Katholikus Hetilap, 1874 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1874-10-22 / 43. szám
Budapest, 1874. 43. szám. Október 22. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész utcza 11. sz.) kérjük küldeni. —pi—jp——^—t:— ----------—m------------s—jjpp— ?-----a A társadalom beteg. Nem ugy van ma mint volt régen! fel van fordulva a világ! mi lesz belőlünk, ha ez tovább is így megy?! Efféle felkiáltásokkal találkozunk mindenfelé, érezi mindenki a helyzet súlyát, a füllesztő légkör félelmes hatását, érezi és sejti a közelgő, vihart, de kevesen kutatják komolyan a bajok okát, és még kevesebben, hogy mikép lehetne azokon segíteni. Jámbor emberek azt szokták mondani: Elhagytuk az Istent és ő is elhagyott aztán bennünket! és igazuk lehet! De az általánosságban kiejtett nagy szavak nem jeleznek diagnosist, s mert nem ébresztenek világos öntudatra — nem is vezetnek czélloz. Részletezzük azért a bajokat, mutassunk rá határozottan az okokra és ha jól látjuk a bajt, akkor meg kell feszíteni erőnket orvoslására is, különben minden bánkódás, tűnődés vagy panaszos kifakadás hasztalan. A bajok fő okának egyike, hogy a család megszűnt a polgári és keresztény erényeknek bölcsője lenni, mert száműzve van abból a hit, a vallás gyakorlata és vele a családiasság. »Alig léptem át gyermekkoromat 1848-ban« — igy irta le egy barátom bizalmas levelében ifjú korának behatásait — »de igen jól emlékezem az ezen idő előtti állapotokra családunkban és a nyilvános életben; a városok és vidék lakóit kegyelet, bizalom, és kedélyesség fűzék egymáshoz. »A családokat a fegyelem, szeretet és vallásosság zománczozá. — A családfő tekintélye azon jó példákban nyert támogatást, melyeket családjának s háznépének mutatott, azon igazságos szigorban, melylyel akaratának és a törvénynek végrehajtásán őrködött. »Mindennek lelkét a vallás képezé, ebből fakadtak a többi erények — ez ápoltatott legmelegebben. »Téli estéken, midőn számos tagból álló családunk a kedélyes meleg szobában együtt ült és figyelemmel hallgatta az elbeszéléseket, melyeket az idősebb testvérek egyike olvasott fel, egyszerre megkondult az estharang és mi mindnyájan térdre borultunk a Szentszűz képe előtt, és hangosan rebegtük el az Ave Mariát, mely után a szegény elhunytakért imádkoztunk egész bensőséggel, pedig akkor még azok közöl senkit sem ismertem. De ilyen a gyermeki szív, megszeret mindenkit, kit szeretetére vagy sajnálatára érdemesnek tüntetnek fel. »Még jobban hatott reánk, midőn atyánkat nyári reggelenkint meglestük a kertben, amint házi sipkáját kezében tartva, kezeit összekulcsolva, a virágok közt fel és alá járva mondá el hangosan reggeli imáit latin nyelven, amint őt, egykori tanítói, a jó kegyesrendi atyák szoktaták. »A vallásról tisztelettel hallottunk szólani mindenkit, mert családunkba vallástalan embernek nem volt belépése. A papságra nem hallottunk életes megjegyzéseket tenni, mely által tiszteletük előttünk keresbedett, s igy szavaik, tanításaik tekintélye csökkent volna. Nem tátták a legtekintélyesebb férfiak szégyennek résztvenni a vallás nyilvános gyakorlatában, és pedig nem divat szerént, nem morális kényszerből mint ezt az angol magas egyház főrendü tagjairól írják, kik leggyakrabban a vallás gyakorlatával azért támogatják a magas egyház tekintélyét, mert az aristocraticus szervezetű püspöki egyház viszont az ő főúri tekintélyüket támogatja egész befolyásával.« Ez valóban így volt, azt tudjuk. De eljött a forradalom és ezen lázas idők kiforgaták a családokat is azon tisztes nyugalomból, mely a családi élet és erények gyakorlatáig elkerülhetlenül szükséges, elűzék abból azon kegyeletes szokásokat, melyek annak életét képezik. — Nem annyira az izgatottság, melyet a harczos idők okoznak, hanem főleg az örökös kato43