Katholikus Hetilap, 1876 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1876-09-21 / 38. szám

Budapest, 1876. 38. szám. Szeptember 21. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára : 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész-utcza 11. sz.) kérjük küldeni. A kereszténység a szabadság kalauza. Létezik-e a világon, ami változásnak alá­vetve ne volna? — Vájjon képzelhető volna-e haladás, fejlődés, ha találkoznék ami változatlanságával a fejlődést elő­idéző átalakulásoknak útját állaná? Még a természet örök rendjében is csak a mindent­­alkotó Isten változatlan, mint elmozdíthatlan központ, akiből minden származott és örökkön örökké szár­mazni fog. E központ szétlövellő sugarai tartják fenn e nagy mindenséget, melyekbe azokkal életet önt. Az élet pedig egy örökösen mozgató erő, mely a megder­­medést nem tűri. — Ami mozgat, az változtat is, s minden uj változás egyszersmind fejlődést okoz. Ennek gyors kerekét emberi szűkkeblűség meg nem kötheti, és vétkeznék Isten dicsősége ellen, ki az előre törekvő szellemet lánczokba akarná verni. Vájjon léteznek-e ilyenek? Találkoznak-e, kik elég bárgyúk félreérteni vagy elég gonoszak félre ma­gyarázni az isteni czélt, melynek e mindenség s abban e parányi homokszem, a föld, megalkotását köszön­heti ? Oh igen, találkoznak. De mit árthatnak ők?! — A pillanatnyi elfogultságot, melyet a legszentebb elvek hamis magyarázatával a gyönge lelküeknél elő­idéznek , mint lelkismeretlen kufárok kizsákmányol­hatják ugyan, de ezen elfogultságot nem növeszthetik oly hatalommá, mely a mindenség örök életének előre­­törekvő isteni hivatását feltartóztathassa. Amióta Isten fia e földön megjelent, hogy szét­törje a varázst, mely az emberi szellemet a tévelygések körfutásából kimenekedni nem engedte, s megmutatta az irányt, mely felé törekednie kell , az emberiség a biztos önérzet, a világos öntudat sík tengerére kapott s dagadt vitorlákkal halad a szent jelvény után, m­ely­­lyel előtte az ég vezérangyalai szárnyalnak előbbre és előbbre, soha meg nem állapodva, soha meg nem pihenve. Szirtek, örvények, viharok és szörnyek, melyek­ből az igazságtól rettegő démonok bősz szelleme ellen­ségeket támaszt, előfordulnak e fényes útban is, hogy az emberiségnek felkoszorúzott hajóját vészbe sodorják. De van e hajónak oly kormányosa, kit meg nem zavarnak ördögi bűvészet hitvány szemfényvesztései. És e kormányos : a kereszténység. Hogy mi az, ami e kormányosnak erőt, bátorsá­got, képességet ad, hogy nehéz feladatának biztosan megfelelhessen, megtudhatjátok, ha elfogulatlanul hall­gatjátok meg a tanításokat, melyek sz. Péter törhetlen szellemű utódának ajkairól naponta zengenek. Nem a tespedés, nem a sötétség, hátra maradás, nem az emberi szellem megbénítása a czél, melyet ő nektek kijelöl, hanem a haladás a legdicsőbb, a legma­­gasztosabb tökély felé. Aki hithűséget követel Isten iránt, az óriási erőt kölcsönöz a haladás egyedül kép­zelhető és biztos előharczosainak, az erkölcsöknek. Csak jól megértsétek amit mond, és ne figyeljetek azokra, kik fel nem bírván vagy fel nem akarván fogni magasztos czélzatait, azokat önző czéljaik érdekében hamisul szolgálják. B. Jósika Kálmán: 38

Next