsokára az abból keletkező kompliká­ciók következtében 28 éves korában, kora­szülésben meghalt. Az egykori feljegyzések szerint a korán elhunyt grófnő hamvait vörösréz koporsóban szállították haza, a kis erdélyi faluba, utolsó kívánságát honorálva. A koporsót Török Ist­ván gróf, Sándor würtembergi herceg, a mé­lyen lesújtott férjnek hadsegédje, a község felett elhúzódó hegység egyik csúcsán emelt kis kápolnában helyezte örök nyugalomra. Claudia hercegnő egyetlen fia, gróf Ho­henstein Ferenc, aki 1836-ban Teck hercege címet is elnyerte, 1866-ban Mária Etelka cam­­ridgei hercegnőt, Viktória királynő unokáját vette el feleségül. E házasságból született a későbbi angol királynő, Mary Victoria her­cegnő, aki második házasságában 1893-ban az angol trónörökös másodszülött fiával, a yorki herceggel kötött házasságot, hamvait az ottani református temp­­lomba szállították át, ahol egy kis fekete tábla jelzi a falon azt, hogy kinek a hamvai porladnak alatta. A márványtáblát Vámbéry Ármin, a híres magyar utazó helyezte el még a háború előtt Mária királynő megbízásából és leg­utóbb a múlt évben ugyancsak a jubiláló királynő küldött a kis erdélyi falu gratulá­ciójának válaszául jelentősebb összeget az ódon református templom rendbehozatalára. Most pedig, amikor ViII. Edward király trónra lépett, szintén nem feledkeztek meg Erdőszentgyörgyön arról, hogy a közked­veltségnek örvendő fiatal király, a hatalmas brit birodalom ura, egy kicsit hozzájuk is tartozik. Szerencsét kívántak neki innen, a kis erdélyi faluból is és remélik, hogy az a levél több volt az angol király számára, mint a többi sok százezer sablonos gratu­láció ... az Hogyan jutott magyar vér angol királyi ? Ki volt gróf Rhédey Claudia, az angol király dédnagyanyja , aki VII. Edward angol király halála után Anglia királya lett V. György néven Meurath elutazott Budapestről Budapestről jelentik: Neurath báró német külügyminiszter, aki feleségével hosszabb időt töltött Budapesten, ma reggel 9 órakor elhagyta a magyar fővárost és visszarepült Berlinbe. Neurachot melegen búcsúztatták a mátyásföldi repülőtéren. Franciaország és Anglia összefog a négus ellen Az angol sajtó azt írja, hogy angol politikai köröket rendkívül feszélyezi a négus el­késett győzelme Genfben. A „Morningpost“ című lap nyiltan azt írja, hogy komédia, ami Abesszíniával történik. A négus és a meg­hódolt ország kedvéért Genf összetűz az olaszokkal. Abesszíniát visszahozták a Nép­­szövetségbe, de valósággal elkergették Olaszországot, azt a nagyhatalmat, mely nélkül ma fontos európai kérdések rendezé­sére még csak gondolni sem lehet. Több angol lap azon nézetének ad kifeje­zést, hogy Franciaország és Anglia most összefog és minden erejével azon lesz, hogy legalább a négust a legrövidebb időn belül távolítsák el Genfből. A történtek után való­színű, hogy KimM&Mt is végérvényesen el­tanácsolják.

Next