Katholikus Hetilap, 1874 (30. évfolyam, 1-53. szám)
1874-09-17 / 38. szám
Budapest, 1874. 38. szám. Szeptember 17. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. —• Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész utcza 11. sz.) kérjük küldeni. A katholicismus és a haladás. A haladás századában élünk; ezt senki sem vonja kétségbe; a közönség számára író journalistáknak gondja van arra, hogy e vívmányról meg ne feledkezzünk. A »haladás« szó van fölírva mindenhová, azt ismétlik mindenütt. A haladás melletti lelkesedésnek épen nem vagyunk roszalói, csak azt ne kellene folyvást hallanunk, hogy a világosság és haladás ellensége a kath. egyház, mely azon mértékben eltörpül, melyben századunk jelzett nagy vivmánya sugarainak fényét a világra ömleszti. Vájjon úgy volna-e? Oly kérdés, melyet a múlt és jelen világítása mellett érdemes megvizsgálnunk. Mi a múltat illeti, elég constatálnunk, hogy daczára a minden nemzetnél észlelhető tizennyolczszázados harczoknak és küzdelmeknek, daczára a tudomány és civilisatio változó fokozatainak, az egyház ma is létezik, sőt virágzik. Lehetetlen, hogy a pártatlan bölcsész figyelmét meg ne ragadja a tagadhatlan tény, melyből észszerűen azon következtetést kell vonnia, hogy ami eredménye volt a múltnak, eredménye lesz az a jövendőnek is. De a modern bölcsészek figyelmen kívül látszanak hagyni a tényeket, és elméleteiket azon reményekre alapítják, melyeket korlátolt tapasztalásuk nyújt. Okoskodásuk e kevés szóban vonható össze . Miután ők elvesztették hitöket, minden ember, ki a tudományban annyira halad, mint ők, szintén el fogja azt veszteni. Ez szerintük a haladás orthodox mérvesszeje. Nehéz volna ezen orthodox mérvessző szabatos meghatározását adnunk, de úgy vévén a dolgokat, mint ők, úgy véljük, tekintve a jelenkor történelmét, semmi alappal sem bír azon reményük, melyet elméletük valósulására nézve ápolnak. Tekintsük : minő tanulságot meríthetünk századunkbból azon kérdésre nézve, melylyel jelenleg foglalkozunk? fia a haladás, s az előhaladott civilisatio a katholicismusra részt hozna, kétségtelenül a legelőhaladottabb, legcivilisáltabb állaállamokan kellene az egyház hanyatlását észlelnünk. Vajjon ez elméletnek megfelelnek-e a tények? Válaszul tekintsük a világ két legnagyobb nemzetét, melyek a modern eszmékben a legnagyobb előhaladást tanúsítják. E két nemzet tagadhatlanul az angol és az amerikai Egyesült Államok lakói. E két állam, ami az anyagi jóllétet, politikai szabadságot, kereskedést és ipart, nevelést, tudományt, művészeteket és irodalmat illeti, a civilisatio előőrseiül tekinthető. Nagyítás nélkül mondhatjuk, hogy ami értelmi műveltségüket és a civilisatióban való elhaladásukat illeti, más nemzetek irigyelve tekintenek reájuk. Váljon ezen haladás, ezen értelmi műveltség részt hozott-e a katholicismusra? Hanyatlott-e az egyház ezen államokban azon mértékben, amint a civilisatio terjedett? Tekintsünk szét. Száz év előtt Nagy-Britanniában alig volt 60,000 katholikus, most van két millió. És e két millió katholikusnak van szervezett hierarchiája, jeles, tevékeny elerusa, száz és száz temploma, melyek közöl nem egy remeke az építészetnek; vannak a kor színvonalán álló alsóbb és felsőbb iskolái, szerzetesházai. Évről évre szaporodik azok száma, kik odahagyva a protestantismust, a kath. egyházban keresnek és lelnek lelküknek megnyugvást. És nem szegények, nem együigyü tudatlanok azok, kik a megtértek legnanagyobb contingensét szolgáltatják, hanem theologogusok, kik a harcz hevében ismerik el legyőzetesöket, irók, művészek, a jólét bősége közt élő előkelők, kiket a katholicismusra való áttérésre nem csábíthat semmi földi előny, és legtöbb esetben a családtagok elfordulásával találkoznak. — Angliában az egyház nem csak lépést halad a nemzettel, haladása ennél is gyorsabb; nem elégszik meg azzal, hogy helyét megtartja a modern 38