Kassai Ujság, 1937. július (99. évfolyam, 148-172. szám)

1937-07-22 / 164. szám

1937. július 22. — 164. szára "gyorsan enyhít fájdalmakat a­­ csuklóban és végtagokban, fej­fájásnál, meghűlésnél. Bízzék Tógásban. Egy kísérlet meg­­­győz. Orvosok javasolják. Min- j­­den gyógytárban Ke 12‘- és Ke 27.50-ért 9 Jeleket lövöldöznek a világűrből Amerikai tudós felfogta, de megfejteni nem tudta a jeleket Óriási állomás épül, hogy a világűrbe lői­e a földi választ Párisból jelentik: Francia tudományos kö­rökben nagy feltűnést és érdeklődést keltett az a beszámoló, amelyet most tettek közzé egy amerikai kutató szokatlan tapasztalatai­ról. Ha a­­ Je­sis Touth tudományos újság útján nyilvánosságra került adatok megfelel­nek a valóságnak és komoly ellenőrzés után továbbra is megállják helyüket, akkor nem kevesebbről van szó, mint arról, h­ol bizo­nyos idő óta a világűrből, egyelőre ismeretlen hely­ről, állandóan ismétlődő és a feltevések szerint értelmes jelek áramlanak a föld felé, mintha egy távoli kultúra keresné a meg­értést és a kapcsolat megteremtésének módját. Jansky, a Bell amerikai telefontársaság kísérleti állomásának vezetője, mintegy há­rom esztendő előtt azt tapasztalta, hogy a rádióhullámokat különböző, ismeretlen for­rású és megfejthetetlen eredetű energiák ki­sugárzása zavarja. Pontos előkészületek után kísérletet tett arra, hogy ezeket a za­varó hullámokat felismerje és így megte­remtse a lehetőséget arra, hogy a zavarokat meg lehessen szüntetni. Óriási méretű, rend­kívül érzékeny, forgatható és pontosan be­állítható antennával felszerelt felvevői készü­léket épített, amelyhez mozgószalagos fel­jegyzőgép csatlakozott. Bizonyos idő múlva a feljegyzések vizsgálatánál megállapította, hogy a zavaró jelek között, amelyek rend­­szertelenül, különböző erővel és különböző időpontokban bukkannak fel, van egy jelcsoport, amely állandóan ismétlődik és amelynek szabályos volta egészen szem­betűnő. Miután semmiféle ismert földi ere­detű hullámzással nem sikerült ennek a jel­csoportnak hovatartozását megállapítani, gé­pét most külön színek megfigyelésére állí­totta be. Kétesztendei állandó munka után azt tapasztalta, hogy a jelek 24 óra alatt a föld forgásának megfelelő körben, egy esz­tendő alatt pedig a földnek a nap körül meg­tett útjának megfelelő körben jelentkeznek és két szabályosan váltakozó jel­sorból állanak. A kísérletek harmadik esztendejében Jan­­sky azt is megállapította, hogy a felvevőgép legtisztábban és legerősebben akkor jelzi ezeket az egyelőre " ismeretlen eredetű és megfejthetetlen értelmű hullámokat, ha a rádió antennáját a Tejút, illetve a Nyilas néven ismert csillagkép felé irányítják. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy valahol ebben az irányban kell lenni a hatal­mas energiájú hullámok kiindulópontján­as, noha azok a földre már nagyon gyengén és fáradtan érkeznek el. A gyakorlati rádiózás mindezideig azt ta­pasztalta, hogy a földön gyártott rádióhullá­mok számára az úgynevezett ioniszféra, melynek magassága 100—200 kilométer kö­zött váltakozik, áthatolhatatlan akadályt je­lent és úgy viselkedik, mint egy tükör, mely a rávetített képet visszaveri, de át nem en­gedi. Ezért az a probléma merült fel: vájjon mégis nem földi eredetű hullámokat jegyez-e fel a készülék. Sorozatos kísérleteket foly­tatott ultrarövid hullámokkal és megfigye­léseinek eredményét közölte Stranger stock­holmi­ professzorral, aki az elektromos me­zők és hullámzások területén a világ első szaktekintélyei sorába