Kassai Ujság, 1938. március (100. évfolyam, 49-75. szám)

1938-03-12 / 59. szám

ZKQudaTQ&ág 2 ITT VAN VÉGRE A NAGYIGÉNYŰ KÖZÖNSÉG FILM­CSEMEGÉJE! Romantikus kalandok és az amerikai tele­pesek elkeseredett élet-halálharcai: VASÁRNAP de.­­11 órakor NAGY NÉP- ÉS GYERMEKELŐADÁS: 1.— KCI VASÁRNAP, március 13-án d. e. 11 órakor NAGY NÉP- ÉS GYERMEKELŐADÁS! ★ *»"© TATRA TELEFON 20­80 Az utolsó mohikán Hatalmas filméposz a fiatal Amerika történelméből. ★ RANDOLF SCOTT, BINNIE BARNES, HEATER ANGELA. HENRY WILCOXON RIO RADIO PÉNTEKTŐL — PREMIER! A legsikerültebb LAUREL és HARDY film bemutatója. .: A világ két legjobb és legkedveltebb filmkomikusának legújabb vígjátéka, különös vadnyugati kalandok, ko­mikus helyzetek, kacagtató jelenetek sorozata. Vadnyugati őrjárat Főszerepekben: PICIK és POCOK — STAN és PAN "A Ne mulassza el megtekinteni ezt a filmet, ha igazán jól akar szórakozni! A német vezérkari főnök nem engedte meg a katonai beavatkozást Párisból jelentik: Több francia lap ma szen­zációként közli a hírt, hogy tegnap Hitlernél nagyfontosságú bizalmas tanácskozást tar­tottak az osztrák eseményekkel kapcsolat­ban. Hitler és szűkebb környezete éles han­gon ítélték el Schuschnigg lépését. Később a tanácskozásokba bevonták az illetékes katonai tényezőket is. Göring eré­lyes hangon követelte, lépjen közbe Német­ország teljes súlyával és vonultassa fel hadseregét Ausztria ellen. A tervet a vezérkari főnök és a katonaság vezetői a legerélyesebben ellenezték és sike­rült is Hitlert meggyőzniük az ilyen lépés végzetes következményeiről. Göring végül is visszavonta indítványát. Saját kormányát sem tájékoztatta Schuschnigg — írja a német sajtó A ma délben megjelent német lapok még szenvedélyesebb és élesebb hangon támad­ják Schuschniggot A lapok hangoztatják, hogy Schuschnigg saját kormányának több tagját is „becsapta“ és nem tájékoztatta őket terveiről Ezenkívül nem közölte elhatározását a német kormánnyal sem, holott ez a berchtesgadeni megállapodás ér­telmében kötelessége lett volna. Az, amit Schuschnigg tett, nem­ minősíthető másnak, m­­int államcsínynek —- írják a német lapok. A BELÜGYMINISZTER HELYETTESE A KORMÁNY ELLEN FORDULT Kínos feltűnést keltett Jurg dr.-nak, az osztrák nemzeti szocialisták egyik nagy­tekintélyű vezérének nyilatkozata a „Wiener Neueste Nachrichten“ ma déli számában. Jury dr. nyilatkozatában felhívja a nemzeti szocialistákat, ne vegyenek részt a népsza­vazáson, mert a berchtesgadeni egyezmény amúgy is biztosítja Ausztria függetlenségét és a népszavazás a berchtesgadeni megálló­ Ugyancsak francia lapok közük, hogy Seyss-Inquart belügyminiszter a történtek után levonja a konzekvenciákat és távozik. Még a népszavazás előtt, valószínűleg szom­baton beadja lemondását. Hivatalos osztrák körökben erélyesen Ma reggel Linzben a nemzeti szocialisták nagyobb tömegekben vonultak fel és zajosan tüntettek Schuschnigg és a népszavazás el­len. Hamarosan megjelentek a hazafias front egyenruhás különítményei és véres vereke-potlás és az osztrák nemzeti szocialisták, va­lamint Németország ellen irányul. A cikknek igen nagy visszhangja támadt, már csak azért is, mert Jury dr. Seyss-Inquart bel­ügyminiszter helyettese és a nyilatkozat ki­mondottan kormányellenes. cáfolják a belügyminiszter lemondásáról terjesztett