Katedra, 2016. szeptember - 2017. június (24. évfolyam, 1-10. szám)
2016-09-01 / 1. szám
LEGKEDVESEBB KÖNYVEM A KEDVENC KÖNYVEM NÉMETH LÁSZLÓ: GYÁSZ A történet, melyet a regény elmesél, szomorú, drámai, nagyon emberközeli, ám nem a cselekmény az, ami arra késztet, hogy újra és újra elolvassam. Sokkal izgalmasabbak az eseményeket előidéző okok, melyek az emberi kapcsolatokat, sorsokat alakítják, és az, hogy az író mindezt lebilincselő módon adja át. Nézzük hát a történetet. Egy huszonkét éves fiatalasszony elveszíti férjét, özvegyen marad kétéves kisfiával. Azt gondolhatnánk, hogy a fiatal nő életét a gyász teszi majd tönkre (hiszen a regény címe is épp ez), ám ez nem így van. Ahogy már azt említettem, a háttérben, rejtve (az emberi fejekben, lelkekben) zajlik mindaz, ami lényeges. Zsófi, a regény főhőse különös módon reagál az őt ért tragédiára. Mivel férjét alig ismerte, lelki kapcsolat nem volt közöttük, a gyász nem töri meg. Ezen ő maga is megrökönyödik, a bonyolult lelki okokat nem tudja megmagyarázni önmagának sem. Bűntudata támad. A világ felé szeretné megmutatni, hogy ő becsületesen gyászol, hű marad volt férjéhez, végül rögeszméjévé válik a külső elvárásoknak való megfelelés. Az ösztönei, az egészséges életszeretete megrémíti őt, úgy érzi, mindez bűn, elítélik majd érte, ezért minden idejét és energiáját arra fordítja, hogy elnyomja a benne feltámadó igényt az életre, és egyre inkább belemélyül a nem létező gyászába, mert úgy érzi, egyedül így képes elnyerni a környezete tiszteletét, elismerését. A rögeszméivel küszködő nő nem látja, hogy a környezete egy idő után elunta panaszait; elfordulásuk, bizonytalan viselkedésük csak tovább erősítik benne a negatív érzéseket, melyek megakadályozzák őt abban, hogy saját kisfiának időt, szeretet szenteljen, halálba hajszolva így a kisgyereket. Családtagjait is elveszíti, senki nem talál már vele közös hangot. Míg kezdetben segíteni próbálnak neki, később inkább elkerülik. Sok-sok gondolatot vet fel a történet. Rámutat a képmutatókra, akik kedvességet, segíteni akarást színlelve keresik a tragédiát átélt ember társaságát (ne feledjük, azokban az időkben még nem léteztek szappanoperák, amelyek kielégítették volna a szenzációra, családi titkokra éhes bajkeverők igényeit). Fájdalmasan tisztán mutatja be az őszintétlen kapcsolatokat. Tökéletesen kéne ismerniük egymást azoknak, akik egy családban élnek hosszú éveken át. A történet egyik tragédiája ez: a legközelebbi hozzátartozóm sem ismer. Elképzelése sincs arról, mit élek át, és nem érzem úgy, hogy elmondhatom neki őszintén, így segíteni sem tud rajtam. Amikor saját elképzelése szerint nem képes segíteni rajtam, elfordul tőlem, magamra hagy. Látja, hogy mélyre zuhantam, mégsem nyújt segítő kezet, elfordul, elítél, zavarodottnak nyilvánít, és szégyell engem a világ előtt. Tragédia az, hogy egy elesett ember menedéket keres közvetlen környezetében, megpróbál annak elvárásai szerint tenni, de körülötte minden hamis, megjátszás. Az elesett ember élete tönkremegy. A rossznyelvek támadását igyekszik elkerülni, miközben több lehetősége is adódik egy jobb életre, magára a boldogságra, ám félve az előítéletektől mindezt elutasítja, vagy egyszerűen csak nem képes észlelni. A világ folyton változik, az emberek azonban ugyanolyanok maradtak. Szűkebb környezetünk „törődése” gyakran inkább csak azért van, hogy betekintést nyerjenek a magánéletünkbe, csakhogy aztán tovább adhassák, amit megtudtak rólunk. Azt hiszem, az író ezzel a regénnyel nemcsak bemutatni akarta mindezt, de a sorok között a megoldást is sugallja. Nem törvény, hogy mindenki elvárásának eleget tegyünk. Egyetlen életet kaptunk, ezzel az ajándékkal pedig magunk sáfárkodunk. Igazodhatunk a világhoz, de nem maradhatunk naivak, meg kell ismernünk a világot, hogy felismerjük benne azt, ami igaz és azt, ami hamis. Nem elég ugyanis „csak” élni, szabadon kell élni, ezt pedig csak úgy lehet, ha kivédjük a külső támadásokat, hogy mindig, minden körülmények között önmagunk maradhassunk. I til KATEDRA havilap XXIV. évfolyam, 1. szám, 2016. szeptembe Főszerkesztő: Hodossy Gyula Vezető szerkesztő: Petres Csizmadia Gabriella, Petres Sándor Örökös munkatárs: Turczel Lajo Szerkesztőbizottság elnöke: Fibi Sándor Tagok: Hrbácsek Noszek Magdaléna Kalácska József Klemen Terézia Komzsík Attila Krippel Éva Novák Mónika Pázmány Annamária Szokol Dezső Nyomdai előkészítés: ] Václav Kinga Gyenes Gábor Nyomda: Press Group s.r.o. Banská Bystrica Kiadja: Katedra Alapítvány Felelős kiadó: Hodossy Gyula Elérhetőség: Katedra Alapítvány Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 929 01 Dunajská Streda Tel.: 00421 (0)31 552 90 28 E-mail: katedra@katedra.sk Honlap: www.katedra.sk Bankszámlaszám: 1014769018/1111. Kiadványunkat támogatta a Szlovák Köztársaság Kormányhivatala, a Szlovák Köztársaság Oktatásügyi, Tudományos, Kutatási és Sportminisztériuma. OVEA#s KATEDRA mesacník rocníkXXIV., 1. císlo, September 2016 Vydavatel’: Nadácia Katedra, Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 929 01 Dunajská Streda Tel.: 00421 (0)31 552 90 28 ICO: 35591609 ISSN 1335-6445 ■ EV: 611/08 Casopis vychádza s financnou podporou Ministerstva skolstva, vedy, vyskumu a sportu Slovenskej republiky. Realizované s financnou podporou Üradu vlády SR - program Kultúra národnostnych mensín 2016. Náklad: 2500 ks REDAKCIA / SZERKESZTŐSÉGÜNK: Nadácia Katedra - Katedra Alapítvány. Palác Duna Palota, Galantská cesta 658/2F, 929 01 Dunajská Streda Tel.: 00421 (0)31 552 90 28 Honlap: http://www.katedra.sk E-mail: katedra@katedra.sk katedra.szerkesztoseg@gmail.com Minden jog fenntartva. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A címlapon Berta Ádám felvétele.