Katholikus Hetilap, 1877 (33. évfolyam, 1-52. szám)
1877-11-22 / 47. szám
Budapest, 1877. 47. szám. November 22. Megjelenik minden csütörtökön. — Előfizetési ár: egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent-István-Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lapszerkesztőséghez (Lövész-utcza 11. sz.) kérjük küldeni. A státuskenőcs. (Mn y.) Nehogy azt higye valaki, hogy ezen sorokat egy parafin-főző írja, ki még ezen laphoz is befurakodott, hogy reclamot csináljon, egyenesen kimondjuk, hogy a fent kitett sokat jelentő czim alatt nem valamely legújabban feltalált faggyúkeveréket értünk, melynek czélja a járművek kerekeit gyorsabb s könnyebb mozgásba hozni, hanem értjük azt, amit elmés politikus sok száz évvel ezelőtt igazán találóan : uservus rerum gerendarum«-nak nevezett, vagyis azt, ami nélkül az államgépezet kerekei épen nem mozoghatnak s ami nélkül lehet ugyan valaki miniszter is, de csak tárcza nélküli miniszter. Régen megmondta egy jeles német hadvezér, hogy a háborúviseléshez három dolog kívántatik, először pénz, másodszor pénz, és harmadszor is pénz. Azt hinnők, hogy ha már pénz nélkül egymás fejét sem lehet kellő biztossággal bevernünk, legalább a béke nem kerül semmibe. Igen csalatkozik az, ki ilyetén ártatlan álmokban ringatózik. A béke, a nyugalmas állapot, melyben nem kell félnünk, hogy ellenség jó nyakunkra, drága állapot, s a jó Isten annak a megmondhatója, hogy mennyibe kerül. Nekünk, Európa közepébe csöppent ázsiai ivadéknak, nem kelle panaszkodnunk azon, hogy pénzünk nincsen ; mert míg török, tatár, német gazdálkodtak nálunk, addig ezüst pénz járta nálunk s húszasokban, tallérokban vásároltunk ; de mióta megáldva lettünk népboldogítókkal, felvilágosodással s liberalismussal, azóta még a rézgarasok is összeesküdtek ellenünk, oly parányira olvadván le, hogy nincs oly derék vállalkozó honpolgár, ki arra vetemednék, hogy meghamisítsa, kerülvén neki minden darab még egyszer annyiba. S ezen irigylendő állapotot aligha köszönhetjük egyébnek, mint azon nagyszavú, erőteljes hazafiságnak, mely nem csak kiáltoz, hanem szép csöndesen zsebünkbe is nyúl. Ritka eset a történelemben, hogy egy nemzet elszegényedésének okai egyebütt lennének, mint önmagában. A sok ok közöl, mely egy nemzet keblében e gyászos eredményeket létre hozza, legelső helyen áll azon mulatságos paragraphusláz, melynek sorvasztó hősége alatt először is összeaszik a hitel. A mely nemzetnek hitele nincs, nem csak azt hirdeti, hogy pénze nincs, hanem azt is, hogy nem is lesz. Nekünk ugyan mindkettőből nagyon kevés jutott. Szegény országban mindig több gazdag magános van mint gazdag országokban , mert a magánvagyonból aránytalanul keveset bir az ország, míg a vagyonnal bővelkedő állam nem ismer szegény alattvalót. A pénz mint közszükséglet csak eszköz az állami hatalom kezeiben , de épen mivel közszükséglet, eszköz gyanánt használandó az állami jóllét előmozdítására. Csak egyetlen lyuk legyen az állam hordóján, — azon az egyetlen lyukon kifoly minden. Hála Istennek, nekünk több isy lyukaink vannak. A gazdálkodás és takarékosság, ha nagy erény a magánéletben, még nagyobb az az állami életben. De épen ennek fonák felfogása, mely egészen a pazarlásig száll alá, oka annak, hogy jogosan sopánkodhatunk Dobzse László arany idői után. Csak az ilykép gazdálkodó állami hatalom az, mely képes a nemzetnek életet biztosítani — egyik napról a másikra. Mi természetesebb aztán, mint hogy az államgépezet megy is, nem is. A törvények nem adnak pénzt, hanem visznek. Az állami háztartásban bóbitás önérdek