Katholikus Hetilap, 1879 (35. évfolyam, 1-52. szám)
1879-01-16 / 3. szám
Megjelenik minden Csütörtökön. — Előfizetési ár : egész évre 4 frt, fél évre 2 frt, negyed évre 1 frt. — Hirdetések ára: 4 hasábos petit sor 8 kr. Az előfizetési pénzeket a Szent István Társulat igazgatóságához, a kéziratokat a lap szerkesztőségéhez (IV. Lövész utcza 13. sz.) kérjük küldeni. A pápa és a socialismus. A liberalismus következetessége rendesen ellenmondásra, öncáfolásra vezet. Világos példa erre a pápa encyelikája, mely felé a közfigyelem, a conservativek és liberálisok figyelme egyaránt fordul. Róma és püspöke szerepét lejátszottnak hirdetik már jó rég óta a liberálisok. Hogy is ne! Fölösleges, sőt veszélyesnek keresztelték Róma és a szentszék befolyását a felvilágosodás jelen századában, midőn — szerentök — ideje lehet, hogy népek és koronás fők saját lábaikon járjanak. És csakugyan elkezdettek mindenben, még a vallási kérdésekben is saját lábukon járni a népek és királyok. A szabadság és egyenlőség korában csak a vallás igéit és a pápa szavait jön megtiltva hirdetni szabadon, s a hitbuzgó apostoli férfiak, Németország és Lengyelország tiszteletre méltó főpapjai börtönükben elmélkedhettek a modern egyenlőség és szabadság fölött. Rómát megrablották, a szentszéket mindenéből kifosztva, egyet még sem vehettek el tőle, az isteni gondviselést. Ez volt a népek és királyok önálló gondolkozása merész útja, mely Rómán keresztül vezetett és vezethetett csak a mai nap eredményéhez, a socialismushoz,a Hödelek, Nobilingek, Moncasik és Passananték rémületes confoederatiójához. És mit tapasztalunk ma? A megrémült liberálisok lelkesült hangot erőltetve üdvözlik XIII-dik Leo pápa, Szentséges Atyánk imént kiadott encyclikáját, melylyel a socialismus ellenében harczra kél. Ez a liberalismus hírhedt következetessége : tiltakozni a szentszék souverain világi hatalma, a történelem által is fényesen igazolt békebirói szerepe ellen egész a mocskolódásig, s ájtatos szemeket hazudva várni ugyanattól akár természetfölötti segélyt is a nemzeteket fenyegető veszély órájában! Épen idevágólag mondja Szentséges Atyánk, XIII. Leo előttünk fekvő encyclikájában e szavakat : »Fájdalom azonban, hogy azok, kikre a közjó feletti őrködés bízatott, gonosz egyének csalárdságaitól körülvéve és fenyegetéseitől megfélemlítve, az egyház iránt mindig gyanakvó vagy részakaratú lelkülettel viseltettek és nem látták be, hogy e sedák törekvései mind meghiusulának, ha a katholikus egyház tana és a római pápák tekintélye mind a fejedelmek, mind pedig a népeknél mindig tiszteletben maradt volna.« Ma, midőn már sokan belátták századunk hiú szólamainak ürességét, gyakorlatilag czéltalanságát, mi több veszélyes voltát , kényszerűségtől kapkodnak a mentő deszka után, melyet csak az imént iparkodtak közös erővel szétforgácsolni. Tegnap »feszítsd meg«-et, ma »hozannát« kiáltanak, s ki bizakodhatnék vakmerőleg foszlányszerű jellemszilárdságukban, hogy holnapután ismét »feszítsd meg«-et ne várjon tőlök? Jól ismerjük már e liberális megbízhatóságot, mely minden elvet kész feladni az önzés oltárán égő áldozattüzért, mely minden tekintélyt lealacsonyít, ha önző terveinek keresztülvitelében akadályul tűn föl. Megérte ezt a pápaság is. Elárulták Judás-csókkal, lealacsonyítani törekedtek piszkolódásaikkal akkor, midőn a liberalismusnak szemébe megmondta az igazságot minden mellékes tekintetek nélkül. Amit porba és sárba rántottak egykor, szeretnék most csak egy perezre magasztos trónján ragyogva látni, de ki Ingyen nekik? Most látják, hogy maguk alatt vágták a fát, most tapasztalják a fejetlenség keserű óráit, melyek