Kataszteri Közlöny 1893 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1893-01-16 / 1. szám

TARCZA. A „KATASZTERI KÖZLÖNY". — Irta: Pataky Jóózsef. — A nagy hét járta most minálunk! Hisz meghalt, eltemettetett és feltámadott! Bethlehem, Nagyvárad, Nagy Károly a pusztája, Golgothája Budapest és feltámadott — Szegeden. Hogy is tehette volna mindezt egy helyen ? Mikor kataszteri. És még ráfogták, hogy nem szaklap! Hogy nem hirdeti a mi igéinket, elveinket! Hogy nem követi utainkat, nem a mi vérünk, nem a mi testünk! Hogy fájhattak a vádak! S mily némán tűrte, szótlanul kiadta visszatérő lelkét . . . még azt is más mondá — ő néki: „Uram — ha lehet — elveszem tőled e keserű poharat!" A martyromság ideálja, a kataszter cópiája. Vagy nem ? Nagyváradon télen dolgozott és fázott, Nagy-Károlyban nyáron fáradott és izzadt . . . rövid időre felment kissé Budapestre — ez is szokásunk hébe-hóba — ott aztán már némán viselkedett . . . nos kell ennél hűebb cópia ? ÉsSzegeden feltámadott! Ennek a hullámsirjából egy szebb életre ébredt városnak levegője talán telitve van a feltámadás kultuszával ? Avagy minden igaz, szent és megváltó elvnek közös útja bölcsőjétől egyenesen a Golgothára vezet ? Hogy itt végig szenvedje azt a bűnét, hogy megszületett? Vagy tán azért, mert csak onnan leszállva — értjük mi meg? Atyánk bocsáss meg nékünk, mert nem tudtuk, hogy mit cselekszünk! Ha nemezise a Golgotha, a feltámadás nemezise azoknak, kik oda vezették. Feltámadott, bár meg sem jövendője; — hisz eszmét elnyomni talán igen, de megölni képes ki legyen? Most eljött ismét közénk, látjuk újból szinről-szinte. . . s bizony-bizony zavarba hozhatná egy új Tamás, mert azt sem mondhatná a hitetlennek: „tedd ujjaidat a z sebeimbe." Jöv el közénk! És maradj is közöttünk mindig. Minden példányod legyen egy-egy apostol, mely egy nyelven küzdjön és térítsen, győzzön és hódítson, messze és közel, magasban és alant. De vigyázz, mert hajdan lángnyelvek szálltak a térítésre induló apostolokra, kik megtelve szentlélekkel , fogékony szivekre, reménynyel teli emberekre, üdvösségváró hívőkre akadtak mindenütt, te pedig, üdvösséget hirdető, KATASZTERI KÖZLÖNY. Hivatásunk körében elég megfigyelni való dologgal találkozunk, melyek valóban méltó tárgyként kínálkoznak. Mi több, ma már a kataszter oly fontos szerepet játszik a nyilvánosság előtt, hogy munkája és szolgálata iránt eo ipse kell, hogy érdeklődjék, sőt rá van utalva, hogy vele, mint a közszolgálat egyik tényezőjével közelebbről is megismerkedjék. Eddigelé, mivel csak adókataszterről volt szó, a közfigyelelem inkább elfordult tőle, mintsem érdem szerint megbecsülni tanulta volna, de már ma, midőn igazi értéke rohamosan emelkedik a közszükséglet börzéjén, kezdi méltó elismerésben részesíteni. Erre mind több érdemet szerezni, hivatásunk legyen. De itt vannak kartársaink is, kik szűkebb körben mozogva, csak híréből ismerik a különböző műveleteket, feladatokat, melyek a saját ügykörükön kívül esnek. Más a részletes felmérés, más a helyszínelés és más a nyilvántartás, úgy mérnöki, mint becslési szempontokból véve. Ezek a dolgok pedig szoros összefüggésben állanak egymással s az azok iránt való érdeklődésnek minden részről kellene mutatkozni, mert a kataszter tényezőinek szerves összhatását, csakis a dolgoknak egyöntetűsége, teljes ismerete adja meg s az együttes működésre való tömörülésből várhatjuk. Szóval, e lap minden szerénysége mellett is, szükséget pótol, nemcsak a közszolgálat értelmében, de a testület külső képviselete és a belső kötelékek szorosabbá tétele végett is. Már az eddigi tevékenységünkből kifolyó eredmények is elég bizonyítékul szolgálhatnak arra nézve, hogy közös érdekeink előnyére szolgáló és a hivatásunk körébe vágó dolgok iránt van érzékünk s bár nem becsüljük túl képességeinket, bátran állíthatjuk, hogy eddigi munkásságunkkal némi erkölcsi hasznot is hajtottunk. Erről más szaklapok tesznek tanúságot. Jövőben is a kitűzött úton iparkodunk haladni s habár elég járatlan az, azon reményben, hogy kartársaink s lapunk külső barátai továbbra is támogatni fognak önzetlen vállalatunkban, semmi kétséget nem táplálunk az iránt, hogy czélunkhoz, a hasznos munkálkodáshoz, mind közelebb jutunk. Amit az állam joggal elvár, annak megfelelni tartozunk; amit mi igénylünk az életben, azt kiérdemelni kell; egymás iránt és a köz javára munkálkodni, kötelességünkben áll. Székely Ferencz: Birtokrendezés*) sajtó alatt levő mű Bevezetéséből egy részlet. Irta : Káplány Géza kir. ítélőtáblai biró. A földbirtok — a szabadság és függetlenség melegágya. Nagyon becsülje meg, akinek birtoka van. Boldog, aki senkire sem szorul, aki nem kénytelen mások kegyéért, pártfogásáért könyörögni, akinek a jó Istenen kivül más félebbvalója nincs, ennek haragjától pedig nem kell remegnie, mert nem szeszélyes s nem is hoszuálló. Valóban a mai rangkóros, hivatalra és befolyásra törekvő s gyorsan meggazdagodni vágyó élvhajhász világban valódi szerencse, hogy vannak még önálló jellemek. Megenged) Felolvastatott a Dugonics-társaság f. é. és hó 8-án tartott ülésén. A Szerzőnek e helyen is köszönetet mondunk úgy a czikkért, mint a nagybecsű könyvért.