tartozik. Stranger professzor felhívta Jansky figyel­mét arra a körülményre, hogy néhány esz­tendővel ezelőtt az ioni szféra természetének tanulmányozása közben ő maga is állított elő rendkívül nagy erejű ultrarövid hullámo­kat, amelyeket a világűr felé irányított. Ezek a hullámok a hosszú időn át ismételt kísér­letek során néha három, néha pedig 15 másodperc múlva érkeztek vissza a földre. Ez feltétlenül bebizonyította, hogy már földi eredetű hullámokkal is át lehet törni az ioni szférán, mert ha Stranger hullámai innen verődtek volna vissza, mindössze néhány tizedmásodpercnyi idő múlva kellett volna jelentkezniük. A három, illetve tizenöt másod­perces visszaverődési idő a svéd tudós sze­rint azt bizonyítja, hogy a világűrben, messze az ioni szféra határain túl, egy földi eszközök számára egyelőre megmérhetetlen és kitapasztalhatatlan másik visszaverő réteg található. Éppen ezért a svéd tudós könnyen lehet­ségesnek tartja, hogy valahol a világűrben a földön támasztott rádióhullámokkal azonos, természetű, de nagyobb energiájú leadás ezen a második visszaverő rétegen és az esetleg közbeeső többi rétegeken is át tud hatolni. Arról természetesen egyelőre még nem lehet szó, hogy a siker reményével, tegyenek kísérletet a jelek megfejtésére. Jansky megnyerte a Bell Telephone Com­pany vezetőségének hozzájárulását ahhoz a tervéhez, hogy egy minden eddigit felülmúló erejű kísérleti leadóállomást építsenek, mely­nek segítségével később meghatározandó jelcsoportot küldenek a világűrbe, ugyan­abba az irányba, ahonnan a titokzatos üzenet érkezik. Fel kell tételezni ugyanis,­­r- mondja Jansky , hogy amennyiben tényleg értel­mes lények keresnek kapcsolatot egy távoli civilizációval és a Földről hozzájuk küldött jelcsoportot fel tudják fogni, akkor erről olyan módon adnak nekünk tudomást, hogy eddig küldött jeleiket megváltoztatják és is­mételni fogják a hozzájuk továbbított földi jeleket. — Tudom, — mondotta Jansky — hogy ez a feltevés egyelőre fantasztikusnak hangzik, minthogy azonban ma már a Földön olyan elektromos energiákat tudunk termelni, amelyek a földi tereken messze túl hatnak, nem tartozik a lehetetlenségek közé, hogy ezeknek az energiáknak segítségével más égitestekkel is érintkezésbe léphessünk. A ma használatos légelhárító fényszórók ereje például olyan nagy, hogy ha a Holdon tartózkodna egy olyan élőlény, amelynek szeme és idegrendszere a mienkkel azonos, minden egyes ilyen fényszóró felvillaná­sát szabad szemmel észre tudná venni. Nem áll messze tehát annak feltételezése sem, hogy a Földön termelt elektromos energia a Holdon messze túl, a világűrben is jelentkezésre képes és éreztetni tudja hatását. ....... Királyi gyászpompával temetik Marconit Mussolini negyedórát térdelt és imádkozott a ravatalnál Rómából jelentik. Mint megírtuk, Gug­­lielmo Marconi, a szikratávíró világhírű fel­találója 63 éves korában szívroham követ­keztében meghalt. A nagy tudós holttestét az olasz tudományos akadémia dísztermében ravatalozták fel. Marconi udvari díszruhájá­ban fekszik a ravatalon, mellette kétoldalt az akadémia tagjai állnak felváltva ott. Elsőnek Mussolini jelent meg a ravatalnál. Mintegy 15 percig térdelt a halott mellett és csendesen imádkozott. Marconi és a­ Duce szoros baráti viszonyban voltak. A nagy fel­találó élete utolsó napján is meg akarta lá­togatni Mussolinit a Palazzo Veneziában. Útközben azonban rosszul lett és vissza kel­lett térnie. Ennek dacára be akarta tartani a randevút és elhaló hangon, halálsápadt arc­cal a