Katholikus Hetilap, 1876 (32. évfolyam, 1-52. szám)

1876-10-19 / 42. szám

Budapest, 1876. 42. szám. Október 19. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4­ frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész-utcza 11. sz.) kérjük küldeni. A kolozsvári kegyes-tanitó-rendiek évszázados jubileumának emlékére 1876. okt. 15. »Emlékezzünk régiekről!« Van még e szép, e bérezés kis hazában Szív, és a szívben édes érzemény. Hullámain szelid mosolygva hintái A fürge sajkás, a pajkos remény.... S midőn ma kéjben úszik sok hivő kebel, A kéj zaja szendergő lelkem verte fel. Az ébredő lélek csókdosni vágyik Az ég mosolyra nyíló ajkait : Hogy kölcsönözze zúgó harsonáját Felverni dicsék síri álmait ... / És zúg a hang, töri a sir kemény rögét . . . .. . S holtak lakába pezsg az élet szerteszét. Ébredjetek ti rég nyugodni szállott Terük alatt meggörbedt bajnokok! Kiket nehéz szellemtusák után a Fagyos sírok fagyasztó karja fog.. . Fáklyát a sírnak rémes éjjelébe ház! Vakító fénye törjön sírba síron át!... Ám jönnek ők: Bellányi, Boll­a, Koppi Szabó, Koros... S közéjök férkőzött A hallgatag Klio, vezetve Pályát; A legnagyobbat annyi nagy között. Nyomukban egy dicsfény övezte hős sereg Mely ellenét — ha volt — csak észszel verte meg. Pedig nem egy volt. Oh, ha szellemajkuk A hallgatás nyűgét lerázza majd S a jog s igazság szent igéje dördül: Az értelem csak a valóra hajt ... Magasra tartja fenn az érczlapot Klio, Ott áll bevésve bűn és szentül a való. Ott írva van:­­amit műveit egy század, A hősi harczot, melyet víttak itt; Amit az ármány tajtékzó haragja Megmérgezett: a szivet s kínjait. Vagy amivel kaján kéz annyiszor kínált, A létfogyasztó cseppel tett ü­römpohárt. Ott írva van, hogy omló menykövek mint S hányszor zuhogtak irgalmatlanul Fönn, míg alant sárral dobálni épen A porba mászó törpe nem pirul. S két rész között miként kereste a halált A hős sereg, bár csak kínos sebet talált.« Nehéz idők nehéz csatája volt ez. Elhinni félsz talán? Figyelj oda. Nem kérdezed s mégis felel a múltnak kérlelhetetlen istenasszonya. S jó, hogy felel hűen, bár kérdezetlenül ily tényeken a bús feledség­ére ül. Sötét, nagyon sötét e lap, de mégis Felhő ne érje tiszta homlokod Múltban jövőért küzdő hős sereg ; a Más oldalon győzelmi fény ragyog. . . Örömpohárt is ízlelt tikkadt ajkatok. Igen, de hajh!­mi ritka volt ez nálatok!.. . S mégis vala. A szebb idők derűje Mosolyba fojtá könyvs arozotok. Öröm s üröm szép váltakozva jött, ment. Hogy a babérra is gondoljatok. S ha a tövis megvérezend tán titeket Babérlevélre hulljon hősi véretek. 42

Next