Katholikus Hetilap, 1875 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1875-01-14 / 2. szám
Budapest, 1875. 2. szám. Január 14. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 írt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész utcza 11. sz.) kérjük küldeni. Társadalom és állampénzügy. A modern nemzetgazdaság megalapítója Smith Ádám, elméletének mintegy kiindulási pontjául választotta azt, hogy az állam pénzügyi viszonyai egyenesen társadalmi viszonyaiból következnek. Ha valamely állam pénzügyeinek átalakítása hatással van a társadalomra, akkor ezen társadalmi átalakulás már az okozatnak további okozata, mert az első ok, mely a társadalomra hatott, maga a társadalom volt. Az okozatnak ezen okozatát láthatjuk már társadalmunkon, mely hogy a nemesebb fejlődésre, a műveltségi színvonal fokozására képtelen, sokak által az állam súlyos pénzügyi bajainak tulajdoníttatik. Azt mondják: segítsünk, javítsunk pénzügyeinken, akkor helyreállanak a társadalomfejlesztő tényezők teremtő tulajdonságai, újra fölpezsdülnek a szunnyadó erők, s új czélok, új eszmék körül csoportosulnak. Pedig a tétel úgy áll, hogy a társadalmat zsibbasztó pénzügyi bajoknak első oka maga a társadalom volt, s mikor most azt kiáltjuk: segítsünk pénzügyeinken, hogy a társadalmat megmentsük, ezt oly alakban kell tennünk, hogy segítsünk társadalmunkon, hogy pénzügyeinket megmenthessük. Mert vájjon mindazon hibák, melyek pénzügyi bajainkat okozták, nem társadalmi bajok voltak-e? Nem azt láttuk-e, hogy társadalmi életünknek hét éven át vezériránya nem a tőkegyűjtés volt és a megtakarítás, hanem a könnyelmű élvhajhászat, tündökölni akarás, és tékozlás ? Most persze pénzügyi bajainknak egyik fő oka a tőkehiány. Hazai tőkénk nincs, az idegen tőke pedig kiviszi drága kamatait, és más, idegen állam társadalmának föllendülését segíti elő. És várjon a tőkegyűjtés ezen vétkes elmulasztása, mely már pénzügyi nyomorúsággá nőtte ki magát, nem társadalmi állapotaink léhaságainak kifolyása-e? Vájjon az a corruptio, mely tényleg az első alkotmányos évek fölvirágzását önző czélokra zsákmányolta ki, nem társadalmi nyavalya volt-e? Nem ebből származtak-e a fölösleges intézmények? bukott vállalatok és görbe vasutak? Melyek épen azért váltak pénzügyi bajokká, mert a befektetett tőkét vagy egészen megsemmisítették, vagy roszul hasznosították. Ott vannak az ipar és nép munkaérdekei. Váljon nem a társadalmi éretlenség csinált-e pártot az egyház erkölcsjavító befolyása ellen, s ezáltal mintegy fölszakíta a társadalmi fegyelem kötelékeit, és könnyelmű időlopásra bátorította a munkaerőt? Pedig Smith Ádám szerint a munkaerő a nemzetgazdászat alapja. Ha a társadalom a munkaerőt rontja meg, vagy tereli ferde irányba, akkor azon a legbölcsebb nemzetgazdászati axiómák sem segítenek mindaddig, míg a társadalom meg nem változik. Ha tehát pénzügyi helyzetünk kétségbeejtő, s ezzel együtt kétségbeejtő a társadalmi pangás és erőtlenség is, akkor a javítás első figyelmének magára a társadalomra kell irányulnia, ha azt akarja, hogy a pénzügyi nyomor enyhítése ne csak pillanatnyi, hanem végleges legyen. Vessünk egy pillantást társadalmunkra, s fejtsük ki, miben kell társadalmunknak átalakulnia ?!