következőket mondotta: “ Meg kell látogatnom a Ducét, mert ér­zem, hogy most utoljára fogom látni.. A CTK jelentése szerint az angol posta­­ügyi miniszter rendeletére az egész brit világbirodalom területén szünetelt két percig a posta- és távirat­­forgalom. Az angol világbirodalom így gyászolta a nagy feltalálót, aki élete je­lentékeny részét töltötte Angliában. Marconi ravatalánál ma valóságos nép­­vándorlás keletkezett. Nemcsak Róma lakos­sága, hanem vidékről is valósággal özönlöt­tek az emberek, hogy a ravatalon fekvő tu­dóst, az olasz nemzet nagy fiát még utoljára láthassák. A koporsót ma délben nagy gyász­­felvonulás keretében átvitték a Santa Maria dell­ Angela-templomba, ahol annak idején III. Viktor Emánuel és Helena királynő tar­tották esküvőjüket. A temetést fényes gyász­pompával ma délután 6 órakor tartják meg. Marconi házasságának regénye Marconi Bologna szülötte volt s 1874 ápri­lis ötödikén jött a világra. A brit világbiro­dalomhoz anyja, egy ír nő révén állt közel. Angol nő volt az első felesége, O'Brien Beatrice is, Inchiquin baronet leánya is, aki­vel 1905-ben Londonban esküdött meg egy­háziig , aki egy fiúval, még két leánygyer­mekkel ajándékozta meg. Házaséletük tizen­kilenc évig tartott. A házastársak már 1918- ban kölcsönös megegyezéssel szétváltak . Marconi 1923-ban indította meg válóperét a fiumei törvényszék előtt. Nehéz helyzetben volt. Két eshetőség közt választhatott: vagy idegen állampolgárságot vesz fel — mert Olaszországban nincs lehe­tősége a válásnak —, vagy holtig viseli a lélekben már felbontott házasság bilincseit. Ügyvédje figyelmeztette rá ekkor, hogy van az új olasz birodalomnak egy városa: Fiume, ahol le lehet folytatni a válópert, mert Fiuméban akkor még a magyar polgári törvénykönyv volt érvényben. Marconi megfogadta a tanácsot, Fiuméba költö­zött és a fiumei törvényszék mondotta ki a magyar törvény alapján házasságá­nak felbontását. Olaszországban nagy feltűnést keltett a fiumei ítélet s egy szocialista képviselő a kamarában meg is támadta a kormányt azért, hogy Fiuméban még mindig a magyar tör­vények vannak érvényben. A támadásra egy jobboldali képviselő adta meg a választ, melynek az volt a tartalma, hogy a kormány­nak nemcsak tudomása van arról, hogy Fiu­méban még mindig a magyar polgári tör­­vén­ykönyv van érvényben, hanem egyene­sen azért hosszabbította meg ennek a tör­vénynek hatályát, hogy időt engedjen Marconi válóperének lefolytatására, mert az olasz nemzetnek nagy vesztesége volna, ha olyan világhírű feltalálót, mint Mar­coni szenátor, elvesztene azért, mert váló­pere miatt kénytelen volna felvenni egy ide­gen ország állampolgárságát. Valóban úgy is volt, mint a jobboldali képviselő mondotta, mert mihelyt a fiumei törvényszék kimondta a válást, Fiuméban azonnal életbe lépett az olasz polgári törvénykönyv. Marconi ezután, minthogy Londonban egy­házi esküvőt is kötött feleségével, a pápai szentszékhez folyamodott s há­zasságának kánonjogi felbontását is kérte. 1927 április 14-én kapta meg Londonban az­­ értesítést, a­­ szentszéktől, hogy ,a­ pápai Rota, a szentszék házassági törvényszéke is meg­semmisítette O’Brien Beatrice-vel kötött egyházi házasságát, mert a Szent Rota bí­rósági tagjai elismerték azt az álláspontját, hogy a házasságot O’Brien asszony részéről azzal a fenntartással kötötték meg, hogy fel­bontják házassági köteléküket, ha a nő nem találja meg a házasságban boldogságát. Az Ítéletben a Szent Rota leszögezte azt az alapelvet, hogy a házasság egyik alapvető feltétele a feloldhatatlanság és ha a házassá­got már feltételesen kötik, ez a körülmény megsérti azt az elvet, amely nélkül a házas­ságot egyáltalában nem lehet megkötöttnek tekinteni. Az elvált feleség a szentszéki ítélet ki­mondása után lemondott az olasz király­né udvarhölgyének címéről és Marignoli Liborio márki felesége lett.. Marconi is újra megnősült. 