híreket, de politikai körökben biztosan tudják, hogy a cáfolatok dacára Seyss-Inquart távozása befejezett ténye dés kezdődött Linz utcáin. Erős rendőrcsapa­tok vonultak fel, de csak órák múlva tudták helyreállítani a rendet. Nyolc ember oly sú­lyosan megsebesült, hogy kórházba kellett szállítani őket. Seyss-Inquart kiválik a kormányból Véres összetűzések Linzben Bevonulnak tet Ma délben az osztrák kormány rendele­adott ki, melynek értelmében az 1915-ös tartalékos korosztálynak azonnal, tehát még ma, katonai szolgálatra kell be­vonulnia. Ezzel a korosztállyal erősítik a 23 évesek­ meg az osztrák hadsereget a népszavazás napján. Arról még nem történt intézkedés, hogy a 23 éveseknek mennyi ideig kell fegyverben maradniok. \ ■ 59. szám — 1938. március 12« ALPA sósborszesz a spanyolnátha után lábadozók­nak megerősö­déshez és fel­­frissü­léshez Nyári időszámítás Nyugateurópában Londonból jelentik: Nyugateurópában ez­­idén is bevezetik a nyári időszámítást. Fran­ciaországban március 26-án éjszaka tolják egy órá­val előbbre az óra mutatóját. Angliában viszont csak április 9-én kerül sor a nyári időszámítás bevezetésére. Sztálin elégedetlen a moszkvai perrel Moszkvából jelentik: Magánjelentések ar­ról számolnak be, hogy Sztálin elégedetlen a moszkvai nagy per levezetésével Vélemé­nye szerint igen sok részlet került a nyilvá­nosság elé és a pert nem vezetik le kellő eréllyel Emiatt állítólag Vysinski főügyész és Ulrich el­nök kegyvesztett lett és a következő perek lefolytatását már nem bízzák rájuk. Sztálin elégedetlen a G. P- U. jelenlegi vezérével Jezsovval is és valószí­nű, hogy Jezsovot hamarosan elmozdítják állásából D'Annunzio rejtélyes élete #­ ­Maeterlinck, Shaw, Gerhart Hauptmann, Andre Gide, Európa nagyszerű vénei meg­elégedtek azzal, hogy csak költők, de D’Annunzio: költőfejedelem. II. Duce Mon­­teveneso hercege, a gardonei várkastély ura, ágyúval s felvonóhiddal, zászlódisszel és diszőrséggel. Saját maga rajzolta meg hatalmas személyzetének egyenruháit és ál­lította össze szolgálati szabályzatukat. Mind­az, amit a század végén élénk képzelőtehet­séggel megálmodott könyvében az élet pom­pájáról, neki valóban meg is adatott. Csoda­szép birtokán, amely megközelíthetetlen volt idegenek számára, úgy jött-ment, mint a me­sék elvarázsolt királyfia. Műemlékek vették körül, gyönyörű grották, délszaki növény­zet buja fényűzése, templomszőnyegek, an­tik urnák, szökőkutak és műkincsek százai. Valaha ő emelte a legmagasabb tökéletes­ségre az esztétizmust, ő hirdette a leghar­­sogóbban az egyéniség jogát, az ő regény­hőseinek főúri szalonjait másolta a világ gazdag és sznob társadalma, műveinek min­den oldalán fölzsúfolta a történelmi szépet, otthonosan jár­t korszakokban — már ami a korszakok külsőségeit illeti, — mintha arra törekedett volna, hogy egy szép napon az elmélkedés titokzatos mélyéből felébresztett alakok gazdagsága körülötte, saját életének valóságává válik. A sors szerencsés volt hozzá. Izgalmakban, eseményekben, kalan­dokban, fellángolásokban, népszerűségben és a dicsőség mozzanataiban olyan sokszínű életet élt, mint korszakában senki más. — Vissza kell menni a tizenhtodik század condottierjeinek pályafutásához, hogy ös­­­szevethessük az életével. Amikor meghalt, Olaszország a „nemzet halottjáénak