Katedra, 2014. szeptember - 2015. június (22. évfolyam, 1-12. szám)
2014-09-01 / 1. szám
Legkedvesebb könyvem Vida Gergely llimádat éSMOtika (Christopher Lasch: Az önimádat társadalma) Bár az ún. kedvenc könyvek listája az olvasói emlékezetben (legalábbis az enyémben) jelentős képlékenységet és kiszolgáltatottságot mutat, miért ne válasszunk mégiscsak olyan könyvet, melyet tényleg (valamikor) jelentősnek éreztünk. Christopher Lasch Az önimádat társadalma (The Culture off Narcissism, 1979, magyarul: Európa, 1984) c. könyvét valamikor az előző évezred 90-es éveinek végén olvastam, vagyis jó régen, s igen nagy hatást gyakorolt rám akkor, sok szempontból. Legyen hát, de azzal a kitétellel, hogy az említett kiszolgáltatottságot illusztrálandó hozzáteszem: Laschhoz Mario Vargas Llosa rokon tematikájú, de eltérő hangnemű és műfajú A látványcivilizáció (magyarul: Európa, 2014) c. könyve juttatott vissza a napokban. Lasch szakít az önimádat fogalmának hagyományos értelmezésével, mely szerint az (Freudból kiindulva) pusztán az önzés, az önszeretet szinonimája volt. Lasch abból a klinikai irodalomból indul ki, amely meggyőzően dokumentálja a múlt század 40-es-50-es éveitől tetten érhető változásokat a személyiség szerkezetében. A pszichiátriai kezelésre jelentkezők tünetei ebben az időszakban csak nagyon ritkán emlékeztettek a Freud által tüzetesen leírt klasszikus neurózisra. Nőtt azon betegek száma, akik nehezen meghatározható tünetekkel, bizonytalan kielégületlenségérzettel jelentkeztek a psztichiáternél. Nem erőtlenségre, fóbiákra, elfojtott szexualitásból fakadó neurotikus tünetekre panaszkodtak, hanem homályos, de általános elégedetlenségre az élettel szemben, létezésük haszontalan, céltalan voltára. A betegek árnyaltan érzékelt, de mindent átitató ürességről és depresszióról számoltak be, az önértékelés szélsőséges kilengéseiről, a boldogságra való képtelenségről. A szerző szerint egyes kultúratudósok (pl. Fromm) átsiklanak az önimádat patologikus volta felett, holott ennek jeleire tömegesen bukkanhatunk a mindennapokban is: a másoktól való függés (s egyben e függéstől való félelem), a belső üresség, a visszafojtott düh, a kielégíthetetlen közlésvágy. S olyan másodlagos nárcisztikus karakterjegyeket is sorol, mint az álönismeret, a kiszámított tetszeni vágyás, az ideges, önbecsmérlő humor, a versengéstől való félelem, rettegés az öregségtől. Mindezeket a jelenségeket a szerző az amerikai társadalom minden fontosabb szegmensén - rendkívüli meggyőző erővel - kimutatja, a politikában, a közigazgatásban, a sportban, az oktatásban, a művészetben. Ez a narcizmus megkísérli közömbösíteni a kielégítetlen szeretet keltette fájdalmat, de korunk embere - látszólag - nem magához fordul. A mondás hős (Narkissos) önmagába szeretett, a ma embere elégedetlen a tükörben mutatkozó képével, utálja magát, és mindent megtesz azért, hogy ezt a képet azzá a képpé formálja, amelyet külső késztetések hatására alakított ki. Retorikai stratégiákat követ tehát, hiszen bizonyos attitűd kialakítása a célja másokban saját személyiségéről, a maga megálmodott mivoltában. Az önimádó ember személyisége akkor „hiteles”, ha a létrehozott képet mások is ekként a képként azonosítják - de ez soha nem maradéktalan, hiszen az alakítandó kép állandóan változik az aktuális kihívások (pl. divatok) szerint. A mosoly, a fehér, egészséges fogak, a könnyed csevegés, tájékozottság, bizonyos helyekre való eljárás, ironikus önreflexiók beszélgetések során mind a nárcisztikus diskurzus elemei, állandó fogások, melyek szinte az egyetlen létező bizonyosságot teszik ki, melyekbe bárhol, bármikor kapaszkodni lehet... Ez utóbbi bekezdés nem tudom, mennyire pontos Lasch-olvasat, mindenesetre a könyvhöz fűzött egykori feljegyzéseim közt találtam. Talán többet árulkodik akkori érdeklődéseimről, mint a szövegről, meg aztán némileg leegyszerűsítő is lám, Vargas Llosa korrajzában is éppen ezt találtam problematikusnak, ezért nem lett „kedvenc könyvem”, de az más..., s mégis idemásoltam. Mindenesetre újraolvasom. T is MODERN KÖNYVTÁR katedr havi lap XXII. évfolyam, 1. szám, 2014. szeptember Főszerkesztő: Hodossy Gyula Vezető szerkesztő: Petres Csizmadia Gabrie Örökös munkatárs: Piti Mezei Lajos Szerkesztőbizottság elnöke: Fibi Sándor Tagok: Hrbácek Noszek Magdaléna Kalácska József Klemen Terézia Komzsík Attila Krippel Éva Novák Mónika Szokol Dezső Nyomdai előkészítés: Václav Kinga Gyenes Gábor Nyomja: Press Group s.r.o, Banská Bystrica Kiadja: Katedra Alapítvány Felelős kiadó: Hodossy Gyula Elérhetőség: Katedra Alapítvány Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 929 01 Dunajská Streda Tel.: 00421 (0)31 552 90 28 E-mail: katedra@katedra.sk Honlap: www.katedra.sk Bankszámlaszám: 1014769018/1111. Kiadványunkat támogatta a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala, a Szlovák Köztársaság Oktatásügyi, Tudományos, Kutatási és Sportminisztériuma. E3 VRAD VLÁDY SUJVF.NSKFJ REPLH1JKY KATEDRA mesacník rocníkXXII., 1. císlo, September 2014 Vydavatel’: Nadácia Katedra, Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 929 01 Dunajská Streda Tel.: 00421 (0)31 552 90 28 ICO: 35591609 ISSN 1335-6445 ■ EV: 611/08 Casopis vyehádza s financnou podporot. Ministerstva skolstva, vedy, vyskumu a sportu Slovenskej republiky. Realizované s financnou podporou Úradu vlády SR - program Kultúra národnostnych mensín 2014. Náklad: 2500 ks Redakció / Szerkesztőségünk: Nadácia Katedra - Katedra Alapítvány. Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 929 01 Dunajská Streda Tel.: 00421 (0)31 552 90 28 Honlap: http://www.katedra.sk E-mail: katedra@katedra.sk katedra.szerkesztoseg@gmail.com Minden jog fenntartva. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A címlapon a hegyétei Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola és Óvoda fotója látható. Fényképezte: Füle Renáta