1927 június 15-én áldotta meg Rómában a szép Berri-Scaji Krisztina grófnővel, a pápai testőrség tagjá­nak leányával kötött második házasságát Lucidi bíbornok. Marconi ötvenhárom éves volt akkor. A legendás Schaffer-örökség várományosai lesik a milliókat A philadelphiai törvényszéken megtartották az első hagyatéki tárgyalást (Saját tudósitónktól.) A legendás amerikai Schaffer-örökség ügye döntés felé közeledik és valószinüleg nemsokára kiderül, lesz-e az örökségből pénz. A nagy örökség, mint is­meretes, Schaffer Kristóf hagyatéka. Schaf­fer Kristóf valamikor Bánátból vándorolt ki Amerikába, ahol meggazdagodott, majd Phi­ladelphiában meghalt, hatalmas vagyont hagyva maga után. Az örökség Schaffer Kristóf egyetlen lányára szállt, azonban né­hány év múlva ő is meghalt örökösök nélkül. Az örökségre, amely állítólag 18 millió dollárt tesz ki, rengetegen tartanak igényt Szlovenszkóról is. A legkomolyabban szá­míthat az örökségre öt bánáti család, akik­nek érdekében Belgrádban konzorcium alakult, hogy az örökség megszerzéséhez szükséges pénzt a Schäffer Kristóf rokonai rendelkezésére bocsássa. Eddig közel félmillió dinárt költöttek el a különböző iratok beszerzésére és egyéb kiadásokra. Az öt örökösjelölt igazolt leszármazottja egy Schäffer Kristóf nevű egykori bánáti ipa­rosnak, aki egy évszázaddal ezelőtt Ameri­kába vándorolt ki. Az öt családot Ádám La­jos petrovgrádi ügyvédi írnok képviseli, aki maga is egyike az öt reménybeli milliomos­nak. Ádám eddig is sokat utazott, dolgozott igényük jogossága megállapítása érdekében, ő hozta össze a konzorciumot is és miután megtudta, hogy az örökségi tárgyalás Phila­delphiában júniusra van kitűzve, június elején Amerikába utazott, hogy személyesen részt vehessen az örökségi tárgyaláson. Az itthonmaradt örökösjelöltek lázas türel­metlenséggel várták a híreket. Hosszú idő után megérkezett Ádám­tól a várva-várt ér­tesítés, amely beszámol az örökösödési tár­gyalás eredményéről. Ádám Lajos elmondta, hogy a hagyatéki tárgyalást június 30-ikán tartották meg. A tárgyaláson bemutatta az okmányokat és meghatalmazást. Az okmányokat felülvizs­gálták és megállapították, hogy az igényjogosult­ság kétségtelen, a várományosok valóban az örökhagyó Schäffer Kristóf, illetve Henrietta nevű­ leánya leszármazottai. Azonban a hagyatéki bíróság feltételül szükségesnek találta, hogy valamennyi igényjogosult személyesen jelen­jen meg a hagyatéki tárgyaláson és ezért a tárgyalást november 2-ikáig elhalasztotta. Ádám Lajos rövidesen visszatér Petrov­­grádra és októberben az érdekeltek társasá­gában ismét Amerikába utazik. Az öt ember amerikai utazása természetesen újabb nagy összeget vesz majd igénybe, de számítanak rá, hogy a konzorcium a szükséges összeget minden nehézség nélkül rendelkezésükre fogja bocsátani. Ezek szerint a Schaffer-örkség, úgy lát­­szik, rövidesen realizálódik és ha a remények beigazolódnak, öt bánáti szegény családból egyik napról a másikra sokszoros milliomos lesz. Feltéve persze, hogy minden úgy lesz, ahogyan remélik. ügyvédi­, jegyzői nyomtatványok Gépíró­papírok Plávka és Társa > KoSice, Mlynská n­. 20. • Telefon 3093 >

Next