Katholikus Hetilap, 1873 (29. évfolyam, 1-52. szám)
1873-09-11 / 37. szám
Vigasztalás. — H. T. úrnőnek Székudvaron. — Nehéz kisértés jutott, jó Anya, osztályrészül neked; Egymásután veszited el Három szeretett gyermeked. Öröm s boldogságod, remény És vigaszod ők valának, Ezektől elválni — tudom — Nagy fájdalom egy anyának! »Elhagyott az öröm s remény, Kínossá lett már az élet, Nincs, ki enyhitse sebedet, Nincs, mi adjon erőt néked; Eged beborult örökre, Szemeidben köny nem terem, Fájdalmad nem viselheted Már — így irád sokszor nekem. — Jól tudom, nagy a fájdalom, Mit érettek kell viselned, S hogy a bú minden kínjával Gyötri anyai szivedet. /És mi tartja ezt, hogy ennyi Emésztő fájdalom alatt Egy bűn szerető anyának Gyenge szive meg nem hasadt? A hit égi malasztja az, Mely erőt s vigasztalást ád A bús anyának eltűrni, A csapások nagy fájdalmát. Higyedd, a ki elhalmozott Fájdalommal, búval bőven, Ad Az erőt, s fog adni szebb Napokat is a jövőben. Keményed legyen erős és Rendithetlen mint a sziklavár, Hogy reánk ez élet után Egy jobb lét boldogsága vár; Hol kedves gyermekeidet Újra látod s ölelheted, S boldogságod teljes lészen Szeretetteid közepeit. Ápold, védd anyai gonddal, S szeresd a még meglévőket, Kárpótolják ezek bőven Sűrű szenvedéseidet, 367 1866-ki okt. 21-kén püspökké szenteltetett. Kellő előkészítés után sok keresztény részesittetett a penitencziatartás, oltári- és bérmálás szentségeiben. Gyakran a keresztények pogányokat is hoztak magukkal, kik a két vallásban oktatást kívántak nyerni. Többen közölök meg is kereszteltettek. — Úgy látszott, mintha az isteni gondviselés a keresztényeknek még időt akarna engedni, hogy egy nagyon heves üldözés viharára magukat előkészítsék. Pórfi. Élj most egészen ezeknek. S ne aggaszszanak a holtak. Ők jó helyen vannak, mert már Lakói az égi honnak. Köszeghy Ambrus. Andronicutz és neje Athanaeia. — Legenda. — (Vége.) Visszautaztokban Egyiptom felé mindketten egy terebinthia alatt telepedtek le, és Andronikus igy szólott : — Itt ültem tizenkét év előtt, midőn kedves nőmmel , Athanáziával első zarándok-utamat tettem, s beszélgettünk szeretett gyermekeinkről, kik Antiochiában szent Julián templomában nyugosznak , s hitvesem sok keserű könyet ontott, nekem is vérzett szivem. Akkor odamutattam a szenteir templomára, hol a kálváriahalom és a szentsir vagyon; odamutattam az olajfák hegyére és az égre. E közben egy szót sem válok képes szólani. Mindamellett Athanázia föltörte könyeit, és vigasztalódva vonultunk tovább. E szavaknál Athanázia félrefordult, nehogy férje lássa, mennyire meg van hatva, s hogy könyei ismét folynak. Minden baj nélkül eljutottak Alexandriába, Egyiptom e nevezetes városába. — Atyám — szóla Athanázia — ha beleegyezel, együtt fogunk maradni, mert az ájtatosságban nem zavarjuk — sőt inkább buzdítjuk egymást. — Készséggel elfogadom ajánlatodat, mondá Andronicus, mert útközben megkedveltelek, mintha testvérem volnál. Mindamellett előbb apátom engedélyét akarom kikérni. Dániel apát szívesen adta beleegyezését, mert a kettő egymás védangyala volt. Egy czellában laktak. Mindeniknek volt asztalkája, mely mellett imádkozott és dolgozott; mindeniknek volt egy széke és ágya, melyen nyugodott. Ugyanazon egy asztalnál étkeztek, egy korsóból ittak, a zsoltárokat mindegyik külön imádkozó, együttesen csak ritkán. Nagyon keveset beszéltek. A templomba naponkint többször mentek, de emellett dolgoztak is. Andronicus most nem készített többé arany ékszereket , de fából nem egy díszmüvet faragott. Készített egy feszületet Athanasius testvér, s utóbb egyet a maga számára. Művészi gyertyatartókat esztergályozott a templom számára, poharakat a testvérek, botokat a zarándokok számára; Dániel apátnak pedig ritka szép szekrénykével kedveskedett szent ereklyék tartására. Egy nagyobb szekrényt is készített, melyet czellája falán alkalmazott; ebben talá a czella egyetlen ékszereit : a Golgotháról hozott kövecskéket, a szenteír földjét, virágokat az olajfák kertjéből, ágacskákat az olajfák hegyéről, egy üveg vizet a Jordánból és a Genezáreth tava mellett gyűjtött kagylókat. Athanasius szorgalmasan gyékényeket font, azokat eladta, s azok árát kiosztotta a szegény testvérek között; örömest hímzett volna misemondóruhákat is, ha 37*