jelen­tette ki. Nemcsak olyan költőként könyveli el a jelen krónikája, mint akiben felforró­sodtak a nemzet legjobb energiái, de aki mint művész is, a mai Olaszországban a legnagyobb. Siessünk hozzátenni, hogy eb­ben jókora adag a túlzás, D’Annunzio igen tehetséges író volt, az olasz nyelvnek rend­kívül nagy művésze, de még az olasz iroda­lomban is legfeljebb a második rangsorban van a helye. A Nobel-díjat három olasz író kapta meg, mind a három D’Annunzio éle­tében: Carducci, Grazia Deledda és Piran­dello . D’Annunzio érdemeit nem volt haj­landó méltányolni a nemzetközi világ. Pe­dig lett volna ideje, hogy kivárja. Hetven­­négy éves korában halt meg. ★ Már a születése is regényes és a legenda kétes értékű aranypora csillogja körül. Biz­tosat születése körülményeiről nem tudunk. Ö maga azt állítja, hogy tengeren született, az Irene nevű hajón. Családi neve: Rapag­­netta. Egyes irodalomtörténelmi kutatások szerint, Lengyelországban született és nem is olasz származású. Ne kutassuk. A mai olasz géniusznak nyilvánvalóan a megtes­tesítője. Irodalmi fellépése véralkatának m­egfeleően, nem volt szerény. Canto Novo. Uj Ének volt első verseskötetének a címe és a fiatal költő olyan igényekkel lépett föl, mint, aki „uj“ hangot visz az irodalomba. Pedig ez a dekadens jelképekkel és allegó­riákkal teli költészet, a francia szimbotikus hagyományokból táplálkozik. Azután gyors egymásutánjában jöttek a regények. Leghí­­resebb közöttük a Tűz, Il Fuoco, amelyben leleplezi Olaszország nagy tragikájához, Duse Eleonórához fűződött kapcsolatait. Ez a könyv botránykönyve lett az akkori Euró­pának. Mint mű, nyilvánvalóan érdekes, hi­szen tele volt önéletrajzi adatokkal és egy lángeszű modelt meztelenített le a magán­élet bensőséges mozzanatainak feltárásával a világ előtt, de nem volt annyira magasabb­­rendű írás, amely felmentette volna íróját merészsége és szemérmetlensége alól. Ifjú­korunkban sűrűn kerültek kezünkbe D.An­­nunzionak magyar nyelvű regényei. A Talán igen, talán nem, A pescariai halászok, A sziklák szüzei, A vér, fájdalom nagyon rossz fordításokban, úgy, hogy csak a hevesvérű arisztokraták sikamlós történeteit ismerhet­tük meg belőlük, de nem a nyelv ritka vir­­tuózát. Később D.Annunzionak egy eredeti francia nyelven írt verses színműve, a „Szent Sebestyén“ került a kezünkbe, ame­lyet egy orosz származású francia színmű­vésznő, Ida Rubinstein számára írt. Ekkor fedeztük fel D’Annunziot, mint színművészt, aki francia nyelven is maradandót tudott al­kotni. Ha arról van szó, hogy D’Annunziot, mint a nyelv művészét méltassuk, le a ka­lappal! A legfinomabb lírai hangulatokkal, a lélek sejtelmes fugáitól elkezdve a harci dalok crescendójáig. D’Annunzio kifejezésig tudta juttatni a latin nyelv minden árnya­latát Sodort, szárnyalt ez a nyelv, meg kellett mámorosodni a szavak fennköltségé­ben, ha akart, mázsás súllyal hullott alá a meteorkövek szikrázásával és ha akart súly­talanul tudott lebegni, mint sirály a tenger fölött. Képei, hasonlatai, zenéje, természete­sen hogy el kellett ragadtassa az olasz kö­zönséget, amelynek gyengéje mindig a par­­lando, a szavakban rejlő bűvészi lehetőség. Ezek a szavak eleinte öncélt szolgáltak, fog­lalat nélkül. Egy zabolátlan egyéniség szik­ravetései voltak, a már lehanyatló