Katholikus Hetilap, 1876 (32. évfolyam, 1-52. szám)
1876-01-06 / 1. szám
Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész utcza 11. sz.) kérjük küldeni. Az év első napján. (M.g.) Macaulay vegyes iratai között egy lapon e szavak állanak: »Nincs nagyobb, világosabb és egyszerűbb igazság, mint az, hogy a kormányok csak is a nép javáért léteznek. Mégis a történelem azt bizonyítja, hogy ezen igazság egyike a legelrejtettebbeknek. Ne csodálkozzunk azon, hogy a hatalmat birók kedélyében ez igazságot ritkán találjuk föl, midőn látjuk, mily lassan, mily roppant szenvedések árán jutnak a népek helyes öntudatra.« E szavak nagyon illenek ránk. Az igazság, mi bennök rejlik, kihat ugyan az egész emberi társadalomra, de a nemzetek sorában sok tekintetben legközelebb illet minket. Mert az évek sora keserű csalódásokra oktatott. Háromban áll a nemzetek szellemi java, a vallás az erkölcs s a társadalmi becsület erényében; háromban öszpontosul anyagi java, a szorgalom jutalma, a takarékosság- s a hitelben. A mely állam codexeiben e törvények nincsenek meg, az hiába álmodik szellemi vagy anyagi jóllétről. A mely államban a közjólét ezen életerei nem lüktetnek, az tetszhalott s közeleg a felbomláshoz. A mely állam a szellemi s anyagi jóllét ezen eszméit elveti, önmagában támasztott forradalmat s a végveszély küszöbén áll. Szép dolog látnoknak lenni, de csak akkor, ha a csüggedő emberiség pillantata a jobb jövő felé lesz irányozva s a tört keblekbe reményt hinthetünk. Háládatlanabb jósolni a szomorú jövőről, melyet mindenki sejt, melytől mindenki retteg, de melytől a jelen forrongó, zabolátlan élet rohamában eszmélni alig akar valaki. Az év első napja adjon jogot, mélyebben tekintenünk a jövőbe. Az emberiségnek minden nagyobb küzdelme a vallás körül vivatott. E volt és lesz tengelye, központja minden erősebb mozgalomnak. Ez azon erő, mely a társadalmi hullámokat még a szélcsend idejében is mozgatja, hányja ide oda. És azért minden időben s körülmények között a vallásban az egész társadalom lett megtámadva. Ha a jogtalanság általában az igazság eszméjét homályosítja, úgy a vallás megtámadása mindenkor merénylet a társadalom ellen. Amely kormányforma tehát a vallás ellen szövetkezett, a társadalmi élet alapját ingatta meg. Ha nem szükséges az Isten, ha a köznevelés, oktatás irányzata Isten nélkül akar czélt érni, elszakad egyenként mindazon kapocs, mely általában a társadalmat egybefűzni képes. A nagy franczia forradalom ledobta Istent az oltárról. Lelkismeretet keresett Isten nélkül. Erről mondta Lamartine : »E lelkismeret Isten nélkül nem egyéb mint törvényszék biró nélkül. Mert mi más a lelkismeret világa mint viszfénye Isten eszméjének. Oltsátok el a hitet az Istenben, s az ember lelkében sötétség leszen.« Ez korunk első irányzata szellemi jóllétünkre. Hit és vallás nélkül az erény ép úgy nem létezhetik, mint a tűz nem lehet meleg nélkül. E második az elsőből szükségképen foly. Csak azon társadalom lehet erkölcstelen, melynek hite s vallása meg van ölve. A közromlás szabadalmazása, pártolása kifolyása az Istenről tudni nem akaró állami mindenhatóságnak. »Ha azt akarjátok, hogy egészséges, derék erkölcsös gyermekeitek legyenek — mondá Bossuet egyik beszédében, először tanítsátok a vallásra.« Erről az igazságról mint van meggyőződve azon állam főhatalma, melynek mi is polgárai vagyunk, — azt látjuk. Hirdetik a megvallástalanított iskolák, az imát tiltó rendeletek, a feszületek, szentképek eltávolítása stb. Következménye pedig a senyvedő, pusztuló ifjúság, melynek negyede