Katholikus Hetilap, 1875 (31. évfolyam, 1-52. szám)
1875-07-01 / 26. szám
Budapest, 1875. 20. szám. Julius 1. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész utcza 11. sz.) kérjük küldeni. A boldogság. II. (Cs. J.) Az érzéki körben forgó ösztönök, amint láttuk, valamennyien hozzájárulnak boldogságunk miveléséhez, de annak egyedüli alapjául egyiket sem fogadhatjuk el. Lépjünk egy fokkal fölebb s vizsgáljuk a képző ösztönöket, hová a mivelődési készség, a tudási és kifejtési ösztönök tartoznak. Ezen ösztönöknek kiválóbb emberei már magukat mivelteknek és gyakran igen nagy erkölcsi erővel rendelkezőknek tartják, holott a legtöbbször nem egyéb ama mutogatott erkölcsi erő, mint eme ösztönök valamelyikének nyilvánulása, melyhez a szabad akaratnak alig volt valami köze. A mivelődési készség az első, mely az ember megkülönbözteti az állatoktól, nem azon értelemben mintha ez teljesen hiányzanék az utóbbiakban, mert a madarak is ösztönszerűen eltanulják egymás énekét, a majom pedig különösen kiválik utánzási hajlama által, hanem azért szolgál ez válaszfalul, mert az emberben az erény támaszául lép fel, minthogy az illetők ezen ösztönük kellő kielégítése után már nem pusztán boldogságérzetet, hanem egyszersmint az érdem érzelmét is észlelik magukban. Ez igen fontos jelenség, mert ezáltal láthatjuk a boldogság és erényesség szövevényes egységének alakulását. Emez ösztön az emberek külső jeles tulajdonságainak elsajátítására von bennünket s szülőanyja az ipar felvirágzásának, nem különben hatalmas gyámola a művészetek s a társadalmi életnek. Mily örömmel telik el a kézművestanoncz, ha ellesve mesterétől valami tárgy készitésmódját, azt helyesen előállítani neki is sikerül. Ez által az ösztön növekszik s a kiképzés nehézségeit a vele összekötött boldogságérzet észrevétlenné teszi. A művészetet sem könyvekből tanulják, mert nem elég itt az ismeret, hanem ügyesség is kívántatik hozzá, márpedig ezt a művelődési ösztön által indítva csupán más mesterektől sajátíthatni el. És mi lenne a társadalomból, ha az emberek a divó szokásokat egymástól elsajátitni nem akarnák? De segélyül jön az ösztön s még az illemszabályok elsajátításához is némi gyönyörérzetet csatol, mi legjobban észlelhető egy elkövetett illetlenség kellemetlen hatásából. Azonban a boldogság itt is mértéket követel, mert ha mivelődési ösztönünket túlságosan hatalmassá növeljük, a szolgai utánzás békéiba bonyolódunk, s a lélek teremtő ereje végképen elvész. Másrészről pedig, ha kellőleg nem irányozzuk, a testi hiúság bábjává tesz bennünket, s mint piperkőczöket a nevetségesség legérzékenyebb nyilainak czéltáblájául tűz ki, vagy a fényűzés ragadó árjába sodor. A másik: a tudási ösztön, az ismeretek szerzésére sarkall minket, s hogy mily boldogságot képes ez ösztön kielégítése nyújtani, tudja, aki látott valamely tudóst, péld. midőn hosszas fáradozás után egy régi feliratot kibetűzött, mintha az örök élet nyitját fedezte volna föl, úgy örül. Ezen ösztön az, mely a tudományszerzés fáradalmait érdekesekké teszi. Hogy hányfelé irányozhatjuk ezen ösztönünket, s aszerént mint lehet jó vagy rész, szent Bernát elég kimerítően tárja elénk : »Némelyek csak azon czélból akarnak sokat tudni, hogy tudjanak, s ez rut kíváncsiság. És mások tudni akarnak, hogy tudományukat eladják, úgymint pénzért, kitüntetésért, s ez rut üzérkedés; mások ismét tudni óhajtanak, hogy ők is ismertessenek s ez rut hiúság. Vannak olyanok is, kik sokat óhajtanak tudni, hogy másoknak annál inkább épülésére szolgáljanak, s ez a szeretet. Végre némelyek sokat kívánnak tudni, hogy önmaguk épüljenek, s ez az eszélyesség.« A harmadik e körben a kifejtési ösztön, mely már a két előbbi ösztön által szerzettek érvényesítésére von 26