esztéti­­cizmus öltöztették új színekbe. Később a szavakhoz D’Annunzio megkapta a kollektív tartalmat, a foglalatot, a hazafiságot is, ami­kor a világháborúban nemcsak mint költő, hanem mint harcos is a nemzeti ügy élére állott. ★ A világháború korszakában D’Annunzio írói pályafutásának egyik legtermékenyebb korszaka zárult le. Az új D’Annunzio felöl­tötte magára az őrnagyi zubbonyt és repülő­gépével kalandozott az ellenséges hadállások felett Amikor a békekötések ideje elkövet­kezett Orlando és Nitti miniszterelnökökkel szemben, D’Annunzio ellenvéleményt jelen­tett be. A békeszerződések Jugoszláviának ítélték Fiumét, D’Annunzio azonban fegyve­resen ellenállott A Ronchiban állomásozó gránátosokat állította maga mögé, elfoglalta a várost és kikiáltotta a „carnarai kormány­­zóság“-ot Mussolini már írta villámló cik­keit a neki nem tetsző szabadelvű kormány­zat ellen, de nevét még csak kevesen is­merték. D’Annunzio nemzetiessége azonban végigtüzelt egész Itálián. Abból a szellemi és nemzeti mozgalomból, amelyet később a világ fasizmus néven ismer, D’Annunzio igé­nyelheti magának az első máglyarakás elő­jogát Az ő makacssága, vakmerő személyi bátorsága, beszédeinek és verseinek lángra­ gyújtó hatása eredményezte, hogy Olasz­ország visszacsinálta a békét, amely meg­fosztotta őt Fiume birtokától és átengedte magát a Marcia su Roma történelmi pilla­natainak. Az olasz nemzet élére Mussolini állott, az irodalomban pedig Marinetti juttatta diadal­ra a futurizmust, mint az új politikai rend­szernek megfelelő irányzatot. A fasiszta Olaszországban egészen új irodalmi légkör alakult ki. Marinetti képromboló akadémiája, a Ronda csoport hagyományellenessége. — Bontempelli „900“ néven ismert írói cso­portja. Új folyóiratok keletkeztek, amelyek közül az egyik büszkén viselte a fején az Antieurópa címet — D’Annunzio egyik cso­portban sem vett részt, elszigetelődött, a benne rejlő öntudatos művész — érdemül legyen mondva, — mindig megakadályozta őt, hogy a politikáért feláldozza saját maga irodalmi hagyományait. Túlságosan .......•> nőtt az akkori irodalmi életnek, semhogy eleven kapcsolatokat tudjon megteremteni a frissiben keletkező új irodalmi irányzatok­kal, noha, hogy láthatóvá tegyék egyedül­álló tekintélyét, megtették az akadémia el­nökének is. És mintha D’Annunzio írói ereje apadni is kezdett volna... Nyelvművésze­­tének minden ragyogása felélénkült ugyan mégegyszer Notturno című kötetében, de a szavak már önmagukban véve halványodni kezdtek, ha nem kisérte őket taglejtés és a cselekvés azonnali készsége. Mint túlságo­san individualista, nem is volt képes aláren­­delni magát a fasizmusnak, mint a minden­kit egyaránt megkötő és törvényeibe kény­­szerítő kollektivizmusnak. Idős is volt már ahhoz. Megtették hát saját maga szobrának. Nemzeti ajándékként odaadták neki a Vitto­­rialet, amelynek örökre zárt kapui előtt a turisták százai álldogáltak, hogy megpillant­sák az olasz Baedeckernek e kétcsillagos látnivalóját Egyízben Mussolini is megláto­gatta, 1934-ben, amikor Milanóba utazott, hogy megünnepelje a Marcia su Roma év­fordulóját, útbaejtette Gardonet is. Megölelte és megcsókolta, barátjának nevezte és újra megerősítette azt a köztudatban levő hitet, hogy D’Annunzio a fasizmusnak szellemi apja volt. LIGETI ERTttt

Next