Katholikus Hetilap, 1877 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1877-10-18 / 42. szám
Budapest, 1877. 42. szám. Október 18. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Tál’Sllat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész-utcza 11. sz.) kérjük küldeni. Ne politizáljunk annyit. Magyar társadalmunknak mi sem oly ártalmas mint az a lekészdhtetlen politikai mánia, melynek nem egészen veszélytelen betegségében népünk minden osztálya szenved. Született politikus nálunk a legutolsó csizmadia is. A politika az első s más egyéb mesterségüket minálunk az emberek csak olyan mellékes dolognak tekintik, melylyel nem lehet felhagyni, mert hát enni kell, különben nem lehetne élni s ami még rettenetesebb, nem lehetne politizálni. Tagadhatlan azonban, hogy a jelzett betegség más népeknél is járvány alakjában lép fel, de mégsem oly intensív mint hazánkban. Ennek fő okát abban kell keresnünk, hogy a vidéki kaputos osztály foglalkozási köre eddigelé csaknem kizárólagosan a politika mesterségére szorítkozik. Elődeink nem igen éreztek egyébhez kedvet s igy nem is gondoskodtak arról, hogy oly sociális viszonyokat teremtsenek, melyekben ne egyedül a politika legyen mérvadó s az első tenor. Nálunk csaknem teljesen hiányozván a középosztály, társadalmunkat úgy tekinthetjük, mint egy díszes szőnyeget, melynek alapszövetét a molyok felebédelték s csak a virágok, az arabeszkek maradtak meg; szemnek így is szép, de ha azzal aztán valamit eső ellen védeni akarsz, bizony nem igen nagy hasznát veheted. Szomorú, hogy egyelőre alig lehet kilátásunk a helyzet javulásához, mert a láthatár oly terhes felhőkkel van minden felülről beszegélyezve, hogy kétségkívül még évtizedekre sem lesz sokat zaklatott nemzetünknek ideje, hogy egyébre gondoljon, mint a hajlamainak avagy talán helyesebben volna mondva, elődeitől örökölt szokásainak leginkább megfelelő politikára. A fenyegető veszélyek minőségétől fog természetesen függni : vájjon ezen kizárólagosan politikai foglalkozás, gondolkodás és érzés által nem fogja-e magát teljesen felemészteni, és teljesen elszoktatni mindattól, ami nélkül nemzetbiztos jövőre hiába számít ? Nem tagadhatjuk, hogy ipar, kereskedelem, pénzügyek nagyobbára mind idegen kezekben vannak s a magyar elem napról napra jobban kiszorittatik a társadalom ama tevékenységi téréből, hol nemzetek, államok erejének, hatalmának földjeit szokták művelni. • A magyaroknak marad a politika s a perlekedés; még a földmivelést is ide vehetnők, mert hiszen földmivelő országnak neveznek. De váljon ez a nyakig lekötelezett szegény nép, véres verejtékével magának műveli-e azt a kis földet, melyet a Gondviselés határtalan kegyelme neki megtartott ? Bizony nagyon kis részben. Adó és adósság elviszik fáradalmainak gyümölcsét. És ha ekként kárveszettnek hitt fáradalmai után a tűnődés perczei bekövetkeznek, be-bekopogtat a kortes meg a prókátor, felhasználván a kétségbeeséssel környékezett szegény földművelőt, hogy rábírja, miszerint orvoslást ott keressen, ahol azt — — nem adhatnak: a politikában s a perlekedésben. Addig míg a magyar elem rá nem szánja magát, hogy az ipart és kereskedelmet, az ország pénzműveleteit kiragadja az idegen elemek kezéből, addig ép az az osztály, mely az államok tengelyét és rudját képezi t. i. a középosztály idegen test lesz a haza testében és gátolója minden egésséges társadalmi alakulásnak. Nemzet, mely csak aristocratákból és koldusokból áll, biztos jövőre nem számíthat. Hála Istennek e hasonlat Mgm